Hajdú-Bihari Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám

­ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1970. Tsz-elnökök továbbképzése Kedden folytatódott Hajdúszo­boszlón Hajdú-Bihar megye és Debrecen város termelőszövetke­zeti elnökeinek ötnapos tovább­képzése, amelyet a három terme­lőszövetkezeti területi szövetség és a megyei tanács vb mezőgazda­­sági és élelmezésügyi osztálya szervezett. Kedden délelőtt Vancsa Mik­lós, a Bihari Területi Szövetség titkára üdvözölte a továbbképzés résztvevőit, majd Bartha János, a megyei tanács vb-elnökehelyette­­se tartott előadást megyénk ter­melőszövetkezeti mozgalmának eredményeiről, a gazdálkodásról, a termelőszövetkezetek előtt álló fel­adatokról. Az előadást konzultáció követte. Forradalmi újítás az aluminium forrasztásánál Magyar találmány megvásárlásával nagy jelentőségű munkához kezdtek a Tatai Hűtőtechnikai Ktsz-ben. Gál Pál budapesti mérnök szabadalmának hasz­­nosításával valósággal forradalmasítják az alumínium forrasztásának technoló­giáját. Bár az alumíniumnak számos kedvező tulajdonsága van, széles körű felhasználását akadályozza, hogy nem tudják egyszerű módon forrasztani. A budapesti mérnök ezt a problémát ol­dotta meg: az eddigi bonyolult és költ­séges forrasztási technológiák helyett rendkívül egyszerű eljárást dolgozott ki az alumíniumnak alumíniummal és más fémekkel való forrasztására. Az új mód­szer lényege: különleges összetételű vegyszerfürdőben a fémfelületek önma­­guktól forrnak össze, alkotnak tökéletes fémkötést. Az új eljárásnak az ipar szá­mos területén — így a repülőgép-, a hajó- és az autógyártásban is — nagy jövője van. A nagy jelentőségű szaba­dalmat a tatai szövetkezet a különböző ipari hűtőegységek gyártásánál kívánja kamatoztatni. Az új technológia lehető­vé teszi, hogy a hűtőegységekben a nagy súlyú vascsöveket, drága rézalkatrésze­­ket alumíniummal helyettesítsék, így a berendezések teljesítménye számotte­vően emelkedik, súlyuk és terjedelmük pedig csökken. Az új technológiával a tatai szövetke­zet már a sorozatgyártásra készül. Első­ként a MIRKÖZ jelentkezett mint meg­rendelő: hűtővitrinekbe szerelik be az új technológiával forrasztott hűtőbordá­kat. Az érdekes eljárást bemutatják a Brüsszelben márciusban megnyíló nem­zetközi kiállításon is. (MTI) A Banja Lukát nem hagyják magára Leningrádban ért a Banja Lu­­ka-i földrengések híre. Ott is min­denki nagy együttérzéssel és mély részvéttel tárgyalta az újabb ter­mészeti katasztrófát, amely Skopje után öt esztendő leforgása alatt Jugoszláviát már másodszor sújtja. Mint hamarosan megtudtuk: a pusztulás a vártnál is lesújtóbb: 750 épületet kellett sürgős lebon­tásra ítélni, mert bármikor össze­omolhat. 1860 ház kapott vörös je­let, vagyis állapotukat pontosab­ban ellenőrizni kell, hogy eldönt­sék, hányat lehet közülük meg­menteni ... Néhány héttel ezután Banja Lu­kéban járhattam. Autóbusszal tet­tem meg a kb. 4 kilométeres utat a vasútállomástól a város központ­jába. Dusán, önkéntes kísérőm és tolmácsom útközben elmondta: Banja Luka volt Bosznia legszebb, legtisztább városa. Lakói vendég­­szerető, szívélyes és mindig jóked­vű emberek. Dusán múlt időben beszélt a városról s