Hajdú-Bihari Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

Tegyük szebbé,­­l.sz • HAJDÚ-BIHARI Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BI­HAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA tartalmasabbá a dolgozó emberek életét Megtartották a Debrecen városi pártértekezletet Bár nem bevezetőként, hanem a beszámoló végén hangzott el, mégis ide kívánkozik ez a néhány mondat a Debrecen városi pártértekezletről. „Pártértekezletünk ünnepélyes alkalommal ülésezik. Két nap múlva emlékezünk 1944. október 19-re, váro­sunk felszabadulására. Büszkén tekinthetünk vissza az azóta megtett több mint negyedszázados útra. S amikor előretekintünk, világosan látjuk magunk előtt a célt: még szebbé, még gazdagabbá és tartalmasabbá tenni a dolgozó embereknek, városunk valamennyi la­kójának életét. Azt akarjuk, hogy a következő évtize­dekben a jövő nemzedék elmondhassa rólunk: min­dent megtettünk, amit korunk és népünk elvárt tő­lünk.” Ezek a gondolatok hatották át szombaton azt a ta­nácskozást, amelyen Debrecen város kommunistáinak az alapszervezetek taggyűlésein, az üzemi, intézményi pártértekezleteken megválasztott 292 képviselője vett részt. A gazdag évek tapasztalatainak elemzése, a még szebbnek tűnő jövő tervezése, feladatainak meghatá­rozása — erről beszéltek, ezen munkálkodtak a városi pártértekezlet részvevői. A pártértekezlet elnökségében foglalt helyet Karakas László, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Tóth József, az MSZMP KB munkatársa, dr. Szilágyi Gábor, a városi pártbizottság első titkára, Basa Imre és dr. Gyarmati József, a városi pártbizottság titkárai, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, dr. Ács István, a városi tanács vb-elnöke, Balogh Mi­­hályné, a Debreceni Ruhagyár párttitkára, Papp Lász­ló, a Kossuth Lajos Tudományegyetem főtitkára, Ga­zsó Sándor, az MGM párttitkára, Gáli András vagon­gyári munkás, Hajdú János veterán, Kruppa Károly, a munkásőrség városi parancsnoka, Kapossi László, a ruhagyár igazgatója, Körtvélyesi Gyula, a városi KISZ- bizottság titkára, Kozma Ilona, a MEDICOR munkása, Labancz András veterán, dr. Lampé István, az Orvos­­tudományi Egyetem párttitkára, Mimcsirczky László, a Vasipari Vállalat igazgatója, Nagy Tiborné, a Deb­receni Postaigazgatóság vezetője, dr. Rapcsák András, a Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora, Sárközi Elemér tiszt, Sziklai Lajos alezredes, Szegedi Nándor, a MÁV-igazgatóság vezetője, Szendi Sándor, a Szak­­szervezetek Hajdú-Bihar megyei Tanácsának titkára, Szilágyi Zoltán, a Bocskai Tsz párttitkára, Tóth Lász­ló, a városi rendőrkapitányság vezetője, Tündik Já­­nosné, az MGM munkása, dr. Varga Pálné, a BIOGAL főosztályvezetője, Zolnai Imréné, a Szabadság telepi pártszervezet titkára. A munkabizottságok megválasztása után Papp Lász­ló, a pártértekezlet elnöke felkérte dr. Szilágyi Gábort, hogy terjessze elő a városi pártbizottság be­számolóját a megválasztása óta végzett munkáról. a városi pártbizottság beszámolója „Debrecen az ország harmadik nagyvárosa, az ország egyik legna­gyobb politikai, gazdasági, tudomá­nyos és kulturális központja. A megye ipari termelésének döntő többségét adja, és a Tiszántúl mun­kásosztályának is centruma. Tudo­mányos, kulturális és felsőoktatási intézményeinek kisugárzó hatása messze túlnő a város és a megye határain. Ez meghatározott köve­telményeket, nagyobb felelősséget támaszt pártmunkánkkal szemben is.” Ezekkel a mondatokkal kezdődött a városi pártbizottság beszámolója az elmúlt négy év alatt végzett munkáról. A