Hajdú-Bihari Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
Egy új iskola gondjairól Új iskola és gondok. Furcsán hangzik, de így van. Tavaly év elején adták át rendeltetésének a debreceni Bocskai István általános iskola új, 11 tantermes, modernül felszerelt, saját konyhás épületét a Munkácsy utcában. Azóta gyakran járok oda tanácstagként, szülőként, újságíróként. A pedagógusokkal, a szülőkkel, a gyermekekkel folytatott beszélgetésekből és a látottakból tudom: vannak gondok az új iskolában. Túlzsúfolt lett az iskola. Sok a tanuló. A 16 tanteremben már 31 osztály tanul. Ráadásul odaköltözött a dolgozók általános iskolája is, amely hetenként három napon át már délután 2 órakor megkezdi a tanítást. Számítsuk még ehhez hozzá azt is, hogy ma már 350 gyermek napközis elhelyezéséről és étkeztetéséről kell gondoskodni. A politechnikai műhelyek újabb két helységet foglalnak el. Nincsenek raktárhelyiségek. Kevés a mosdó- és ivóvízcsap, a W. C. (Az udvaron például egyetlen vízcsap van és nincs udvari W. C.) A felsoroltakból születnek aztán a gondok, amelyek egyre sűrűsödnek. Például délutánonként mindössze egyetlen tanterem üres. No, de hol tartsák az úttörő összejöveteleket? Hol dolgozzanak a szakkörök? Nagy gond ez. A napközisek ebédeltetését már fél 12-kor megkezdik, de az utolsó csoportra csak fél 3-kor kerülhet sor, mert szűk lett az ebédlő. Elképzelhető, hogy milyen gyorsan kell így is „bekapni” az ebédet a gyermekeknek, ami egyáltalán nem hasznos az egészségre. De ahhoz sem kell külön kommentár, hogy milyen megterhelést jelent ez a konyha egész személyzetének. S hogy még mindig a napköziseknél maradjunk: zömük délelőtt is, délután is ugyanabban az iskolapadban ül, a helyhiány miatt nem lehet délutánra otthonias környezetet teremtő asztalokhoz ültetni őket. A mosdóknál, W. C.-nél állandó a sorbanállás. Az iskola hat mosdója és W. C.-je három szinten van, természetes, hogy a gyer-mekek szünetekben, délután a napközisek és a sportpályán edzők mind a földszintieket veszik igénybe. Rendet, tisztaságot szinte lehetetlen így tartani. Szinte hónapról hónapra változik az iskola belső képe. Folyosórészeket választanak le, hogy legyen irodahelyisége, szertára a dolgozók általános iskolájának; hogy legyenek az iskolának raktárhelyiségei, újabb tantermei. Most például újabb folyosórészből a dolgozók általános iskolájának politechnikai oktatótermét alakítják ki. Az eltelt közel egy és háromnegyed év alatt az iskola vezetői igyekeztek enyhíteni a gondokon. Sok segítséget kaptak mind a városi, mind a III. kerületi tanácstól. Jelentős összeget használtak fel. Hiszen olyan dolgokkal is törődniük kellett — hogy csak egyetemlít-ek —, hogy átadáskor a tantermek zömében nem volt konnektor és azt pótolni kellett. Sokat költöttek az iskola tatarozására. Igen, az új iskola tatarozására. Mert ahány kiszögelés van az ajtóknál, folyosóés más ablakoknál, az mind derékszögű — állandóan leverik a gyerekek. Sokat segítettek a szülők, a pedagógusok, a gyerekek és egy sor vállalat és intézmény társadalmi munkával: lett szép sportpálya, parkosítottak, fákat ültettek, belső díszítéseket végeztek. Viszont a gondok enyhítéséhez az eddig nyújtott segítség kevés. Többre van szükség. Erre azonban már kevés az iskola vezetőinek, pedagógusainak ereje, szervezőkészsége. Nem sokba kerülne, denagyon kellene például 4 ivóvíz csap az