Haditechnikai Szemle 2. (1968)
1968 / 1. szám - A Szovjet Hadsereg születésnapján
haditechnikai szemle A Szovjet Hadsereg születésnapján Volt a legújabbkori történelemnek egy válságos pillanata, amelynek fenyegető tragikumát talán az értő utókor sem érzékeli kellőképpen. A Forradalom diadala, a fehérek és az intervenciósok csúfos bukása és a későbbi viharok homályosítják el ennek a pillanatnak a jelentőségét. Breszt-Litovszkban fegyverszüneti tárgyalások folytak a fiatal szovjet állam és a központi hatalmak delegátusai között, amikor a Baltikumtól a Fekete-tengerig húzódó fronton különös szélcsend uralkodott: nem voltak szemben álló felek. Talán túlzás is ez. Annyi azonban bizonyos, hogy a frontvonal sokhelyütt üresen tátongott: szétszéledtek már a cári hadsereg maradványai, s ugyanakkor nem alakult még meg a szovjethatalom hadserege. Baljós csend borult a frontvonalra. A császári német hadsereg előtt szabad volt az út a Forradalom szíve, Petrograd felé, Ukrajnában káosz uralkodott, Trockij pedig - a Központi Bizottság határozott utasítása ellenére - Breszt-Litovszkban megtagadva a fegyverszünet aláírását, kijelentette, hogy a szovjet köztársaság nem visel háborút. Németország számára ez volt a kedvező pillanat: 1918. február 18-án előrelendült Vilmos császár hadserege. A szovjetek országát halálos veszély fenyegette. Öt nappal később, február 23-án tömeggyűléseket tartottak. Kopott katonazubbonyos munkások és parasztok sereglettek a vörös zászlók alá: ez a nap a Vörös Hadsereg születésnapja. Ami Narva és Pszkov falai alatt történt, nem csoda. A marxista történetszemlélet szótára nem ismeri ezt a kifejezést. A német csapatokra az újonnan megalakult hadsereg katonái mértek vereséget. Voltak a szovjetország történetének más fordulópontjai is. De a Vörös Hadsereg születésnapjához fűződik az első sorsdöntő fordulat. A Vörös Hadsereg dicsőséges történetét nem szabad egyetlen, zavarmentes diadalmenetként szemlélnünk. A szovjet nép fegyveres fiainak örök érdeme éppen az, hogy sokszor kellett még helytállniuk az utolsó védővonalban, amikor az ellenség már a szocialista ország szívéig hatolt. A Moszkva alatti csata 1941 decemberében, Sztálingrád kiégett kísértet-házainak és romgyárainak hősi védelme, a kurszki német ellentámadás szétzúzása, Leningrád fázó és szükséget szenvedő védőinek, munkásainak és lakosságának heroikus helytállása ennek az ötven éves útnak drámai, egyben mégis felemelő pillanatai. Két évtizeddel ezelőtt nehezen tudtunk volna elképzelni hatalmasabb katonai erőt, mint a fasizmust saját barlangjában szétzúzó Vörös Hadsereget. A haladó emberiségnek ma már ennél is szilárdabb védőpajzsa van: a jelenkor Szovjet Hadserege. A Magyar Néphadsereg büszkén áll egy arcvonalon ezzel a hadsereggel, az ötvenedik születésnapját ünneplő testvéri világhatalom fegyveres erőivel.