Gyógyszerészi Hetilap, 1927 (67. évfolyam, 1/1-18/52. szám)

1927-01-02 / 1. (egyesített 1.) szám

_____________________________________GYÓGYSZERÉSZI HETILAP _______________ , _ ___ Schmidthauer IGM­ANDI a legjobb magyar természetes keserím­­. Azonban ne tépelődjü­nk ezek felett. Egy kiváló írónk állapította meg, hogy egy ország alapja nem divatos eszmék, nem múló politikai hangulatok és ötletszerű elhatározá­sok, hanem történelem, a hagyományos ér­zelmek, a nemzeti Géniusz alkotta intézmé­nyek és egy nagy múlt, amelynek eseményei, tanulságai, erkölcsei szabják meg súlyuknál fogva a biztos irányt, amelytől nagy és ha­lálos veszedelmek nélkül eltérnünk nem le­het, bárha az idők vihara időlegesen ide-oda dobálja a hajónkat, amely ilyenkor irányt­­vesztettnek látszik.­­ És mint ahogy áll ez az országra, a képen nincs ez a helyzet más­kép a nemzetet alkotó különböző társadalmi rétegzettségekre, foglalkozási ágazatokra, te­hát reánk nézve sem. Helyes irány és fokról-fokra való, céltuda­tos előrehaladás, a munkának lankadatlanul folytatása, annak befejezéséig, a teljes ered­ményig! ... A nagy átalakulások után a gyógysze­résztársadalom félévszázados érdekvédelmi alakulata átszerveztetett. Az első célkitűzés: minden gyógyszerésznek öntudatra ébreszté­se volt. Sikerült! A kitűzött időn belül a meg­csonkított ország valamennyi gyógyszertára az egyesület tagjaihoz tartozott. Az egyesület tehát erőt reprezentál azóta. Nagy lendület­tel indult meg a munka a második célkitűzés felé: a gazdasági helyzetnek — a ma már szinte el sem képzelhető nehéz körülmények között történő — megjavítására. Mindenki készséggel közreműködött, mert még emléké­lyen éltek mindenkinek a közelmúltban min­denkin végigsújtott súlyos sorscsapások, megpróbáltatások. Minden megtörtént, ami megtörténhetett. Az eredményt mindenki örömmel fogadta. S a munka folyt tovább. A további célkitűzés a gazdasági helyzet javítás­sal párhuzamban haladó s a múltak mulasz­tásait jóvátevő szociális intézmények meg­valósítása volt. Közben — bár javult a közel­múlthoz viszonyított helyzet — az általános közgazdasági körülmények s az élet fenntar­tására folytatott küzdelem mindegyre súlyos­bodása folytán ismét és ismét panaszok hangzottak el. A törvények és rendeletek ál­tal biztosított védelem iránt itt is­ ott is két­ségek merültek fel. A gyógyszerészi pálya a sors által kü­lönösképen üldözöttnek volt je­lezhető általában. Mintha annak megbosszu­­lása következett volna el, hogy — egy átme­neti időben — ez a pálya refugiuma volt az iskola hajótöröttjeinek. Mintha megbosszulná magát az éveken, évtizedeken át tapasztalt és szinte közmondásossá lett közöny, ami a kari közügyekkel szemben a kar tagjainak nagy részét eltöltötte. Emlékezzünk! Még bé­ke idejében kísérlet történt a nyugdíjkérdés önkéntes rendezésére: az alkalmazottak tá­voltartották magukat, a tulajdonosok közül - tisztelet a sok kivételnek — a legtöbbjét kötéllel kellett fogni. A háború idején nem volt elég munkaerő, technikákkal segítettek a bajon. A háború elmúlásával — bár az egye­temek ontják az új okleveleseket, s egy-egy gyógyszertár rossznéven veszi, ha a szelektálás során éppen azok nem vézetnek fel a pályá­ra, akiket ők szerettek volna. S a túlprodukció félelmetes méreteket vesz — a technikák­­rendje, miniszteri rendeletek dacára, alig szüntethető meg, nem kicsiny részben azért, mert — ismét tisztelet a sok kivételnek —­­az alkalmazott gyógyszerész a maga kényel­mére szereti igénybe venni a segédmunkaerő­ket olyan munkáknál, amelyeket a régi idők­ben bizony ő maga végezett. A gyógyszer­­tárak százalékos jövedelme ma távolról se közelíti meg a békeidőbelit. Mégis a köztu­datban ma is „aranybánya"-ként élnek s a népjóléti minisztérium ez évben is csaknem félszáz új gyógyszertárt adott. Az ezeregy­­néhány hazai gyógyszertárt 40 milliárdos adósság sújtja. S a specialitásőrület egyre to­vább tobzódik, a vegyészeti gyárak elvonják a gyógyszertáraktól azoknak munkavégzését és kiszerelt, kiformázott, kész gyógyszerek viszonteladóivá sülyesztik le a közegészségi intézményeknek minősített gyógyszertárakat. Az állati gyógyszerek, injekciók elárusítását az állatorvosok követelik magaiknak s az ilyen szerek készítői, e törekvésekben segítségre siet. Az orvosok szubkután injekciókkal gyógykezelnek, amelyet a legritkább esetben szereztetnek be betegeikkel a gyógyszertár­ból. Kötszerészek keresztes szerekre tesznek ajánlatot mentőszekrényekhez; kórházak — hovatova — mindjobban elkerülik a gyógy­szertár útján való gyógyszerbeszerzést s a be­tegbiztosító intézetek, míg a maguk drága adminisztrációja költségeinek fedezése mel­lett palotákat építenek, orvosaikat — büntető eljárásnak kilátásba helyezése mellett — olyan „takarékos" gyógyszerrendelésre kényszerítik, amely — orvosoknak közlése szerint — már­­már a betegek egészségi szolgálatának rová­sára megy s amit különböző pártokhoz tar- Gyógyszertári és portálberendezéseket kedvező fizetési feltételek mellett is ORCZI MÁRK műasztalos, Budapest, Vili., Bezerédy utca 6. sz. Telefonhívó: József 21-44.

Next