Gyógyszerészi Hetilap, 1937 (76. évfolyam, 1/1-17/50. szám)
1937-01-03 / 1. (egyesített 1.) szám
GYÓGYSZERÉSZI HETILAP* Hetvenöt év írta: Dr. Atzél Elemér, a Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapjának elnöke. Milyen tengernyi sok idő! Milyen kevés ember éri el ezt a kort, de még mennyivel kevesebb hírlap és különösen szaklap. És most előttünk a Gyógyszerészi Hetilap, hogy követelje magának azt az elismerést, amely hetvenöt év tisztes munkája után a hivatását tisztességgel betöltő lapot megilleti. Az én közéleti pályám is a gyógyszerészi pályáról indult el és így bizonyos jogot formálok ahhoz, hogy visszaemlékezzem a régmúlt időkre és vizsgáljam azt, vájjon a Gyógyszerészi Hetilap célkitűzései megfeleltek-e a gyógyszerészi közélet érdekeinek, vájjon azok a célkitűzések beváltak-e és vájjon azok a gyógyszerészi kar üdvére váltak-e? A Gyógyszerészi Hetilap 1862. év januárjában kezdte meg működését. Vérbeli gyógyszerész, Schédy Sándor alapította, eltelve attól a vágytól, hogy a szerteágazó és minden társadalmi összekötő kapocs nélkül működő gyógyszerészeket egy táborba gyűjtse és azokat az egyesülésben rejlő erővel egy szebb, boldogabb jövő felé vezesse. Ne felejtsük el azt sem, hogy a szaklapok világában, csak egyetlen tudományos szaklap, az Orvosi Hetilap előzte meg néhány évvel. A Gyógyszerészi Hetilap első volt a szaklapok és legelső a gyógyszerészi szaklapok között. A Gyógyszerészi Hetilap kezdte hirdetni azt, hogy a gyógyszerészet tudományos pálya, ki kell venni az iparok sorából, mert a gyógyszertáraknak nem a kereskedelmi üzletek, hanem a közegészségügyi intézmények között van helyük. Reá mutatott arra, hogy elejét kell venni az engedély nélküli gyógyszerárusításnak, helyesebben, hogy gyógyszereket a közönségnek más ne szolgáltathasson ki, mint csak a gyógyszertár. Ugyanakkor sürgette a gyógyszertárak adományozásának és átruházásának a rendezését, programpontjaként szerepelt a gyógyszerészi nyugdíjintézet felállítása. Szóval arra törekedett, hogy egyrészt a gyógyszerészeti ügyet a közigazgatás feladatai közé soroztassa és így a gyógyszerészi közigazgatás alapjait lerakhassa; másrészt pedig gondoskodni kívánt a szociális kérdések megoldásáról is. Es nem vitatható, hogy a Gyógyszerészi Hetilapnak igen nagy része volt abban, hogy az 1876:XIV. törvénycikk XVI. Fejezetében a gyógyszerészeti ügy is rendezést talált. Az akkori időkben, amikor a gyógyszerészeti ügyről néhány királyi rendelkezésen kívül semmiféle törvényes intézkedés nem volt, korszakalkotónak kellett tekinteni azokat az alapokat, amelyeket az egészségügyi törvény lefektetett. A Gyógyszerészi Hetilap azóta sem szűnt meg hirdetni a kari összetartást, harcolt a gyógyszerészi érdekekért és ezek a harcok, ezek a küzdelmek mindig olyanok voltak, amelyek erős hazafias érzéstől áthatva, a közérdeket is szem előtt tartották. Itt nem kell külön reámutatnunk arra, hogy egy társadalmi osztály életében milyen nagy jelentősége van egy helyesen vezetett és célkitűzéseiben becsületes szaklapnak. A szaklap ad módot arra, hogy a felvetett kérdések alaposan megvitathatók legyenek és ennek eredménye alapján a helyes célkitűzések megvalósulhassanak. Most, amikor újra a gyógyszerészeti ügy szabályozása előtt állunk és jóformán most fog eldőlni újabb félszázadra a gyógyszerészet sorsa, fokozott mértékben szükség van a szaklapok irányító és a gyógyszerészi kívánságokat nyilvánosságra hozó közleményeire. Ma sokkal nehezebb körülmények között vagyunk, mint akkor, amikor az 1876. évi XIV.-es törvényt megalkották. Akkor egy kibontakozó hatalmas állami élet kialakulása előtt álltunk. A gazdasági viszonyok, az életkörülmények könnyebbek, jobbak voltak. Akkor mindenki el volt telve attól, hogy egy hatalmas államalakulat a maga hatalmas és erős berendezettségével nyugodtan biztosítani fogja úgy az állam, mint polgárainak jólétét és szabad társadalmi fejlődését. Ma pedig 60 év után reményeinkben csalódottan, a világ igazságosságában meginogva, becsületes küzdelmünk jutalmául egy szörnyen megcsonkított országnak fiai vagyunk, amelyiknek nagysága ma már csak a múltban kereshető és ami életerőt és munkakedvet ad ma nekünk, az egyedül az a mélységes és szilárd meggyőződés, amely eltölt minden becsületes magyar embert, hogy az Isten igazságában bíznunk kell és a mi feladatunk kitartással és erős akarattal hazánkat ismét naggyá és megelégedetté tenni. Szent meggyőződésem, hogy el fogunk oda jutni, de mikor? Addig pedig a gyógyszerészi pályán is rengeteg tennivaló van, amit e változott körülmények miatt gyorsan meg kell oldanunk, hogy a gyógyszerészi pálya vissza ne fejlődjön és a gyógyszerészi kar tagjai tisztes emberi életet élhessenek. Mindenki, aki a gyógyszerészi pályán működik, nagyon jól tudja, hogy vannak olyan kérdések, amelyeknek megoldása tovább már nem halasztható. Ezek a kérdések sok részben ugyanazok, amelyeket már 75 év előtt Schédy .