Gépészek Országos Szövetsége - Hivatalos Lap, 1931 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-01 / 1. szám
GÉPÉSZEK ORSZÁGOS SZÖVRTSÉGE Inthan kilegiótion vételnyesüljön. Ha ez így lesz, akkor sikerülni fog a társadalomban is olyan pozíciót teremíteni, amely számunkra megfelelő erkölcsi és anyagi sikert biztosít. De hogy ez így legyen, ahhoz szükséges, hogy egy táborba tömörüljenek, mert kizárólag az egyesülésnek fogják köszönhetni, hogy a gépészekről a világ tudomást szerez, hogy a társadalom megtudja, hogy kik a gépészek, mik a gépészek. És ez a tudomásvétel olyan lesz, amilyennek nekünk sikerül az egyesületet megalkotni, felvirágoztatni. Éppen azért ápolni kell a szövetségi életet s annak fejlesztése érdekében minden egyes gépész mindent meg kell tegyen. Mert míg az egyes ember elvész a nagy tömegben, vagy legfeljebb egyéni sikert arat, addig a Szövetség léte, az abban szerzett erkölcsi tőke, a Szövetség fénye mind visszaháramlik az egész gépésztársadalomra egészben és egyedenként is. Félre hát az önös, egyéni érdekekkel, kicsinyességgel, hiúsággal, önérzeti és hatalmi túltengéssel, mely előidézője a széthúzásnak. Az újév kezdetén álljon, mindenki csatasorba kor- és rangkülönbség nélkül, hogy újult erővel indulhassunk az ujabbi harcokba, ahol mint névtelen hős, személytelenül harcoljon egy szebb, egy jobb jövőért. Ámde tartsuk szem előtt, hogy ami jó volt a múltban, az egyenesen kárára válhat úgy az egyeseknek, mint a Szövetségnek s mivel a baj már öregbedett, az orvoslás is hathatósabb eszközökre szorul. Az elmúlt 45 év óta óriási változás ásott be, különösen a világháború hamvasztó hatása folytán, amely a Szövetség terebélyes fáját is megperzselte s ha idejében nem kap új erőre, egészen megszuvasodik. A Szövetséget tehát új alapra kell fektetni s jóformán mindent elölről kell kezdeni. A restauráció és reorganizálás munkájából pedig mindenki, aki csak gépésznek tartja magát, ki kell vegye a részét s nem riadva vissza az áldozatoktól sem, szívós kitartással, soha meg nem szűnő akarással arra törekedjen, hogy a gépésztársadalomnak megfelelő pozíciót teremtsen az államban. Fel kell frisüljön a szellem s mindent meg kell tenni magunkért és utódainkért, hogy a Szövetségben ne tétován töltsük időnket, hanem teremtsünk, alkossunk. Ne feledjék azonban, hogy az így lefektetett erkölcsi fundamentum mellett anyagi alattra is szükség van, melynek első feltétele az, hogy a Szövetségnek székháza legyen, hogy külső jelekben is megnyilvánuljon a Szövetség létezése és annak értéke. S ha ez meg van, akkor meg van vetve a Szövetség gazdaságialapja is. A legkomolyabban kell tehát foglalkozni a székház eszméjével s a vele kapcsolatos anyagi és erkölcsi kérdésekkel, pénzügyi lehetőségekkel, hogy mielőbb a megvalósulás stádiumába juthasson. Í Én a magam részéről ezeket a törekvéseket tehetségemhez képest örömmel fogom előmozditani s Isten áldását kérve‘ mindiyájunk munkájára kivánom, hogy az újév e egy boldogabb jövő kezdetét jelentse. Karlovitz László. ;arj.101ii; rtrSiTOQt^ 10^.r7— iQ KARLOVITZ LÁSZLÓ. ' Még a múlt év nyarán érten (tépészek Országos Szövetségét az a kiváló szerencse, hogy Karlovit László gépészmérnök, ny. felsőipariskolai tanárt ültethette a díszelnöki székbe. Azóta több ízben volt róla szó lapunk hasábjain, de azért *— beismerem — mégis mulasztást követtünk el azzal, hogy csak most ismertetjük meg azokkal is, akiknek nem volt alkalmuk közelébe jutni. Nem írok életrajzot. Nem adok egész életét kidomborító jellemrajzot. Nem méltatom hosszú évtizedeken át kifejtett munkásságát. Mert mindezekhez lapunk keretei nagyon is szűknek bizonyulnának. (Csupán a legszükségesebb adatokra szorítkozom, hogy a távollevők fogalmat alkothassanak szeretett díszelnökünkről. " Karlovitz László 1875. február 8-án született Vasmegyében, Alsószölnökön. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen és Sopronban vette. A velesíaületett tehetsége a gépészmérnöki pályára predesztinálta. Hogy tehát hajlamait követhesse, a budapesti királyi József műegyetemen és a Karlsruhei műegyetemen szerzett kitűnő gépészmérnöki diplomát, az elektrotechnikai műegyetemet pedig Badenban végezte el. 1900. év óta az iparoktatás terén mint tanár és műhelyfőnök teljesített szolgálatot, egészen a háború kitöréséig. A háború alatt néhai gróf Tisza István miniszterelnök — aki már korábban felfedezte a Karlovitz kiváló mérnöki és pedagógiai képességeit — a németországi harcszinterekre és háttéri hadikórházak látogatására küldte ki, hogy ott tanulmányozza a hadirokkantak művégtagokkal való ellátását. E tannulmányok eredményeként őrre bízták a hazai művégtag gyártását. Ilyen minőségben alapította és rendezte be a budapesti művégtag intézete, melynek 1915-től 1920 ig egyszersmint igazgatója is volt s e 15 év alatt is4 ezer rokkantat látott el művégtagokkal. A művégtaggyárral kapcsolatban egyidejűleg egy állami orvosi műszerész ipari szakiskolát is alapított, amelyet azonban a bábom befejeztével községkimélés szempontjából beszüntettek. Fintek az intézetnek is elejétől végig igazgatója volt. Mimi két intézmény létesítésével örökbecsű érdemeket szerzett, melynek elismeréséül még I. Ferenc József a II. o. polg. hadiérdemkeresztet és a vörös kreszt II. o. diszjelérlijét a hadiékuméniiind adományozta. Irodalmi működése részben elektrotechnikai, részben műszerészeti irányzatú volt, mely egy pár igen értékes műben látott napvilágot. De németben is fejtett ki hasonló tevékenységet s igen szép elismerést jelent, hogy Berlinben annak idején az Originalisch Protesisek szerkesztéséhez, mint társszerkesztőt hívták meg. 30 évig állott az iparoktatás és ipiarfejlesztés szolgálatában, mely idő alatt volt tanár, igazgató és intézetek megalapítója, míg 1929. augusztus havában nyugalomba vonult. De a régi kedvenc foglalkozását fenntarja ma is, részben mint vizsgabiztos, de őmaga is tart elektromos gépkezelői tanfolyamokat. saját bevallása szerint a tanári működése volt élete legszebb periódusa, amely idő alatt osztatlan szeretetnek örvendett, s a tanári katedrán keresztül őmaga is