Néplap, 1948. május (5. évfolyam, 100-121. szám)

1948-05-01 / 100. szám

TISZÁNTÚLI B «■pl KiS Mill Jl ! 1 Üdvözöljük a dolgozókat JHj­mm ^ H0 V. Fiton inn­o.■ A M­AKA 60 FILLER ,MS '• ■ 11 ................... ■■■?■■ 11 ' " I ■■■■ ' ■ ■ in ............. .......— ................................ .. ■■■!■ — Az idei május minden magyar dolgozó ünnepe Írta: Szabi István országgyűlési képviselő Felszabadulásunk óta a negye­dik szabad május elsejét ünnepel­jük. Mindegyiknek megvolt a maga nagy jelentősége, de a mostani messze túlszárnyalja az előbbieket. Az idei május a dol­gozók alapvető kérdéseiben nem­csak a máról beszél, hanem — ami a legfontosabb — biztos, boldog jövő bontakozik ki a sze­münk előtt és ennek a jobb jövő­nek nap-nap után mind nagyobb tömegek válnak cselekvő része­seivé, lelkes harcosaivá. Ma már vidáman ünnepelhetünk, mert ki­harcoltuk ünnepünket az egész magyar dolgozó nép számára. M­i, magyarok szerencsés fel­tételeket kaptunk sorsunk irá­nyításához. A Szovjet Hadsereg pörölycsapásai nemcsak a fasiszta német haderőt verték széjjel, ha­nem vele együtt magyarországi ügynökeit is. A Szovjet Hadsereg nem a földbirtokosok és tőkések oldalára állt, puszta jelenlétében is bátorította a dolgocontat a saját én­ekükért vívott Harcban, a ma­gyar nép szabad cselekvését jobb jövője kovácsolásában mely szim­pátiával nézte, hiszen mindket­tőnk közös érdeke, hogy hazánk békés fejlődése biztosítva legyen. A mai napon első ízben ün­nepel a magyar munkásosztály harcos ideológiai és szervezeti egységben. A munkásosztály leg­­nagyobb ellensége mindig saját erőinek megosztása volt, most ezt a legveszedelmesebb ellenfelet gyűrtük le. Történelmi tanulság: ott, ahol a munkásosztály ereje meg volt osztva, nem sikerült a dolgozók javára történelemfor­­máló harcokat megvívni, sőt leg­több esetben még a filléres bér­harcokat sem lehetett eredmé­nyesen végigküzdeni. Nálunk is döntően befolyásolta az eddig, elért eredmények mennyiségét és gyorsaságát az az alapvető tény, hogy milyen együttműködés volt a két párt között. Most ez a fejlődés meggyorsul és egyik ki­magasló eredményt hozza a má­sik után, mert végre egy párt fogja irányítani a magyar mun­kásosztály egészét, a parasztság legöntudatosabb részét, a demo­kratikus középrétegeket és a ha­ladó értelmiséget: a Magyar Dol­gozók Pártja. Nagy szeretettel fogadjuk a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt eddigi saj­tójának egyesítésével létrejött „Tiszántúli Néplap”-ot, a Magyar Dolgozók Pártjának harcos új­ságját, népünk évszázados harcai­nak bátor folytatóját. Meg va­gyunk arról gy­őződve, hogy ab­ban a nagy nemzeti küzdelem­ben, amit eddig a földosztástól a nagyüzemek államosításáig vív­tunk, a dolgozók új lapja még keményebb fegyver lesz. Gazdasági és politikai sike­reink alapján kibontakozik a ma­gyar nemzet demokratikus egy­sége. A mai ünnep már a szerve­ződő Nemzeti Függetlenségi Front jegyében zajlik le: a Magyar Dolgozók Pártjának tömegei mel­lett felsorakoznak a Nemzeti Pa­raszt Párt és a Kisgazda Párt jó demokratái is. Örömmel lát­juk, hogy a népfront Debrecen­ben és Hajdú megyében fejlődő­ben van, a biztató eredmények mellett azonban nem hallgathat­juk el, hogy a Kisgazda Párt szervezetei még nem tisztultak meg eléggé saját ellenségeiktől. Bízunk benne, hogy a magyar nép felemeléséért vívott harcunkban egyik jó szövetségesünk sem fog megalkudni és rövidesen mind­annyian pótolják az eddigi hiá­nyosságokat. Munkásságunk és parasztsá­gunk ma már mint az ország­­gazdái vonulnak fel az ünnepsé­gekre. Gyökeresen megváltozott országunk gazdasági szerkezete. A mezőgazdaságban fő­tém­t nagy fordulat után iparunk 83 száza­léka került állami és társadalmi kézbe, ami azt jelenti­, hogy a magyar kapitalizmust alapjaiban megsemmisítettük, a dolgozók pedig megszerezték jogos jussu­kat. At vetették eddig a szemünk­re, hogy az államosított