lakóiról. Hall­gattam őt, s elviselhetetlen szo­rongást éreztem. Mégha nyár lenne! De tél van. Napok óta szü­net nélkül havazik, a hegyekben az utak egy része járhatatlan, vagy nehezen járható. Kinézek az autó­busz ablakán, és látom: didergő emberek százai topognak a járdán. Banja Lukéban az utca, a járda a legbiztonságosabb. A hó, a hideg százszorosan megkeseríti az embe­rek életét. Kis kocsikon tüzelő­anyagot, másutt kályhát cipelnek. Még az a szerencse, hogy az isko­lás korú gyerekeket novemberben a tél, a várható megpróbáltatás elől más városokba menekítették. Dusán közreműködésével szót váltok az autóbusz kalauzával. — Sokan menekültek el a város­ból? A kalauz a fejét rázza. — Néhány család elment, de a többség itt maradt. — A félelem, a rettegés nem űz­te el az embereket? — Hova mehetnénk? Nem akar­juk elhagyni az otthonunkat. Fo­lyik az újjáépítés. Igaz, nehezen, de tavaszra majd gyorsul a mun­ka. Addig úgy élünk, ahogy tudunk — mondja a kalauz. A város központjában elindul­tam körülnézni. A tereken, a par­kokban hólepte lakókocsik és sát­rak. Tízezernél több család él im­már hetek óta lakókocsiban, autó­buszban, vasúti kocsiban, garázs­ban, pajtában. A lakóházakon re­pedések éktelenkednek, az üres szobákban törött csillárok lógnak. Később a város hivatalos emberei elmondták: a látszólag épségben levő lakóházak többségét le kell bontani, mert kimozdultak alap­jukból, és bármikor összedőlhet­nek. Rengeteg az átfázott, influenzás ember. Az egészségügyi intézmé­nyek éjjel-nappal szakadásig dol­goznak. őszintén szólva nem kissé viszo­­lyogtam attól, hogy meglátogassam a szükséglakásokban tengődő csa­ládokat. Arra gondoltam, emberte­len dolog bebámulni mások nyo­morúságába, és kíméletlenség arról faggatni őket, amit magam is lá­tok. Csak akkor könnyebbültem meg, amikor észrevettem, hogy ér­deklődésemet nem tekintik tolako­dásnak, hanem az együttérzés és a rokonszenv megnyilvánulásának. A Tito marsall utca végében, közel a Titanic házhoz megfordultam né­hány sátorlakásban. Nyáron ví­­kendháznak mindegyik megtenné, de télen nem kívánom senkinek lakóhelyül ezeket a sátrakat. Törökös feketekávéval kínáltak, és elmondták: a katasztrófa utáni napokban jórészt az adta vissza az emberek életkedvét, hogy minden országból érkeztek az élelmiszer­szállítmányok, a gyógyszerkülde­mények, a takarók, a lakókocsik, a meleg holmik. Magyarországról gyors­segélyként 5 vagon építő­anyag érkezett. — Nagyon jó érzés tudni, hogy a világon mindenütt aggódnak ér­tünk, és segítenek minket — mondta a posta egyik tisztviselő­­nője. Beszélgettem kőművesekkel, bolti eladókkal, rendőrökkel, háziasszo­nyokkal, tisztviselőkkel. Mindegyik azt mondta: a földrengés utáni kétségbeesésből, ájulásból a várost azok a hírek térítették „eszmélet­re”, amelyek tudtul adták: Jugosz­lávia és a világ népei Banja Lukát nem hagyják magára. Milyen a város külső képe? A hóesés ellenére a lakosság — amíg ott voltam — reggeltől késő estig, az utcákon tartózkodott. S mintha örökké figyelnének, hallgatózná­nak. Kétségtelen, hogy a lakosság többségét az iszonyatos élmény, a recsegés-ropogás élete végéig elkí­séri. De hát az életet nem lehet le­győzni. A centrumban, az