Gyógyszerészi Hetilap, 1925 (64. évfolyam, 1/3-17/51. szám)
1925-01-18 / 1. (egyesített 3.) szám
|___ GYÓGYSZERÉSZI HETILAP A rettenetes gazdasági harc a gyógyszerészetet is elbillentette; nemes hivatásunkat tehát vissza kell vezetni a valutától az igazi gyógyszerészethez, az egészségügy minden mellékkörülmény eltekintésével való békeidőbeli becsületes szolgálatához. S ha — mint ahogy a háborús erkölcs kialakulása előtt — a gyógyszerész nem csak gyógyszerszállító, de fenkölt hivatásának teljes átérzésével egészségügyi faktor lesz, továbbá, ha erkölcsi felelősségének érzete újból jelesül fog benne teljes egészében kialakulni és pedig mindenkiben kivétel nélkül egyformán, akkor a magyar gyógyszerész ismét a világ első gyógyszerésze lesz. És semmi kétség, hogy akkor a magyar gyógyszerészet gazdasági helyzete is oda fog emelkedni, hogy a mai gondterhes tépelődés következtében itt-ott megzavart egészségügyi szolgálat ismét a régi fényében fog ragyogni. A gyógyszerész nemes hivatását tekintse és ne szálljon le a mai nagy tülekedés előidézte gyűlölködéshez, hanem álljon lelkiismeretének magas erkölcsi piedesztálján. Az utóbbi időben a nehéz megpróbáltatások következtében kihalni kezdett s a hivatás iránt érzett lelkesedés álljon újra helyre! Akkor biztosított lesz a jövő s a gyógyszerészet haladása! A gyógyszertártulajdonosi kar helyzetének javítása elképzelhetetlen anélkül, hogy ne egy megelégedett alkalmazotti karral lehessen számolnia. Az igazságos jogadományozás és a kárpótlékos, aggkori biztosítással kapcsolatos fizetőpénztár kérdésének megvalósítására mindent el kell követni. A gyógyszerellátás törvényes szabályozásának szigorú betartásán a legéberebben kell őrködni. A háborús idők gyógyszerhiánya következtében felburjánzott zuggyógyszertárak és a törvény szerint arra illetéktelenek gyógyszerkiszolgálás terén való kontárkodásának megfékezését szorgalmaznunk nemcsak a gyógyszertárak gazdasági érdekvédelmében, de az egészségügy érdekében is kötelességünk. Munkálkodni kívánunk a gyógyszerészi kamaráért, a gyógyszerészek kényszeregyesülésének létrejöttén, hogy hatósági jelleggel intézhesse az akari ügyeket. A kamara felállításáért folytatott 50 éves meddő harc nem csüggeszt el. És nem téveszt meg az sem, hogy a gyógyszerészi kamara is — mint annyi minden — jelszólként él sokak előtt, ettől remélvén minden bajunkra, sérelmünkre panaceát. Egyébként annyira ismeretesek mindenki előtt a kari problémák, hogy teljesen felesleges azon kérdéseknek egyenkénti felsorolása, amelyeknek érdekében éber őrök, becsületes munkások s ha szükséges, igazainkért harcba szállók kívánunk lenni. Szaklapszerkesztőnek lenni nálunk egyet jelentett azzal, hogy a lapot elejétől végig meg is kell neki írni. Pedig a lap kell, hogy fóruma legyen a különböző véleményeknek, hogy azok- Gyógyszerészeti önkormányzat Észtországban. Ismerteti: Preyer Dezső. R. Wallner gyógyszerész, az észtországi egészségügyi hivatal gyógyszerészeti osztályának vezetője, igen érdekes cikkben ismerteti észt testvérkartársaink helyzetét s az újonnan megalakult észtországi gyógyszerészi közigazgatást. Érdeklődésre tarhat számot nálunk is a tanulmány, amelyet ennélfogva a Révaiban megjelenő „Pharmacia11 közleménye alapján rövidre fogva ismertetni kívánok. R. Wallner tanulmányában először az elmúlt orosz viszonyokról emlékezik meg. A cári uralom alatt nagyon alárendelt szerepe volt az orosz gyógyszerészetnek, úgy a gyógyszertár, mint a gyógyszerészet a guvernementok és provinciák orvosi osztályának felügyelete alá tartozott. A legfőbb egészségügyi hatóság a vezérfelügyelőség orvosi tanácsa volt, melynek élén, mint a belügyminisztérium egészségügyi osztályának vezetője, a vezérorvos felügyelője állott. Az osztályhoz két gyógyszerészt hívtak be a legfelsőbb helyen megerősített szabályok alapján működő gyógyszerészi egyesület képviselőjeként. Ezeknek sokszor kemény harcot kellett gyógyszerészeti ügyekben vívniok, hogy a gyakran teljesíthetetlen követelményekkel szemben a kart megvédjék. A gyógyszertárakat a guvernement orvos felügyelője vagy enneksegédje ellenőrizte, s bár e felügyelőség mellé, mint szakértő be volt osztva egy vegyész-gyógyszerész is, ez csak a receptek taksájának ellenőrzésével és a galenikumok vizsgálatával volt megbízva. Legtöbbször azonban orvos végezte az egész gyógyszertárvizsgálatot. Az orosz kartársak nem voltak e helyzetükkel megelégedve s minden igyekezetük odairányult, hogy a gyógyszerészeinek szakemberek utján való irányítását biztosítsák. Ezen törekvésük sohasem valósult meg. Csak vágy, csak óhaj maradt ez s a nagy orosz kolosszus ezt a vágyat is romjai alá temette összeomlásakor. Azonban, ami nem sikerült Oroszországban, azt észt kartársaink nagyrészt már új hazájuk, Észtország újonnan való megalakításakor kivívták. Észtországban ugyanis a legfelsőbb egészségügyi hivatal két osztályra oszlott, mégpedig orvosi és gyógyszerészeti osztályra. Az egészségügyi hivatal igazgatója orvos,helyettese szintén orvos, azonban a gyógyszerészeti osztály élén gyógyszerész áll s a törvény biztosítása szerint csakis gyógyszerész lehet. Az országos egészségügyi hivatalt 1917-ben állították fel. Már a Kerensky-forradalom tervbe vette az észtek függetlenítését a nagy orosz birodalomtól s az újonnan alakítandó állam alapját már ebben az időben megvetették.