Hajdú-Bihari Napló, 1970. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-14 / 38. szám

if­j. Nagy Pál József Fiatalember, mindössze 23 éves. Középtermetű, enyhén göndörödő sötétbarna hajú. Neve: ifjú Nagy Pál­ József, önéletrajza még rövid, 10—15 sorba belefér. A kiegészíté­sével is, amelyet róla mond Nagy József, az egyik ajánlója. Jó, meg­bízható, nagyon rendes ember . . . S a KISZ-titkár — mert a KISZ- szervezet a másik ajánlója — ezt azzal toldja meg: feltétlenül úgy érezzük, megérett arra, hogy a párt tagjainak sorába kerüljön. Hét esztendővel ezelőtt került a termelőszövetkezetbe géplakatos ta­nulónak. Szépen, nagyon rendesen dolgozott, letette a szakmunkás­­vizsgát. S közben nem volt olyan ifjúsági megmozdulás, amelyben részt ne vett volna. Ott volt minde­nütt és csinálta, amit kellett, szük­séges volt. Talán ennek is köszön­hette: egy idő után bizalmat kapott. Őt jelölték és választották meg a KISZ-alapszervezet titkárá­nak, s mindaddig el is látta a meg­bízatást, ameddig be nem vonult katonának. — S miért most jelentkezett fel­vételre — kérdezem. — Az elmúlt év őszén szereltem le a honvédségtől. Egy darabig is­mét dolgoztam, úgy gondolva: ha valaki nem emlékezne rám, ismer­jen csak meg. Az emberi magatar­tásomat is, a munkámat is. Jelent­keztem volna én már régen, de ak­kor még nem töltöttem be a 21. évet Szeretnék továbbra is a közössé­gért dolgozni, s most már úgy, mint a párt tagja. Aztán szerényen hoz­záteszi: ha felvesznek. S azt tudja, milyen kötelességei lesznek, ha felveszik a pártba? Rö­vid töprengés, s aztán — ha nem is szó szerint — de mondja a szerve­zeti szabályzat idevonatkozó részét. Kötelességem részt venni a párt­­rendezvényeken ... alávetem ma­gam a párt határozatainak ... fej­lesztem politikai tudásomat... vé­dem a szocialista tulajdont... a szocialista erkölcs szabályai szerint élek. Aztán még szerényen hozzáfű­zi: úgy érzem, nem fognak bennem csalódni sem azok akik javasolták felvételemet, sem azok, akik majd a taggyűlésen mellettem, felvételem mellett fognak szavazni. *** — Erdelics Lászlóné vagyok — mutatkozik be. — Beszéljen magáról, családjá­ról, munkájáról? — Mit is mondjak — mosolyodik el. Tíz esztendeje dolgozom a Vö­rös Hajnal Tsz egyik növénytermelő brigádjában. Férjem a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár debreceni gyáregységében dolgozik. Három gyermekünk van, két fiú és egy kis­lány. A nagyobbik fiamnak éppen decemberben volt az esküvője ... — Akkor kellett is a pénz? — Az biztos. No, de meg is dol­goztunk érte. Én az elmúlt eszten­dőben 270 tízórás munkanapot töl­töttem el munkával a szövetkezet­ben. Kétezer négyszögöl zellert, kö­zel 2200 négyszögöl cukorrépát, 400 négyszögöl mákot és fél hold bur­gonyát vállaltam fel egyedül, meg­művelésre. De ezen kívül is ha kel­lett, mentem cirkot kapálni, szal­mát betakarítani, meg éppen amire szükség volt, ahol munka került, akadt. No, és természetesen elvé­geztem a háztáji terület megműve­lését is, plusz azt, ami a ház körül, a családnak szükséges. — S nem segített senki ? — Dehogy­nem. Ha úgy jött ki az idő, akkor a kisebbik fiú is ki-ki jött velem, esténként pedig vagy amikor szabad idő volt, a férjem is oda állt és áll a tűzhely mellé főz­ni, ahogyan hazaérkezik Debrecen­ből. — Miért kérte felvételét a párt­ba? Mielőtt még gondolatait egészen pontosan megfogalmazná, Bartha Balázsné, az egyik ajánlója mondja el