HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 22. ÉVFOLYAM (1976)
1976 / 1. sz. - Szubkultúra és underground
Szubkultúra és underground Folyóiratunknak ebben a számában két olyan művészeti jelenségről tájékoztatjuk olvasóinkat, amelyeknek kapcsolatáról, összefüggéséről a nemzetközi szakirodalomban eltérő vélemények alakultak ki. A szubkultúra-fogalmat használják valamely társadalmi réteg vagy csoport kultúrájának jelölésére éppúgy, mint a kommersz, az alfakultúra szinonimájaként, de mindkét esetben az igazi értékeket hordozó ,,magas" kultúrával szembeállítva. Az underground az elmúlt két-két és fél évtizednek az a művészeti mozgalma, amelyben a legegyértelműbben nyilvánult meg a hagyományos társadalmi és kulturális intézmények és művészeti irányzatok elutasítása, egy ellenkultúra kialakításának igénye. Mivel az underground elsősorban a diákmozgalmakkal kapcsolódott össze, egyes elemzői csoportkultúrának, s mint ilyent szubkultúra-jelenségnek tartják. Mások az underground által gyakran alkalmazott sokkoló, provokatív művészi eszközökre hivatkozva azonosítják az alfakultúra értelmű szubkultúrával. Az undergroundnak a szubkultúrával való azonosítását mindkét értelmezés esetében az underground ellenkultúra-jellege magyarázza: ha az értékes kultúra alatti jelenséggel van dolguk, nem kell elemezni, komolyan venni tagadó, tiltakozó tartalmát sem. Folyóiratunk a két fogalom jelentésének tisztázásához akar hozzájárulni a problémákat művészettörténeti összefüggéseiben vizsgáló tanulmányokkal és néhány dokumentummal. Az így kialakult kép szükségszerűen vázlatos, csak jelezheti a szubkultúra és az underground szerepét az egyes művészeti ágakban. Köpeczi Béla tanulmánya a diákmozgalmak társadalmi hátterét és az új baloldal ideológiájára épülő művészeti mozgalmait elemzi. Sárközy Péter Gramscinak a populáris irodalomról vallott nézeteit ismerteti, Kuczka Péter a horror genezisét, Miklós Pál pedig a kommersz vizuális kultúra kialakulását követi nyomon. Maróthy János a zenei ellenkultúra útjáról szól. Az underground képzőművészeti jelentkezését és esztétikai elveinek formálódását Веке László, filmművészeti lehetőségeit Erdély Miklós tanulmánya vizsgálja. Dokumentum-rovatunkban közöljük Rolf Schwendtner Theorie der Subkultur című könyvének egy részletét, amelyben a szerző a regresszív és a progresszív szubkultúra fogalmának bevezetésével tesz kísérletet a szubkultúra és az underground egységes értelmezésére ; bemutatunk néhány jellegzetes underground-művet, ill. esszét (E. Miccini, G. Snyder, J. Núttal, P. Schneider), míg Ju. Davidov ,,A nihilizmus esztétikája" című könyvének egy fejezete az undergroundot teljesen elutasítók véleményét illusztrálja. Könyvrovatunk recenzióinak egy része is a témához kapcsolódik, szubkultúra ill. underground-tárgyú művek ismertetésével. A Szerkesztő bizottság Helikon 76/1.