Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1888

A rovarok életmódja és természeti ösztönük. „Dictionnaire de Zoologie“ nyomán. „Nincs oly csekély, oly megvetésre méltó teremtmény, a mely Isten jóságára nem vallana.“ Jézus követése 2. k. 14. X. (Folytatás.) Figyelmünket érdeklik először a házi molyok. Öltönyük alakja tökéletesen megfelel testek alakjának: az egy hengerded tök, mind a két végén nyitott. Az anyag a moly gyárából való. Vegyesen van szőre selyem- és szőrből, de az nem volna elég puha a rovarnak, kibéleli azért tiszta selyemmel. Gyapjúiból készül ruhakészletek és bundáik ad­ják a molynak a szőrt, melyből készíti kelméit. Megválogatják e szőrü­ket, lenyitják fogaikkal és közbeszövik a selyem szövetbe. Öltözetöket nem változtatják soha, azt, melyet gyermekségekben viseltek, használ­ják életkorukban is. Értenek tehát hozzá, hogy azt alkalmlag megtold­ják kibővítsék. Megtoldani azt, az semmi, csak új szálakat kell hozzá­adni mind a két végén, de kibővíteni nem oly könnyű dolog. Ebben eljárásuk tökéletesen az, a­mi a miénk hasonló esetekben. A tokot két ellentétes oldalon bevágják és oda beillesztenek ügyesen két szükségelt szélességű darabkát. A tokot nem hasítják szét az egyik végétől a másikig, mert az oldalak nagyon szétesnének, s a molyok fedetlenül maradnának. Minden oldalról csak a hosszúság közepe feléig hasítják azt be, így két darab vagy két toldalék helyett négyet csinálnak. Öltö­nyük mindig olyan szinü, a minő a szövet, melyből vétetett. Ha tehát a moly, melynek öltönye kék, veres posztón halad át, a toldalékok (pál­­hák) is veresek lesznek; harelekin (bohócz) öltönyt készít, ha több szinü posztón vagy szöveten vonul keresztül. Ugyanazon szőrrel táplál­koznak, melyből öltözeteket készítik. Különös, hogy elemésztik, de különösebb még, hogy a színek nem változnak el emésztés által, és hogy ganéjuk oly szép színezetű, mint azon posztó, melyet megrág­tak. A festők szerezhetnének össze, a mi molyaink után minden színű és színváltozatú porokat. Kis utazásokat tesznek azok, melyek a bunda­félékben helyezkednek el, nem szeretnek hosszú szőrökön járkálni, azért az ilyeneket mind le­vágják, ha ujjukban találkoznak, mindig csak kaszával járnak, időről időre megpihennek, akkor megerősítik tokjukat parányi kötelék által és mintegy horgonyt vetnek. Még erő­sebben lekötik, midőn át akarnak változni. Tökéletesen elzárják mind a két végét, hogy nagyobb biztonságban felvehessék a báb alakját és tután a lipcét. A mezei molyok, melyek megtámadásaitól nem kell félnünk, ügyes­ben sokkal felülmúlják a házi molyokat. Ezek a növények leveleiből is öltözetük anyagát de kell, hogy elkészítsék ezen anyagot, kell.

Next