Hajdú-Bihari Napló, 1969. december (26. évfolyam, 278-302. szám)

1969-12-03 / 279. szám

„A kisfiú az út szélén feküdt" Négy és fél évre ítélték a gázoló Hajzert „Erdélyi Józsi nyolcéves debreceni kisfiú már nem él. Áldozat lett. Egy ámokfutó áldozata . ..” így kezdtük riportunkat a Napló szeptember 30-i számában, amikor hírt adtunk arról a gázolásról, amely Debrecen alatt tör­tént, két nappal korábban, a 4-es fő­úton. Azon a napon egy idős asszony, a 14 éves Debreceni Miklósné paradicso­mot volt szedni a szomszéd kisfiúval, Erdélyi Józsival, és unokájával, a négy­éves Nagy Ágival. Egy kézikocsit tol­tak. Szabályosan, az út jobb oldalán. Akkor történt. «** Nyilvános tárgyalást tartott november 14-én a debreceni járásbíróság egyik büntető tanácsa. A DVK kultúrotthoná­­ban legalább háromszázan szorongtak. Több gépkocsivezető a vádlott ismerő­sei közül, sokan voltak kíváncsiak az ügy minden részletére, a megdöbbentő fel­el­őtl­enség-sorozatra. Bevezetik a vádlottat. Leveszik kezé­ről a bilincset. A bíró kérdez. - Neve, életkora, foglalkozása, mun­kahelye? - Hajzer Sándor, 31 éves, gépkocsi­­vezető, a 6. sz. AKÖV dolgozója. - Családos, büntetve volt? - Igen, 21 hónapos kislányom van. Emberölési kísérletért három évre ítél­tek 1964-ben. - Foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetésért vádolja az ügyészség. Megértette? Bű­nösnek érzi magát? - Igen, igen. *** Sorra szólítja a bíróság a tanúkat. Dr. Vég Lajos körzeti orvos következik. - Hajdúszoboszlóról Debrecen irá­nyába vezettem kocsimat. Előttem haladt kb. 80 km-es sebességgel egy teherautó. Feltűnt, hogy irányjelzés nélkül több­ször áthajtott az út bal oldalára. Nem is mertem megelőzni, hanem csökkentet­tem a sebességet. Egyszer egy csatta­­násra lettem figyelmes, a gépkocsi az út bal oldalára került, majd tovább hajtott. Fékeztem, kiszálltam. Megdöb­bentő látvány fogadott. *** A tanú előtt a vádlott mondja el an­nak a napnak a történetét. Halkan be­szél, alig lehet a hangját hallani. - Vasárnap volt. Indultam a munka­helyemre, ahonnan anyagot kellett volna szállítani. Az ohati italboltban megit­tam egy deci rumot. Később újabb egy deci rummal melegítettem magam. Ami­kor kiértem, már nagyon szédültem. El­aludtam a kocsiban. Arra emlékszem, hogy a vállalat ellenőre költött fel. El­vette a sluszkulcsot. Megint elaludtam. Majd az ébredés után kerestem egy sze­get, azzal indítottam be a kocsit. Egyik ismerősömmel elindultunk Debrecenbe Közben két helyen megálltunk egy-egy üveg sörre, majd az egyik tanyába tér­tünk be. Több deci bort ittunk. Másra nem emlékszem, arra sem, hogyan ültem a volán mellé. Másnap reggel tértem magamhoz a kijózanítóban. ‘ *** Amire Hajzer nem emlékszik, egészít­sük ki az előbbi szemtanú, az orvos val­lomásával: - Amikor kiszálltam, először az idős nénit pillantottam meg. Eszméletlenül fe­küdt az út szélén. Igyekeztem elsősegély­ben részesíteni, amikor egy kisfiú sza­ladt oda hozzám: „Tessék jönni, Józsi meghalt.” Akkor vettem észre, hogy tő­lem kb. 20­­méterre egy kisfiú fejjel az útpadka szélén, nem messze tőle pedig egy kislány fekszik. A kisfiú