udvarra. A bejárattól jobbra, bent az épületben levő üvegfal átépítésével és toldaléképülettel újabb ebédlőhelyiségeket lehetne kialakítani. Két fal, tető és padlózat és a központi fűtés bővítéséhez némi cső, néhány radiátor kellene. Az iskolához most csatolják hozzá a korábban ABC-áruház részére fenntartott területet. Ott minisporttelepet lehetne készíteni, ami kettős célt szolgálhat. Az egyik: megoldaná a sporttagozatos osztályok zökkenőmentes tornaóráinak megtartását a jó időjárású hónapokban. A másik: a Dobozy lakótelepen lakó gyermekek délután sportolási, játszási lehetőséghez jutnának. Szükség lenne udvari W. C.-re is. Természetesen mindehhez pénz kell. Ismerve azonban az iskola pedagógusainak, a szülőknek, az iskolát patronáló gyárak, vállalatok és a gyermekek eddig végzett lelkes és eredményes társadalmi munkáját — a költségeket bizonyára nagy összeggel csökkentenék az önként vállalt, ingyenes munkák. A Munkácsy utcai új iskola gondjai még három gondolatot ébresztenek. Az egyik az iskola vonzási körének hivatalos megállapítása. Pontosabban az iskolához tartozó körzet felülvizsgálata. Elgondolkoztató, hogy — mert örökölte a Pacsirta utcai iskola akkori körzetét — miért tartoznak a Kút, Homok és Nyíl utcák Árpád tér felőli végén lakó gyermekek a Munkácsy utcai iskolához, vagy a Kígyó és a Domb, a Baross, a Nap és a Hajnal utcáról miért oda kell járni a gyermekeknek? A felsorolt utcák közelében vannak más iskolák. Enyhíteni lehetne a zsúfoltságon a körzetek átszervezésével. A másik: az elkövetkező években a Dobozy lakótelep második ütemében 1300-nál több lakás épül. Felmerül a gondolat: a máris túlzsúfolt iskola fel tudja-e „venni” az oda költöző szülők gyermekeit? A jelenlegi helyzetet ismerve, a válasz egyértelmű: nem. A harmadik gondolat: érdemes lenne felülvizsgálni az iskolák tervezésének módszerét. Elsősorban azt mérlegre tenni, hogy érdemes-e pince nélkül tervezni modern iskolákat. Ugyanis a pincék sok gondot megoldanának. Például: ott lehetnének a raktárak, lehetne honvédelmi oktatáshoz 25 méteres lőtereket kialakítani, szakköri foglalkozásokhoz vagy éppen politechnikai műhelyekhez lenne bennük hely, sőt lehetne kis medencét is létesíteni bennük a kötelező úszóoktatáshoz. Félreértés ne essék: nem azt akarom én, hogy pincékbe kényszerítsük a gyermekeket. A tervezők megemelnék a földszinteket, magasabbra kerülnének a pincék mennyezetei, ablakai. Így mindjárt nem pincében éreznék magukat a gyermekek. Érdemes lenne azon is gondolkozniuk a tervezőknek, hogy — mivel betonelemes építkezéseknél elkerülhetetlenek a derékszögű kiszögelések — eleve fával vagy más anyaggal burkolnák az éleket úgy másfél méter magasságig. Ugyanis ezeket a kiszögeléseket évről évre tatarozni kell, a gyermekek lerúgják, leverik a vakolatot. Évek alatt többet költenek a tatarozásra, mintha már az építéskor védőlemezt tennének a kiszögelésekre. Felül kellene vizsgálni az egészségügyi létesítmények normatíváját is és a tényleges szükségletnek megfelelő nagyságú és darabszámú mosdó- és vízcsapot, W C.