Gyógyszerészek Lapja, 1940 (35. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-01 / 1. szám

­j “1 H I rZ^y^oGYSZERESZ­EK | mr^jh­j I AMA xxxv- -évfolyam, i. sz. ^jkjgyB ^ I H II IA BUDAPEST, 1940. Bm ■ 40 JANUÁR 1 AZ OKLEVELES GYÓGYSZERÉSZEK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE ruM­IUB: a legközelebbi O.Gy.O.E vacsorát 4.-én, csütörtökön este tartják a Nemzeti Szálló éttermé­nek vadász­szobájában. Méltóság­os BARCS­AY ÁKOS ÚRNAK, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja, Budapest. Méltóságos Főispán Úrt Ha zavarnám talán, bocsásson meg érte Méltóságod, ne­ttól sem öröm a panaszos levél, még akkor sem, lut csak meg­írni kell. És kivált nem öröm most, amikor olyan jelenséget kell felpanaszolnom, amelyik sokunknak okoz mélységes aggo­dalmat. Úgy érezzük, hogy a Méltóságod bölcs vezetése alatt álló bizottság döntése sok mindent veszélyeztet, talán mindazt, ami nagy fáradsággal és féltő gonddal épült magas polcon lévő té­nyezők és a magamfajta kisemberek munkájából az utóbbi — oly nehéz — években. Méltóságos Főispán Úr, mielőtt tollamra kerülne — vi­gyázni fogok rá, — a­mit meg kell mondanom, tisztázni szeret­nék valamit. Mindössze annyit, hogy nem vagyok érdekelt. Nem folyamodtam, sem az újpesti jogosítványért, sem má­sikért. Ha takarékos ember lennék, már összegyűlt volna va­lamelyes pénzecském a fel nem ragasztott bélyegek, a ki nem váltott bizonyítványok árából. Mégis érdekeltnek érzem magam, talán inkább, mint maguk a folyamodók. Ezer gyógyszerész nevében beszélek, egy egész kar hangját teszem írásba és — bocsásson meg Méltóságos Uram — az igazság gördül tollamról. A közigazgatási bizottság egészségügyi albizottsága a Méltóságod bölcs elnöklete alatt tartott ülésében a megürese­dett újpesti gyógyszertári jogosítványt egy gyógyszertártulaj­donosnak ítélte oda. A jognyertes nevét mindnyájan ismer­jük, fölösleges, hogy itt leírjam. El is akarom ezt kerülni, semmi kifogásom a jognyertes személye ellen. Nem ellene és nem más folyamodó mellett szólalok fel. Egészen vitisról lesz szó ebben a tiszteletteljes levélben; körülbelül arról, hogy ki­nek kell patikajogot adni: annak, akinek már van kettő, vagy olyannak, akinek nincs és nem is volt! Ezzel bízvást be is fejezhetném ezt a levelet: aligha akad elfogulatlan olvasó, aki nem nekünk, hanem Méltóságodnak ad­na igazat. Minek patikajog annak, akinek már, van?! A gyógyszerészi közvélemény és a közfelfogás, általában a józan ész szava és a jogszabály egyaránt ellenérzéssel fo­gadja a Méltóságod elnöklete alatt történt döntést. A köz­felfogás tárgyilagos ítéletét nem szándékozom perbehívni, mert ezt céltalannak érzem. Nem mellőzhetem azonban a jog­szabályt, azoknak a rendeleteknek egyikét, amelyek betartása fölött Méltóságod éppen úgy, mint az ország többi főispánja, kötelességszerűen őrködik. Mi, akik sohasem voltunk és sohasem leszünk főispánok, úgy képzeljük, hogy a főispán legszívesebben vállalt feladata a jogszabályok tiszteletben tartásának szolgálata. Ebben a döntésben azonban nem sok öröme telhetett Mél­tóságodnak. A tűzharcosok érdemeinek elismeréséről szóló törvény végrehajtása céljából kiadott Z0lf 1939. B. M. számú rendelet 2. §-ának harmadik bekezdése azt az utasítást tartalmazza, mely szerint ,t az igényjogosultak azonos csoportjába tartozó pályázók közül ... a rászorultság és az érdemesség körülte­kintő mérlegelésével kell kijelölni azt a személyt, akit a tör­vényben biztosított előny leginkább megillet... A rendeletalkotó ezekben a sorokban világosan kifejezte szándékát. Tulajdon­képen nem is kellene a rendeletalkotó akaratát feutatni, ez annyira nyilvánvaló. Mégis, nézzük csak meg, hogy mi lehetett a 711/1939. B. M. számú rendelet célja. A kérdésre már maga a törvény, megfelel. Az 1938 :IV. tc. 10. §-a szerint „a hadirokkant, a vitézi rendbe tartozó és a tűzharcos gyógyszerészeket a gyógyszertári jogosítványok adományozásánál egyenlő feltéte­lek mellett előnyben kell részesíteni.” Ebből a szövegből aligha, olvashattak ki a törvényhozás tényezői mást, mint azt, hogy azzal a csekély számú gyógyszertári jogosítvánnyal, ami kiadás­ra kerülhet, elsősorban a tűzharcos gyógyszerészeket kell egzisztenciához juttatni. Ha bőven volna patikajog, nem lett volna szükség erre a rendelkezésre, mert úgyis mindenki hozzájutna; ha meg csak kevés van belőle, ezt a néhányat nyilván nem azoknak kell adni, zejeik a legkevésbbé vannak rászorulva. A törvény egyébként számos más rendelkezésével is arra törekszik, hogy a tűzharcos érdemeit bizonyos anyagia­kat is jelentő módon jutalmazza. Feltesszük már most a kér­dést, kielégíti-­e a törvénynek ezt a szociális célját az az el­járás, amely a legrosszabb viszonyok között lévő tűzharcosokat mellőzi és ahelyett, hogy azokon segítene, akik erre valóban rá­ vannak szorulva, a lényegesen kedvezőbb helyzetben lévő folyamodót emeli még kedvezőbb helyzetbe?! Gyógyszerészi körökben ismételten felhozták az 1938 :IV. tc.-kel kapcsolatban azt, hogy a törvény rendelkezései folytán a nem­ tűzivarcos gyógyszerészek súlyos hátrányt szenvednek­. Egyesek panaszolták is ezt, azt mondván, hogy a tűzharcosság nem érdem, mert mindenkinek, aki alkalmas volt rá, köteles­sége volt katonai szolgálatot teljesíteni. A törvény temésze­­tesen nem erre az álláspontra helyeződett, hanem elrendelte. A PHYLAXIA SZÉRUM TERMELŐ R­T. BUDAPEST, X., SZALLAS­ UTCA 3. Human-laboratórium és városi megrendelőhely : BUDAPEST, VII., ROTTENBILLER UTCA 26. — TELEFON: 1—378—09. -szérum 1—20 000 I. E. töltésben tisztított és koncentrált alakban is „Phylaxia” DIPHTERIA _anatoxin védő­oltáshoz. „Phylaxia” VÖRHENY elleni szérum és Dick-féle védőoltóanyag. .... ’ „Phylaxia” T E T A N U S elleni szérum. „Phylaxia” O R B A N C elleni streptococcus-szérum. fe SölfYYTjf H elleni streptococcus., L síueb »/ „Phylaxia” S E P S 1 S staphilococcus-szérum. ^ y W „Phylaxia” SEROTYP vércsoportmeghatározó sava 11 Magyarországon csak I A” termel human-szérumokat.­­ | | IFpn Adatok I hEnmMk­

Next