üze­mek ráfizetéssel dolgoznak. Per­sze a demokrácia ellenségei so­sem beszéltek arról, hogy a Horthy-rendszer évente nehéz tíz­milliókkal szanálta a nehézipart. A reakció lazított az államosítás, a népi demokrácia ellen,­­ vála­szul a munkásság megígérte, hogy május elsejére eltünteti az­ üzemek deficitjét. Előbb eltün­tette! Demokráciánk ellenségei­nek torkukon fagyott a szó. Az ostobák nem tudják azt, amit mi, hogy magasabb társadalmi ren­det csak fejlettebb termeléssel lehet elérni, mi pedig a munkás­­osztály vezetésével éppen ezen fáradunk: a hasznavehetetlen, el­avult kapitalizmus helyére a dol­gozók társadalmát, a szocializ­must építjük. A 70 milliós deficit eltüntetésével sem arról van csak szó, hogy az egyszerűen meg­szűnt, a döntő az: a szocialista gazdálkodás nálunk is bebizonyí­totta felsőbbrendűségét, egyedül ilyen alapon lehet többet és ol­csóbbat termelni. C Csillogó szemű, mosolygós arcú dolgozók tartják magasra a felvonulásokon grafikonjukat, termelés emelkedését kimutató­­djzokat, a tztrgy eredmények bizonyítékát. A Szövetkezeti Bőr­és Cipőgyár egy hónap alatt 80 százalékról 130 százalékra, az ál­lamosított Építőszövetkezet 80-ról 140 százalékra, a Bútorgyár 120 százalékra emelte termelését, a Vagongöár osztályai is 20—25 százalékos fejlődéssel dicseked­hetnek, de szinte az összes üze­mekben példamutatóan megszi­lárdult a munkafegyelem s ezzel ugrásszerűen fokozódott a ter­melés. Öntudatos parasztságunk is ke­ményen kiállt a haza sorsa mel­lett. A községek egymást hívták versenyre és sokhelyt a községen belül a gazdák is nemes küzde­lemben állanak. Április közepén jelentette már Egyek, hogy elvé­gezték maradéktalanul a szántást, nemsokára rá Téglás telefonált, hogy ők pedig a tavaszi vetést fejezték be. Nádudvar jelentette, h­ogy a szövetkezet 16 holdat bel­terjes gazdálkodás alá veszi és 600 holdat termelőszövetkezetben együttesen munkálnak meg. Sok község azzal örvendeztet meg bennünket, hogy komolyan veszi Hajdú megye nagy gondját, a tár­dítást s ezzel a megye földjét, éghajlatát egészségesebbé teszi és a parasztság mindennapos szük­ségleteit biztosítja. Nem akarnak a nagy ország­­építő munkában az értelmiségiek sem lemaradni.­­ Állami iskoláink­ban a több tudásért folyik a küz­delem és azért, hogy gyerme­keinket jó demokratákká nevel­­jé­k"s közli.H­atalaaikban a beree­­tes hazafiak azon fáradoznak, hogy minél jobban intézzék a nép ügyét; a műszaki értelmiség esti tanfolyamokon adja át tudá­sát a kétkezi munkásoknak. Éppen azért, mert üzemeink, falvaink és hivatalaink sorjában jelentik a kimagasló sikereket, meg fogjuk tudni valósítani há­roméves tervünket két és fél év alatt és máris nekiláthatunk új ötéves tervünk és az ország villa­mosítási tervének kialakításához, amelyek a dolgozók életszínvona­lát soha nem tapasztalt magas­ságba fogják emelni. Boldogan tekintenek ma végig a dolgozók hatalmas menetün­kön, mert a magyar demokrácia fegyveres ereje is velünk egy sorban vonul fel. Védik a dol­gozó parasztság földjét, a nép gyárait és az összes kisemberek érdekét, biztosítják a békés ter­melést és hazánk függetlenségét szövetségeseink oldalán. Sokan vannak közülünk, akik emlékez­nek a felszabadulás előtti május elsejékre, amikor a Horthy­­kopók még a békés kirándulókat is zaklatták, elvtársaink tömegeit pedig előzetes letartóztatásba he­lyezték és össszekínozták, amikor rendőrfáv­akkal kardlapozva vág­tattak a dolgozók közé. Íme szabadságuk fényes bizonyítéka: ma a fegyveres erők velünk együtt ünnepelnek, oldalunkon sorakoznak fel, hogy közös erő­vel vigyük előre a nép ügyét. A magyar dolgozók ma már vi­­lágosan látják, hogy a szó­­.