Tiszántúli Néplap, 1948. december (5. évfolyam, 277-302. szám)

1948-12-01 / 277. szám

nszlsmi­m V. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR Üdvözíít­ü­k a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Kongresszusát! 1948 DECEMBER 1. SZERDA A békéért, az emberi haladásért és a nők egyenjogúsításáért Rákosi Mátyás elvtárs beszéde az ötvenöt állam részvételével megkezdődött női világkongresszuson Tegnap délután a Parlamentben ötvenöt állam asszonyküldöttsé­­gének részvételével — köztük a 39 tagú szovjet nőküldöttséggel — megnyílt a Nemzetközi Demo­kratikus Nőszövetség második világkongresszusa. Jóború Magda, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének ne­vében üdvözölte a kongresszus résztvevőit. — Miközben mi a béke és a szabadság megőrzéséről tárgya­­lünk — mondotta — a világ nem egy részében hatalmas dolgozótö­megek, köztük a férfiakkal egy sorban asszonyok is, keményen és elszántan harcolnak a világ min­den dolgozójának szabadságáért és békéjéért. Tanácskozásunk alatt állandó példaként kell tekin­tenünk azokra az asszonyokra, akik részesei ennek a nagyszerű küzdelemnek Ma a világ sok mil­lió dolgozó asszonyának féltő gondja a béke megőrzése. Sokan vannak még, akik azt hi­szik, hogy a békét sóvárgással, vágyódással, a fegyverektől való irtózattal, pacifista­­Jelszavakkal kell és lehet megvédeni. A kon­gresszusnak az értelem tig­rta fé­nyénél kell megmutatnia, hogy a mindenki által egyformán óhajtott békét a világ békeszerető népei­nek szilárd összefogásával és a béke ügyéért való harcos elszánt­ságával őrizhetjük meg. A percekig tartó lelkes tapssal és éljenzéssel fogadott­ beszéd után Dinnyés Lajos miniszterel­nök a kormány nevében üdvözölte a kongresszust. A lelkes éljenzéssel fogadott be­széd után zúgó taps közben Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes, a MDP főtitkára üdvözölte a kon­gresszus résztvevőit. Hangsúlyozta, hogy jóformán be sem hegyedtek még a második világháború szörnyű sebei, a de­mokrácia, a béke híveinek most­­már újra frontot kell alkotniok az imperialista gyújtogatók ellen, akik a harmadik, az előzőknél is még szörnyűbb világháborúra iz­gatnak. A háborút csak azok akarják, akiknek számára már az első vlágháború is aranyesőt je­lentett, akik a másik világháború szörnyű szenvedéseiből és vérten­geréből még nagyobb hasznot harácsoltak össze és akik azt re­mélik, hogy egy harmadik világ­háború szörnyű szenvedésein még többet kereshetnek. Szerencsére a béke, a demo­krácia, az emberi haladás erői nagyobbak, mint a reakciós impe­rialista erők és a béke erői foly­ton növekednek. A békefront élén a hatalmas Szovjetunió áll, amely f­­.harcosa a demokratikus népi haladásnak, a legkövetkezeteseb­­ben küzd a béke megőrzéséért, a népek szabad önállóságáért, füg­getlen fejlődésükért. A Szovjet­unió a békés szocialista fejlődés hazája, ahol nincsenek véres há­ború profitjára szomjazó mu­nició- és bombagyárosok. Mellette áll­nak nemcsak a népi demokráciák felszabadult nemzetei, hanem vi­lágszerte mindazok, akik az impe­rialista országokban véres és el­keseredett küzdelmet vívnak a béke és a népszabadság megőrzé­séért. Mi, a Magyar Dolgozók Pártjá­nak tagjai, magyar kommunisták, büszkén valljuk magunkat a bé­­kefront katonáinak. Rövid három és fél év alatt a háború­­■ebeinek legtöbbjét behegesztettük, terme­lésünk és a dolgozók életszínvo­nala a békebeli fölé