Gyógyszerészi Hetilap, 1937 (76. évfolyam, 1/1-17/50. szám)

1937-01-03 / 1. (egyesített 1.) szám

GYÓGYSZERÉSZI HET1LAÍ* 2 Hetvenöt év Irta: Dr. Atzél Elemér, a Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapjának elnöke. i Milyen tengernyi sok idő! Milyen kevés em­ber éri el ezt a kort, de még mennyivel keve­sebb hírlap és különösen szaklap. És most előt­tünk a Gyógyszerészi Hetilap, liogv követelje magának azt az elismerést, amely hetvenöt év tisztes munkája után a hivatását tisztességgel betöltő lapot megilleti. Az én közéleti pályám is a gyógyszerészi pályáról indult el és így bizonyos jogot formá­lok ahhoz, hogy visszaemlékezzem a rég múlt időkre és vizsgáljam azt, vájjon a Gyógyszerészi Hetilap célkitűzései megfeleltek-e a gyógyszeré­szi közélet érdekeinek, vájjon azok a célkitűzé­sek beváltak-e és vájjon azok a gyógyszerészi kar üdvére váltak-e? A Gyógyszerészi Hetilap 1862. év januárjában kezdte meg működését. Vérbeli gyógyszerész, Schédy Sándor alapította, eltelve attól a vágy­tól, hogy a szerte ágazó és minden társadalmi összekötő kapocs nélkül működő gyógyszerésze­ket egy táborba gyűjtse és azokat az egyesülés­ben rejlő erővel egy szebb, boldogabb jövő felé vezesse. Ne felejtsük el azt sem, hogy a szak­lapok világában, csak egyetlen tudományos szaklap, az Orvosi Hetilap előzte meg néhány évvel. A Gyógyszerészi Hetilap első volt a szak­lapok és legelső a gyógyszerészi szaklapok kö­zött. Á Gyógyszerészi Hetilap kezdte hirdetni azt, hogy a gyógyszerészet tudományos pálya, ki kell venni az iparok sorából, mert a gyógy­szertáraknak nem a kereskedelmi üzletek, ha­nem a közegészségügyi intézmények között van helyük. Reá mutatott arra, hogy elejét kell venni az engedély nélküli gyógyszerárusításnak, he­lyesebben, hogy gyógyszereket a közönségnek más ne szolgáltathasson ki, mint csak a gyógy­szertár. Ugyanakkor sürgette a gyógyszertárak adományozásának és átruházásának a rendezé­sét, programmpontjaként szerepelt a gyógysze­részi nyugdíjintézet felállítása. Szóval arra töre­kedett, hogy egyrészt a gyógyszerészeti ügyet a közigazgatás feladatai közé soroztassa és így a gyógyszerészi közigazgatás alapjait lerakhassa; másrészt pedig gondoskodni kívánt a szociális kérdések megoldásáról is. El nem vitatható, hogy a Gyógyszerészi Hetilapnak igen nagy része volt abban, hogy az 1876:XIV. törvénycikk XVI. Fejezetében a gyógyszerészeti ügy is ren­dezést talált. Az akkori időkben, amikor a gyógyszerészeti ügyről néhány királyi rendelke­zésen kívül semmiféle törvényes intézkedés nem volt, korszakalkotónak kellett tekinteni azokat az alapokat, amelyeket az egészségügyi törvény lefektetett. A Gyógyszerészi Hetilap azóta sem szűnt meg hirdetni a kari összetartást, harcolt a gyógyszerészi érdekekért és ezek a harcok, ezek a küzdelmek mindig olyanok voltak, ame­lyek erős hazafias érzéstől áthatva, a közérde­ket is szem előtt tartották. Itt nem kell külön reámutatnunk arra, hogy egy társadalmi osztály életében milyen nagy jelentősége van egy he­lyesen vezetett és célkitűzéseiben becsületes szaklapnak. A szaklap ad módot arra, hogy a felvetett kérdések alaposan megvitathatok le­gyenek és ennek eredménye alapján a helyes célkitűzések megvalósulhassanak. Most, amikor újra a gyógyszerészeti ügy sza­bályozása előtt állunk és jóformán most fog el­dőlni újabb félszázadra a gyógyszerészet sorsa, fokozott mértékben szükség van a szaklapok irányító és a gyógyszerészi kívánságokat nyil­vánosságra hozó közleményeire. Ma sokkal ne­hezebb körülmények között vagyunk, mint ak­kor, amikor az 1876. évi XlV.-es törvényt meg­alkották. Akkor egy kibontakozó hatalmas állami élet kialakulása előtt álltunk. A gazda­sági viszonyok, az életkörülmények könnyebbek, jobbak voltak. Akkor mindenki el volt telve attól, hogy egy hatalmas államalakulat a maga hatalmas és erős berendezettségével nyugodtan biztosítani fogja úgy az állam, mint polgárainak jólétét és szabad társadalmi fejlődését. Ma pedig 60 év után reményeinkben csalódottan, a világ igazságosságában meginogva, becsületes küzdel­münk jutalmául egy szörnyen megcsonkított országnak fiai vagyunk, amelyiknek nagysága ma már csak a múltban kereshető és ami élet­erőt és munkakedvet ad ma nekünk, az egyedül az a mélységes és szilárd meggyőződés, amely eltölt minden becsületes magyar embert, hogy az Isten igazságában bíznunk kell és a mi fel­adatunk kitartással és erős akarattal hazánkat ismét naggyá és megelégedetté tenni. Szent meg­győződésem, hogy el fogunk oda jutni, de mi­kor? Addig pedig a gyógyszerészi pályán is rengeteg tennivaló van, amit e változott körül­mények miatt gyorsan meg kell oldanunk, hogy a gyógyszerészi pálya vissza ne fejlődjön és a gyógyszerészi-kar tagjai tisztes emberi életet él­hessenek. Mindenki, aki a gyógyszerészi pályán működik, nagyon jól tudja, hogy vannak' olyan kérdések, amelyeknek megoldása tovább már nem halasztható. Ezek a kérdések sok részben ugyanazok, amelyeket már 75 év előtt Schédy

Next

/
Thumbnails
Contents