Hajdú-Bihari Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-30 / 151. szám

OLVASÓINK ÍRJÁKaOLVASÓINK ÍRJÁKaOLVASÓINK ÍRJÁK Gázbekötés helyett sorozatos ígéretek Futó András Konyár, Sándoros állo­­máson lakó olvasónk olyan esetről ír, amely — sajnos — elég gyakorta elő­­ordul a szolgáltató- és szerelőipar egyes részlegeinél, a felelőtlen ígérgetésekről. „Propánbután gáz bekötésével kapcsolatos a panaszom. Ugyanis már három ízben kaptam értesítést — május 19-én, május 29-én és jú­nius 4-én — Derecskéről, hogy jön a szerelő, és elvégzi a szükséges munkát. Eddig azonban egyetlen­egy előre bejelentett napon sem jött. Személyesen mentem be De­recskére, beszéltem a szerelővel. El­gondolkoztató, amit mondott. Ugyanis azt közölte: »­...ha a jel­zett napon nem megyek, ne várja­nak«. Szép és kecsegtető válasz. Én is, a feleségem is dolgozunk. Az ér­tesítés szerinti napokon tehát vala­melyikünknek otthon kell maradni. Sovány vigasz, ha délután rájövünk, hogy a szerelő aznap már nem jön, tehát ne várjunk rá tovább. Csak­hogy azokra a napokra már szabad­ságot, szabadnapot vettünk ki. Rá­adásul május 29-én, a jelzett napon nem jött, csak másnap, amikor vi­szont mi nem voltunk otthon. Nem is lehettünk otthon, mert honnan számítsunk rá, melyik nap jönnek szerelni? Az első értesítés óta már másfél hónap telt el. Szeretnénk tudni, hogy mikorra végzik el a sze­relést. Vagy úgy gondolják, hogy a gáztűzhelyet házi dísznek vásárol­tuk?” Meddig tart egy óra javítása ? Ezt kérdezi Tóth Gyula tanuló, Püs­pökladány, Maros utca 1. szám alatti la­kos. A kérdés az órájával kapcsolatban nem első ízben vetődik fel: „Tavaly július 4-én kaptam ajándékba egy karórát. Augusztus végén elromlott, és csak október 25-én lett kész. Édesanyám annak idején írt a Hajdú-Bihari Naplónak panaszlevelet, közölték is az újság­ban. Csakhamar készen is lett az órám. Csakhogy idén ismét elrom­lott. Április 7-én átvittem Hajdú­szoboszlóra, mert itt Püspökladány­ban megszűnt az órajavító részleg Ott egy másik órajavító részleghez adtam le az órámat, de ott sem gyorsabb a javítás. Ugyanis ez a részleg — amely a hajdúszoboszlói Luther utcában van, a Debreceni Finommechanikai Vállalat kiren­deltsége — is csak hiteget. Például június 8-ig négyszer utaztam már át, mert újabb és újabb határidőt jelöltek meg, amikorra kész lesz az órám. Június 18-án írom ezt a levelet, de az órám még nincs kész. Lassan letelik a garanciális javítás ideje. Ráadásul — ahogy összeszá­molom a javítás miatt a különböző javítórészlegeknél töltött idejét — több mint négy hónapig nem tud­tam viselni a karórámat. Legutóbb, amikor édesanyám volt bent, és szólt, hogy ne bolondítsanak újabb és újabb határidőkkel, a kiszolgáló­nő azt mondta, hogy csak nem kép­zeljük, hogy helyünkbe szállítják az órát. Ezt nem kívánom. Csak azt, hogy végre — újabb hitegetés he­lyett — megjavítva használhassam is az órát.” Mikor lesznek használh­atók a padok? Szinte nincs olyan hét június hónap­ban, hogy egy-két olvasó ne reklamál­ná: Debrecen egyes részein még mindig nincsenek kint a parkok, utcák pad­jain az ülődeszkák és háttámlák. Leg­­utóbb június 24-én Csörgi Elekné Deb­recen, Simonffy utca 2. B. szám alatti lakos írt hasonló panaszt tartalmazó le­velet: „Csatlakozom annak a levélíró­nak a panaszához, aki arról írt, hogy a debreceni Szoboszlai úti bér­ház előtt csak a padok betonlábai