Gyógyszerészi Hetilap, 1934 (73. évfolyam, 1/3-17/51. szám)

1934-01-14 / 1. (egyesített 3.) szám

LXXIII. évfolyam.__________________Budapest, 1934 január 14.____________A. (egyesített 3.) státu GYÓGYSZERÉSZI HETILAP ALAPÍTOTTA: SCHÉDY SÁNDOR 1­862. ÉVBEN Előfizetési árak­. Dívunkveízt­ Szerkee­sztőség . SZERKESZTI: Budapest, VIII. Rökk Szilárd ucca 31-Negyedévre......................7.50 pengő Telefon: 31-4-00. Egyes szám..........................80 fillér RÉTHELYI JÓZSEF Kiadóhivatal: VIII. Rökk Szilárd­ u. 31. Telefon: 31-4-00. Megegyezés, vagy felfordulás. Átlépve az újév küszöbét, az országos egye­sület kötelékébe tartozó magyar gyógyszeré­szek a kari politika tekintetében ma is ott áll­nak, ahol immár egy félév óta állottak. Alinak. Ez a helyes kifejezés, mert amióta Montecchik és Capulettik szembe kerültek egymással, azóta érdemes egyesületünkben tessék-lássék mun­kán kívül érdemben nem történik semmi, avagy alig valamivel több. Ez a stagnálás, ez az egyhelyben való topo­­gás, szinte visszataszítóan hat azokra a tel­kekre, akik mindenek dacára még nem vetkőz­ték le idealista felfogásukat. Félő, hogy a ma­­teriálisabban gondolkozókból pedig azt a hitet fogja kiváltani, hogy mi az ördögnek játsza­nak egyletesdit, ha ez a zsákutcába juttatott szerv ma semmi egyéb, mint a gladiátorok küzdőtere. Az elkövetkezett új esztendő beköszöntőjén kénytelenek­ vagyunk megállapítani, hogy mindkét csoportnak tekintélyes százalékig igaza van. Országos egyesületünket a magyar gyógyszerészek szinte csodálatos lelkesedé­sükkel, példátlan áldozatkészségükkel nem azért reorganizálták, nem azért állították lábra, hogy­ ezzel egyeseknek hitbizományt teremt­senek, hanem csupán és csakis azért, hogy ez a szerv erélyes és tekintélyt parancsoló vezetés mellett, lelkiismeretes és pedáns adminisztrá­ciójával az legyen, aminek lennie kell: a ma­gyar gyógyszerészet gazdasági érdekei ledönt­­hetetlen várának. Állítólag ebben az értelemben valamelyes mozgalom folyik a kulisszák mögött, de a jelek szerint nem valami komoly alapokon, hanem inkább csak a látszat kedvéért. Mi, akik mindenféle politikai gseftelésen, paklizáson és alkalmi alkudozásokon kívül ál­lunk, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy mindezekről, mint jólértesült „benfentesek" a különböző frakciók szája íze szerint izgalmas riportokban számolhassunk be. Mi a rendet, a céltudatos munkát és eredményes akciókat óhajtjuk látni, s ennek előfeltételeként más kívánságunk nincs mint az, hogy akik ennek útjában állanak, azok pusztuljanak a fórum­ról, mert nagy szegénységünkben sok mindenre volna szükségünk, csak éppen hangoskodó zavart keltőkre és sportszerűen akadékosko­­dókra nincsen. Mióta ezt a rovatot írjuk, több ízben a meg­egyezés, a békességes munka megindításának szükségességét hirdettük. Ám — úgy véljük — elérkezett a pusztulás előtti tizenkettedik óra, amelyet, ha az arra illetékesek jóravaló törek­véseik megvalósítására elmulasztanak felhasz­nálni, magukra veszik nemcsak a felelősség súlyos terheit, hanem a felelősségrevonás még súlyosabb következményeit is. Ebben a tizenkettedik órában már meddő do­log lenne részünkről a békesség, a kompromisz­­szum megteremtéséért rimánkodni. A tények­kel kell számolnunk. Azok, akik jó beszerve­­zettségük révén a májusi közgyűlésen többség­hez jutottak, képletesen szólva megrészeged­tek ettől a sikerüktől. A sikert aratott párt al­­vezérei hazaszéledtek, a meghatalmazásaikat aláírók velünk együtt nyakukba vették min­dennapi gondterhes igájukat, s maradt a fóru­mon az az egynéhány „diktátor", akiknek mindegyike magának követeli a siker száz szá­zalékát. Ha ezek az urak gyakorlati politikusok lettek volna, nem fürödtek volna hónapokig képzelt dicsőségük sekélyesnek bizonyult ten­gerében, hanem siettek volna eltüntetni még a nyomát is annak, hogy az egész háborúság nem az embervadászat jegyében folyt le, ha­nem életbevágóan fontos elvek érvényrejutá­­sáért, s főként siettek volna lojális kompro­­miszumot kötni az állítólagos kisebbség elis­mert képviselőivel, nem az elért pozíciójuk mindenáron való megtámasztásáért, hanem azért, hogy a megzavart egyesületi munka minél előbb az egyenes vágányba zökkenjen. Ám mindennek pont az ellenkezője történt. Valóban csodálatos dolog, hogy korunknak olyan tagjai, akiknek legtöbbje egyénenként is értéket jelent, elfogultságukban, avagy vala­

Next