Hadtörténelmi Közlemények 1928. évfolyam (29. kötet. Budapest, 1928)

Follajtár József: Galgóc eleste 1663-ban 141. p.

Galgóc eleste 1663-ban. Általánosan ismeretes, hogy a „Magistra vitae'-nek ne­vezett História nem egy lapjára valótlan sorokat kanyarított az emberi gyarlóság. Vannak események, amelyekről helyte­len vagy téves értesülés, de néha rosszakaratú továbbadás folytán elferdített képet nyerünk, s az ily téves adat azután évszázadokon át, nemzedékről-nemzedékre száll. Sok ilyen tévesen adott dolgot sikerült már helyesbíteni, számos kétes esetet tisztázni. Történelmünknek egy ilyen rosszá 1 megörö­kített esete Galgóc 1665. évi eleste is. A róla eddig közre­adott téves feljegyzések helyreigazítását tűztem ki mostani feladatomul. A szomorú eseményről szóló eddigi értesülésünk \\ ag­ner Károly előadásán alapszik. 1 Előadását Bel Mátyás 2 és Lovcsányi Gyula betűszerint lenyomatták. 3 Ezek úgy tudják, hogy a felemás (német-magyar) helyőrség nem volt egy ér­telmen a vár átadása - vagy megtartása dolgában. A német parancsnok, híven fajának veleszületett szokásához, (?) min­dent megkísérelt, hogy a várat megtarthassa. Más volt a ma­gyarok nézete. (!) Ezek, látván a környék pusztulását, enged­tek a török felhívásának, s így a németek is — kelletlenül bár — hozzájárultak (?) a vár átadásához. Mindazonáltal a né­met őrség, e feletti dühében, szétverte a kapukat és duzzogva elvonult. Csak a parancsnok maradt a várban ötöd magával, a többieket elbocsátotta. A törökök azután megszállották és innen zaklatták a környéket. Csak az 1664. évben kötött békeszerződés alapján vette át Montecuccoli. Ennyit mond a tudósítás! A régi magyar családoknak az a dicséretes és eléggé nem értékelhető szokása, hogy a birtokaikra vonatkozó irataik mellé eltették az értékesebb feljegyzéseket, lehetővé teszi, hogy Galgóc szomorú esetét, szemtanú feljegyzései alapján, hű előadásban ismertethetem ebben a dolgozatomban. Pöstyén múltjára vonatkozó adatokat kutatva, a Magyar Nemzeti Muzeum levéltárában letéteinényezett Forgách csa­1 Wagner: Hist. Leopoldi L. II. 135. 1. 2 Bél: Not. Hung. Nov. IV. 485—486. 11. 3 Lovcsányi: A Vág és vidéke 150. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents