Gyógyszerészi Hetilap, 1938 (77. évfolyam, 1/1-20/52. szám)

1938-01-02 / 1. (egyesített 1.) szám

LXXVII. évfolyam. Budapest, 1938. január 2­­1. (egyesített 1.) szám. GYÓGYSZERÉSZI HETILAP ALAPÍTOTTA: SCHÉDY SÁND­O­R 18­6­2. ÉVBEN A B­U­DAPESTI GYÓGYSZERES­­ TESTÜLET HIVATALOS LAPJA . , , Szerkesztőség: Előfizetési árak. SZERKESZTI: Budapest, VIII. Rökk Szilárd­ utca 31. Negyedévre 7.50 pengő . Telefon: 1—314—00. ■sves szám 80 fillér RÉTHELYI JÓZSEF Kiadóhiv.: VIII., Rsikk Szilárd­ u. 31.­­ Telefon: 1—314—00. Szilveszter éjszakáján búcsúzunk az elmúlt­­től, s jóhiszemű bizakodással köszöntjü­k az­­at. Talán gyarlóságunkban rejlik, talán adott­ig nálunk, hogy könnyű szívvel búcsúzunk a pulttól, amelyet ismerünk, s örömteli remény­­éggel nézünk az ismeretlen jövő elé, amely oldogságot, avagy bajt és bánatot hordozhat tokzatos méhében. Tizenkilenc évvel a világégés után bizony ismi kevés teljesült be azokból a szivárványos a­nőkkel kirajzolt vágyakból és reménységek­ét, amelyeket az új és újabb évfordulókhoz irtünk. Néha-néha úgy látszott, mintha a sok md és vergődéstől beárnyékozott horizonton is, ott is fények villannának fel, amelyek anban csakhamar elhalványultak, feloldódtak környező sötétségben, miként a lapok lidércei ülnek a tévelygő utas szeme elől. Szilveszter szakáján magunkba szállva méricskéljük az ütött időt, s annak eredményeit. Mit cseleked­­ü­k, mit mulasztottunk, mit kellett volna ten­­ni, s mindezt miért? Szerencsére az emberi­­­ túlnyomó többségének egészséges optimiz­­isa túlteszi magát e lelki analízisen, s dalr­izsika és talán pezsgő-durrogás hangzavará­él fordít hátat annak, ami elmúlt, s köszönti újat, amely amannak nyomába lép. Ha mégis ezt az ünnepi alkalmat felhasznál­­körülnézünk a magunk házatáján, nem sok­an mozzanatot fedezhetünk fel, amelyekért örömtüzeket kellene gyújtanunk. Gazdasági vo­natkozásokban sincs okunk az elragadtatásra, mert a konjunktúra-kutatók minden áradozása dacára a mi munkaterületünkön a fellendülés parányi nyomait sem tudjuk felfedezni. Ezzel nem akarjuk a hivatott tudósok tisztánlátását kétségbe vonni, hanem inkább különböző köz­­igazgatási ténykedéseknek kell betudnunk a gyógyszertárak stagnálását, avagy rosszabbik esetben­­ azok visszafejlődését. Mint tudjuk, az elmúlt évben is a gyógysze­részi reform kérdése volt az uralkodó planéta. Ez alkalommal nem szándékozunk erről érdem­­bevágóan elmélkedni, mindössze csak azt álla­pítjuk meg, hogy elintézetlen volta elég sok gondot és izgalmat okozott azok körében, akik e kérdésben közvetlenül érdekelve vannak. Ám, ha az elmondottakat negatívumokként könyveljük is el, itt-ott találkozunk olyan je­lenségekkel is, amelyek a hétköznapi események sivárságán minden bizonnyal felülemelkednek. Idesoroljuk a továbbképző tanfolyam sikerét, a Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapjának vá­rakozáson felüli fejlődését, s helyi vonatkozá­sokban a gyógyszerész-droguista differenciák kiküszöbölését célzó egyezséget, amely útmuta­tóként szolgálhat majdan a jogoknak és köte­lességeknek kölcsönös tiszteletben tartására. Nem az év történetét írjuk, tehát az apró­­cseprő dolgokra, amelyek pályánkat érdeklik.

Next