üveg falú Lottériában görnyedt hátú öregasszony hajol a lottószelvény fölé. Ki tudja? Lehet, hogy éppen most mosolyog rá majd a szeren­cse. A szomszédban a hírlapárus a világlapokból kivágta a földrengés sújtotta Banja Lukéról készült fo­tókat, és kiakasztotta az ablakba. A Snack bárban a magas széke­ken hordárok, diákok ülnek, s isszák a stara sligovicát, az erős pálinkát. Tépett plakátok. A be­­deszkázott kirakatok, az üzletek aj­tajában nézelődő szoborarcú főnö­kök. Helyenként dolgozgatnak ugyan, de ennek a munkának egyelőre nem sok a látszatja. Amíg nem múlik el­­a tél, a hó, addig igazi munkát aligha lehet végezni a megrokkant házakon. Bemegyek egy trafikba. A szokás hatalma: üdvözlőlapot kérek. A trafikos készséges, három tucat színes le­velezőlapot rak elém, és biztat, hogy válasszak. Egyik szebb, mint a másik. A nyáron még ilyen volt Banja Luka. — Jövőre újból szép lesz — mondja a trafikos mély meggyőző­déssel. Szekulity Péter Távirányítású tűzoltókocsi TOKIÓ. A helyi tűzoltóiskolában készítették és mutatták be a képen látható új, távirányítású tűzoltókocsit, amelyet elsősor­ban a petroké­­miai gyáraknak és más hason­lóan veszélyes üzemeknek ter­veztek. A beren­dezés percenként 3000 liter vizet tud 60 méter tá­volságra fecsken­dezni. (MTI Kül­földi Képszolgá­lat.) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1970. JANUÁR 14. ) a Észak­-Magyarország nagy létesítménye, a Sajókeresztúr határában megépült Borsodi Ércelőkészítő-mű 1969. szeptember 1-től, a próbaüzem befejezése óta az év végéig 300 ezer tonna zsugorított ércet produkált. A mű látképe a koksz- és mészkőtároló bunker felől nézve. (MTI-fotó : Kunkovács László felv.) JANUÁR 14., SZERDA ­ 2000 iskola kapot televíziót A Művelődésügyi Minisztérium­ban összegezték a „Televíziót min­den iskolának” akció eredményeit. A nagy visszhangot kiváltó kezde­ményezés nyomán 1500 tanintézet — elsősorban falusi, tanyai kisis­kola — kapott tv-készüléket kü­lönböző társadalmi és tömegszer­vezetektől, továbbá üzemektől, vál­lalatoktól, intézményektől, termelő­­szövetkezetektől. A Művelődésügyi Minisztérium és a tanácsok együt­tesen további 500 televíziót juttat­tak 1969-ben az iskoláknak. (MTI) Új szerviz­es autójavító műhely Ilyenkor, év elején a könyvelők és statisztikusok a befejezett gazda­sági év eredményeinek kimunkálá­sán szorgoskodnak. A Debreceni Autójavító Ktsz-ben már tudják, hogy az 1969. évi üzemi tervet, ami közel 5,2 millió forint volt, 102,3 százalékra teljesítették. Az év folyamán mintegy 6200 gépkocsi ja­vítását végezték el, s mintegy 200 karambolozott gépkocsinak javítot­ták ki a karosszériáját. Az év folyamán tett műszaki­szervezési intézkedésekkel jó ter­melékenységi eredményt tudtak el­érni. Az egy termelőre tervezett be­vételi tervet 11,9 százalékkal telje­sítették túl. Az előirányzott terme­lékenységi tervet szövetkezeti szin­ten — nem végleges adatok szerint — 5—6 százalékkal teljesítették túl. A jó munka alapján közel 3 száza­lékkal növelték a nyereség tömegét. A szövetkezet elnöke, Guba Sán­dor elmondta azt a tervüket, hogy 1970-ben Debrecenben, az István úton, a régi benzinkúttal szemben, új szerviz- és autójavító műhelyt építtetnek 