Hajdú-Bihari Napló, 1970. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-14 / 38. szám

Irmai Kálmán zongoraestje önálló zongoraestet adni rend­szeres pedagógiai tevékenység mel­lett önmagában is elismerésre mél­tó teljesítmény. Irmai Kálmán, aki a Zeneművészeti Főiskola helyi ta­gozatán és a Zeneművészeti Szak­­középiskolában egyaránt végzi ezt a munkát, nemcsak megoldotta az önálló koncert nagy feladatát, hanem olyan színvonalat is bizto­sított annak, hogy érdemes rá fel­figyelni. Akik néhány évvel ezelőtt szeré­nyebb számú közönség előtti bemu­tatkozó estjére emlékeznek, minde­nekelőtt örömmel állapíthatták meg, hogy zongorázása sokkal fel­­szabadultabb lett és előadási szem­pontból sokat mélyült. Irmai Kál­mán intellektualitása, formáló készsége az előadott művek közül különösen a két Beethoven szoná­tában érvényesült. Az Op. 10-es D-dúr szonátában ez a két középső tétel egymásutánjának felépítésé­ben különösen megmutatkozott, amellett, hogy napvilágra hozta a második tétel filozofikus mélységeit is. Zongoratec­nikai szempontból a másik szonáta — Op. 81/a, Les Atrieux — zárótétele jelent problé­mát s ennek megoldásával sem ma­radt adós. Hangszínben és karakter­ben jól eltalálta a Beethoven-stílus jellegzetességeit, éreztük a Beetho­vennél a zongoraművek hátterében gyakran meghúzódó zenekari szín­­asszociációkat. Schumann szimfonikus etűdjei­nek előadása egységes képet nyúj­tott és a jól felépített, zongorázás szempontjából is igényes fináléjá­val méltán aratott sikert. Valószí­nűleg a nagy mű utáni kifáradás okozhatta, hogy Liszt híres hársfa­etűdjének előadása hiányokkal küz­dött a megszólaltatás biztonsága szempontjából, ami természetesen nem engedhette meg a hangulati elem szabad érvényesülését. A mű­sort záró Eroica-etűd ismét meggyő­zött művészünk technikai felké­szültségéről és stílusismeretéről. Az az érzésünk, hogy a Schumann-mű és a két Liszt-mű az eredetileg is jelzett sorrendben a műsor szem­pontjából szerencsésebben érvé­nyesülhetett volna. Irmai Kálmán szép sikerű ön­álló estje bevezetője azoknak a hangversenyeknek, amelyeket a debreceni művésztanárok a közel­jövőben adni fognak. Február 17-én az Országos Filharmónia rendezé­sében kerül sor a főiskolai tanárok — Illés Kálmán, Kányási József, Matuz István — koncertjére, majd március hóban a szakközépiskola tanárainak a felszabadulás tisztele­tére, 25 év magyar szerzőinek mű­veiből összeállított hangversenyére. Mindkét koncert debreceni bemuta­tókat is jelent. Straky Tibor MŰSZAKI KÖNYVEK KEDVEZMÉNYES ÁRON! A MŰSZAKI KÖNYVKLUBRÓL Utam naponként elvisz az Ady Endre Könyvesbolt előtt, s mindannyiszor reflexszerűen pillantást vetek a kirakatra, keres­vén az újdonságokat. Pár napja alaposan átrendezett tér hival­kodik: a kirakat telve műszaki könyvekkel, és ott egy figyelmet felhívó, tájékoztató plakát, a Műszaki Könyvklubról. Betértem a boltba, és kértem Kovács Béla üzletvezetőt, tájékoztasson a mozgalomról. - A Műszaki Könyvklub nem most elkezdett akció - kezdte válaszát. - Lassan egy évtizedes tradíciója van a mozgalomnak, és őszintén mondhatom, az összes kezdeményezés közül ez bi­zonyult a legéletképesebbnek. A mos­tani akcióban a megújítás, felfrissítés szándéka vezet bennünket. A korábbi időkhöz képest a kedvezmények gya­rapodtak és a szolgáltatások adminiszt­rációja leegyszerűsödött. - Milyen előnyökkel jár a klubtag­ság? - A megvásárolt műszaki könyveket