Gépészek Országos Szövetsége - Hivatalos Lap, 1931 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1931-01-01 / 1. szám

GÉPÉSZEK ORSZÁGOS SZÖV­RTSÉGE Inthan­ kile­giótion­ vét­elnyesüljön­. Ha ez így lesz, akkor sikerülni fog a társadalomban is olyan pozíciót teremíteni, amely számunkra megfelelő erkölcsi és anyagi sikert biztosít. De hogy ez így legyen, ahhoz szükséges, hogy egy táborba tömörüljenek, mert ki­zárólag az egyesülésnek fogják köszönhetni, hogy a gépészekről a világ tudomást szerez, hogy a társa­dalom m­egtudja, hogy kik a gépészek, mik a gépé­szek. És ez a tudomásvétel olyan lesz, amilyennek nekünk sikerül az egyesületet megalkotni, felvirágoz­tatni. Éppen azért ápolni kell a szövetségi életet s annak fejlesztése érdekében minden egyes gépész mindent meg kell tegyen. Mert míg az egyes ember elvész a nagy tömegben, vagy legfeljebb egyéni sikert arat, addig a Szövetség léte, az abban szerzett erkölcsi tőke, a Szövetség fénye mind visszaháramlik az egész gépésztársadalomra egészben és egyedenként is. Félre hát az ön­ös, egyéni érdekekkel, kicsinyes­séggel, hiúsággal, önérzeti és hatalmi túlten­géssel, mely­ előidézője a széthúzásnak. Az újév kezdetén álljon, mindenki csatasorba kor- és rangkülönbség nélkül, hogy újult erővel indulhassunk az ujabbi harcokba, ahol mint névtelen hős, szem­élytelenül harcoljon egy szebb, egy jobb jövőért. Ámde tartsuk szem előtt, hogy ami jó volt a­ múltban, az egyenesen kárára válhat úgy az egye­seknek, mint a Szövetségnek s mivel a baj már öregbedett, az orvoslás is hathatósabb eszközökre szorul. Az elmúlt 45 év óta óriási változás ásott be, különösen a világháború hamvasztó hatása folytán, amely a Szövetség terebélyes fáját is megperzselte s ha idejében nem kap új erőre, egészen megszuva­sodik. A Szövetséget tehát új alapra kell fektetni s jóformán mindent elölről kell kezdeni. A restauráció és reorganizálás munkájából pedig mindenki, aki csak gépésznek tartja magát, ki kell vegye a részét s nem riadva vissza az áldozatoktól sem, szívós kitartással, soha meg nem szűnő akarással arra törekedjen, hogy a gépésztársadalomnak megfelelő pozíciót teremtsen az államban. Fel kell frisüljön a szellem s mindent meg kell tenni magunkért és utódainkért, hogy a Szövetségben ne tétován töltsük időnket, hanem te­remtsünk, alkossunk. Ne feledjék azonban, hogy az így lefektetett erkölcsi fundamentum mellett anyagi alattra is szük­ség van, melynek első feltétele az, hogy a Szövetség­nek székháza legyen, hogy külső jelekben is meg­nyilvánuljon a Szövetség létezése és annak értéke. S ha ez meg van, akkor meg van vetve a Szövetség gazdasági­­alapja is. A legkomolyab­ban kell tehát foglalkozni a székház e­szméjével s a vele kap­c­solatos anyagi és erkölcsi kérdésekkel, pénzügyi lehetőségek­kel, hogy mielőbb a megvalósulás stádiumába juthasson. Í Én a magam részéről ezeket a törekvéseket te­hetségemhez képest örömmel fogom előmozditan­i s Isten áldását kérve‘ mindi­yájunk munkájára kivánom­, hogy az újév e egy boldogabb jövő kezdetét jelentse. Karlovitz László. ;arj.101ii; rtrSiTOQt^ 1­0^.r7— iQ KARLOVITZ LÁSZLÓ. ' Még a múlt év nyarán érten (tépészek Országos Szövetségét az a kiváló szerencse, hogy Karlovit­­ László gépészmérnök, ny. felsőipariskolai tanárt ül­tethette a dí­szelnöki székbe. Azóta több ízben volt róla szó lapunk hasábjain, de azért *— beismerem —­ mégis mulasztást követtünk el azzal, hogy csak most ismertetjük meg azokkal is, akiknek nem volt alkalmuk közelébe jutni. Nem írok életrajzot. Nem adok egész életét kidomborító jellemrajzot. Nem méltatom hosszú évtizedeken át kifej­tett munkásságát. Mert mindezekhez lapunk keretei nagyon is szűknek bizonyulnának. (Csupán a legszüksége­sebb adatokra szorítkozom, hogy a távollevők fogalmat alkothassanak szeretett díszelnökünkről. " Karlovitz László 1875. február 8-án született Vasmegyében, Alsószölnökön. Középiskolai tanulmányait Szombat­helyen és Sopronban v­ette. A vele­­síaületett tehetsége a gépészmérnöki pályára predesztinálta. Hogy tehát hajla­mait követhesse, a budapesti királyi József műegyetemen és a Karlsruhei műegyetemen szerzett kitűnő gépész­­mérnöki diplomát, az elektrotechnikai műegyetemet pedig Badenban végezte el. 1900. év óta az iparoktatás terén mint tanár és műhelyfőnök telje­sített szolgálatot, egészen a háború kitöréséig. A háború alatt néhai gróf Tisza István miniszterelnök — aki már korábban felfedezte a Karlovitz kiváló mérnöki és pedagógiai képességeit — a németországi harcszinte­­rekre és háttéri hadikórházak látogatására küldte ki, hogy ott tanulmányozza a hadirokkantak művégtagok­kal való ellátását. E tannulmán­yok eredmén­yekén­t őrre­ bízták a hazai művégtag gyártását. Ilyen minőségben alapította és rendezte be a­ budapesti művégtag intézete, melynek 1915-től 1920 ig egyszersmint igazgatója is­ volt s e 15 év alatt is4 ezer rokkantat látott el mű­végtagokkal. A művégtaggyárral kap­csolatban egy­idejűleg egy állami orvosi műszerész ipari szakiskolát is alap­ított, amelyet azonban a bábom befejeztével községkimélés szempontjából beszün­tettek. Fintek az intézetnek is elejétől végig igazgatója volt. Mimi két intézmény létesítésével örök­becsű érdemeket szerzett, melynek elismeréséül még I. Ferenc József a II. o. polg. hadiérdemkeresztet és a vörös k­­­reszt II. o. diszjel­érlijét a h­adiéku­méniiin­d adományozta. Irodalmi működése részben elektro­technikai, részben m­űszerészeti irány­zatú volt, mely egy­ pár igen ér­tékes műben látott napvilágot. De németben is fejtett ki hasonló tevékenységet s igen szép elismerést jelent, hogy Berlin­ben annak idején az Originalisch Prote­­sisek szerkesztéséhez, mint társszerkesz­tőt hívták meg. 30 évig állott az iparoktatás és ipiar­­fejlesztés szolgálatában, mely idő alatt volt tanár, igazgató és intézetek megalapítója, míg 1929. augu­sztus havában nyugalom­ba vonult. De a régi kedvenc foglal­kozását fenntarja ma is, részben mint vizsgabiztos, de őmaga is tart elektromos gépkezelői tanfolyamokat. saját bevallása szerint a tanári működése volt élete legszebb periódusa, amely idő alatt osztatlan szeretet­nek örvendett, s a tanári katedrán keresztül őmaga is

Next