találhatók, az ülődeszkák és hát­támlák még mindig nincsenek kihe­lyezve. öreg szüleim is abban az utcában laknak. Nappali és esti sé­tájuk közben ők is szeretnének megpihenni egy-egy utcai padon, mint a többi hozzájuk hasonló öreg, beteges ember. De erre még min­dig nincs lehetőség, legfeljebb a betonlábakra ülhetnek. Szeretnénk tudni, hogy kiknek a kötelessége lett volna már a padok hiányzó ré­szeit felszerelni. Úgy gondolom, hogy annak a szervnek, amelyiknek dolgozói tavaly a rossz idő beállta után leszerelték az alkatrészeket. Telefonon felhívtam már a debre­ceni I. kerületi Tanácsot, onnan a Városi Kertészethez utasítottak. Amikor viszont a kertészetnél ér­deklődtem, a tanácshoz küldtek. Már hivatalosan is itt a nyár. Te­hát helyes lenne, ha valamelyik szerv gondoskodna a padok kihe­lyezéséről.” Levegőtlen villamosok Egyik debreceni olvasónk egy sokak által kifogásolt, a villamosutasoknak nap mint nap sok kellemetlen percet okozó kis hibáról írt levelet: „Naponta utazom a debreceni 1. számú villamoson. Sajnos a jobb idő beálltával a villamosokon utaz­ni egyre kellemetlenebb, sőt délben egyenesen elviselhetetlen. Mégpedig azért, mert a csuklós kocsikban fülledt meleg van. Mindössze azért, mert a felső ablakok java részét mindössze 30 fokos szögben lehet csak kinyitni. Évekkel ezelőtt, sőt még tavaly is legtöbb ilyen felső ablakot teljesen le lehetett nyitni, ami elegendő mennyiségű friss le­vegőt juttatott a kocsikba. Megkér­deztem az egyik villamosvezetőt, hogy miért változtatták meg a ko­rábban jól bevált módszert. A vá­lasz az volt, hogy sok ablakpánt el­tört, sok kis billenő határolólemez hiányzik, és emiatt előfordult, hogy az utas fejére esett az ablak. No de a DKV megtalálhatná a megol­dást, hogy a korábbi évekhez ha­sonlóan ne csak azzal védené az utasok testi épségét, hogy ne essen senkinek a fejére egyetlen­ kis fel­ső ablak sem. Találhatna olyan megoldást , ami a gyakorlatban korábban jól bevált —, hogy az ab­lakok se hulljanak le, és megfelelő mennyiségű friss levegő védje meg a fülledt meleg okozta ájulásoktól a csuklós villamosok utasait. Gondo­lom, szakembereknek nem okozhat nagy problémát a műszaki megol­dás.” „Köszönöm gyerekek” Tulajdonképpen egészen természetes dologról írt levelet Körösi László Debre­cen, Poroszlay út 7. A. szám alatti la­kos. Mégis közöljük, mert a sok pana­szos levél között jólesik olyan dolgok­ról is olvasni, amikor olvasóink nem­csak a hibákat, hanem a jót is észreve­szik, írnak róla. „A minap a Csapó utcai kitérő­ben zsúfolt villamosra szálltam fel. Nem volt nálam nagyobb csomag. Hirtelen éreztem, hogy valaki meg­érinti a kezemet. Egy nyolc év kö­rüli fiúcska volt. Szól, foglaljak he­lyet az ülésen, ahonnan készségesen felállt. Leültem a fiúcska helyére. Utána láttam, hogy ő édesanyjához ment, aki megdicsérte — még meg is csókolta — a gyermekét. Helyes volt, amit az a kisfiú tett. Még he­lyesebb, ahogyan édesanyja is meg­toldotta az én köszönetemet. Nyug­díjas vagyok. Sokszor előfordul, hogy fiatalok észre sem vesznek bennünket, öregeket a villamoson. Hadd tegyem hozzá: ez szerintem mind kevesebbszer fordul elő. Több az az eset, amikor — különösen a tíz éven aluliak — készségesen nyújtanak segítséget a hozzám ha­sonló idős embereknek.” Vigyázat! Kábít a hőség ! TÍZ BALESET EGY NAP ALATT 1970. június 26-án, pénteken egyetlen nap alatt tíz közúti