Gyógyszerészi Hetilap, 1927 (67. évfolyam, 1/1-18/52. szám)
1927-01-02 / 1. (egyesített 1.) szám
_____________________________________GYÓGYSZERÉSZI HETILAP _______________ , _ ___ Schmidthauer IGMANDI a legjobb magyar természetes keserím. Azonban ne tépelődjünk ezek felett. Egy kiváló írónk állapította meg, hogy egy ország alapja nem divatos eszmék, nem múló politikai hangulatok és ötletszerű elhatározások, hanem történelem, a hagyományos érzelmek, a nemzeti Géniusz alkotta intézmények és egy nagy múlt, amelynek eseményei, tanulságai, erkölcsei szabják meg súlyuknál fogva a biztos irányt, amelytől nagy és halálos veszedelmek nélkül eltérnünk nem lehet, bárha az idők vihara időlegesen ide-oda dobálja a hajónkat, amely ilyenkor iránytvesztettnek látszik. És mint ahogy áll ez az országra, a képen nincs ez a helyzet máskép a nemzetet alkotó különböző társadalmi rétegzettségekre, foglalkozási ágazatokra, tehát reánk nézve sem. Helyes irány és fokról-fokra való, céltudatos előrehaladás, a munkának lankadatlanul folytatása, annak befejezéséig, a teljes eredményig! ... A nagy átalakulások után a gyógyszerésztársadalom félévszázados érdekvédelmi alakulata átszerveztetett. Az első célkitűzés: minden gyógyszerésznek öntudatra ébresztése volt. Sikerült! A kitűzött időn belül a megcsonkított ország valamennyi gyógyszertára az egyesület tagjaihoz tartozott. Az egyesület tehát erőt reprezentál azóta. Nagy lendülettel indult meg a munka a második célkitűzés felé: a gazdasági helyzetnek — a ma már szinte el sem képzelhető nehéz körülmények között történő — megjavítására. Mindenki készséggel közreműködött, mert még emlékélyen éltek mindenkinek a közelmúltban mindenkin végigsújtott súlyos sorscsapások, megpróbáltatások. Minden megtörtént, ami megtörténhetett. Az eredményt mindenki örömmel fogadta. S a munka folyt tovább. A további célkitűzés a gazdasági helyzet javítással párhuzamban haladó s a múltak mulasztásait jóvátevő szociális intézmények megvalósítása volt. Közben — bár javult a közelmúlthoz viszonyított helyzet — az általános közgazdasági körülmények s az élet fenntartására folytatott küzdelem mindegyre súlyosbodása folytán ismét és ismét panaszok hangzottak el. A törvények és rendeletek által biztosított védelem iránt itt is ott is kétségek merültek fel. A gyógyszerészi pálya a sors által különösképen üldözöttnek volt jelezhető általában. Mintha annak megbosszulása következett volna el, hogy — egy átmeneti időben — ez a pálya refugiuma volt az iskola hajótöröttjeinek. Mintha megbosszulná magát az éveken, évtizedeken át tapasztalt és szinte közmondásossá lett közöny, ami a kari közügyekkel szemben a kar tagjainak nagy részét eltöltötte. Emlékezzünk! Még béke idejében kísérlet történt a nyugdíjkérdés önkéntes rendezésére: az alkalmazottak távoltartották magukat, a tulajdonosok közül - tisztelet a sok kivételnek — a legtöbbjét kötéllel kellett fogni. A háború idején nem volt elég munkaerő, technikákkal segítettek a bajon. A háború elmúlásával — bár az egyetemek ontják az új okleveleseket, s egy-egy gyógyszertár rossznéven veszi, ha a szelektálás során éppen azok nem vézetnek fel a pályára, akiket ők szerettek volna. S a túlprodukció félelmetes méreteket vesz — a technikákrendje, miniszteri rendeletek dacára, alig szüntethető meg, nem kicsiny részben azért, mert — ismét tisztelet a sok kivételnek —az alkalmazott gyógyszerész a maga kényelmére szereti igénybe venni a segédmunkaerőket olyan munkáknál, amelyeket a régi időkben bizony ő maga végezett. A gyógyszertárak százalékos jövedelme ma távolról se közelíti meg a békeidőbelit. Mégis a köztudatban ma is „aranybánya"-ként élnek s a népjóléti minisztérium ez évben is csaknem félszáz új gyógyszertárt adott. Az ezeregynéhány hazai gyógyszertárt 40 milliárdos adósság sújtja. S a specialitásőrület egyre tovább tobzódik, a vegyészeti gyárak elvonják a gyógyszertáraktól azoknak munkavégzését és kiszerelt, kiformázott, kész gyógyszerek viszonteladóivá sülyesztik le a közegészségi intézményeknek minősített gyógyszertárakat. Az állati gyógyszerek, injekciók elárusítását az állatorvosok követelik magaiknak s az ilyen szerek készítői, e törekvésekben segítségre siet. Az orvosok szubkután injekciókkal gyógykezelnek, amelyet a legritkább esetben szereztetnek be betegeikkel a gyógyszertárból. Kötszerészek keresztes szerekre tesznek ajánlatot mentőszekrényekhez; kórházak — hovatova — mindjobban elkerülik a gyógyszertár útján való gyógyszerbeszerzést s a betegbiztosító intézetek, míg a maguk drága adminisztrációja költségeinek fedezése mellett palotákat építenek, orvosaikat — büntető eljárásnak kilátásba helyezése mellett — olyan „takarékos" gyógyszerrendelésre kényszerítik, amely — orvosoknak közlése szerint — mármár a betegek egészségi szolgálatának rovására megy s amit különböző pártokhoz tar- Gyógyszertári és portálberendezéseket kedvező fizetési feltételek mellett is ORCZI MÁRK műasztalos, Budapest, Vili., Bezerédy utca 6. sz. Telefonhívó: József 21-44.