véleményét, amelyet valószínű­leg ráírt a tagfelvételi kérelemre is Bardovics Ferenc brigádvezetővel együtt. Mert ők ketten Erdelics Lászlóné javaslói. — Tíz esztendeje ismerem Erde­­licsnét és azt mondhatom, mint em­ber is, családanya is nagyon ren­des asszony, végtelenül kiegyensú­lyozott életet élnek. Persze — teszi hozzá — ilyenek nagyon sokan van­nak, s azok is, akik becsülettel, szorgalmasan végzik el munkájukat, ő viszont már eddig is — hosszú éven keresztül — részt vett a moz­galmi munkában, mint a nőtanács egyik vezetője. *** — Ifjú Berényi Lajos vagyok — mondja a nevét alig hallhatóan a harmadig jelölt. És a szó igazi ér­telmében fiatal, hiszen nemrégiben töltötte még csak be a 21. eszten­dőt. — Ismeri a párt szervezeti sza­bályzatát? — Hát, vagy négyszer, ötször el­olvastam már, nézegettem, tanul­gattam. És azt nagyon jónak tar­tom, hogy mielőtt valaki odakerül, a taggyűlés előtt megismerkedik azzal, mi lesz a joga, kötelessége. — S miért kéri a felvételét? — Egészen fiatal gyerek voltam, amikor — 1964-ben a szövetkezetbe kerültem dolgozni. Először rakodó­­munkás lettem, mert nem volt sem­mi szakmám, szakképzettségem. A termelőszövetkezet küldött el traktoros iskolára, s annak elvég­zése után gépre kerültem, ma is traktoros vagyok. Az eseményeket — azokat is, amelyek itt a faluban történnek — nem szeretem kívülről szemlélni. Eddig sem ezt tettem. KISZ-tag vagyok hat esztendeje, s aztán vezetőségi tagnak is megvá­lasztottak. Úgy érzem és gondolom, mint párttag is eredményes mun­kát tudok majd végezni a közösség javára, szolgálatára is. *** Íme hárman, akik jelentkeztek párttagnak és most a szervezeti sza­bályzatot, a pártélet alaptörvényét tanulmányozzák. Párttagok lesz­nek? Erről majd a taggyűlés fog dönteni, a Vörös Hajnal Tsz kom­munistái. ők mindenesetre készül­nek. Szeretnének a párt tagjai lenni, kommunistaként tovább dolgozni. Mindenkiért... Rácz Béla Körbeüljük az asztalt, Nagy József párttitkár, Fekete Gábor KISZ-titkár, Bartha Balázsné, s az újságíró. Akiket eddig felsoroltam csak „mellék­­szereplők’’, akkor szólnak a beszélgetésbe, ha ki kell segíteni, szebben, gördülékenyebben kell egy-egy mondatot megfogalmazni. Hárman vi­szont nagyon ünnepélyesek. Talán megilletődöt­­tek, egy kicsit meglepődöttek is. Tudják: az újság­író kérte Nagy Józsefet, hívja őket össze, ide a községi pártirodába. No, de vajon mit akar kérdez­ni? S ha kérdez, akkor arra tudnak-e pontos, el­fogadható feleletet adni. Február 27-én párttaggyűlés lesz a hosszúpályi Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben. Mind a hár­man a szövetkezet tagjai, ott dolgoznak, fizikai munkások. Szinte egyidőben adták be kérelmüket, szeretnének a párt tagjai lenni. A vezetőség úgy döntött: egyetértenek vele. Ajánlók is lettek. De volt egy kikötés, egy feltétel. Mielőtt a taggyű­lés elé kerül felvételi kérelmük, azelőtt meg kell ismerkedniük behatóan a párt felépítésével, mun­kájával, a szervezeti szabályzattal. Azaz tehát: melyek a párttagok jogai, kötelességei és azokkal milyen módon kell élni. Ők hárman vannak tehát most itt. Egy kis beszélgetésre, bemutatkozásra. Kik is tehát ők, mutassuk be őket. Il párt tagjai lesznek­­--------------------------------------------------------------- ---------------------------------------------------------------- Erdelics Lászlóné ifj. Berényi Lajos A módosítás fő témája: a részesedési alap felosztása A kollektív