Gyógyszerészi Közlöny, 1918 (34. évfolyam, 1-43. szám)
1918-01-06 / 1. szám
GYÓGYSZERÉSZT készbee v válna ideje hozzá, hogy gyógyszertárának ellátása mellett még valami kereskedelemmel is foglalkozzék. Tekintve a mind nehezebb és nehezebb megélhetési viszonyokat, a gyógyszerészeknek legnagyobb része maholnap rá is lesz szorulva,, hogy gyógyszertári jövedelméhez még valami mellékfoglalkozást, respektíve keresetet szerezzen, mert a gyógyszerésznek nemcsak exisztenciája biztosításáról kell gondoskodnia, hanem vagyont is kell gyűjtenie, hogy öreg napjaira legyen miből megélnie, mert a nyugdíjintézet, ha tagja is annak az illető, csak némi alapot nyújt a szűkös megélhetésre. A gyógyszerész szeresse annyira pályáját, hogy még mellékkeresetét is azon keresse. A gyógyszerészetnek van elég olyan ága, amely nemcsak haszonhozó foglalkozás, hanem általa egyben ápolhatjuk azon tudományokat is, amelyekre pályánkon szükségünk van. A gyógynövényekkel való kereskedelem például, amellyel már évek hosszú sora óta foglalkozom, egész láncolatát képezi azon botanikus tudásoknak, amelyeket az egyetemen tanultunk. Akárhányszor kezünkbe kell a mikroszkópot venni, hogy pl. az éppen beérkezett és mintázott Lycopodiumajánlatot megvizsgáljuk, nehogy a szemfüles gyűjtő vagy kiskereskedő becsaphasson. Kaptam többször olyan ajánlatot, ahol már a minta a Pinus Austriaca 10—15% nyi virágporával volt keverve. Tudnia, kell továbbá a gyógynövénykereskedőnek, hogy pl. a Hyosoiamus nigernél a 2 éves levél az értékes drog, mert ebben van a legnagyobb alkaloidatartalom, ebben van a legtöbb Scopolamin. Az egyéves, virágot nem hozó növény alig tartalmaz hatóanyagot, s ennek nincs értéke. Ez a keresett gyógynövény nálunk vadon terem, talán felétse gyűjtik össze, s így pusztul el a hazai közkincs, amellyel keresetünket gyarapíthatnók. A gyógynövény-kereskedelemhez tartozik a tea világszerű nagy forgalma is. A tea a II. gyógyszerkönyvünkben még mint hivatalos gyógyszer szerepelt. Kár volt az új gyógyszerkönyvből kihagyni, mert hiszen azt akárhányszor ajánlják az orvosok mint gyógyítószert és tudvalevő dolog, hogy az élvezeti czikkek között egyet se hamisítanak annyira, mint éppen a teát. Magában Londonban van több olyan gyár, ahol a kifőzött tealeveleket feldolgozzák, és úgy hozzák ismét forgalomba. Ha a tea eladását a gyógyszerészek forszíroznák, a nagy közönség bizonyára hamarább fordulna bizalommal a patikába, mint bárminő más üzletbe. A tea nagykereskedelme már alapos ismereteket kíván, amelynek megvannak a maga érdekességei és némi földrajzi ismeretek is kellenek hozzá. A tea hazája Kína, de ma már nagyban kultiválják Előindiában, Sumátra, Jáva és Ceylon szigetén. Egy kínai ősrége úgy mondja el a teacserjének a keletkezését, hogy egy buzgó szent ember, éjjeli imája alkalmával álmos lévén, hogy álmát elűzze, levágta a szempilláit és azokat a földre dobta; ezekből a szempillákból nőtt volna ki a teacserje. A tea leveleinek forrázata tényleg elhajtja az álmunkat. Ebből a pár példából is világosan kitűnik, hogy a gyógynövény kereskedelem a gyógyszerészek kezébe való. S ha majd a kollégák egykor ambícióval és behatóan foglalkoznak azzal, úgy mihamarább bekövetkezik az idő, amikor a gyógynövényeket itthon gyárilag fogjuk feldolgozni. Így keletkezhetnek aztán a gyárak, amelyekre már földrajzi fekvésünknél fogva is nagy jövő várhatna, mert mi láthatnék el a Balkánt alkaloidákkal és egyéb drogokkal. Mindezekhez azonban feltétlenül szükséges a helyes kereskedelmi érték és