Gyógyszerészi Közlöny, 1942 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1942-01-03 / 1. szám
LVIII. évfolyam. Budapest, 1942. január 3. 1. szám. A GYÓGYSZERÉSZET ÉRDEKEIT VÉDŐ ÉS HALADÁSÁT SZOLGÁLÓ SZAKLAP. Előfizetési ár: Szerkesztette: Szerkesztőség és kiadóhivatal: . ,, 0 KARLOVSZKY GEYZA + „ . “ Negyedévre .............8.— pengő " Budapest, VIII., Vas-utca 12. Egyes szám............. 70 fillér ------------------------------------------------------------ Telefon: 139-225. . Szerkesztik: Postatakarékpénztári csekk-Megjelenik minden szombaton. KORITSÁNSZKY OTTÓ és LÖCHERER TAMÁS számla: 51.011. A szuressztendő feladatai „A macgai hizelkedéshez szokott, magát sokban túlbecsüli, gyakorta gőgös és hiú, és az igaz, egyenes szótól elszokott...“ (Gróf Széchenyi István: Stádium) Idestova egy esztendeje lesz már, hogy az érdekképviseleti munkában való közvetlen részvételtől megváltunk és új emberek számára engedtük át a teret. Az egyesületi életben bekövetkezett változás körülményei még sokkal frissebben élnek kartársaink emlékezetében, semhogy szükséges volna azokat feleleveníteni. Visszavonulásunk okaira jól emlékszik a kar. Csak ismétlésekbe bocsátkoznánk, ha most újra beszélnénk róla. Az események logikai összefüggése szempontjából mindössze csak arra szeretnénk rámutatni, hogy közeleg annak az egy esztendős időszaknak határa, amikorra az új elnökség a kar legtávolabbi reményeinek teljesítését ígérte. Visszavonultságunk csöndes őrhelyén türelmes szemlélődéssel figyeltük a kari események folyását. Az új vezetők nagy dolgokra vállalkoztak s programmunk megvalósítását határidőre ígérték. A pályáját szerető, lelkiismeretes gyógyszerész számára nem maradt más hátra, mint félrevonulva utat engedni nekik, hogy programmuuk megvalósításán és ígéreteik beváltásán zavartalanul munkálkodhassanak. Még nem érkezett el az ideje annak, hogy működésükről a kar mérleget készítsen, hiszen a programm beváltására kijelölt egy esztendőből negyedév még hátra van. Türelemmel kell bevárni a terminus elérkeztét, így kívánja a méltányosság és a becsület. A mérlegkészítés és számonkérés ideje csak azután következhetik. Addig is kötelessége mindenkinek mindent elkövetni a vezetők munkájának sikere érdekében. Ezt tettük mi is az eltelt három negyedév alatt, amikor minden személyi vonatkozástól távolálló, bíráló cikkeinkben tárgyilagosan mutattunk rá a hiányokra, valamint a kari élet szükségleteire s adatok és példák tömegével világítottuk meg a kérdések megoldásának lehetőségeit. Ezt kívánjuk tenni továbbra is, mert úgy érezzük, a kár érdekében álló kötelességünk a hiányok és szükségletek feltárása, a járható utak megjelölése s ezek révén a vezetőség eredményes működésének elősegítése. Az újév első napjaiban, az egymást követő esztendők örök időktől fogva ismétlődő őrségváltásának idején helyénvalónak látjuk néhány szóval összefoglalni szándékainkat és megmutatni olvasóinknak az utat, amelyen haladni kívánunk. Nem akar ez programmadás lenni, mert működésünk iránya elválaszthatatlan ennek a lapnak szellemétől, s így alapjában véve a programra is, az út is régtől fogva ki van jelölve. A Gyógyszerészi Közlöny fennállásának 57 éve alatt mindig vezető és irányító szerepet vitt a kari közfelfogás kialakításában és a gyógyszerészi érdekvédelem irányelveinek megformulázásában. Ezt annak köszönhette, hogy minden időben olyan férfiak állottak az élén, akik magasabb eszmények tiszta értékeit hordozták lényükben és adták át a kari közösségnek. Mi is arra törekszünk, hogy megtartsuk e ránk bízott lap vezető és irányító szerepét, s az igazság és a közérdek keresésének tiszta hevületével szolgáljuk a gyógyszerészet érdekeit. Munkánk és magatartásunk alapelvei tehát adva vannak a ránkhagyott szellemi örökségben. Feladatunk az, hogy a viszonyok változásai között az adott helyzetben is megkeressük a közérdeket és az igazságot. ,,A magyar hitelkedéshez szokott, magát sokban túlbecsüli, gyakorta gőgös és hiú, és az igaz, egyenes szótól elszokott. . .“ — mondotta a legnagyobb magyar, akinek eszméire ma oly gyakran történik hivatkozás. A közérdek és az igazság nem tűri meg, hogy ezek a jellemvonások útját szegjék érvényesülésének. Hiúság és gőg, önmagának túlértékelése, hizelkedők udvarlása és az igaz, egyenes szó hiánya elhomályosítják a közéleti ember szemmértékét és megfosztják a helyes önkritika alkalmazásának képességétől. Kártékony jellemvonások ezek, melyeknek görbe tükrében a törpe is óriássá torzul, a semmittevés pedig lázas alkotássá. Feladatunk az, hogy az igazságos bírálat tükrében megmutassuk a helyes arányokat és igaz, egyenes szóval juttassuk kifejezésre személyekről és dolgokról tárgyilagos