Hajdú-Bihari Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
Tegyük szebbé,l.sz • HAJDÚ-BIHARI Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA tartalmasabbá a dolgozó emberek életét Megtartották a Debrecen városi pártértekezletet Bár nem bevezetőként, hanem a beszámoló végén hangzott el, mégis ide kívánkozik ez a néhány mondat a Debrecen városi pártértekezletről. „Pártértekezletünk ünnepélyes alkalommal ülésezik. Két nap múlva emlékezünk 1944. október 19-re, városunk felszabadulására. Büszkén tekinthetünk vissza az azóta megtett több mint negyedszázados útra. S amikor előretekintünk, világosan látjuk magunk előtt a célt: még szebbé, még gazdagabbá és tartalmasabbá tenni a dolgozó embereknek, városunk valamennyi lakójának életét. Azt akarjuk, hogy a következő évtizedekben a jövő nemzedék elmondhassa rólunk: mindent megtettünk, amit korunk és népünk elvárt tőlünk.” Ezek a gondolatok hatották át szombaton azt a tanácskozást, amelyen Debrecen város kommunistáinak az alapszervezetek taggyűlésein, az üzemi, intézményi pártértekezleteken megválasztott 292 képviselője vett részt. A gazdag évek tapasztalatainak elemzése, a még szebbnek tűnő jövő tervezése, feladatainak meghatározása — erről beszéltek, ezen munkálkodtak a városi pártértekezlet részvevői. A pártértekezlet elnökségében foglalt helyet Karakas László, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Tóth József, az MSZMP KB munkatársa, dr. Szilágyi Gábor, a városi pártbizottság első titkára, Basa Imre és dr. Gyarmati József, a városi pártbizottság titkárai, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, dr. Ács István, a városi tanács vb-elnöke, Balogh Mihályné, a Debreceni Ruhagyár párttitkára, Papp László, a Kossuth Lajos Tudományegyetem főtitkára, Gazsó Sándor, az MGM párttitkára, Gáli András vagongyári munkás, Hajdú János veterán, Kruppa Károly, a munkásőrség városi parancsnoka, Kapossi László, a ruhagyár igazgatója, Körtvélyesi Gyula, a városi KISZ- bizottság titkára, Kozma Ilona, a MEDICOR munkása, Labancz András veterán, dr. Lampé István, az Orvostudományi Egyetem párttitkára, Mimcsirczky László, a Vasipari Vállalat igazgatója, Nagy Tiborné, a Debreceni Postaigazgatóság vezetője, dr. Rapcsák András, a Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora, Sárközi Elemér tiszt, Sziklai Lajos alezredes, Szegedi Nándor, a MÁV-igazgatóság vezetője, Szendi Sándor, a Szakszervezetek Hajdú-Bihar megyei Tanácsának titkára, Szilágyi Zoltán, a Bocskai Tsz párttitkára, Tóth László, a városi rendőrkapitányság vezetője, Tündik Jánosné, az MGM munkása, dr. Varga Pálné, a BIOGAL főosztályvezetője, Zolnai Imréné, a Szabadság telepi pártszervezet titkára. A munkabizottságok megválasztása után Papp László, a pártértekezlet elnöke felkérte dr. Szilágyi Gábort, hogy terjessze elő a városi pártbizottság beszámolóját a megválasztása óta végzett munkáról. a városi pártbizottság beszámolója „Debrecen az ország harmadik nagyvárosa, az ország egyik legnagyobb politikai, gazdasági, tudományos és kulturális központja. A megye ipari termelésének döntő többségét adja, és a Tiszántúl munkásosztályának is centruma. Tudományos, kulturális és felsőoktatási intézményeinek kisugárzó hatása messze túlnő a város és a megye határain. Ez meghatározott követelményeket, nagyobb felelősséget támaszt pártmunkánkkal szemben is.” Ezekkel a mondatokkal kezdődött a városi pártbizottság beszámolója az elmúlt négy év alatt végzett munkáról. A nagyobb felelősség