még hör­gött, a lábán nyílt töréssel és összezúzott fejjel. A kislány eszméletlen volt. Ami­kor felpillantottam, láttam, hogy kb. 150 méterre áll a teherkocsi. Hajzer - most már tudom a nevét - düllöngőzve jött felém. Közben több kocsi megállt. A vádlott olyan kötekedően viselkedett, hogy meg akarták verni. *** Idézet az igazságügyi orvosszakértő megállapításából: „Erdélyi Józsi olyan súlyos agyzúzódást szenvedett, hogy rö­videsen meghalt. Nagy Ági sérülése agyzúzódás, koponyatörés. Már túl van az életveszélyen. Későbbi szövődmény­nyel lehet számolni. Feltehető, hogy nem marad nyom nélkül a sérülés. Idős Deb­­receniné kisebb zúzódásokat és kartö­rést szenvedett...” A bíró a védőnek adja meg a szót, aki a vádlotthoz fordul: - Fáradt volt amikor azon a napon munkába állt? - Igen. Már negyedik vasárnap dol­goztam. - Négy hét alatt volt szabadnapja? - Nem. Napi 12 órát ültem a volán mellett. Újabb kérdés következne, de az ügyész kér szót:­­ Tisztelt Bírósági Most kaptuk a hírt, hogy Debreceni Miklósné tegnap este meghalt. Kérem megállapítani, hogy a halál és a baleset között van-e össze­függés. A tárgyalást elnapolták . . . • »* November 28-án folytatódott a tár­gyalás. Az orvosszakértő véleménye sze­rint, a halál és a baleset között - teljes bizonyossággal - nem lehet összefüg­gést megállapítani. Majd újabb tanúk következnek. Végül a bíróság kihirdeti az ítéletet. Hajzer Sándort négy év hat hónap szabadságvesztésre ítéli. Mellék­­büntetésként öt évre eltiltja a gépjármű­­vezetéstől. Súlyosbítóként értékelte a bí­róság, hogy Hajzer a KRESZ egyik legalapvetőbb szabályát a legdurvább módon sértette meg, egy ember halálát okozta, s azt, hogy volt már büntetve. **» Vége a tárgyalásnak. Magammal vi­szem, magamban hordozom Erdélyi Jó­zsi édesanyjának arcát. Ott ült néhány méterre attól az embertől, aki fia ha­lálát okozta. Talán rá sem nézett, csak zokogott. Végigsírta a tárgyalást. S eb­be a zokogásba valami ordító szúrás­sal szólt bele Hajzer szenvtelen hang­ja : megittam 1—1 deci rumot, majd ... Felültem a kormány mellé ... .Tovább nem emlékszem semmire. De a példás ítélet kell hogy emlé­keztessen. Másokat. Tanulságul. Király Ferenc Az édesanya Az érdeklődők (Fotó: Kalmár István) A vádlott Szűk kis szoba, mint a telefon­­központok általában. Az egyik csengő hosszan, türelmetlenül cseng, már talán másfél perce, de a telefonos kisasszony éppen egy másik vonalon beszél. — És akkor azt mondom Gyu­­szinak: no, nézd, fiam, legjobb, ha tudomásul veszed, hogy velem nem lehet játszani. . . érted? Halló, halló, Terikém, jól hallasz? Várj, egy pillanat, felveszem már ezt az átok vonalat! Halló, ANANÁ­SZÉRT. Kit, kénem? Házon kívül van. No, szóval mondom: nézd fiam, én nem az a lány vagyok, akinek te gondolsz, és ha így foly­tatod, vedd tudomásul, hogy az életben többé szóba sem állok ve­led! Halló, hallasz, Terikém? Mert egyszer együtt voltunk víkendezni, az még nem jogosít fel arra, hogy ilyen hangon beszélj velem! Ezt így megmondtam neki, kérlek, a képébe! Legalább tudja, hogy mi­hez tartsa magát! Értesz? Várj, megint egy átok hívás, meg kell itt