szerződések előkészítése a megye üzemeiben A 10/1969. MüM-rendelet értelmében 1970. március 31-ig az üzemek elkészítik a kollektív szerződések módosítását, a megadott irányelvek alapján. A módo­sítás fő témája: a részesedési alap új rendszerű felosztása, de emellett válto­zás következik be az 1969/70. évi kol­lektív szerződések azon pontjaiban is, melyekről az alkalmazás során derült ki, hogy nem megfelelően szabályozzák a vállalat és a dolgozók közötti viszonyt, illetve nem megfelelően rendelkeznek a hatáskörökről, bizonyos keretek felhasz­nálásáról. A részesedési alap új rendszerű fel­osztásának szükségessége közismert. A változás lényeges eleme az, hogy a részesedés év végi elosztásakor a bérek arányából kell kiindulni mind a veze­tőknél, mind a vállalat többi dolgozói­nál. Fontos az is, hogy a kiemelkedő teljesítményt nyújtó dolgozók az év vé­gén vagy év közben az eddigieknél ma­gasabb összegű anyagi elismerésben ré­szesüljenek. Ezt szolgálja többek kö­zött két újfajta anyagi ösztönzés: a nye­reségprémium és a nyereségjutalom is, melyet a kiemelkedő teljesítményt nyúj­tók kaphatnak. Az új elosztási formá­val az anyagi ösztönzés minden eszköze - a vállalat felső vezetőit kivéve - vállalati hatáskörbe kerül. Az anyagi ösztönzésre szolgáló esz­közök felhasználásának elveiről és leg­hatékonyabb módszereiről a vállalat te­hát saját hatáskörben, a vállalati „tör­vényben”, a kollektív szerződésben dönt. Rendkívül fontos, hogy a módosítást minden üzem időben, nagy körültekin­téssel, az irányelvek alapos tanulmá­nyozása után végezze el. Olyan munká­ról van ugyanis szó, mely döntően meg­határozza az eredmények egyik tényező­jét: az anyagi ösztönzést, annak az üzem lehetőségeire alapozott módszerét. A szocialista elvek szerint az elosztás a végzett munka mennyisége és minősége alapján differenciáltan történhet, a bé­rek és a részesedés együttes felhaszná­lásával úgy, hogy az világos, közérthe­tő legyen és ne adjon lehetőséget a fél­reértésre, így kell megfogalmazni ezt a kollektív szerződésekben is. Hajdú-Bihar megyében is megkezdő­dött már a módosított kollektív szerző­dések előkészítése a legtöbb vállalatnál. Az előkészítés módszerei üzemenként változnak, így például a BIOGAL Gyógyszergyárban négy tagú bizottság végzi az előkészítő munkát, a bizott­ság két tagja gazdasági, két tagja pe­dig szakszervezeti vezető. A módosítás tervezetét azonban nem mindenütt dol­gozzák ki együtt a szakszervezet és a gazdasági vezetés, így például a TI­­TÁSZ-nál és a Debreceni Faipari Vál­lalatnál külön végzik el azt a munkát és csak később vitatják meg a tervezetet. El kell gondolkodni azon, vajon be­­es-e ez a módszer, hiszen lényegében nem beszélhetünk külön szakszervezeti érdekeltségről, az érdekek közösek és egyébként sincs elég „szabad kapaci­tás” a szakszervezeti bizottságokban ah­hoz, hogy külön tervezetet készítsenek. A helyes az, hogy mindjárt együtt be­szélik meg a módosítás problémáit, s így időt is takarítanak meg, mert nincs szükség külön vitára. Túl sok idő amúgy sem áll rendelkezésre, mivel több üzem­ben (például a faipari vállalatnál, az ÉVM állami építőiparinál stb.) január végén még hozzá sem kezdtek az elő­készítéshez. Dicsérendő viszont a vegyesipari vál­lalat, ahol már januárban elkészült a módosítási terv, a részesedés új szabá­lyozásával együtt. A napokban terme­lési tanácskozásokon már ismertették a dolgozókkal a kollektív szerződés