Néplap, 1947. május (4. évfolyam, 99-121. szám)

1947-05-01 / 99. szám

0WNEPT S2A1W * ÁRA 50 FILLÉR Éllen május 1, m város és falu H in gr"" ggBF gj^ ggg| dolgozó ünnepe I IV. ÉVFOLYAM, 90 SZÁM VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI 1947 MÁJUS 1, CSÜTÖRTÖK A MAGYAR MÁJUS ELSEJÉRE Írta: RÁKOSI MÁTYÁS A felszabadulás óta a har­madik május elsejét ünnepli a magyar dolgozó nép. Azért mondjuk, hogy a magyar dolgozó nép, mert a május 1-e már régen kinőtt az ipari munkásság keretéből, ahon­nan majdnem hat évtizede haladó írtjára elindult. Má­jus 1-ét nemcsak a gyárak, üzemek és bányák dolgozói tekintik saját ünnepüknek, de a demokratikus parasz­tok, a haladó értelmiség, a kisiparosok, a kiskereskedők és mindazok, akik szorgal­mas, öntudatos munkájukkal hozzájárultak hazánk újjá­építéséhez és fiatal demo­kráciánk megerősödéséhez. Ha visszatekintünk az el­múlt két május 1-ére, szám­­bavesszük azt a haladási araii szerv.'jetü­nk­re-­idol gazdasági és politkai terei, meglett, úgy büszkén álla­pithatjuk meg, hogy • neiv: végeztünk rossz munkát A fasiszta rablóháború okoz­ta pusztulásból gazdaságba,­ oly gyorsan állítottuk talpra népünket, hogy joggal kiér­demeltük a világ elismeré­sét. Politikai téren sem vé­geztünk rossz munkát. Min­den reményünk megvan ar­ra, hogy a háború szörnye pusztítása után önerőnkbe is fel tudjuk építeni a dol­gozó emberek boldog, virág­zó, erős Magyarországát. — Nem kell ehhez más, mint biztosítani a nyugodt, békés rendszeres munka lehetősé­geit. Ha ezt megteremtjük, a többit elvégzi a magyar ipar munkás szaktudása és áldo­zatkészsége, a magyar pa­raszt szorgalma és a föld iránt érzett szeretete, a ma­gyar értelmiség, azok a té­nyezők, amelyek az elmúlt két esztendő folyamán az újjáépítés terén annyi csodát műveltek. De éppen a béke, a nyu­galom, a rend körül van hiba. Hiába akarnak a ma­gyar dolgozók békét és nyu­galmat, hogy gátak és korlá­tok nélkül szenteljék teremtő erejüket hazánk újjászületé­sének szolgálatába.S a régi tízi rend hívei egész mást akarnak. Nekik nem kell a nyugodt, teremtő munka. Nekik nem kell a falu és város dolgozó népének fel­virágzása, ha azt­ a demo­krácia adja. A magyar reak­ció minden eszközt meg fog ragadni arra, hogy zavarja a demokrácia építő munká­ját, hogy nyugtalanságot keltsen, hogy egymás ellen uszítsa a dolgozó rétegeket. Ezt mutatja az összeesküvők működése. Minden tettüket, minden lépésüket a magyar demokrácia elleni gyűlölet vezette. Legtöbben gyűlölik a földosztást, mert­ ez húzta ki a gazdasági alapot­ a régi úri rend alól és ez adta meg Amikor ezidén a világ dolgozói milliós tömegekben ünnepült a f elszabadult orszá­g Hmn » dc­r,,,< -■■•'• avaL-díigjaat. wr.ii.dlme.m­­. lett május 1-ét, akkor első üdvöz­letünk szálljon azok felé, akik még mindig nyögik a fasizmus, a reakció igáját. Szálljon harcos üd­vözletünk a spanyol és görög nép szabadságszerető fiai felé, az el­nyomott gyarmati népek felé, akik közül tízezrek inkább a bör­tönt, a halált választják, de nem akarnak szolgasorsban élni. felszabadulás óta mi, magyar dolgozók immár a harmadik szabad május elsejét ünnepeljük. Az első szabad május 1. jel­szava a „Föld — Kenyér — Sza­badság“ volt. Pártunk, a Magyar Kommunista Párt gondoskodott róla, hogy jelszavunk valósággá váljék. A föld azé, aki megműveli. Szétvertük az évtizedes feudális rendet. A kenyeret, azt is biztosí­tottuk. Kevés volt belőle, mert a sok egyéb baj mellett — melyet le kellett küzdeni — az időjárás nem kedvezett a termésnek. Azért volt kenyér, ha szűkösen is. Az éhhalál veszélyét elhárítottuk. Szabadságjogainknak elvitathatat­­lanul birtokában vagyunk és visz­­szavertünk minden