nagyobb felelősség sú­lyát figyelembe véve vizsgálta meg a pártbizottság, mi volt az az eltelt Ma már nem lehet megkérdője­lezni azt az állítást, hogy Debrecen ipari nagyvárosnak számít. Az ipari üzemek munkája, eredményei dön­tő befolyással vannak az egész vá­ros életére. Ezért kell kiemelten ér­tékelni azt a tényt, hogy a beszá­molási időszak alatt az ipari terme­lés 30 százalékkal növekedett. A helyi lehetőségeknek megfelelően alakult az ipari termelés szerkezete is: elsősorban a műszer- és vegyipar aránya növekedett, s a konzervgyár belépésével ugrásszerűen megnőtt az élelmiszeripar jelentősége Deb­recenben. Ma már elmondható, hogy a debreceni női ruhák, orvosi mű­szerek, gyógyszerek a keresett cik­kek közé tartoznak. Országosan is gondot jelent a munka termelékenységének kérdé­se, sajnos, Debrecen üzemei sem jelentenek kivételt. Ha az egy fog­lalkoztatottra jutó termelést tekint­jük, azt láthatjuk, hogy 1969-ben a legnagyobb súlyt jelentő miniszté­riumi iparban csak 98,9 százalékot sikerült elérni (a tanácsi és szövet­kezeti iparban jobb a helyzet). Az okok között külső és belső erede­tűeket is találunk. Nem kedveztek egyes közgazdasági szabályozók, időszakban, amit az eredmények között lehet elkönyvelni, de ugyan­akkor legalább olyan jelentőséget adva a szavaknak, szóltak a nega­tív jelenségekről, azokról a problé­mákról, amelyeknek megoldása a következő évek munkáját adja majd. Szólt a beszámoló arról, hogy si­került megvalósítani a gazdaságpo­litikai feladatokat, s megállapította, hogy a­ gazdaságirányítás mostani rendszerében jelentős­ eredmények születtek, így a gazdasági egységek­nél tovább fejlődött az­ egyszemélyi felelősség, ugyanakkor tovább szé­lesedett a demokrácia, egyre több dolgozó kapcsolódik be közvetlenül a feladatok meghatározásába és a végrehajtás ellenőrzésébe, vagy laza volt a gyáron belüli munka- és technológiai fegyelem, de szerepet játszottak bizonyos szemléletbeli problémák is. A Köz­ponti Bizottság múlt év novemberi határozata nyomán valamelyest ja­vult a helyzet, azonban még mindig sok a tennivaló. A termelékenység problémájával is összefügg az a tény, hogy az ipari üzemek létszámgazdálkodása nem tükrözte kellően a központi és városi törekvéseket. Itt talán legna­gyobb gond a rendkívül magas ará­nyú munkaerő-fluktuáció. Négy év alatt 40 százalékról 52 százalékra emelkedett az egy év alatt munka­helyüket változtatók aránya. Külön problémaként kellett fog­lalkoznia a beszámolónak a gyár­egységek helyzetével. Bár többsé­güknél az elmúlt években meggyor­sult a műszaki és technikai fejlődés, az esetek egy részében a gyáregy­ségek semmilyen önállósággal nem rendelkeznek. Az elért eredményeket értékelve nem lehet szó nélkül hagyni a mun­­kaverseny-mozgalom jelentőségét. Három év alatt a munkabrigádok száma közel 20 százalékkal növeke­dett, s ma másfélszer annyi szocia­lista brigád tesz eleget a követelmé­nyeknek Debrecen üzemeiben, mint 1966-ban. 8500 új kereső • A termelés fejlődését, értelmét az adja meg, ha azzal egyidejűleg emelkedik a lakosság életszínvona­la, javul az emberek életkörülmé­nye. Debrecenben több összetevő eredményezte, hogy az elmúlt négy évre visszatekintve jelentős ered­ményekről adhatunk számot e kér­dést vizsgálva is. 8500 fővel növekedett a kereső foglalkozást folytatók száma, ez hozzájárul ahhoz, hogy a családok bevétele jelentősen emelkedett (a bérből és fizetésből élő családoknál az egy főre jutó évi átlagos jövede­lem 12 460 forintról 15 465 forintra emelkedett), de jelentős a béremel­kedés, s a