módo­sított tervezetét, s március elején már alá is írják. A tervezet szerint a nyere­ségrészesedés 40 százalékát fizetik ki nyereségjutalomként, a kiváló plusztel­jesítményt produkáló dolgozóknak, s fokozottabban gondoskodnak a törzsgár­­datagok megbecsüléséről, így például a 10 éve hű vállalati dolgozók 15 szá­zalék plusznyereséget kapnak részesedési összegükhöz. Általában ahol már meg­kezdték az előkészítést, ki is alakították az elképzeléseket, így például a mező­gazdaságigép-gyárban felvázolták a nyereségjutalom és prémium összegét, el­fogadták a nyereségfelosztás elveit. A BIOGAL-ban a tervezet szerint a ré­szesedés 2­ százalékát fordítják nyere­­ségprémiumra és jutalomra. Erőteljesen differenciálnak a törzsgárda tagjai ja­vára­­ a bérekkel arányosan, ha a kol­lektíva elfogadja a tervezetet és ilyen formában kötik meg a kollektív szerző­dést. Az előkészítő bizottság úgy terve­zi a gyógyszergyárban, hogy február 20-ra elkészítik a módosítás tervezetét, melynél már figyelembe veszik a dolgo­zók eddigi jó javaslatait is. Március 13-én pedig aláírják a módosított szer­ződést. A differenciálás biztosítására igen jó tervezetet dolgoztak ki a TITÁSZ-nál. Itt az egyes igazgatóságoknak­­ a vég­zett munka, eredmény arányában adják ki a nyereségjutalmakat, s a további differenciálást, elosztást az igazgatósá­gi kollektíva végzi, hiszen az ott dol­gozók tudják legjobban, ki mit érde­mel, ki mivel járult hozzá az eredmények­hez. Általában az elosztás ilyen módsze­rére, rendszerére kellene törekedni mindenütt, mert így lehet elkerülni az „egyenlősdit”, az anyagi eszközök ir­reális felosztását. Nagyon helyes az is, hogy a legtöbb üzemben gondolnak a törzsgárdatagok mind nagyobb meg­becsülésére. A kollektív szerződések híven tükrözhetik a megbecsülés új for­máit is. Sajnos, néhány régebbi szerződésben nem jutott határozottan kifejezésre az, hogy a fegyelmezetlen, a feladatokat nem teljesítő dolgozók ne kapjanak olyan arányú részesedést, mint a jól dolgozók. A módosított szerződésben le­kellene szögezni ezt is, és nem szabad visszariadni attól sem, hogy súlyos fe­gyelmezetlenség esetén megvonják a fe­gyelmezetlen dolgozó teljes nyereség­­részesedését, így lehet érvényesíteni a differenciálás elvét, így lehet a jó mun­kának becsülete és „ára” a hanyagság­nak, a nemtörődömségnek. Természe­tesen ennek ellenkezőjét is érvényesíte­ni szükséges a kollektív szerződésekben azok, akik a szocialista munkaverseny­ben kimagasló eredményeket érnek el, akik kiváló minőségű munkát végeznek, a műszaki fejlesztést elősegítő, a gazda­ságosságot biztosító szakemberek, dol­gozók kapjanak különjutalmat, melyet végső soron a kollektív szerződésben előre meghatározott elvek és módszerek alapján oszt szét a gazdasági egység vezetője. Nem jelentéktelen dologról van te­hát szó: a módosított kollektív szerző­dés jórészben meghatározója, megala­pozója lehet a gazdasági eredmények­nek. Vattai Miklós HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. FEBRUÁR 14. ■DB HOBBKBI ■R Adatok és gondolatok Amikor II. József rendeletére ha­zánkban sor került az első igazi nép­­számlálásra, egy álló esztendeig tartott csupán a kérdőívek kitöltése, most pe­dig a szélsebesen villódzó elektronikus számítógépek a január közepén véget­ért adatgyűjtésről Immár február első hetében országos adatokat is készíthet­tek! Jóllehet, ezúttal csupán néhány előzetes számmal ismerkedhettünk