támadást, me­lyek a legdúsabb mértékben is a dolgozók jogai ellen irányultak. A második szabad május elsejé­nek ünnepe az­­újjáépítés jelsza­vaitól volt hangos. Pártunk veze­tésével a magyar dolgozók e té­ren is csodát csináltak. Ma már az egész világ elismert eredmé­nyeinket és csodálják azokat. Pe­dig reakciós tőkéseink ugyancsak sokszor próbálták elgáncsolni munkánkat, de nem tudták, leg­feljebb megnehezítették. Az újjáépítést azonban mi nem­csak az üzemek, gyárak, vasutak, hidak, házak újjáépítésére értet­tük, hanem egész gazdasági éle­tünkre is. Ezért feszítettük meg erőnket, hogy a normá­s gazdál­kodás alapfeltételét, az állandó értékű pénzt létrehozzuk. Hiába gúnyolódtak terveink felett ellen­ségeink, sőt néha barátaink is, a jó pénz megvan, a Magyar Kom­munista Párt eredményeként meg­van a jó pénz és jóságában ma már senki sem kételkedik. Legfel­jebb keveslik­ az emberhez való élet lehe­tőségeit az eddig elnyo­mott, kisemmizett három­millió koldusnak. Az össze­esküvők tajtékzó dühe nem­csak a földosztás, de az ön­tudatossá vált, a politikai porondra lépett parasztság ellen is irányult. Súlyos hiba volna azt hin­ni, hogy az összeesküvők felfedezésével és törvény elé állításával már megvertük a­bben igazuk van, de csak a dolgozókna k. Elérkezett az­­..V •­•• ' . i 7 ■ ■ ' - «• 'gozo­t .elet**a conale­r ítélésének szükségességét. Dolgozók alatt ,persze, nemcsak fizikai, de az ér­telmiségieket is kell érteni, ipari munkást, parasztot, közalkalma­zottat és maagánalkalmazottat egyaránt Ahhoz azonban, hogy komolyan tudjuk a dolgozók életszínvonalát emelni, tovább kell emelni terme­lésünket az iparban éppúgy, mint a mezőgazdaságban, csak a több­­termelés eredményezhet állandóan fokozódó jólétet. A tervszerűtlen, kapkodó, a pillanatnyi konjunk­túrára alapozott termelés azonban könnyen gazdasági válságot nem pedig jólétet eredményezhetne. Ezért kell nekünk felállítani terveket melyek keretében a nemzetgazdaság összegét, ezen belül egyes szektoroknak tel­jesítőképességét figyelembe véve pontosan meghatározhatjuk, hogy mibe mekkora összeget fektetünk, miből mekkora mennyiséget lehet termelni. Csak a tervszerűen fel­épített és pontos tervek alapján összhangba hozott termelés hozhat jólétet. A jólét, a körülményekhez ké­pest tisztességes életlehetőség ma már a nemzet minden tagjának legfőbb vágya. Nemcsak a hábo­rús nyomorúság, nemcsak az in­fláció szörnyűségei, de már a há­borút előkészítő Horthy-fasiszta rendszer, fokozódó adóprése is olyan alacsonyan tartotta az élet­nívó átlagát, hogy ma, ennyi esz­tendő temérdek szegénység után joggal vár demokratikus rend­szerünktől mindenki jobb, embe­ribb sorsot. A jólét elérésének lehetősége lesz a motorja hároméves ter­vünknek. Meg kell azonban mon­dani, hogy a hároméves terv vég­rehajtása, megvalósítása nemcsak tőlünk függ. Ahhoz, hogy minden erőnket a hároméves tervre, tehát a jólét alapjainak megteremtésére összpontosíthassuk, ahhoz az is szükséges, hogy senki ne fog­hassa le építő karunkat.­­ Szüksé­ges az, hogy a háttérben meghú­­­zódó reakciós erők ellen — me­lyek nem szívesen látják demo- ■ reakciót. A magyar dolgozó nép ellenségei nem adják fel egykönnyen a harcot. Minden vereség után újra támadnak és nincs az az esz­köz, amit meg ne ragadná­nak. Ezt látjuk most, ami­kor a magyar dolgozó nép s elsősorban Pártunk, a Ma­gyar Kommunista Párt há­roméves tervet dolgozott ki, hogy begyógyítsa a háború ütötte sebeket és a mostani­ kratikus rendszerünk talpraállá­­sát, sőt erősödését — nocsak a seem­alkuvns uiktte in­icot,­­ a koalíció többi pártjai is. A meg­állapodásban, melyet a B­aloldali Blokk kötött a Kisgazdapárttal, benne van az