Hajdú-Bihari Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

Egy új iskola gondjairól Új iskola és gondok. Furcsán hangzik, de így van. Tavaly év elején adták át ren­deltetésének a debreceni Bocskai István általános iskola új, 1­1 tan­termes, modernül felszerelt, saját konyhás épületét a Munkácsy ut­cában. Azóta gyakran járok oda ta­nácstagként, szülőként, újságíró­ként. A pedagógusokkal, a szülők­kel, a gyermekekkel folytatott be­szélgetésekből és a látottakból tu­dom: vannak gondok az új iskolá­ban. Túlzsúfolt lett az iskola. Sok a ta­nuló. A 16 tanteremben már 31 osz­tály tanul. Ráadásul odaköltözött a dolgozók általános iskolája is, amely hetenként három napon át már délután 2 órakor megkezdi a tanítást. Számítsuk még ehhez hoz­zá azt is, hogy ma már 350 gyer­mek napközis elhelyezéséről és ét­keztetéséről kell gondoskodni. A politechnikai műhelyek újabb két helységet foglalnak el. Nincsenek raktárhelyiségek. Kevés a mosdó- és ivóvízcsap, a W. C. (Az udvaron például egyetlen vízcsap van é­s nincs udvari W. C.) A felsoroltakból születnek aztán a gondok, amelyek egyre sűrűsöd­nek. Például délutánonként mind­össze egyetlen tanterem üres. No, de hol tartsák az úttörő összejöve­teleket? Hol dolgozzanak a szak­körök? Nagy gond ez. A napközisek ebédeltetését már fél 12-kor meg­kezdik, de az utolsó csoportra csak fél 3-kor kerülhet sor, mert szűk lett az ebédlő. Elképzelhető, hogy milyen gyorsan kell így is „bekap­ni” az ebédet a gyermekeknek, ami egyáltalán nem hasznos az egész­ségre. De ahhoz sem kell külön kommentár, hogy milyen megterhe­lést jelent ez a konyha egész sze­mélyzetének. S hogy még mindig a napköziseknél maradjunk: zömük délelőtt is, délután is ugyanabban az iskolapadban ül, a helyhiány miatt nem lehet délutánra otthonias környezetet teremtő asztalokhoz ül­tetni őket. A mosdóknál, W. C.-nél állandó a sorbanállás. Az iskola hat mosdója és W. C.-je három szin­ten van, természetes, hogy a gyer-­­mekek szünetekben, délután a nap­közisek és a sportpályán edzők mind a földszintieket veszik igény­be. Rendet, tisztaságot szinte lehe­tetlen így tartani. Szinte hónapról hónapra változik az iskola belső képe. Folyosórészeket választanak le, hogy legyen irodahelyisége, szer­tára a dolgozók általános iskolájá­nak; hogy legyenek az iskolának raktárhelyiségei, újabb tantermei. Most például újabb folyosórészből a dolgozók általános iskolájának politechnikai oktatótermét alakítják ki.­­ Az eltelt közel egy és háromne­gyed év alatt az iskola vezetői igye­keztek enyhíteni a gondokon. Sok segítséget kaptak mind a városi, mind a III. kerületi tanácstól. Je­lentős összeget használtak fel. Hi­szen olyan dolgokkal is törődniük kellett — hogy csak egyet­­említ-­­­ek —, hogy átadáskor a tantermek zömében nem volt konnektor és azt pótolni kellett. Sokat költöttek az iskola tatarozására. Igen, az új is­kola tatarozására. Mert ahány ki­­szögelés van az ajtóknál, folyosó­és más ablakoknál, az mind derék­szögű — állandóan leverik a gye­rekek. Sokat segítettek a szülők, a pedagógusok, a gyerekek és egy sor vállalat és intézmény társadalmi munkával: lett szép sportpálya, parkosítottak, fákat ültettek, belső díszítéseket végeztek. Viszont a gondok enyhítéséhez az eddig nyújtott segítség kevés. Több­re van szükség. Erre azonban már kevés az iskola vezetőinek, pedagó­gusainak ereje, szervezőkészsége. Nem sokba kerülne, de­­nagyon kel­lene például 4 ivóvíz csap az