közlekedési baleset történt Hajdú-Bihar megyében, öt bal­eset végződött személyi sérüléssel, és­pedig három esetben súlyosan, két eset­ben könnyebben sérültek meg járműve­zetők, utasok, gyalogosok, öt karam­bolnál csak anyagi kár keletkezett, ami azonban jelentős összegű. Június hó­napban ez volt a második 24 óra, ami­kor sok baleset történt, ugyanis, amint arról hírt adtunk, június 12-15. között 24 óra alatt 18 esetben karamboloztak a megye útjain. Sajnos nemcsak ez a két nap érdemel említést, hanem június valamennyi nap­ja együttesen is, hiszen a statisztikai adatok tanúsága szerint idén júniusban közel 40 százalékkal nőtt a közúti köz­lekedési balesetek száma tavaly június­hoz viszonyítva. Június 26-án öt motoros, négy személy­gépkocsi-vezető és egy tehergépkocsi-ve­zető karambolozott. Amíg a motorosok­nál a figyelmetlen, gondatlan vezetés, a gyorshajtás szerepel a kiváltó okok között első helyen, addig a személygép­kocsiknál a figyelmetlen, gondatlan ve­zetés. Okvetlenül fel kell figyelni arra, hogy a hirtelen beköszöntött kánikula egy sor közvetett okot szolgáltat. A rendkívüli hőség - különösen azoknál, akik félvén a huzattól, csukott ablakokkal hajtanak, ami csak növeli az autóban a rekkenő hőséget - kábultságot, hirtelen és átme­neti szédüléseket okoz, elernyeszti az izomzatot, lényegesen tompítja a ref­lexeket. Ezzel mindenkinek számolnia kell mind a saját, mind a mások testi épsége érdekében. A gyalogosoknak is, akik közül sokan mit sem törődve a legalapvetőbb elővigyázattal, átrohan­gálnak az úttesten, hogy mielőbb ár­nyékba kerülhessenek. Érdemes felfigyelni a járművezetők­nek - különösen a gépjárművezetőknek - arra, hogy rendkívül megnőtt a 4. szá­mú főútvonalon és Debrecen egyes utcái­ban a baleseti veszély. Helyes lenne, ha az útügyi hatóságok fontolóra vennék: a Csapó utcában csak egyirányú forgal­mat kellene engedélyezni, elsősorban a Rákóczi utca és a Vörös Hadsereg útja között. Ezúttal példának csak három bal­esetet említünk. Fajta József debreceni motorkerékpáros június 26-án este Sá­­ránd és Mikepércs között nem vette fi­gyelembe az út- és látási viszonyokat, gyorsan hajtott, felborult a motorke­rékpárral, és súlyosan megsérült. Erdélyi Béla debreceni motoros ugyanaznap a a debreceni Kálvin téren nem tartotta meg a követési távolságot és egy előt­te hirtelen fékező vegyeshasználatú gép­kocsi hátuljának hajtott, könnyebben megsérült. Berkes Istvánné budapesti lakos­­ zsebében néhány hetes vezetői igazolvánnyal — szabolcsi rokonaihoz hajtott új személyautóval, a 4. számú úton a kellő vezetési gyakorlat hiányá­ban későn vette észre az úttest és a padka közötti szintkülönbséget, megle­pődve egyik oldalról a másikba kor­mányozta az autót, végül árokba borult, ő és tízéves kisfia könnyebben megsé­rült, az autóban több ezer forint kár ke­letkezett. Mindhárom balesetet vizsgálja a rendőrség. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. JÚNIUS 30. Két észrevétel közlekedési ügyben Tóth László Debrecen, Bajcsy-Zsi­­linszky utca 3—5. szám alatti lakos két, közlekedéssel összefüggő hiányosságra hívja fel levelében a figyelmet: „Az egyik dolog, ami szembeöt­lő, hogy a debreceni Bajcsy-Zsi­­linszky utcán az autóbuszmegálló­nál már szinte cseppfolyós az asz­falt. Az arra járó autóbuszok kere­ke már öt centiméternyire belesüp­ped a híg bitumennel készült út­testbe. Remélhetőleg történik vala­mi, ami után szilárdabb lesz az az úttest. A másik: minden eső után megfigyelhető, hogy a Csapó utca elején — különösen a férfiruha­­szaküzlet előtt — olyan tócsa van, hogy a járókelőknek a falhoz hú­zódva lehet csak száraz lábbal, sőt száraz ruhával ott elmenni. Ugyan­is a víz nemcsak a járdán, hanem az úttesten, a villamossíneken is megáll, méghozzá az utóbbi igen magasan. Jó lenne elvezetni esős időben onnan a vizet.” Válasz az olvasó levelére Miért ingadozik a víznyomás? A Hajdú-Bihari Napló június 6-i szá­mában a Komlóssy úton lakó egyik ol­vasónk kifogásolta, hogy Debrecennek abban a részében gyakran ingadozik a víznyomás. A panaszra dr. Keresztes Károly, a Debreceni Víz- és Csatorna­művek Vállalat igazgatója a következő választ adta: A panaszt kivizsgáltuk, és megál­lapítottuk, hogy a víznyomásinga­­dozás ténylegesen megvan, és emiatt a Komlóssy út vízellátása nem kielégítő. Ennek oka az, hogy a környékben az elmúlt években több nagyobb létesítmény — tár­sasházak, iskola stb. — épült, ame­lyeknek nagy a vízigénye, viszont ott csak 80-as és 100-as átmérőjű vízvezetékhálózat van, amely a megnövekedett igényeket képtelen kielégíteni. Idei terveinkben szere­pel a korszerűsítés. A környék víz­ellátását javító munkákat előrelát­hatólag augusztus 1-ig befejezik. A sok mindenhez hozzászokott bűnügyi ripotert is érik néha meglepetések, csodálkozásra kész­tető dolgok. Az nem tűnik fel, hogy az előzetes letartóztatásban levőket már a rendőrségi fogdába való beköltözés előtt megszabadít­ják a cipőfűzőtől, a derékszíjtól. De amikor kihallgatásra hozzák őket, bilincs nincs a kezükön. Most azonban a „karperec” ott csillog mindkét Molnár fiú kezén Ez pedig már valamit jelez. — Hétpróbás, konok bűnözők — mondja a rendőrtiszt. Vigyáz­ni kell rájuk. Letartóztatásukkor mindketten szökést kíséreltek meg. De ez már a múlté. Immár 34 napja a rendőrség „vendégei”. — Üdvözlöm — mondja kedé­lyesen az idősebb Molnár, amikor megpillantja fotóriporterünket. Maga fényképezte az én emléke­zetes két gólomat 1967 nyarán, amikor a Loki a BVSC ellen ját­szott. Emlékeznek még rá? Inkább másra emlékezzünk. Kezdjük a bemutatkozással. Betö­rés, jogtalan használat és más bűncselekmények alapos gyanúja miatt... Debreceni Városi Rendőr­kapitányság előzetes letartóztatás­ba helyezte a két Molnár testvért. A 23 éves Molnár Sándor foglal­­kozásnélkülit és öccsét, a 20 éves Molnár Istvánt (Debrecen, Bö­szörményi út 143.). Ez év tavaszán szabadultak a börtönből. Sándor garázdaság, hivatalos személy el­leni erőszak, testvére pedig lopás, garázdaság miatt ült több mint másfél évet. És mindkettőjük számláján megtalálható volt a jogtalan használat. (A köznyelv autó-motor lopásnak nevezi). Áp­rilisban együttesen, és külön-kü­­lön folytatták korábbi életmódju­kat, összesen 23 rendbeli bűncse­lekményt követtek el. Sándor számlájára hét, Istvánéra 15 írha­tó. Mind bizonyított. és ezen van a hangsúly. Miért? Idézzünk csak az első kihallgatások egyikéből, ami­kor éppen Molnár Sándor volt so­ron: „Nem vagyok hajlandó val­lomást tenni. Nem követtem el semmilyen bűncselekményt. Kü­lönben is maguk a rendőrök. Bi­zonyítsanak ...” S a rendőrség — fárasztó, ala­pos nyomozás után — bizonyított, kezdődött azzal, hogy Sándor ujj­lenyomata ottmaradt az egyik fel­tört személygépkocsin. Majd a házkutatás során talált tárgyak beszéltek. S a