emelkedett, és egyenletesen építjük jövőnket a szocializmust. Ebben az újjáépítő munkában az Egyesült Államok imperialistái mindent megtettek hátráltatásunkra. A Magyarorszá­gon dolgozó amerikai vállalatok, ahol lehetett, szabotálták az ipar fejlesztését. Nyugatra hurcolt javaink zömét visszatartották az amerikai öve­zetben. Ugyanakkor minden esz­közzel folytatják hazánkban a háborús és demokráciaellenes uszítást- A magyar fasisztáknak és a magyar demokrácia ellensé­geinek minden támogatást és bá­torítást megadnak. Ezzel szemben mellettünk áll fel­szabadítónk, a hatalmas Szovjet­unió és vezetője, a magyarság nagy barátja, Sztálin. Valahány­szor komoly nehézségeink voltak, bizton számíthattunk a Szovjet­­únió nagylelkű támogatására és segítségére. Kérte a kongresszust, nézzenek szét Magyarországon és meg fognak győződni arról, hogy nálunk valóban egészséges népi demokrácia épül, hogy a nők egyenjogúsága nemcsak papíron, de egyre inkább az életben is megvalósul. Győződjenek meg róla, hogy a béke, az­­ emberi ha­ladás megőrzésének azon a front­ján, amelyet a magyar demo­krácia véd, erős kézzel, mély gyö­­kerekkel, a jövőbe vetett hittel és biztosan áll ort a magyar dolgozó nép, élén pártunkkal, a Magyar Dolgozók Pártjával. Legyen a kongresszus világító oszlop a béke, az emberi haladás é­s a nők egyenjogúságáért folytatott­ győ­zelmes küzdelem útján.­­ Rákosi Mátyás beszédét a ko­­n­gresszus percekig tartó viharos, zúgó tapssal és éljenzéssel fo­gadta. Új munkakörbe, a néphadsereghez távozik Szabó István megyei titkár elvtárs Debrecen és Hajdú megye dolgozói forró szeretettel búcsúztatták Amikor 1944 telén a Szovjetunióból hazatértek az emigrációba kényszerített kommunisták, velük jött Debrecenbe Szabó István elvtárs is. A munkásmogalom, a dolgozó nép érdeke úgy kívánta, hogy ő vegye kezébe Magyarország második legnagyobb városának Debrecennek, Hajdú megyének és Keletmagyarország néhány megyé­jének sorsát. Pártunk Központi Vezetősége jól választott. Szabó elvtárs a szlovákiai magyar dolgozók régi, edzett vezetője kiválóan megol­dotta a rábízott sok nehéz felada­tot. A Párt kezdetleges csíráiból itt az ő irányítása mellett vált ha­­talmas, vezető erővé, a dolgozók szeretett, becsült élcsapatává. Szabó elvtárs a négy esztendő alatt összeforrt a debreceni, hajdú­sági dolgozókkal, együtt volt küzdelmeikben, segítette őket bajaik­ban és a jól végzett munka örömével együtt ünnepelték a­­jó ered­ményeket. Szabó elvtársat, Pártunk építőjét, megyei titkárát a „nép képviselőjét” a hajdúsági dolgozókért végzett, fáradtságot és áldozatot nem ismerő munkája miatt választotta meg a kongresszus a Központi Vezetőség tagjává. Most a Párt új, felelősségtejes munkával bízta meg. .Mert a jó harcosokat mindig odaviszik, ahol legnagyobb szükség van rájuk. Hajdú megye dolgozóiban a jó elvtárs, harcostárs iránt érzett ra­gaszkodást túlszárnyalja az a bü­s­zkeség, hogy éppen Szabó elv­társra bízza Pártunk Központi V­ezetősége azt, hogy ezentúl orszá­­gos ügyeket intézzen egész hazánk dolgozó népe érdekében. „Ha szükség van bátor harcosokra, csak szóljon“... A hír, Szabó István elvtárs tá­vozásának híre, futótűzként ter­jedt el Pártunk szervezeteiben, az üzemekben, a falvakon, mindenütt, a dolgozók között. Kedden egy­másután gyülekeztek a küldöttsé­gek innen is, onnan is, hogy el­beszélgessenek Szabó elv­társsal az együtt átharcolt négy