udvar­ra. A bejárattól­­ jobbra, bent az épületben levő üvegfal átépítésével és toldaléképülettel újabb ebédlő­helyiségeket lehetne kialakítani. Két fal, tető és padlózat és a köz­ponti fűtés bővítéséhez némi cső, néhány radiátor kellene. Az isko­lához most csatolják hozzá a ko­rábban ABC-áruház részére fenn­tartott területet. Ott minisporttele­pet lehetne készíteni, ami kettős­ célt szolgálhat. Az egyik: megolda­ná a sporttagozatos osztályok zök­kenőmentes tornaóráinak megtartá­sát a jó időjárású hónapokban.­­ A másik: a Dobozy lakótelepen la­kó gyermekek délután sportolási, játszási lehetőséghez jutnának. Szükség lenne udvari W. C.-re is. Természetesen mindehhez pénz kell. Ismerve azonban az iskola pe­dagógusainak, a szülőknek, az isko­lát patronáló gyárak, vállalatok és a gyermekek eddig végzett lelkes és eredményes társadalmi munká­ját — a költségeket bizonyára nagy összeggel csökkentenék az önként vállalt, ingyenes munkák. A Munkácsy utcai új iskola gond­jai még három gondolatot ébresz­tenek. Az egyik az iskola vonzási köré­nek hivatalos megállapítása. Pon­tosabban az iskolához tartozó kör­zet felülvizsgálata. Elgondolkozta­tó, hogy — mert örökölte a Pacsir­ta utcai­ iskola akkori körzetét — miért tartoznak a Kút, Homok és Nyíl utcák Árpád tér felőli végén lakó gyermekek a Munkácsy utcai iskolához, vagy a Kígyó és a Domb, a Baross, a Nap és a Hajnal utcáról miért oda kell járni a gyermekeknek? A felsorolt utcák közelében vannak más iskolák. Enyhíteni lehetne a zsúfoltságon a körzetek átszervezésével. A másik: az elkövetkező években a Dobozy lakótelep második üte­mében 1300-nál több lakás épül. Felmerül a gondolat: a már­is túl­zsúfolt­ iskola fel tudja-e „venni” az oda költöző szülők gyermekeit? A jelenlegi helyzetet ismerve, a vá­lasz egyértelmű: nem. A harmadik gondolat: érdemes lenne felülvizsgálni az iskolák ter­vezésének módszerét. Elsősorban azt mérlegre tenni, hogy érdemes-e pince nélkül tervezni modern isko­lákat. Ugyanis a pincék sok gon­dot megoldanának. Például: ott le­hetnének a raktárak, lehetne hon­védelmi oktatáshoz 25 méteres lő­­tereket kialakítani, szakköri fog­lalkozásokhoz vagy éppen poli­technikai műhelyekhez lenne ben­nük hely, sőt lehetne kis medencét is létesíteni bennük a kötelező úszóoktatáshoz. Félreértés ne essék: nem azt akarom én, hogy pincékbe kényszerítsük a gyermekeket. A tervezők megemelnék a földszinte­ket, magasabbra kerülnének a pin­cék mennyezetei, ablakai. Így mind­járt nem pincében éreznék magukat a gyermekek. Érdemes lenne azon is gondolkozniuk a tervezőknek, hogy — mivel betonelemes építke­zéseknél elkerülhetetlenek a derék­szögű kiszögelések — eleve fával vagy más anyaggal burkolnák az éleket úgy másfél méter magassá­gig. Ugyanis ezeket a kiszögelése­­ket évről évre tatarozni kell, a gyermekek lerúgják­, leverik a va­kolatot. Évek alatt többet költenek a tatarozásra, mintha már az épí­téskor védőlemezt tennének a kiszö­­gelésekre. Felül kellene vizsgálni az egészségügyi létesítmények nor­matíváját is és a tényleges szük­ségletnek megfelelő nagyságú és da­rabszámú mosdó- és vízcsapot, W C.