súlyát figyelembe véve vizsgálta meg a pártbizottság, mi volt az az eltelt Ma már nem lehet megkérdőjelezni azt az állítást, hogy Debrecen ipari nagyvárosnak számít. Az ipari üzemek munkája, eredményei döntő befolyással vannak az egész város életére. Ezért kell kiemelten értékelni azt a tényt, hogy a beszámolási időszak alatt az ipari termelés 30 százalékkal növekedett. A helyi lehetőségeknek megfelelően alakult az ipari termelés szerkezete is: elsősorban a műszer- és vegyipar aránya növekedett, s a konzervgyár belépésével ugrásszerűen megnőtt az élelmiszeripar jelentősége Debrecenben. Ma már elmondható, hogy a debreceni női ruhák, orvosi műszerek, gyógyszerek a keresett cikkek közé tartoznak. Országosan is gondot jelent a munka termelékenységének kérdése, sajnos, Debrecen üzemei sem jelentenek kivételt. Ha az egy foglalkoztatottra jutó termelést tekintjük, azt láthatjuk, hogy 1969-ben a legnagyobb súlyt jelentő minisztériumi iparban csak 98,9 százalékot sikerült elérni (a tanácsi és szövetkezeti iparban jobb a helyzet). Az okok között külső és belső eredetűeket is találunk. Nem kedveztek egyes közgazdasági szabályozók, időszakban, amit az eredmények között lehet elkönyvelni, de ugyanakkor legalább olyan jelentőséget adva a szavaknak, szóltak a negatív jelenségekről, azokról a problémákról, amelyeknek megoldása a következő évek munkáját adja majd. Szólt a beszámoló arról, hogy sikerült megvalósítani a gazdaságpolitikai feladatokat, s megállapította, hogy a gazdaságirányítás mostani rendszerében jelentős eredmények születtek, így a gazdasági egységeknél tovább fejlődött az egyszemélyi felelősség, ugyanakkor tovább szélesedett a demokrácia, egyre több dolgozó kapcsolódik be közvetlenül a feladatok meghatározásába és a végrehajtás ellenőrzésébe, vagy laza volt a gyáron belüli munka- és technológiai fegyelem, de szerepet játszottak bizonyos szemléletbeli problémák is. A Központi Bizottság múlt év novemberi határozata nyomán valamelyest javult a helyzet, azonban még mindig sok a tennivaló. A termelékenység problémájával is összefügg az a tény, hogy az ipari üzemek létszámgazdálkodása nem tükrözte kellően a központi és városi törekvéseket. Itt talán legnagyobb gond a rendkívül magas arányú munkaerő-fluktuáció. Négy év alatt 40 százalékról 52 százalékra emelkedett az egy év alatt munkahelyüket változtatók aránya. Külön problémaként kellett foglalkoznia a beszámolónak a gyáregységek helyzetével. Bár többségüknél az elmúlt években meggyorsult a műszaki és technikai fejlődés, az esetek egy részében a gyáregységek semmilyen önállósággal nem rendelkeznek. Az elért eredményeket értékelve nem lehet szó nélkül hagyni a munkaverseny-mozgalom jelentőségét. Három év alatt a munkabrigádok száma közel 20 százalékkal növekedett, s ma másfélszer annyi szocialista brigád tesz eleget a követelményeknek Debrecen üzemeiben, mint 1966-ban. 8500 új kereső • A termelés fejlődését, értelmét az adja meg, ha azzal egyidejűleg emelkedik a lakosság életszínvonala, javul az emberek életkörülménye. Debrecenben több összetevő eredményezte, hogy az elmúlt négy évre visszatekintve jelentős eredményekről adhatunk számot e kérdést vizsgálva is. 8500 fővel növekedett a kereső foglalkozást folytatók száma, ez hozzájárul ahhoz, hogy a családok bevétele jelentősen emelkedett (a bérből és fizetésből élő családoknál az egy főre jutó évi átlagos jövedelem 12 460 forintról 15 465 forintra emelkedett), de jelentős a béremelkedés, s a szociálpolitikai