-t építsenek az új iskolákba. S még egyet: helyes lenne a tervek elfogadása előtt az iskolákban tanító pedagógusok véleményét kikérni, tapasztalataikat, észrevételeiket meghallgatni. Sok gond elkerülhető lenne így, ami jelenleg a Munkácsy utcai új iskolában tényként jelentkezik. Nyálka Tibor A folyosóból leválasztott raktár. A kerékpárok egy részének így is csak felfüggesztve van helye fente Huszonöt millió forint Munka- és egészségvédelem a Debreceni Ruhagyárban Mennyi bajt, szenvedést, kellemetlenséget okozhat egy-egy baleset vagy az egészség tartós károsodása! És mennyi fáradozást, munkát igényel a bajok megelőzése, a tragédiák elkerülése! Államunk nagy összegeket áldoz az üzemi balesetek megelőzésére, a dolgozók egészségvédelmére, az egészségügyi ellátás fejlesztésére. A párt kongresszusi irányelvei is kimondják: a IV. ötéves terv idején még erőteljesebb lesz a fejlődés, az emberek egészségének, életének védelme. A gyárakban, üzemekben is milliókat költenek erre a célra. A Debreceni Ruhagyárban évente 25 milliót fordítanak az üzemegységek, munkahelyek bővítésére, fejlesztésére, s ennek a nagy összegnek jelentős része egyben a munka- és egészségvédelmet is szolgálja, így a légkondicionáló berendezések alkalmazása a munkatermekben, az évről évre fejlődő üzemi orvosi rendelő, melyről a külföldi vendégek is elismerően nyilatkoztak. Készen áll már Debrecenben az az új telep is a Horváth utcán, mely 10 millió forint beruházással készült, s vele megszűnik a zsúfoltság a debreceni központi telep munkatermeiben, s kiköltöznek a pincehelyiségekből a dolgozók. A debreceni Csapó utcai munkahelyen 150000 forint költséggel építettek új fürdőt-zuhanyozót, és meg lehetne sorolni sokáig, hol, milyen összeget adtak a dolgozók munkakörülményeinek javítására, egészségének védelmére. De nézzük sorjában: mit tettek és tesznek azért a Debreceni Ruhagyárban, hogy a baleseteket megelőzzék, a nehéz munkákat könnyítsék, óvják az embereket? A vállalat biztonsági megbízottja, Vadász Gyula évek óta irányítja a balesetek elleni küzdelmet. Az általa bemutatott statisztikai adatok javulásról tanúskodnak: míg 1969 első felében 27 baleset volt a vállalatnál, 1970 hasonló időszakában csak 18. (Debrecenben ez az arány: 11:7.) A kedvező adatok mögött sok munka, sok fáradozás van. Kidolgozták a vállalati balesetvédelmi szabályzatot, melynek pontjait éppúgy köteles betartani a dolgozó és a gyár, mint a kollektív szerződést. A munkavédelmi útmutató pontosan tartalmazza a balesetvédelmi előírásokat, rendszeresen oktatják ezeket. A munkavédelmi megbízottak, a gyár gazdasági vezetőivel együtt hetenként ellenőrzik a munkakörülményeket, két-háromhavonként pedig üzemszemlét tartanak, a munkatermekben fel-Pillanatkép az üzemi orvosi rendelőből jegyzik a panaszokat, hiányosságokat és határidővel kötelezik a karbantartó részleget a balesetforrások felszámolására. Ez év elején nagy sikerrel rendeztek munkavédelmi hetet és ankétot, s kiállításon mutatták be azokat a jelentős újításokat is, melyek nagy szerepet játszottak a balesetek megelőzésében, illetve csökkentésében. Beszélgettem a gyár egyik lelkes újítójával , Fehér Lajossal, aki már közel húsz munkavédelmi újítást dolgozott ki egyedül vagy társaival - Lényegében érzelmi okok késztettek arra, hogy egészséget védő, munkát könynyítő újításokkal foglalkozzak mondotta a kiváló újító. Mint TMK-s, magam is több ízben tapasztaltam saját bőrömön, milyen bajt okozhatnak a nem megfelelő védelmi berendezések. Első újításom egy papírhengerbe emelő készülék volt, ezt követte a bálázógép, a gépszállító kocsi és még sok más. Szívesen csinálom, hiszen az embereken segítek ezzel . . És az emberek valóban hálásak, hiszen