esztendőről . Életemben már sok frontsza­­kaszon dolgoztam, mindig ott, ahol a legfontosabb volt. Még katona nem voltam, most katona leszek — válaszol Szabó elvtárs -­­Aki jó marxista-leninista, az­ért a hadászathoz is. Hiszen amit 25 esztendő óta végzek, az is. Katona munka volt, vezettem az osztály­­harcot. Igy hát az* sem mondtha" és jó egészséget kívánjanak új munkájához. — Az ország több, mint a me­gye, ezért örömmel vesszük tudo­másul, hogy éppen Szabó elv­társra esett a választás — mondja bajuszát törölgetve id. Szarvas Imre elvtárs, aki a balmazújvárosi küldöttséggel jött Debrecenbe, rem, hogy új területre megyek. — No, de búcsúzóul hadd be­szélgessünk másról is. A szövetke­zeti frontra vessék legnagyobb fi­gyelmüket most az elvtársak. Az a feladat, hogy a tél folyamán megjavítsuk meglévő szövetke­zeteinket, addig ne szervezzünk f­int. Balmazújvároson is van mit tenni a földművesszövetkezetben. Az előszobában ott topog a többi küldöttség. Eljöttek a nád­­udvariak, a hajdúsámsoniak és bizony olyan kemény harcosok­nak is, amilyenek Kiss Lajos, vagy Csuka Sándor elvtársak, még ne­kik is könnybe lábadt a szemük a búcsúzkodásnál. A hajdúböszörmé­nyiek megköszönték Szabó elv­­társnak, hogy ősszel kellő időben figyelmeztette a megye dolgozó parasztságát a szántás-vetés el­­végzésére, mert ha nem látnak neki, bizony a korai fagy miatt katasztrofális helyzetbe kerültünk volna. A debreceni kerületek küldött­ségét a 72 éves, törhetetlen har­cos, Bartha bácsi vezeti. — Megmondom őszintén, hogy én nemcsak az egyszerű tagok munkáját figyelem a legnagyobb kritikával, hanem a vezetőségét is. És azt nyugodt lélekkel állítha­tom: az elvtárstól soha egy hely­telen szót sem hallottam. Ezért nagyon fáj, hogy elmegy, d­e jól esik, hogy olyan fontos pozícióba m­egy ahol még jobban tudja vé­deni a proletariátus érdekeit. Azt kérem Szabó elvtársamtól, ha úgy fordulna, hogy szükség van bá­tor harcosokra, szóljon csak ne­kem. Igaz, sorkatona már nem tudok lenni, de partizán még Ip­­ienek 72 éves fen­e­ is... Szabó elvtárs megö­eti, megcsó­kolja a kipróbált, derék harcost. — Akárhová fog tenni a Párt, ígérem Bartha bácsinak és min­den dolgozónak, hogy meg fo­gom­ a helyem állani! Horváth And­rás elvtár­s veszi át a megyei titkárságot Az üzemek, a Vagongyár, a Vil­­lanygyár, a Dohánygyár, a Bőr-­ gyár és a többiek küldöttei alig­ férnek el a szobában. Mindegyik­ karján, kezében ott van egy-egy­­csomag, ajándék, amit gyorsan, egy nap alatt nagy szeretettel ké­szítgettek. A közös küzdelmekről­­beszél­nek, arról, hogy formálódtak a harcban ők is, hogy váltak sokan A jó marxista ért a hadászathoz Az elvtársak bólogatnak, hogy bizony éppen elég a tennivaló, de neki fognak látni. — Milyen hatása volt a vasár­napi taggyűlésnek? — tereli a szót Szabó elvtárs a legfonto­sabbra, a Politikai Bizottság ha­tározatának végrehajtására. — Erről beszélnek az egész községben — mondja Gém György párttitkár elvtárs — A Pártunkon kívül maradt, becsületes parasztemberektől, halljuk: bár már letelne az a néhány hónap, márciusban kopogtatunk a Párt ajtaján! Elismerőleg állapítjuk meg, hogy ilyen munkát, mint a felülvizsgálás, egyetlen más Párt sem tud végrehajtani és ez is mu­tatja, hogy valóban élcsapat a Magyar Dolgozók Pártja. Egy­szóval nagyon megnövek­edés? Pártunk tekintélye. — Bízzák csak ide az elvtársak, vekker nélkül sem lesz hiba az éberséggel!

Next