tanúk is egyértel­műen felismerték Sándort. De ő, két hétig mindezek ellenére hall­gatott. Azaz voltak közben külön­leges kérései, összetévesztette a fogdát a étteremmel, mert kü­lönböző ételeket akart rendelni. Egyszer azt is megszabta, mi le­gyen az ebéd. Végül mégis vallottak, mindket­ten. Hosszú lenne felsorolni, egyen­ként, részletesen mindazt, amit a Molnár fiúk követtek el Debre­cenben, a megye más városaiban, községeiben. — Az egyik április este egy bér­házi lakásba hatoltunk be — mondja Sándor. — Más céllal mentünk, de megtetszettek a fa­lon az őzagancsok. Azokat vittük el, de mivel nem tudtunk velük mit kezdeni, egy közelben parkí­rozó Opel kocsit dekoráltunk ki vele. S ha már az utunkba esett, fel is törtük. Kocsikázni akartunk, de nem indult be. Hasonlóan jár­tunk egy Moszkviccsal is, amiből elemeltünk néhány apróságot. Egy pillanatra megáll. — Nézzék — emeli fel hangját. — Én nem vinném a balhét, (ma­gyarul nem vallana) ha nem az öcsémről lenne szó. Hát igen. A jó szíve. Talán emi­att nem tudott ellenállni testvéré­vel egyik raktárnak sem, amit feltörtek. Volt ott lemezjátszó, ta­karó, zakó. Természetesen nem hagyták ott. Néhány nappal ké­sőbb Nádudvaron az italboltba törtek be: 150 forintot, italt, csoko­ládét vittek el. Majd egy FIAT gépkocsi lett könnyebb egy fény­képezőgéppel és néhány apró hol­mival. A Molnár testvérek nagyon szerettek motorozni. Ha útjukba esett egy motorkerékpár, biztos nem hagyták ott. Többek között az Egyetem kávéház mellől, Haj­dúszoboszlóról, az Új Élet parkból „vettek használatba” jogtalanul motorkerékpárt. Nem egy esetben ittasan, jogosítvány és bukósisak nélkül száguldoztak a külváros­ban és az országutakon. A fiatalabb Molnár közben — néhányszor — önállósította ma­gát. A nála levő, különböző típu­sú gépkocsizár-kulcsokkal, slussz­kulccsal hódolt kedvenc „szórako­zásának”. Újabb motorokat vett magához, majd egy-két órai fu­­rikázás után az árokban, az erdőn hagyta őket. Igen, az erdőn. Ami­kor ugyanis a rendőrség mindket­tőjük ellen országos körözést adott ki,­már nem mertek haza­menni. A Nagyerdőn rendezték be főhadiszállásukat. A lopott takaró helyettesítette az ágyneműt. De nemigen volt nyugodt éjszaká­juk, mert Molnár Istvánnak on­nan is kereket kellett oldani. Szó szerint kerekek nélkül. — Az Erzsébet utcán — emlék­szik vissza — megtetszett egy mo­torkerékpár. Az erdőbe vittem, ott volt éjjel is velem. Reggel, a közelben dolgozó munkások ész­revették. Bizonyára gyanúsnak találtak, mert kérték a jogosítvá­nyomat és a forgalmi engedélyt. Gyorsan meg kellett lépnem, ott­hagyva a holmikat a motorral együtt. Sokatmondóan mosolyog. Várja a hatást. A bilincs mellett kivil­lannak a tetoválások: Jutka, La­li, Fantomas. — Az utóbbi mit jelképez? — kérdezzük. — ő volt a példaképem. Hős volt. Ami igaz, az igaz. A filmbeli hős többre vitte, mint a Molnár fiúk, akiknek bűnlajstroma lassan összeáll. A cikkben felsoroltak csak egy töredékét alkotják a két hónapi gazdag termésnek. Hiszen lehetne sorolni Sokol, Jupiter rá­dióval, Wartburg, Skoda személy­­gépkocsival. Úgy látszik, Sándor nagyon unja a témát, mert más­ra tereli a szót: — Sajnos a világbajnokságot nem láthattuk. A rendőrtisztektől tudtuk meg az eredményeket. S nem nézhettük a péntek esti Kék fényt sem. Ahogy számolok: két-három évig nem is lesz módjukban . . . Király Ferenc ' «Tiscacs ’mödöll

Next