is, hogy az aláírók — tehát a Kisgazdapárt is — együttesen veszik fel a harcot a reakció ellen. Sajnos, azt kell lát­nunk, hogy a megállapodás e pontját a Független Kisgazda Párt nem veszi egészen komolyan. Különösen a vidék az, ahol még vígan uszítanak kisgazdapárti ve­zetők demokráciánk, demokrati­kus intézményeink ellen. Nem hogy nem küzdenek a reakció, az új, demokratikus formában je­lentkező Sulyok-féle fasizmus el­len, ellenkezőleg: nem egy helyen nyíltan támogatják. Ha pedig csak egyik kezünkkel építhetünk, a másikat állandóan szabadon kell tartani a reakció elleni védekezésül, akkor megne­hezül terveink megvalósítása, végrehajtása. okáig nem fogjuk tűrni azt, hogy állandóan akadályokat emeljenek az útunkba. Aki vagy akik ezt teszik, azokat félre fog­juk az útból állítani és tervünket, a hároméves tervet végrehajtjuk, mert a tömegek jólétet akarnak. Aki tehát ma megbontja a poli­tikai békét, a demokrácia intéz­ményeit támadja, aki akadályo­kat gördít a hároméves terv meg­valósítása elé, az az egész nemzet ellensége. Végül — bár talán még korai róla beszélni — a hároméves terv megindítása alkalmával, augusztus 1-én, amikor a mostani kollektív szerződések lejárnak, feltétlenül új alapokra kell helyeznünk kol­lektív bérrendszerünket, felhasz­nálva azokat a tanulságokat, me­lyeket tavaly augusztus óta sze­reztünk. Nemcsak a hiányosságait kell kiküszöbölnünk a kollektív szerződéseknek, de gondoskodnunk kell arról is, hogy a mainál maga­sabb reálbéreket biztosítsanak. Ezek a gondolatok foglalkoztas­sák azokat a százezreket, akik ma, május 1-én Pártunk zászlói alatt vonulnak tüntetni a békés, nyugodt életért, a jólétért, a há­roméves terv megvalósításáért, nak legalább kétszeresére emelje a munkások, a pa­rasztok, az értelmiség élet­színvonalát. Még jóformán meg sem száradt a tinta ezen a terven, máris kezdő­dik ellene a fondorlat, a fú­rás. A reakció nem akarja, hogy begyógyuljanak a há­ború ütötte sebek. A régi, úri rend híveinek nem kell a magyar dolgozó nép élet­­színvonalának javulása, a több kenyér, a jobb ruha, a kulturáltabb élet, ha azt a demokrácia adja. A reakció erőt merít ab­ból, hogy külföldön is van­nak szövetségesei. Sötét im­perialisták, akik a saját or­szágukban is gyűlölettel né­zik a demokráciát, a nép uralmát s akik világszerte .ik a fiaiallas elíeíiségtu. 'izek szítják a népek közötti ,gyűlöletet, uszítanak a demo­krácia leghatalmasabb bás­­tyája, a­ fasizmust szétzúzó Szovjetunió ellen. Erre is gondol a magyar dolgozó, a­mikor május 1-én lobogó zászlókkal, vidám énekszó­val százezres és milliós tö­­tegben tesz hitet a demo­krácia, az emberi haladás mellett. Tudatában van an­nak, hogy a harc, amely előtte van, még nehéz és ál­dozatos. De tudja azt is, hogy nincs olyan erő, mely megdöntheti a magyar de­mokrácia egészséges fejlő­dését és virágzását, amíg a munkásosztály egységes, amíg a falu és a város dol­gozó népe szilárd szövetség­ben védi a demokrácia ed­digi vívmányait és vele a magyar jövendöl. Az idei május 1-e a munkásegység, a munkás-parasztszövetség demonstrációja és egyben hitvallás amellett, hogy so­kat szenvedett dolgozó né­pünk nem engedi a régi úri rend sötét híveinek, hogy zavarják azt a nyugalmat, békét, mely döntő előfelté­tele hazánk felvirágozásá­­nak. Minél impozánsabb, minél fegyelmezettebb és öntudatosabb az idei május 1-e minden megnyilvánulá­sa, annál meggyőzőbben fog hírt adni barátnak és ellen­ségnek egyaránt, hogy a ma­gyar nép tántoríthatatlanul halad tovább a demokrácia útján, a boldogulás, a virág­zás és az újjászületés felé. BÉKÉT, JÓLÉTET! Írta : KOSSA ISTVÁN , A SZAKSZERVEZETI TANÁCS FŐTITKÁRA, A NEMZ­ETGYŰLÉS ALELNÖKE

Next