Gyógyszerészi Hetilap, 1928 (67. évfolyam, 1/3-17/51. szám)

1928-01-15 / 1. (egyesített 3.) szám

2 GYÓGYSZERÉSZI HETILAP ját, elismerik. Azok azonban, akik a Testület­tel szembeni külső, tehát idegen segítséggel akarnak csatát nyerni, akik nem a legitim he­lyen szereznek tiszteletet elveken nyugvó el­lenzéki magatartásuknak, hanem titkos tanyá­kon szőnek buktatási terveket, azok lehetnek állandó nyugtalanságot okozó gerillacsapat, de nem ellenzék. Azok tulajdonképpen a l’es- i illettől távolálló idegenek, akiknek fel­lépése tehát azért jogtalan, mert egy egyesület életé­ben a kritika joga csak azt illeti meg, akit az egyesület munkájából is kiveszi a maga részét. Ez az álláspont annyira világos, hogy ezzel vitába szállani nem is lehet. Ellenkezőjét vi­tatni annyi lenne, mint: a Testület élete­ folyá­­sát állandóan függővé tenni a Testületen­ kí­vül álló pár úr kénye-kedvétől. Ez esetben megtörténhetne az, hogy ha a mostani disszi­­densekkel szent­ is lenne a béke, két hónap múlva, újra alakulna egy másik kis gerillacsa­pat. Nem kell jóstehetség annak megállapítá­sához, hogy — nagyon helyesen — Bayer An­tal és társai lennének ekkor azok, akik a leg­élesebben elleneznék, hogy a Testület az új „disszidenssekk­el" minden jogi alapot nélkülöző „bércetárgyalások­at" kezdjen. Mily nagynak kellett lenni Gaál Endrében a kar­szeretet,éneik s a béke vágyának, ha mindezek t­eljes tudatában mégis állandóan készen állott minden becsületes békére. Milyen őszinte és férfias gesztus volt tőle az, amikor a leg­utóbbi testületi közgyűlés előtt is teljes puvpárt adott a béketárgyalások vezetésére Zoltán Bélának, akinek komolysága,, éles ju­­diciuma, s intakt egyénisége garancia volt ar­ra, hogy minden szemponton felül csinált a gyógyszerészi kar egyetemes érdekeit tartja majd szem előtt e tárgyalásoknál. S ekkor az történt, hogy a kisded csoport azzal állott elő, hogy a „béke” ára nem csak az, hogy Gaál mondjon le a Testület elnöki ál­lásáról, hanem még arra is adjon garanciát, hogy soha, többé ez állásra nem tör s a testü­let életében részt nem vesz. Egy kisded, min­den játszmát elvesztett csoport tehát semmi mást nem akart, minthogy a Testület elnöke, háta mögött a Testület és az Országos Egye­sület osztatlan bizalmával adja át a teret ne­kik, hogy az ő hozzájárulásával üljenek dia­­­dalmi tort fölötte. Ilyen békét akartak tehát az urak! Ilyen békét utasított vissza, tehát Gaál, aki nem kér­ni, hanem megajándékozni akarta őket e bé­kével. Visszautasította nemcsak jogos önér­zetből, hanem a háta mögött álló nagy többség s az Országos Egyesület elnöki állását megil­lető kötelességből is. Nem áll tehát az, hogy dr. Gaál hiúsította meg, a békét, amit a­ disszidenss csoport a maga nemes értelmében soha nem is akart. Legjobb bizonyíték erre az, h­ogy amikor az özvegyi kézen levő gyógyszertárak megbízó leveleinek­­felhasználásával­­sikerült öt­­szó többséggel Korányi Lajost az elnöki székbe ültetni úgy, hogy Gaál a leghatározottabban felkérte a há­ta mögött álló tábort, hogy érdekében ne agi­táljon, minden pozícióból kihagyták rögtön nemcsak a régi vezetőséget, hanem még a vá­lasztmányt is az utolsó szál emberig. így kez­dődött a béke, nem számolva persze azzal a csúfos bukással, ami az átmeneti rezsimet érte s amely nemcsak a teljes tehetetlenségben, hanem abban, is megnyilvánult, hogy hónapo­­kon keresztül nem mertek közgyűlést sem öszr­szehí­vni. Ilyen előzmények után kereste Bayer Antal a legutóbbi napokban az érintkezést a Testü­let elnökével. E tény megvitatásánál nem sza­bad azonban Leveimén kívül hagyni, hogy ekkor Bayer már súlyos terhekkel megrakod­va jött. Ekkor már mindkét­­ gyógyszerészi korporáció nemcsak a „Magyar Gyógysze­ré­szt“-t helyezte bojkott alás, hanem határoza­tukig kimondotta, hogy az e lapon keresztül szereplők a kari destrukciót szolgálják. E tár­gyaláson tehát kari szempontból nem egyen­rangú felek állottak szemben egymással, mert az egyik fél a gyógyszerészi kar egyetemét képviselő egyesületek elnöke volt, a másik egy épp most, súlyos kudarcon keresztül esett kis csoport máskülönben tiszteletreméltó tagja. Dacára ennek, Gaál Endre most is főomciliáns volt, s ha természetesen nem is akceptálhatta Bayer kifejezett elnöki aspirációit, felaján­­­lott­a, hogy a Budapesti Gyógyszerész Testület választmányát felemelteti fő tagja is az így kreált négy tagsági helyre a disszidensek je­löltjeit választatja meg. Természetes, hogy az elnöksége alatt mű­­ködő egyesületek­ határozatát szem előtt tart­va, követelte a „Magyar Gyógyszerész" meg­szüntetését is.. Kénytelen volt erre az állás­pontra, helyezkedni, mert ez a lap fenállása óta állandóan veszélye volt, a kari békének, s nem hihetett a békeittörekvések őszinteségében mind­addig, amiig a bojkott alá helyezett lap meg­jelenéséhez továbbra is ragaszkodnak. Ezt a feltételt az úgynevezett disszidenss csoport nem fogadta el, ami rávilágít a rejtett szán­dékokra,, mert lélekből fakadó béke esetén nem lett volna szükségük e lapra, amelyről ők tud­ják legjobban, hogy számukra minden tekin­tetben mily súlyos terhet jelent. A cikk többi részével ezek után, szinte céljja- Rum J­amaica verum et­rum Jamaica verum antiquum opt C. W. E. London, békebeli kitü­nő minőségben kapható : Thallmayer és Seitz R.-T.

Next