intézkedések révén megnövekedett családi bevételek szerepe is. A termelőszövetkezetekben az egy tagra jutó részesedés városi átlagban 30 százalékkal volt több tavaly, mint négy évvel ezelőtt: 21 298 forint, ezen belül azonban rendkívül nagy differenciák vannak az egyes tsz-ek között. A megnövekedett jövedelmekkel párhuzamosan növekedett a kereskedelmi forgalom is, négy év alatt mintegy 30 százalékkal. Korunk nagyon lényeges követelménye a szolgáltatások fejlesztése. Négy év alatt negyven új szolgáltató egység nyílt, főként a munkáslakta körzetekben, s a kormányhatározatok szellemében elkészült a következő időszak fejlesztési terve is. (Folytatás a 2. oldalon) 30 százalék termelésnövekedés A felszabadulás óta eltelt negyedszázad a város története során sohasem tapasztalt fejlődést hozott. S ez a fejlődés az utóbbi éveket tekintve is szembetűnő. Három év alatt Debrecenben 2857,5 millió forintot fordítottak beruházásokra, s ebből az ipar 1190 millió forinttal részesült. Dolgozik a konzervgyár, ez évben megkezdik a termelést a házépítő kombinátban, igazi nagyüzem lett a műanyag-feldolgozó vállalat gyára, és folyamatban van a további bővítése is. Tovább épült az orvosi műszergyár, hozzákezdtek a ruhaipari vállalat fejlesztéséhez, a mezőgazdaságigép-gyár korszerűsítéséhez. Már folynak az előkészületek az Iskolai Taneszközök Gyárának építésére (ez a gyár érettségizett nőket fog nagy számban foglalkoztatni). De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy beszámolási időszakra esik az a nap is, amikor a debreceniek először nézhettek végig korszerű, szép, új főutcájukon, és bár ez nem olyan szembetűnő, sokat fejlődött a város tömegközlekedése is négy év alatt. Ami pedig a vasúti közlekedést illeti: egyre közelebb kerül az a nap, amikor a fővárosba villamosított vasútvonalon utazhatunk. Az új létesítményekről szólva említi meg a beszámoló az építőipari vállalatok munkáját: kapacitásuk a III. ötéves terv első évéhez viszonyítva 44 százalékkal növekedett (az össz építőipari termelés 1969-ben 1580 millió forint értékű volt). Tűkező igényeket ennek ellenére sem tudja teljes mértékben kielégíteni az építőipar. Amit a város fejlesztéséről, jövőjéről a pártbizottság beszámolója elmondott, az a város lakossága előtt nagyrészt ismeretes, hiszen a városi tanács a Hazafias Népfront bizottságaival karöltve a legszélesebb nyilvánosság előtt folytatta a város távlati tervével kapcsolatos vitákat. A terv szerint az ezredfordulóra Debrecen 300 ezer lakosú nagyváros lesz, ennek feltételeit kell megteremteni az előttünk álló években munkaalkalmak teremtésével, lakásépítéssel (a III. ötéves terv során összesen 6100 lakás épül a városban, a következő öt év tervében pedig összesen 8000 állami és szövetkezeti lakás, valamint 4000 társas- és családi ház szerepel, közművesítéssel, kommunális beruházásokkal és a közlekedés fejlesztésével. Bár az iparhoz viszonyítva kisebb, mégis jelentős szerep jut a város életében a termelőszövetkezeteknek. A beszámoló megállapította, hogy a szövetkezetek a négy év alatt mind szervezetileg, mind gazdaságilag fejlődtek, erősödtek. Termelési értékük 1966-hoz viszonyítva 79 százalékkal növekedett, az eredmények közé tartozik, hogy a kenyérgabona-felvásárlás több mint kétszeresére nőtt, s 1969-ben hízott sertésből 35, vágómarhából 65 százalékkal értékesítettek többet, mint 1966-ban. Kár, hogy a tsz-ek egy része nem fordít nagyobb gondot a beruházásokra. Háromszázezer lakos az ezredfordulón