Gyógyszerészi Közlöny, 1922 (38. évfolyam, 1-53. szám)

1922-01-01 / 1. szám

A GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY eleintén úgy látszott, hogy sikerülni fog az újjászervezéssel minden igénynek megfelelő, modern intézményt létesíteni. Ámde közbejött a politikai és gazda­sági felfordulás és a teljesen megváltozott viszonyok egyrészt, másrészt pedig az érdekeltek teljes részvétlensége oly helyzetet teremtettek, hogy ma a lét vagy nemlét kérdésével állunk szemben. Három év óta, egyes ritka kivételektől eltekintve, senki se fizet tagdíjat, viszont a bejelentett igények meghaladják a csekély vagyon hozadékát, olyannyira, hogy ha hamarosan nem áll be válto­zás, az egyesület összeomlása elmaradhatatlan. Időközben az egyesület ismét a Budapesti Gyógyszerész-Testület ellenőrző védnöksége alá került, de az ezzel kapcsolatban remélt fellendülés elmaradt. Feleslegesnek tartom a mulasztások és hibák sorozatát felpanaszolni és inkább a hosszas és beható tárgyalások eredményeként leszűrődött, a reorganizác­ió lehetőségét c­élzó megállapodásokkal kívánok foglalkozni. A három év óta elmaradt tagdíjak behajtását nemcsak lehetetlennek tar­tom, de erre nem­­is fektetnék súlyt, már azért se, hogy a régi, de nem fizető tagokkal szemben nemcsak lényegileg, hanem forma szerint is minden kötele­zettség megszűnjék. A­ki tag kíván lenni, lépjen be újból az egyesület köte­lékébe, fizessen egyszer és mindenkorra beiratási díj fejében 5 koronát és havonta 20 korona tagdíjat. E kötelezettséget a főnöki kar vállalja magára, annál is inkább, mert a tagdíj felét, testületi határozat szerint, úgyis a főnök tartozik fizetni, a másik felét levonhatná az alkalmazott járandóságából. Ezzel szemben minden tag betegség esetén felszaporodott kiadásainak megtérítését igényelhetné. Ez alapon haladva, az intézmény fenntartása biztosítható lenne, annál is inkább, mert a Budapesti Gyógyszerész Testület legutóbbi közgyűlése messzemenő jóindulattal tárgyalta annak a lehetőségét, hogy a Betegápoló Egyesület esetleges defic­itjét egészben vagy részben a Testület fedezné. Ha már most csak 100 tagot sikerül is toborozni, az Egyesület fenntartása és továbbfejlesztése biztosítható lesz. Lehetséges és kívánatos, sőt szükséges a Betegápoló Egyesület intézményét fenntartani és annak zavartalan működését biztosítani, mert nemcsak a segédgyógyszerészi kar javára működik, hanem egyidejűleg a főnöki kar kötelezettségét is átvállalja. Gyors és gyökeres meg­oldás volna, ha mindezen körülmények méltánylásában a fővárosi gyógyszertár­tulajdonosok kötelezettséget vállalnának segédszemélyzetük beiratására, úgy hogy erték a tagdíjakat megfizetnék és a díjak felét a tagok járandóságából levonnák. Ily módon az összes fővárosi alkalmazottak fizető tagok lennének és biztosan számolhatnánk azzal, hogy az egyesület folyton növekedő akc­ió­­képességgel, mind nagyobb előnyöket juttat majd tagjainak. A Betegápoló Egyesület vezetősége jelenleg ily irányú kísérletezést folytat, a­mennyiben azzal a kéréssel fordult a főnöki karhoz, hogy aláírandó nyilat­kozatban kötelezze magát alkalmazottainak beiratására és a tagdíjaik befizetésé­ről való gondoskodásra. Ez akc­ió eredményéről legközelebb beszámolok majd, de addig is kérve kérem az elsősorban érdekelt segédgyógyszerészi kar jóindulatú közreműködését, mert ha sikerül egyesült erővel az intézményt fejleszteni, az elérhető előnyöket ők élvezik majd elsősorban. Több eredménytelen kísérletezés után, "sok széjjelfoszlott reménykedés okozta keserűséggel, az utolsó órában, végveszély idejében fordulunk a fővárosi gyógyszerészi karhoz. Hisszük és reméljük, hogy a kari összetartás, a gyógy­szerészi presztízs, az emberi lelkiismeret nem enged elpusztulni egy közel egy század óta fennálló jóléti intézményt, melynek fenntartása minden gyógyszerész­nek kötelessége és érdeke. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal, Budapest, Vil­., ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Múzeum-körút 10. szám. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

Next