őrülni! Halló, ANANÁSZÉRT. Házon kívül van... Kosztolitz kar­­társ ebédel... Kurityáni kartárs szabadságon ... Detre Jenő csúsz­tat... Kelemenné külföldön ... Tordai kartársnő a minisztérium­ban. Halló? Nem kell mindjárt idegeskednie, kérem! Az igazgató elvtárs itt van, igen. Kapcsolom. Halló, Terikém? Te, az arcát láttad volna a fiatalúrnak! Az ál­la is leesett, fiam! Ezután más­képp beszélünk, ezt láthatta raj­tam! Az igazgató asztalán megszólal a telefon. Feláll a kis asztalától, ahol egy vendégével feketézett, az író­n adtal ah­ovg­tö­n BÁRÁNY TAMÁS — Bocsáss meg, egy pillanat! — Felveszi a kagylót. — Halló, Barta igazgató. — A zavar felhője úszik az arcán. — Természetesen, Kamo­­csai elvtárs. Örömmel várlak. Tíz perc múlva itt is vagy? Értem. Szeretettel várlak, szervusz. — A telefon villáját lenyomja, és izga­tottan tárcsáz. A központ jelent­kezik. — Tessék, igazgató úr. — Jolánka, szóljon Tabák bácsi­nak, hogy oltsa el a lámpákat, és szaladjon le a Vadrózsába, aki ott van, azonnal jöjjön fel, és fog­lalja el a helyét! Lázas munka! Megértett? — Igenis, igazgató úr — feleli Jolánka, és a banánt egy másik lyukba nyomja. — Hát akkor én búcsúzom is, Terikém, meg kell itt dögleni, hogy micsoda forgalom van ma! Lehet, hogy azért egy óra múlva hívlak! Szia. Az igazgató töprengő arccal lép vissza az asztalkához, kiissza ma­radék, elhűlt feketéjét. — Tyű, de meleg helyzet, a min­­denit! — Kit vár? — kérdi a vendég. — A főkönyvelőt, az irányító szervünktől... — A cigarettadoboz után nyúl, kínálja a másikat. — Parancsolj, gyújts rá! Örülök, hogy látlak, öreg fiú ... A bankett óta nem is találkoztunk.. Hát me­sélj, mi újság! A vendég a mennyezetet nézi. — Érdekes, nézd ... elaludtak a lámpák, és szinte észre sem lehet venni... Remek itt a külső vilá­gítás! Tulajdonképpen miért égnek a neoncsövek nálatok világos nap­pal? Az igazgató elmosolyodik, s cin­kosan hunyorít. — Kérlek... — de egymás kö­zött! — tudod, szociálisan érző főnök vagyok... No már most, azt is tudod, hogy az ananászforgalom nem a legegyenletesebb az ország­ban. Ugyebár, néha hónapok is el­telnek, amíg érkezik egy-egy szál­lítmány. De a munkatársaim nem fizethetnek erre rá, elvégre nem az ő bűnük, hogy nincs elég devi­za ananászra ... Ez a kamocsai főkönyvelő, az irányítószervünk­től, meglehetősen bizalmatlan ter­mészetű pasas. Úgy is mondhat­nám, kifejezetten gyanakvó ... Mi­előtt jóváhagyja a túlórakeretet, kérlek, nem átallja ellenőrizni a vállalat villanyóráját, hogy volt-e elég fogyasztás, már úgy értem, az esti órákban... — Elmosolyodik. — Ezért aztán egész nap ég ná­lunk a villany. A vendég meglepetten mered rá. — Reggeltől estig? — Reggeltől estig — nevet az igazgató. — Csináljuk a villany­­számlát. Ha ennek a Kamocsainak ez kell! Most jön, képzeld, leol­vasni a villanyórát... Még szeren­cse, hogy előtte mindig ideszól te­lefonon! A vendég el sem mosolyodik. — Most nem ezért jön — szól csendesen. — Hanem? — Azt hisz­em, el akar búcsúz­ni. Tegnap áthelyezték. — Ugyan ... Honnan veszed? — Ma reggel engem neveztek ki a helyébe. KB HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1969. DECEMBER 