-t építsenek az új iskolákba. S még egyet: helyes lenne a tervek elfogadása előtt az iskolákban ta­nító pedagógusok véleményét kikér­ni, tapasztalataikat, észrevételeiket meghallgatni. Sok­ gond elkerülhető lenne így, ami jelenleg a Munkácsy utcai új iskolában tényként jelentkezik. Nyálka Tibor A folyosóból leválasztott raktár. A kerékpárok egy részének így is csak felfüggesztve van helye ­fente Huszonöt millió forint Munka- és egészségvédelem a Debreceni Ruhagyárban Mennyi bajt, szenvedést, kellemetlenséget okozhat egy-egy baleset vagy az egészség tartós károsodása! És mennyi fáradozást, munkát igényel a bajok meg­előzése, a tragédiák elkerülése! Államunk nagy összegeket áldoz az üzemi balesetek megelőzésére, a dolgozók egészségvédelmére, az egészségügyi ellátás fejlesztésére. A párt kongresszusi irányelvei is kimondják: a IV. ötéves terv idején még erőteljesebb lesz a fejlő­dés, az emberek egészségének, életének védelme. A gyárakban, üzemekben is milliókat költenek erre a célra. A Debreceni Ruhagyárban évente 25­ milliót fordítanak az üzemegységek, munkahelyek bővítésére, fejlesztésére, s ennek a nagy összegnek jelentős része egyben a munka- és egészségvédelmet is szolgálja, így a légkondicionáló berende­zések alkalmazása a munkatermekben, az évről évre fejlődő üzemi orvosi rende­lő, melyről a külföldi vendégek is elis­merően nyilatkoztak. Készen áll már Debrecenben az az új telep is a Horváth utcán, mely 10 millió forint beruházással készült, s vele megszűnik a zsúfoltság a debreceni központi telep munkatermei­ben, s kiköltöznek a pincehelyiségekből a dolgozók. A debreceni Csapó utcai mun­kahelyen 150000 forint költséggel építet­tek új fürdőt-zuhanyozót, és meg lehetne sorolni sokáig, hol, milyen összeget adtak a dolgozók munkakörülményeinek javítá­sára, egészségének védelmére. De néz­zük sorjában: mit tettek és tesznek azért a Debreceni Ruhagyárban, hogy a balese­teket megelőzzék, a nehéz munkákat könnyítsék, óvják az embereket? A vállalat biztonsági megbízottja, Va­dász Gyula évek óta irányítja a balese­tek elleni­ küzdelmet. Az általa bemuta­tott statisztikai adatok javulásról tanús­kodnak: míg 1969 első felében 27 bal­eset volt a vállalatnál, 1970 hasonló idő­szakában csak 18. (Debrecenben ez az arány: 11:7.) A kedvező adatok mögött sok munka, sok fáradozás van. Kidol­gozták a vállalati balesetvédelmi szabály­zatot, melynek pontjait éppúgy köteles betartani a dolgozó és a gyár, mint a kollektív szerződést. A munkavédelmi útmutató pontosan tartalmazza a baleset­­védelmi előírásokat, rendszeresen oktat­ják ezeket. A munkavédelmi megbízot­tak, a­ gyár gazdasági vezetőivel együtt hetenként ellenőrzik a munkakörülmé­nyeket, két-háromhavonként pedig üzem­szemlét tartanak, a munkatermekben fel-Pillanatkép az üzemi orvosi ren­delőből jegyzik a panaszokat, hiányosságokat és határidővel kötelezik a karbantartó rész­leget a balesetforrások felszámolására. Ez év elején nagy sikerrel rendeztek mun­kavédelmi hetet és ankétot, s kiállításon mutatták be azokat a jelentős újításokat is, melyek nagy szerepet játszottak a bal­esetek megelőzésében, illetve csökkenté­sében. Beszélgettem a gyár egyik lelkes újító­jával , Fehér Lajossal, aki már közel húsz munkavédelmi újítást dolgozott ki egyedül vagy társaival - Lényegében érzelmi okok késztettek arra, hogy egészséget védő, munkát köny­­nyítő újításokkal foglalkozzak mondotta a kiváló újító. Mint TMK-s, magam is több ízben tapasztaltam saját bőrömön, milyen bajt okozhatnak a nem megfelelő védelmi berendezések. Első újításom egy papírhengerbe emelő készülék volt, ezt követte a bálázógép, a gépszállító kocsi és még sok más. Szívesen csinálom, hi­szen az embereken segítek ezzel . . És az emberek valóban hálásak, hi­szen tudják: Fehér Lajosnak­­is köszön­hető, hogy gyorsabban, biztonságosab­ban dolgozhatnak a gépeken, így példá­ul a szabászok, az álló szabászgépeken, ahol Fehér Lajos és Tóth István országo­san is bevezetett újítása, a szabályozható ujjvédő teljes biztonságot nyújt a régen oly veszélyes munkában. Az ujjvédő az 1968-as BNV-n elismerő oklevelet kapott, s az ország számos ruha- és cipőipari üze­mében bevezették már. Ez évben négy hasznos javaslat realizálódott a vállalat­nál: Lovass László, Fehér Lajos, Cson­­gor János, Kosztin József, Kiss Géza, Both István dolgoztak ki értékes munka­­védelmi újításokat. Végigjártam a gyárban az orvosi ren­delő helyiségeit is: az egészségvédelmi központot, ahol bel- és ideggyógyászati, nő- és bőrgyógyászati szakrendelések, ta­nácsadás, szívgondozás van már, s rövi­desen megkezdődnek a fogászati rendelé­sek is. Hajdú-Bihar megyében első íz­ben sikerült itt megszervezni a rákszű­rést üzemileg, s eddig nyolcszáz nődol­gozót vizsgáltak meg. A rendelő felszere­lése kitűnő, az orvosok, dr. Papp Zol­tán, dr. Nagy Éva,­­dr. Gombos Kata­lin, dr. Pádár Ilona, dr. Szabadfalvi András jó körülmények között végezhetik gyógyító tevékenységüket. Sokat tett a rendelő fejlesztéséért Jávorszki Józsefné elsősegélynyújtó, aki az üzemi vöröske­reszt szervezet titkára is a vállalatnál. A rendelőnek ma már valóban nagy je­lentősége van a gyár életében, s példá­ja nyomán más telepeken is létrehoznak ilyen intézményeket. Egy pillantás a TV. ötéves terv ide­jére szóló munkavédelmi intézkedési ter­vekbe meggyőz erről, de sokat monda­nak ilyen tételek is: újabb légkondicio­náló berendezések felszerelése Debrecen­ben. Ózdon, Berettyóújfaluban: 1 millió 200 000 forint, gépi vasalás bevezetése 1 800 000 Forint, Hajdúdorogon a re­konstrukció, a szállítás gépesítése: több mint 15 millió forint, a berettyóújfalui rekonstrukció és bővítés, jobb munkakö­rülményeit megteremtése: 20 millió fo­rint! Mindezek az összegek - és még en­nél több, aminek felsorolására nincs hely érzékeltetik mindazt az erőfeszí­tést, amit a gyárban tesznek a dolgozó­kért, a munka- és egészségvédelem ja­vításáért. A hozott áldozatok, a forintmilliók megtérülnek a Debreceni Ruhagyárban. A valóban szocialista gondolkodás a dol­gozókról a termelés volumenében nem mutatható ki közvetlenül, a dolgozók egészségi állapota, hangulata, megelége­dettsége azonban kétségkívül kihat a termelésre, az eredményekre is. Vattai Miklós HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. SZEPTEMBER­ IK­. Próbaüzem a bakonyszentlászlói új téglagyárban Veszprém megye nagy jelentőségű beruházása a 150 millió forint költséggel felépült új téglagyár Bakony­­szentlászlón, ahol ezekben a napokban kezdik a pró­baüzemelést. A legmodernebb technológiával felszerelt üzemóriásban automatikus gépsorokon, emberi kéz érin­tése nélkül évente 60 millió darab tégla készül. Képün­kön: Az égetőkemencék tetején ellenőrzik a ventillá­torokat. (MTI-fotó : Jászai Csaba felv. — KS) Építési rekord a kongresszusi versenyben A Kohászati Gyárépítő Vállalat, valamint a Dunai Vasmű és az alvállalkozók kongresszusi versenyben re­kord idő alatt építették át a Dunai Vasmű 2. számú nagyolvasztóját. 82 nap helyett 65 nap alatt végeztek a nagy munkával. A rekonstrukció során a 750 köbméte­res nagyolvasztót 1000 köbméteresre nagyobbították, így ez a kohó az ország legnagyobb vasolvasztója lett. (MTI-fotó — Szilágyi Pál felv. — KS)

Next