•.'it.v­ . -ikere: v­agy­­ „re­­styei kölcsönhatással vannak egy­másra. Egyszerű falusi emberek teszik fel sokszor a kérdést: mi van Görögországban, Olasz-­ országban vagy Kínában? Örül­nek a demokratikus erők előre­törésének, eredményeiket a ma­gukénak vallják, — így lesz a vi­lág dolgozóinak minden vívmá­nya a mi fejlődésünk egy-egy­ len­dítőkereke. A mai napon megemlékezünk mindazokról, akikkel együtt do­bog a szívünk: a még elnyomott népekről. Jól tudjuk, hogy a bá­tor görög nép a mi Harcunkat is vívja, értünk küzdenek a spanyol hegyekben a partizánok, a mi ellenségeinket üti a kínai nép­hadsereg és azt is tudjuk, hogy a mi eredményeink őket is segí­tik az imperializmus elleni nehéz küzdelemben. Együtt menetelünk közös cél­jainkért a szabad népekkel, min­­denekfelett nagy barátainkkal és szövetségesünkkel, a Szovjetunió­val. Az ő vezetésével a népi de­mokráciákkal együtt megvédel­­mezzü­k békénket a háborúra ké­szülődő imperialistákkal szem­ben. Ha bárki megpróbálna há­borút indítani a népek szabad­sága és függetlensége ellen, előre biztosítjuk: a német fasiszta hódítók mintájára széjjelverjük és­ megsemmisítjük a demokrácia, függetlenség és béke minden el­lenségét. Í­gy ünnepeljü­k Petőfi, Kossuth és Táncsics szellemében a mai május elsejét. Az ő unokáik vonulnak ma fel utcáinkon, tere­inken, hogy világgá harsogják, megkezdett munkájukat befejez­tük és nagy művüket most to­vább folytatjuk. A Magyar Dol­gozók Pártjának vezetésével együtt halad az egész nemzet a több tudás, a gazdag, boldog és szabad élet felé . Üdvözlet a „Tiszántúli Néplapénak Nagy Imre, az MKP Központi Vezetőségének tagja, az országgyűlés elnöke. A Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége nevében, de jómagam is, mint a Hajdúság or­szággyűlési képviselője, örömmel üdvözlöm a demokratikus magyar sajtó nagy eseményét: a két testvér­párt demokratikus napilapjának egyesülését. Május elseje az egyesülés napja, a teremtő munka dicső­ségének, a dolgozó nép győzelmének ünnepe. Az elindulás ünnepnapja legyen szimbóluma, annak, hogy a ,,Tiszántúli Néplap“ jövendő útján szellemében és minden betűjével bátran, harcosan és tán­orítha­­tatlanul a magyar dolgozók nagy ügyét szolgálja. Az új lap legyen méltó utóda a „Néplap” -nak­, amely Debrecenben a népi demokrácia születésé­nek napjától immár több, mint három küzdelmes esztendőn keresztül szóvivője volt a demokratikus esz­méknek és irányítója a harcoknak­­ dolgozó nép mindenfajta ellenségével szemben „ Tiszántúlon. Az új lap gondosan ápolja tovább a „Néplap“ harcos hagyományait, egy pillanatra se merüljön feledésbe, hogy a felszabadulásunkat követő nagy elinduláskor hónapokon át a „Néplap“ , volt a Kommunista Párt és a demokratikus kormányzat egyetlen szócsöve, amelynek jelentős szerepe volt az elért­ sikerek­­ben és a demokrácia vívmányaiban, nem utolsó sorban a földreform eredményes végrehajtásában. Kívánom, hogy azt a hatalmas politikai, morális és szellemi erőt, amelyet a két testvérpárt egye­sülése létrehoz, a „Néplap“ szép hagyományaival gyarapítva a „Tiszántúli Néplap“ sikerrel állítja azok­nak a nagyszerű feladatoknak szolgálatába amelyeknek megoldásával teljesedésbe megy minden ma­gyar dolgozó vágya: a virágzó és boldog, független és szabad demokratikus Magyarország! Molnár Imre, a SzDP vezetőségének tagja, az országgyűlés alel­nöke: Szívélyes szeretettel üdvözlöm a két munkáspárt debreceni egye­sített lapját, a „Tiszántúli Nép­­lap"-ot. Személyesen is nagy örömömre szolgál az egyesítés, mert részes lehettem a debreceni mun­kásegység kialakításának. A debreceni események igazolták a legfényesebben, hogy a dolgozók között soha nem volt ellentét: egy pár jobboldali, opportunista, harmadik utas szociáldemokrata volt csak, akik éket akartak verni a debrece­ni dolgozók közé. A „Néplap” és a „Tiszántúli Népszava” egyesülésé­ből megszületendő új lap, a „Tiszántúli Néplap” most már minden akadály nélkül szolgálhatja a dolgo­zók ügyét, a demokrácia és a szocializmus építését. Ehhez a munkához kívánok sok sikert a Magyar Dolgozók Pártja debreceni lapjának a »Tiszántúli Néplapénak.

Next