a klub tagja 15 százalékkal­­olcsóbban vásárolhatja meg. Ezenkívül a kedvez­ményes könyvvásárlásra is jogosult. Eddig csak az egyik könyvvásárlási ak­ciót vehette igénybe a vásárló, most egyidőben mindkettővel élhet. Valamint díjtalanul kapja a Könyvtájékoztatót és a Műszaki Könyvklub Híradóját. - Milyen feltétele van a tagságnak? - Tagsági díj nincs, csupán egy be­lépési nyilatkozatot kell a jelentkezőnek kitöltenie, amelyben feltételként vállal­ja, hogy két éven belül kétszáz forint áru műszaki könyvet vásárol. Igyekszünk minél szélesebb körben népszerűsíteni a klubmozgalmat, így az üzemekben is tudatosítjuk a műszaki könyvvásárlás előnyeit, valamint reméljük, a techniku­mok fiataljait is bevonhatjuk a mozga­lomba. Természetesen nemcsak debre­ceniek, hanem vidékiek jelentkezését is szívesen vesszük, hiszen boltunk területi hatáskörrel látja el a műszaki könyvek terjesztését.­­ A megsokasodott feladatok kér­­deztetik: tudja-e a könyvesbolt az el­látásban, személyi és technikai kapaci­tásban vállalni, teljesíteni az igénye­ket? - Igazán nincs okom panaszra! Az összes könyvkiadó közül talán a Mű­szaki Könyvkiadó a legrugalmasabb. Egyes művek iránt nagy a kereslet, s amennyiben elfogy egy sikerkönyv, gyorsan beszerezzük, be tudjuk szerez­ni. Így előbb-utóbb minden klubtag kí­vánságát teljesíteni tudjuk. Ami a bolt teherbíró képességét illeti, itt sincs pa­naszolni valóm. Míg a különböző könyv­ellátással egy-egy ember foglalkozik, addig a Műszaki Könyvklub ügyeit há­rom munkatársunk intézi. Itt említem meg, hogy az ismertető, népszerűsítő anyag szétküldésén és a kirakat átrende­­zésén túl, a jövő héten bent a boltban is kiemelten, külön pultokon bemutatót rendezünk a műszaki könyvújdonságok­ból. Reméljük, ezzel is serkentjük a kedvet a klubtagságra.­­ Eddig inkább a könyvklub keres­kedelmi vonatkozása került szóba. A „klub” szón én egy személyes, bizonyos rendszerességgel meghatározott cél, program érdekében összejövő közössé­get értek. Ez irányban milyen tervei vannak a könyvesboltnak? - Már beszélgettem a munkatársa­immal is erről, mi is úgy gondoljuk, hogy életet kell vinni a klubba, hogy ne csak üzleti kapcsolatban álljunk a vá­sárlóval. Valami új, kötetlen formát lenne jó megteremteni és kialakítani. A TIT-tel közösen szervezett találkozá­sokat vagy beszélgetni az újonnan meg­jelent műszaki könyvekről. Ilyesmit tervezünk. Törekvésünk mindenképpen az, hogy élő klubba szervezzük a mű­szaki könyvek barátait. 888888 m1 Sohasem ismertem az otthonról kapott csomag ízét úgy, ahogy az az irodalomban, például a Légy jó mindhaláligban vagy bárhol má­sutt meg van írva. Eléggé soká él­tem a szülői háznál, s elkerülve, egyszersmind már kereső emberré is váltam, a magam lábán kellett megállnom. Valamikor néha ál­modtam arról, milyen jó is lenne kollégiumban, ahol a csomagbon­tás különös szertartás, apró bele­­szimatolásokkal,­ a távoli kedves arcok bensőnket melegítő-szoron­­gató megidézésével. Féltem­­ is, hogy akkor viszont talán az én jussom mégsem lenne az enyém. Nemcsak azért, mert hiszen akár csak egy szobában is hogyan ösz­­szegyűlnek az élet erőviszonyai: a „tudós koponya” bizonyára le­fitymálná a nekem kedveset-jelen­­téktelent, a bedélűek meg - jaj, de sokan vannak! - mindent el­pusztítanának . . . Azért is, mert hiába minden, a pakkibontásnál bi­zony azért sokszor fontosabb az enyém, mint a mienk. Legalább az előjog fenntartása