meg — a népszámlálás részletadatait vaskos kötetek sorozatában, évek múl­va publikálják majd —, ezek az első té­nyek is sok fontos és érdekes közlést tárnak az ország közvéleménye elé. Ami a demográfiai adatokat illeti, a népességszám egyetlen nyolcjegyű adatban fejezi ki azt, amit sok részlet­adatból — és tegyük hozzá: az utcákon olyan gyéren fel-feltűnő gyerekkocsik, kismamák láttán —, tudtunk már: igen alacsony a népesség szaporodása. A je­lentés külön rámutat: az átlagos évi szaporodás mindössze 0,35 százalék volt a hatvanas években. A társadalom mozgásának, az élet­forma gyors átalakulásának izgalmas tudósításaként olvashatjuk a városiaso­dás adatait. Budapest népességi része­sedése csupán 1 százalékkal — 18-ról 19 százalékra — nőtt a legutóbbi népszám­lálás óta eltelt tíz esztendőben. Ez alig­ha értelmezhető úgy, mintha alapjaiban megváltozott volna a lakosság belső vándorlásának jól ismert aránya; az 1 százalék min­den bizonnyal összefügg részben a főváros duzzadását intézmé­nyesen korlátozó rendelkezésekkel, másrészt azzzal, évekig passzív volt Bu­dapest demográfiai mérlege; többen haltak meg, mint amennyien születtek. De ha most már nem az országban el­foglalt népességi részarányt, hanem a növekedés ütemét nézzük, a főváros 7,5 százalékos gyarapodása figyelemremél­tó. Ennél azonban sokkal fontosabb de­mográfiai tünet, hogy gyorsan nő a többi város vonzása. A megyei jogú vá­rosokban 21 százalékkal, a járási jogú városokban pedig 14 százalékkal nőtt tíz év alatt a népesség. Anélkül, hogy a népszámlálás teljes adatanyagából le­vonható következtetéseket megelőzni akarnak, bizonyos társadalmi-fejlesztési konzekvenciák már az előzetes számok­ból is megállapíthatók. A megyei jogú városok gyors népességszaporodása a tények tükrében erősíti meg azt a ko­rábban kialakított településtervezési koncepciót, amely Budapest egészség­telenül túlzott magnetikus vonzását nem elsősorban vándorláskorlátozó in­tézkedésekkel, hanem a fővárosi élet­forma „megosztásával”, tehát új nagy­városi centrumok kialakításával akarta ellensúlyozni. Ismeretes, hogy ilyen ter­mészetes centrumok — ahová a fejlesz­tést koncentrálni fontos és érdemes­ — a megyei jogú városok. A Központi Statisztikai Hivatal előze­tes adatai beszámolnak a lakáshelyzet változásairól is. Jó olvasni arról, hogy a lakások száma csaknem egyharmad­­dal haladja meg a háború előtti meny­­nyiséget, miközben a népesség 11 szá­zalékkal nőtt, ám ez a közlés azzal vá­lik valóban kedvezővé, ha hozzátesszük, hogy a negyedik ötéves tervben előre­láthatóan jelentősen gyorsul a lakásépí­tés üteme. S ha már ezt említettük, azt is megjegyezzük: éppen ezért, éppen ilyen programok kidolgozásához szük­ségesek a népszámlálási adatok. Nyil­vánvaló például, hogy a lakásépítési terv kidolgozásakor számolni kell a me­gyei jogú városok most megismert né­pességnövekedési adataival is. A népszámlálás adattára persze nem válaszol ezekre a kérdésekre. De segít­ségével lehet jól válaszolni! Tábori András •*«r fa ) A lokcritög m­ogoKldto «•rint 1949-b*fi, 1960-ban *t 21,0% löm 7,5% Badopwt Jóróli jogú Víro«otnk lofcastágdnofc 1970 és MogyororuAo Itikairtllomáoya 1970 jttnuAr­­­*r 3157000 A lafedtólWöy gyd'OfKHM« I960 él W0 ®*ndUo, 'V D*fcr*r.«r>{|) ($} S**g*d 0 999*1* 0 to» - Któun ® Sor*od-Afccúi-Z«mj>)éri(í$ Í? Sy* - Sopron Hajó; @ Komárorz $ Nogrdd (g jífc Szufeote» - Szatmár (jjRji H V»# Vertet 4$ 2aio

Next