szociálpolitikai intézke­dések révén megnövekedett családi bevételek szerepe is. A termelőszö­vetkezetekben az egy tagra jutó ré­szesedés városi átlagban 30 száza­lékkal volt több tavaly, mint négy évvel ezelőtt: 21 298 forint, ezen be­­lül azonban rendkívül nagy diffe­renciák vannak az egyes tsz-ek kö­zött. A megnövekedett jövedelmekkel párhuzamosan növekedett a keres­kedelmi forgalom is, négy év alatt mintegy 30 százalékkal. Korunk nagyon lényeges követel­ménye a szolgáltatások fejlesztése. Négy év alatt negyven új szolgál­tató egység nyílt, főként a mun­káslakta körzetekben, s a kormány­­határozatok szellemében elkészült a következő időszak fejlesztési terve is. (Folytatás a 2. oldalon) 30 százalék termelésnövekedés A felszabadulás óta eltelt negyed­század a város története során soha­sem tapasztalt fejlődést hozott. S ez a fejlődés az utóbbi éveket tekintve is szembetűnő. Három év alatt Deb­recenben 2857,5 millió forintot for­dítottak beruházásokra, s ebből az ipar 1190 millió forinttal részesült. Dolgozik a konzervgyár, ez évben megkezdik a termelést a házépítő kombinátban, igazi nagyüzem lett a műanyag-feldolgozó vállalat gyára, és folyamatban van a további bőví­tése is. Tovább épült az orvosi mű­­szergyár, hozzákezdtek a ruhaipa­ri vállalat fejlesztéséhez, a mező­gazdaságigép-gyár korszerűsítésé­hez. Már folynak az előkészületek az Iskolai Taneszközök Gyárának építésére (ez a­ gyár érettségizett nő­ket fog nagy számban foglalkoztat­ni). De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy beszámolási időszakra esik az a nap is, amikor a debre­ceniek először nézhettek végig kor­szerű, szép, új főutcájukon, és bár ez nem olyan szembetűnő, sokat fejlődött a város tömegközlekedése is négy év alatt. Ami pedig a vas­úti közlekedést illeti: egyre köze­lebb kerül az a nap, amikor a fő­városba villamosított vasútvonalon utazhatunk. Az új létesítményekről szólva em­líti meg a beszámoló az építőipari vállalatok munkáját: kapacitásuk a III. ötéves terv első évéhez viszo­nyítva 44 százalékkal növekedett (az össz építőipari termelés 1969-ben 1580 millió forint értékű volt). Tű­kező igényeket ennek ellenére sem tudja teljes mértékben kielégíteni az építőipar. Amit a város­ fejlesztéséről, jövő­jéről a pártbizottság beszámolója elmondott, az a város lakossága előtt nagyrészt ismeretes, hiszen a városi tanács a Hazafias Népfront bizottságaival karöltve a legszéle­sebb nyilvánosság előtt folytatta a város távlati tervével kapcsolatos vitákat. A terv szerint az ezredfor­dulóra Debrecen 300 ezer lakosú nagyváros lesz, ennek feltételeit kell megteremteni az előttünk álló években munka­alkalmak teremté­sével, lakásépítéssel (a III. ötéves terv során összesen 6100 lakás épül a városban, a következő öt év ter­vében pedig összesen 8000 állami és szövetkezeti lakás, valamint 4000 társas- és családi ház szerepel­, köz­művesítéssel, kommunális beruhá­zásokkal és a közlekedés fejleszté­sével. Bár az iparhoz viszonyítva ki­sebb, mégis jelentős szerep jut a város életében a termelőszövetkeze­teknek. A beszámoló megállapította, hogy a szövetkezetek a négy év alatt mind szervezetileg, mind gaz­daságilag fejlődtek, erősödtek. Ter­melési értékük 1966-hoz viszonyít­va 79 százalékkal növekedett, az eredmények közé tartozik, hogy a kenyérgabona-felvásárlás több mint kétszeresére nőtt, s 1969-ben hízott sertésből 35, vágómarhából 65 szá­zalékkal értékesítettek többet, mint 1966-ban. Kár, hogy a tsz-ek egy része nem fordít nagyobb gondot a beruházásokra. Háromszázezer lakos az ezredfordulón

Next