Gyógyszerészi Hetilap, 1938 (77. évfolyam, 1/1-20/52. szám)

1938-01-02 / 1. (egyesített 1.) szám

GYÓGYSZERÉSZI HETILAP ALAPÍTOTTA: SCHÉDY SÁND O R 18 6 2, ÉVBEN A BtII>APESTI GYÓGYSZERES'/ TESTÜLET HIVATALOS LAPJA . , , S*erkesítősé«: Előfizetési arak: SZERKESZTI: Budapest, VIII. Rökk Szilárd-utca 31. Negyedévre 7.50 pengő . Telefon: 1—314—00. ■sves szám 80 fillér RÉTHELYI JÓZSEF Kiadóhiv.: VIII., Rfikk Szilárd-u. 31. } Telefon: 1—314—00. LXXVII. évfolyam. Budapest, 1938. január 2. 1. (egyesített t.) szám. Svfoidu'lá Szilveszter éjszakáján búcsúzunk az elmúlt vtől, s jóhiszemű bizakodással köszöntjiik az jat. Talán gyarlóságunkban rejlik, talán adott­ig nálunk, hogy könnyű szívvel búcsúzunk a íulttól, amelyet ismerünk, s örömteli remény- éggel nézünk az ismeretlen jövő elé, amely oldogságot, avagy bajt és bánatot hordozhat tokzatos méhében. Tizenkilenc évvel a világégés után bizony íjmi kevés teljesült be azokból a szivárványos a'nekkel kirajzolt vágyakból és reménységek­éi, amelyeket az új és újabb évfordulókhoz iztüuk. Néha-néha úgy látszott, mintha a sok md és vergődéstől beárnyékozott horizonton is, ott is fények villannának fel, amelyek ónban csakhamar elhalványultak, feloldódtak környező sötétségben, miként a lápok lidércei ünnek a tévelygő utas szeme elől. Szilveszter szakáján magunkba szállva méricskéljük az ütött időt, s annak eredményeit. Mit cseleked- tik, mit mulasztottunk, mit kellett volna ten- nk, s mindezt miért? Szerencsére az emberi- í túlnyomó többségének egészséges optimiz- isa túlteszi magát e lelki analízisen, s dal, izsika és talán pezsgő-durrogás hangzavará­éi fordít hátat annak, ami elmúlt, s köszönti újat, amely amannak nyomába lép. fa mégis ezt az ünnepi alkalmat felhasznál- körülnézünk a magunk házatáján, nem sok an mozzanatot fedezhetünk fel, amelyekért örömtüzeket kellene gyújtanunk. Gazdasági vo­natkozásokban sincs okunk az elragadtatásra, mert a konjunktura-kutatók minden áradozása dacára a mi munkaterületünkön a fellendülés parányi nyomait sem tudjuk felfedezni. Ezzel nem akarjuk a hivatott tudósok tisztánlátását kétségbevonni, hanem inkább különböző köz- igazgatási ténykedéseknek kell betudnunk a gyógyszertárak stagnálását, avagy rosszabbik esetben — azok visszafejlődését. Mint tudjuk, az elmúlt évben is a gyógysze­részi reform kérdése volt az uralkodó planéta. Ez alkalommal nem szándékozunk erről érdem- bevágóan elmélkedni, mindössze csak azt álla­pítjuk meg, hogy elintézetlen volta elég sok gondot és izgalmat okozott azok körében, akik e kérdésben közvetlenül érdekelve vannak. Am, ha az elmondottakat negatívumokként könyveljük is el, itt-ott találkozunk olyan je­lenségekkel is, amelyek a hétköznapi események sivárságán minden bizonnyal felülemelkednek. Idesoroljuk a továbbképző tanfolyam sikerét, a Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapjának vá­rakozáson felüli fejlődését, s helyi vonatkozá­sokban a gvógyszerész-droguista differenciák kiküszöbölését célzó egyezséget, amely útmuta­tóként szolgálhat majdan a jogoknak és köte­lességeknek kölcsönös tiszteletben tartására. Nem az év történetét írjuk, tehát az apró- cseprő dolgokra, amelyek pályánkat érdeklik,

Next

/
Thumbnails
Contents