8,5 millió forint terve­zett költséggel. Továbbá az 1038-as kormányhatározat alapján 3,5 mil­lió forintot igényeltek, hogy az új műhelybe korszerű gépeket és szer­számokat tudjanak vásárolni. A műszaki főiskolák rrt M I f i I ■ működési elvei az Országos Oktatási Tanács előtt Az Országos Oktatási Tanács ebben az évben elsősorban a szak­mai-műszaki oktatás néhány fontos kérdését vitatja, meg — közölte az MTI munkatársával dr. Bencédy József, a tanács titkára. A testület elé kerül például a Művelődés­­ügyi Minisztérium átfogó előter­jesztése a műszaki tanárok képzé­sével kapcsolatban, amely a szak­közép-, illetve a szakmunkáskép­ző iskolákban szükséges elméleti és gyakorlati oktatást végző műszaki tanárok képzését tárgyalja. Ugyan­csak a Művelődésügyi Miniszté­rium terjeszti a tanács elé a fel­sőfokú technikumokból és szak­iskolákból kialakítandó műszaki főiskolák működési elveit. A mű­szaki főiskolák létrehozását az üzemmérnökök iránti népgazdasági igények indokolják s az a felis­merés, hogy a tervező, kutató mér­nökök mellett a népgazdaságnak szüksége van az üzemi, munkahe­lyi termelést szervező és közvetle­nül irányító okleveles mérnökök­re is. Ebből adódóan tűzi napirend­re a tanács újabb műszaki főisko­lák és főiskolai szakok kialakítá­sának tervét.­­ Több illetékes tárca együttes javaslata alapján tárgyaljuk majd, hogy a szakközépiskolát végző fia­talok — meghatározott ideig tartó üzemi-szakmai gyakorlat után — miként szerezhetik meg a techni­kusi képesítést, illetőleg címet. 1968-ban kezdődött a szakközépis­kolai és a szakmunkásképző isko­lai hálózat fejlesztési terveinek ki­dolgozása és összehangolása. Ez a munka lényegében befejeződött. A tervek lezárásáról jelentés készül a tanács részére. Egy másik beszá­moló a szakközépiskolai tantervi munkálatok befejezéséről ad tájé­koztatást. Az illetékes tárcák és a Művelődésügyi Minisztérium össze­gezése alapján megvitatjuk a ne­gyedik ötéves terv oktatásügyi fej­lesztési­­ javaslatait.­­ Az érdekelt szakminisztériu­mok javaslatai alapján szintén az idén kerül az Országos Oktatási Tanács elé, hogy az 1971—72-es és az 1972—73-as tanévben hány ma­gyar egyetemi és főiskolai hallga­tó tanulhat külföldön. (MTI) Harmincegy magyar vállalat készül a lipcsei tavaszi vásárra A HUNGEXPO rendezésében 31 külkereskedelmi joggal felruhá­zott magyar vállalat készül a lip­csei tavaszi vásárra. A március 1. és 10. közötti vásár magyar anyaga minden eddiginél gazda­gabb lesz. A vállalatok összesen 4200 négyzetméter helyet béreltek ki, a tavalyinál 600 négyzetméter­rel nagyobbat. Az NDK egyik leg­jelentősebb vásárára a tavalyi 35-tel szemben 43—44 vagonnyi ipari és mezőgazdasági terméket szállítanak ki. Az első vagonokat már útnak is indították, a szállít­mány kényesebb részét, a műsze­reket, precíziós berendezéseket és a romlandó élelmiszereket közvet­lenül a kiállítás megnyitása előtt kamionokkal küldik Lipcsébe. A magyar árut 33 helyen, kü­lönböző szakbemutatókon láthat­ják az érdeklődők. A lipcsei tavaszi vásáron a ma­gyar vállalatok szakmai napokat is rendeznek, amelyeken ismerte­tik termékeik műszaki jellemzőit, és az üzletkötési lehetőségekről is tájékoztatást adnak. (MTI)

Next