Gyógyszerészi Hetilap, 1926 (65. évfolyam, 1/2-17/50. szám)
1926-01-10 / 1. (egyesített 2.) szám
A GYÓGYSZERÉSZI HETILAP nyesülését csakis ez biztosítja vagy verekedhet ki. Igazunkért folytatott munkánál az általános helyzet szomorú képét azonban nem szabad szem elől tévesztenünk. Megalázóan ecsetelik a helyzetet, amelyben a magyar haza sínylik, egy szép költeménynek e sorai: „A mi fánkba hetven mennykő csapott, Tűznek, víznek vagyunk koldusai. Egy mérges mély seb: ez lett a hazánk, Egy gennyes sebnek lakói vagyunk, Piszkos kézzel turkálja a világ. Nincs orvossága, nincs doktora . . . Hogy adjon egy seb gyermekeinek Virágot, bort, nyugalmat, kenyeret?" Majd lejebb így folytatja: „De az ember nem utcai szemét, Amelyet össze-vissza fúj a szél, Az ember szikla, rajta megtörik A tölgyeket kidöntő szélvihar, Az ember küzd és szenvedve remél." Ez jutott kifejezésre az újév alkalmával történt tisztelgésnél, amikor a Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület és Budapesti Gyógyszerész Testület küldöttsége felkereste a korporációk elnökét. E tisztelgésről lapunk más helyén írunk. De szükségesnek tartottuk, hogy e helyütt is reámutassunk azokra a helyes megállapításokra, amelyeket az üdvözlő szónokok és ezeknek szavaira válaszképen az elnök nyilvánított. . Vajha a gyógyszerésztársadalom minden tagja megszívlelné e szavakat s összevetve a saját maga megállapította kötelességekkel, megismervén a különböző országok szaksajtója majdnem egyazon értelmű megállapításának nagy igazságát, jövőbeli és a gyógyszerészeiért munkálkodásra ebből vonnánk mindnyájan következtetést. Nem tartjuk feleslegesnek szóvá tenni, hogy a gazdasági válság mellett nagyon sokban oka a nehéz helyzetnek az a lelki válság, amely szintén az évekig tartó háború után következett be. Ismételten szóvátehettük, hogy a legfőbb kötelesség a háborús viszonyok következtében lerongyolódott s a kényszer hatása alatt sokat szenvedett erkölcsi érzés, a lelkiismeret, a felelősségtudat helyreállítása. S a legfőbb kötelesség (ezzel karöltve és egyidőben), hogy ezt mindnyájan önmagunkon kezdjük. Ne keressük másban az okot s ne keressünk egyik vagy másik cselekedetünkre mentséget abban, hogy azt csak azért tettük, mert más így meg amúgy. Ha mindnyájan egyenként, önmagunknál helyezkedünk a békeidőbeli lelkiismeret és erkölcs alapjára, akkor természetes következmény lesz az igazainkért folytatott munkálkodásunk és küzdelmünk elérhető legteljesebb eredménye. A békés munkálkodáshoz és magához az eredményt biztosító békéhez sokkal több türelem kell, mint általában tanúsít, a mai idők embere. A kiengesztelődésnek első dolga és megnyilvánulása pedig a gyűlölködés és gyűlölködés-szítás abbahagyása. Ha az a gyógyszerész, aki ellen a kar igazaiért küzdő egyesület, esetleges helytelen és szabályellenes, vagy etikába ütköző cselekménye miatt eljárást indít, nem fogja a bíróságnál feljelenteni az ez ügyben a hatóságnál eljáró egyesületi vezetőket, hanem maga is megállapítja, hogy csak azok az egyéni érdekek jogosultak, amelyek a magasabb köz érdekével összhangba hozhatók; ha nem lesz 37 gyógyszerész, aki figyelemmel se kíséri aszaklapban időnként közölt törvényes rendelkezéseket, felhívásokat és figyelmeztetéseket; ha két gyógyszerész sem akad, akik a fontos közérdekű ügyben hozzájuk is intézett kérdésre, a becsatolt, felbélyegzett levelezőlap dacára, a forduló postával kért választ csak két és fél hónap múlva adják meg (vagy egyáltalán nem is válaszolnak), akkor sokkal közelebb jutottunk ahhoz az egységes és jól megalapozott, minden melléktekintettel ment szervezkedéshez, amely nélkül végeredményében szélmalomharc az igazainkért való legodaadóbb küzdelem is. A közmondásos gyógyszerészi közöny iskolapéldájául szokták állítani azt a tapasztalatot, hogy amikor a gyógyszertárak reáljogosítványának elismerése volt folyamatban, arra a felhívásra, hogy az 1850 előtt alapított gyógyszertárakat jelentsék be (ami egy levél megírásába és postaköltségébe került volna csupán), számosan nem törődtek a felhívással. Ellenben évek múltán „minden költség" megtérítésére készek voltak, ha — amikor ez már későn volt — a régebben felállított gyógyszertár utólagos bejelentése alapján azoknak reáljogosítványát sikerül — mulasztásuk dacára — elismertetni. Nekünk igen sok előítéletet kell leküzdenünk. Az erre irányuló munka fokozatosan mind jobb és jobb eredménnyel jár. De az előítéletek leküzdését meg kell előznie a közmondásos gyógyszerészi közöny és nemtörődömség önmagunknál való legyőzésének. Nemkülön- Thea Pecco Orange, Pecco „Pallikelly" I. A., London, Lapsang Souchong I. A., London, Pecco Orange, Souchong. Kapható Thallmayer és Seitz R.-T.