kedvéért. Így aztán maradtam csomagél­mény nélkül sokáig. Olykor apró kis kóstolós papírdobozban, ha ér­kezett valami hazai, távol eső mun­kahelyemre, az első hetekben-hó­­napokban. Nehezen tanultam meg hát azt is például, mikor van az igazán jó disznóölő idő. Tulajdon­képpen máig is csak sejtem, falusi canitóskodásom mozaikjai a­lap­­ján. Mondhatják, persze, ezek az­tán olyan ízig-vérig faluélmények, amiket nem lehet csak úgy egy­szerűen átszármaztatni a város ne­velte ember lelkébe. S pláne nem a városi tömbházak közé. (\cma) Nem-e? Hisz valójában, mélységében éppen így, ilyen körülmények kö­zött ismerkedtem én meg a cso­magbontás madzagvágásának kés­­zemegtető örömével. Városból in­dulva, másik városba vetődve, az anyai lélek házaskoromban is utánam nyúl, az anyai-nagymamai gondoskodás bizonyítékát fiammal versengve tárjuk a napfényre. íme, most is .. . Nagy papírdoboz. Spárgával gondosan átkötve. Jó lehet még ez az erős spárga valamire, bizonyá­ra ezért is adtak rá néhány fölös métert. Magam is a zsineg hasz­nára gondolok előbb, aztán türel­mem vesztve, mégiscsak a fiókba nyúlok, kést rántok, hántom a rebbenni kész szárnyait, s kezdetét veszi a szertartás. Városból városba. Komfortból összkomfortba. Vajon mit is le­het küldeni? El se hinnék, ha nem sorolnám elő a tartalmát. Zacskó krumpli. Zacskó alma. Zacskó bab. Lencse ugyanannyi. Négy doboz Fecske. Tíz deka másodosztályú pörkölt kávé, da­rálva. Két gombolyag pamut a fe­leségemnek, a gyereknek meg Pu­fi, tábla csoki, tíz deka zselé. Semmi több. Mégis, mégis, va­lami van még itt, amit viszont a tételek között sehol sem tudok elősorolni. Az otthon meleg, a gye­rekkor hangulatlengedezése, kuc­kóízek. Micsoda babgulyás készül­het majd a küldeményből! A len­cse meg kis kolbásszal, körbeírva zsírcsíkkal. Vagy például egy jo­natán ketsegtetése. Egy főzet ká­vé, lusta szippantás a cigarettá­ból. Ha meggondolom, nincs ebben semmi különös. Kaptam egy cso­magot . . . Igen, igen, felkiáltanék: „Pakkot kaptam!” Mindent meg­találok a boltban itt is. Forintban ugyanannyi. Azt azonban, ami mint ultraviola-sugárzás hat rám a kö­zönséges papírdoboz mélyéből, s a gondos­ szerető láthatatlan, írat­lan üzenet - ezt pénzért soha senki sem kaphatja meg. . ü­ffi SS A Jeszenyin-jubileum küszöbén E. NAUMOV: SZERGEJ JESZENYIN Jeszenyin rendkívül vonzó, iz­galmas, de nagyon problematikus életműve és költői egyénisége iránt érdeklődő, oroszul is olvasó iroda­lombarátoknak bizonyára nagy örömet szerzett E. Naumov: Szer­­gej Jeszenyin című könyve, ame­lyet joggal nevezhetünk az első igazi Jeszenyin monográfiának. A szerző Jeszenyin életművét elemezve helyesen követi azt a régi szabályt, amely szerint minden iro­dalmi mű az alkotó egyéniség és a kor szociálpolitikai, szellemi stb. légkörének figyelembevételével ért­hető meg igazán. Naumov eltér a szokásos, kissé tankönyvízű módszertől, amely az életmű elemzése előtt öt-tíz olda­lon összefoglalja a kor legfonto­sabb politikai, szellemi stb. áram­latait. A korrajz és az életmű elem­zésének szétválasztása, külön tár­gyalása okozza, hogy a korviszo­nyok éppen a különválasztás miatt érdektelennek tűnnek az olvasó számára, kevésbé izgalmasak, mint a művek elemzése, amelyek megér­téséhez pedig feltétlen szüksége­sek. Naumov Jeszenyin munkássá­gát és az életművével kapcsolatos számos problémát a költő egyéni­ségének és a korviszonyoknak a tükrében