1. Mit ér a kisembernek az Építésügyi Tájékoztatási Központ? Az emberek legtöbb hivatalt, in­tézményt s intézkedést úgy bírál­nak el, hogy az számukra jelent-e valami előnyt vagy hátrányt. Ha egyiket sem, a téma közömbös, ha hátrányt, tiltakoznak vagy mérge­lődnek; ha előnyt, szívesen halla­nak vagy olvasnak róla. Ez utóbbi­ról van szó, az Építésügyi Tájé­koztatási Központ esetében. Közvetett hasznát már a nagysza­bású állami építkezéseknél is ta­pasztalhatják. Az ÉTK ugyanis be­szerzi az építési eljárások, a tech­nika legújabb eredményeit, s az ipar rendelkezésére bocsátja őket. Közvetlenül érinti s érdekli a csa­ládi vagy társasházat építőket egy sor ÉTK-kiadvány. Az első arra ad választ, hogyan építkezzünk. Ez a könyv a gondolat megszületésétől a kulcs átvételéig szinte mindenre gondot fordít. Az igazság az, hogy a kisebb-nagyobb családi hajlékot emelni szándékozók gyakran ki­szolgáltatottjai a többé-kevésbé hozzáértő vállalkozó szakembernek. Mindkét esetben előfordulhat, hogy az elkészített terv megvalósítása esetén nem sok örömet okoz a tu­lajdonosnak. Olyasmiket vethetnek papírra, amely külsőségeiben a jó­létet, a vagyoni helyzetet reprezen­tálhatja, de a méregdrága kivitele­zés ellenére egyáltalában nem prak­tikus, rosszul hasznosítható. Pedig ma már a célszerűtlen verandák, nagy konyhák, ,pu­szta szobák” ide­je lejárt. Számtalan helyen külön­böző sufnikat, óriás kamaratereket terveznek feleslegesen. Ez elveszi a helyet a család tagjai elől, talán ép­pen egy kis szobától fosztja meg őket, amely a nagyobb fiú vagy leány számára lehetne önálló tanu­ló- és pihenőhely. Az ÉTK típustervei pontosak, praktikusak, jól beváltak. Harminc­vagy negyvenféle elképzelés, szám­talan variáció közül válogathat az építtető. Ugyanakkor a típustervek előnye, hogy — esetleg hónapokat megtakarítva az építtetőnek — zöld utat biztosít az elfogadó hatóságok­nál, az adott tervnyomtatvány mel­lékelésével már biztosra vehető az engedélyezés is. Mindezért nem kell sok ezer forintot kifizetni, egy-egy típusterv jóformán néhány forintba kerül. Választ ad a Tájékoztatási Köz­pont szakértő gárdája arra is, hogy miből, milyen anyagból építsenek. Olyanokat ajánl felhasználásra, amelyek általában kaphatók és kor­szerűek. Gondja van arra is, hogy még a helyben fellelhető hozzávaló­kat is beépíthessék. De nemcsak ar­ról szól, milyen anyagok használ­hatók, hanem a mészoltástól a va­kolásig minden lényeges művele­tet szakszerűen elmagyaráz. Ez le­hetővé teszi, hogy mindazok, akik így akarják, házilag, maguk elvé­gezhessenek sok mindent. Ebben az esetben kettős az öröm: egyrészt jelentős összegeket takaríthatnak meg az építtetők, másrészt azzal a jó érzéssel élhetnek az új falak kö­zött, hogy ez saját kezük munkája. Az ÉTK figyelme még olyan rész­letkérdésre is kiterjed, mint a fű­tés. Az erről elkészült tájékoztató anyag — ugyancsak a helyi lehető­ségeket és energiaforrásokat figye­lembe véve­­— részletesen elemzi, milyen központi v­agy helyi megol­dás biztosíthat a kívánságoknak megfelelő meleget. A gáz-, az olaj-, a széntüzelés, az