tudják: Fehér Lajosnakis köszönhető, hogy gyorsabban, biztonságosabban dolgozhatnak a gépeken, így például a szabászok, az álló szabászgépeken, ahol Fehér Lajos és Tóth István országosan is bevezetett újítása, a szabályozható ujjvédő teljes biztonságot nyújt a régen oly veszélyes munkában. Az ujjvédő az 1968-as BNV-n elismerő oklevelet kapott, s az ország számos ruha- és cipőipari üzemében bevezették már. Ez évben négy hasznos javaslat realizálódott a vállalatnál: Lovass László, Fehér Lajos, Csongor János, Kosztin József, Kiss Géza, Both István dolgoztak ki értékes munkavédelmi újításokat. Végigjártam a gyárban az orvosi rendelő helyiségeit is: az egészségvédelmi központot, ahol bel- és ideggyógyászati, nő- és bőrgyógyászati szakrendelések, tanácsadás, szívgondozás van már, s rövidesen megkezdődnek a fogászati rendelések is. Hajdú-Bihar megyében első ízben sikerült itt megszervezni a rákszűrést üzemileg, s eddig nyolcszáz nődolgozót vizsgáltak meg. A rendelő felszerelése kitűnő, az orvosok, dr. Papp Zoltán, dr. Nagy Éva,dr. Gombos Katalin, dr. Pádár Ilona, dr. Szabadfalvi András jó körülmények között végezhetik gyógyító tevékenységüket. Sokat tett a rendelő fejlesztéséért Jávorszki Józsefné elsősegélynyújtó, aki az üzemi vöröskereszt szervezet titkára is a vállalatnál. A rendelőnek ma már valóban nagy jelentősége van a gyár életében, s példája nyomán más telepeken is létrehoznak ilyen intézményeket. Egy pillantás a TV. ötéves terv idejére szóló munkavédelmi intézkedési tervekbe meggyőz erről, de sokat mondanak ilyen tételek is: újabb légkondicionáló berendezések felszerelése Debrecenben. Ózdon, Berettyóújfaluban: 1 millió 200 000 forint, gépi vasalás bevezetése 1 800 000 Forint, Hajdúdorogon a rekonstrukció, a szállítás gépesítése: több mint 15 millió forint, a berettyóújfalui rekonstrukció és bővítés, jobb munkakörülményeit megteremtése: 20 millió forint! Mindezek az összegek - és még ennél több, aminek felsorolására nincs hely érzékeltetik mindazt az erőfeszítést, amit a gyárban tesznek a dolgozókért, a munka- és egészségvédelem javításáért. A hozott áldozatok, a forintmilliók megtérülnek a Debreceni Ruhagyárban. A valóban szocialista gondolkodás a dolgozókról a termelés volumenében nem mutatható ki közvetlenül, a dolgozók egészségi állapota, hangulata, megelégedettsége azonban kétségkívül kihat a termelésre, az eredményekre is. Vattai Miklós HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. SZEPTEMBER IK. Próbaüzem a bakonyszentlászlói új téglagyárban Veszprém megye nagy jelentőségű beruházása a 150 millió forint költséggel felépült új téglagyár Bakonyszentlászlón, ahol ezekben a napokban kezdik a próbaüzemelést. A legmodernebb technológiával felszerelt üzemóriásban automatikus gépsorokon, emberi kéz érintése nélkül évente 60 millió darab tégla készül. Képünkön: Az égetőkemencék tetején ellenőrzik a ventillátorokat. (MTI-fotó : Jászai Csaba felv. — KS) Építési rekord a kongresszusi versenyben A Kohászati Gyárépítő Vállalat, valamint a Dunai Vasmű és az alvállalkozók kongresszusi versenyben rekord idő alatt építették át a Dunai Vasmű 2. számú nagyolvasztóját. 82 nap helyett 65 nap alatt végeztek a nagy munkával. A rekonstrukció során a 750 köbméteres nagyolvasztót 1000 köbméteresre nagyobbították, így ez a kohó az ország legnagyobb vasolvasztója lett. (MTI-fotó — Szilágyi Pál felv. — KS)