vizsgálja. Ezért is kapta a könyv az egyéniség, életmű és a kor alcímet. Ezek nem a három nagy fejezet címét jelentik, hanem a könyvben szoros összefüggésben végighúzódó, egymástól elválaszt­hatatlan három legfőbb meghatá­rozó tényezőt. Az életmű elemzése, éppen az említett módszer miatt, kissé a háttérbe szorul a másik kettővel szemben. Ezzel magyaráz­ható a könyv „történeti” jellege, amelyet elősegít Jeszenyin forra­dalommal és kommunizmussal kapcsolatos viszonyának részletes, adatszerű nyomonkövetése. Kétség­telen, hogy a jeszenyini életmű he­lyes értékelése, feldolgozása külö­nösen megköveteli a bonyolult, sokrétű, gyakran ellentétes korvi­szonyok ismeretét. A szerző elemző szándékát az alcímek sorrendje is tükrözi. Legrészletesebb a költői egyéniség elemzése, ezt követi az életmű áttekintése, a korviszonyok vizsgálatába beágyazva. A szerző dicséretes pontossággal, a Jeszenyinnel kapcsolatos irodal­mi társaságokra, kortársakra, sze­relmi történetekre vonatkozó bősé­ges tényanyaggal — amely nagy­részt a Jeszenyin irodalomban köz­ismert — illusztrálja azokat a kül­ső hatásokat, és jellembeli, lelki tu­lajdonságokat, amelyek a költő pá­lyájának, életművének megértésé­hez elengedhetetlenek. Ezek isme­retében vizsgálja azt az ellentmon­dásos utat, amelynek során Jesze­nyin eljutott a forradalom és a kommunizmus eszméinek megérté­séhez, de teljes lélekkel tartósan elfogadni nem tudta, főleg megva­lósításában nem tudott fenntartás nélkül azonosulni vele. Naumov kiemeli a költő legfon­tosabb alkotásait, és keletkezésük időrendjében vizsgálja őket. A kro­nológiai sorrendet megszegve gyak­ran kitér a problémákkal kapcso­latos továbbutaló, továbbvivő szá­lakra. Nem a problémák felvetésé­ben, számbavételében, hanem az idézeteknél figyelhető meg olyan tendencia, hogy a legismertebbeket igyekszik kihagyni. Így is sikerül a költői életművet leginkább meg­határozó motívumokat, a legfonto­sabb erővonalakat kimutatni, új­szerűen válogatott idézetekkel bi­zonyítani. Az életművet és a tragi­kus sorsot meghatározó mozzana­tok számbavétele, a bőséges tény­anyag a könyv rendszerező, össze­foglaló jellegére is utal. Valóban a Jeszenyin irodalom világos átte­kinthető összefoglalását kapjuk, de nem a kritikai irodalomra való utalással, hanem egyénien bizonyí­tott eredményeinek összefoglalásá­val. Ezért a szerzőnek nem kell hi­vatkoznia kritikai munkákra, ha­nem eredeti visszaemlékezésekre, újságcikkekre. A szerző munkáját nagyon megnehezítette az a tény, hogy a szovjet kritikai irodalom nem bővelkedik átfogó jellegű, sőt mélyebb részlettanulmányokban sem. Talán ennek tudható be, hogy a könyv végén nincs összefoglaló bibliográfia. A szerző rendkívül hasznos, rég­óta várt könyve Jeszenyin születé­sének 75 éves jubileumára jelent meg, és ennek méltó nyitányát je­lenti. Naumov monográfiája Jesze­nyinnel kapcsolatban csökkentette a szovjet kritikusok r­égi adósságát, de a jubileum kapcsán a méltán népszerű költő-zseni árnyaltabb, sokoldalúbb költői arcképének megrajzolását és számos részlet­­probléma megoldását várjuk. Je­szenyin életművének részletesebb, műcentrikusabb elemzését s talán a problémának megoldásához sze­mélyesebb, kritikusabb hozzáállást remélve, kíváncsian várjuk, hogy mit tartogat még a tarsolyában a szovjet kritikai irodalom. Varga István Február (Kalmár István felvétele.) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. FEBRUÁR 14.

Next