etázsfűtés egyaránt szerepel a lehetőségek között össze­hasonlítva előnyeiket, hátrányaikat, megjelölve alkalmazásuk feltételeit. S végül néhány szó arról, hogy rendelkezésre áll a víkendházak építéséhez is sokféle terv. A Tihany elnevezésűtől a Fiastyúkig számta­lan, beton, terméskő s más építő­anyag felhasználásával felhúzható kis nyaralók közül válogathat, aki­nek ilyen tervei vannak. Találunk közöttük 20 négyzetméter alapterü­letű házacskákat, de komolyabb, nagyobb méretű nyaralókat is egy­szerű megoldással és összkomfort­tal. t­ gy- ÚJ MEZOGAZDASÁGI KÖNYVEK DR. FARKAS VILMOS: A lineáris programozás matematikai alapjai Ezt a népszerű könyvet második ki­adásban jelentette meg a Mezőgazda­­sági Kiadó, olyan nagy volt iránta az érdeklődés. A szerző azokat a matema­tikai alapokat ismerteti művében, ame­lyek elsajátítása nélkülözhetetlen a li­neáris programozáshoz. Élvezetes stí­lusban, nagy didaktikai érzékkel vezeti végig az olvasót a tárgyalt anyagon. Mindig van egy-egy ötlete, fogása, amellyel világossá teszi a nehezebb ré­szeket. A könyv nagyban elősegítheti a gaz­dasági döntések hatékonyságának nö­velését. DR. HECKEN­AST JÓZSEF: Szövetkezések a századforduló paraszti gazdálkodásában A mezőgazdasági munkaszervezetek vizsgálata az agrártörténetírás legelha­nyagoltabb kutatási területei közé tar­tozik. Éppen ezért pótolt nagy hiányt a Mezőgazdasági Könyvkiadó, amikor közreadta dr. Heckenast könyvét. A szerző az ország több részén folytatott részletes felmérést a különböző kalá­kák végzéséről, elbeszélgetett idősebb emberekkel, és az így nyert adatokkal egészítette ki a dokumentációs anya­got. Részletesen foglalkozik a paraszti gazdaságok gazdálkodásának és üzem­szervezetének néhány fontos kérdésével a XIX. század második felében, a csa­ládi munkaerő-gazdálkodással és társas­­munkákkal, s mindebből érdekes kö­vetkeztetéseket von le arra vonatkozó­lag, hogy már a múlt században is is­meretes és hasznos volt nálunk a szö­vetkezés a paraszti gazdálkodásban. Állatorvosi sebészeti műtéttan Tamás László és Fellner Ferenc köny­vének első kiadása óta csaknem tíz esztendő telt el. Azóta sokat fejlődött az állatorvos-tudomány, de ezen belül a sebészet is. Szükség volt tehát egy bő­vített kiadásra, amit indokolt az, hogy tankönyvként is használják, s a könyv­kereskedésekből teljesen kifogyott. A szerzők kiváló taktikai érzékkel értékelték és használták fel az átdol­gozásnál a bőséges hazai és külföldi irodalmat. Növeli a könyv értékét a 380 darab kitűnő kép, amiből 80 da­rab teljesen új felvétel. A Mezőgazdasági Könyvkiadó a mű második kiadásával nemcsak az állat­orvosképzést segítette elő, de hasznos könyvet adott a gyakorló állatorvosok kezébe is. Magyar-angol kulturális tárgyalások Kedden a Kulturális Kapcsola­tok Intézetében megkezdődtek a magyar-angol kulturális és tudo­mányos csereprogramról szóló tár­gyalások. A tárgyalásokat magyar részről Antal László, a KKI fő­osztályvezetője, angol részről R. Brash, az angol külügyminiszté­rium főosztályvezetője vezeti. Az új, két évre szóló csere­program aláírása december 5-én lesz. (MTI)

Next