Hajdú-Bihari Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

m setély gyász Bernard Shaw (1836—1950), a modern szatirikus vígjáték legna­gyobb mestere, golfot játszott egy ismerősével. A játék egyik különö­sen izgalmas szakaszában az isme­rős hirtelen abbahagyta a játékot, és mély megilletődéssel nézte a pá­lya mellett, az utcán elhaladó gyászmenetet. Levette a sapkáját, és csak akkor játszott tovább, ami­kor a menet már eltűnt. Később, a klubházban Shaw így szólt hozzá: — Igazán nagyon szép gesztust láttam az imént öntől. — Mire gondol? — Hát, hogy az előbb levette a sapkáját és tiszteletteljesen állt, amíg a gyászmenet elhaladt. — Ja úgy — sóhajtott a golf já­tékos. — A jövő hónapban lettünk tolna 26 éve házasok, illír­ nyelven — Forgattam...­­ ??! — A Lottó-kereket a sorsolá­son. (Kallus rajza) Georges Simenon, a bűnügyi re­gényeiről nevezetes francia író új­ságíró barátjával beszélgetett. — Vetted észre? — vélekedett a h­­­ íjt mutató Max Scheler (1875—1928) híres német filozófus professzor előadá­saiban rendkívül mereven síkra­­szállt a hagyományos erkölcsért, azonban — s ez köztudott volt ró­la — nem ezen erkölcs szerint élt. Fin­ fiatal pap hallgatója (akiből később Németország érseke lett) egyszer megkérdezte tőle: — Hogyan tudja a professzor úr összeegyeztetni a tanításait és a magánéletét? Sc­heler így válaszolt: —­­ Látott-e már ön olyan útjel­zőt, amely azon az úton jár, ame­lyet mutat a porter —, hogy az olyan fajta kri­miknek, amilyeneket te is írsz, mindig a férfiak a szerzői. — A magyarázat nagyon egysze­rű! — válaszolta a televízióból is közismert Maigret felügyelő alak­jának megalkotója. — Egy asszony képtelen volna egy gyilkosság vagy rablás titkát 220 oldalon keresztül magában tartani. — Három titkárt? — csodálkozott őszinte meglepődéssel az újságíró — nem tudta volna ezt a munkát egy titkár egyedül is elvégezni? — Képtelenség — rázta energi­kusan a fejét Oscar Wilde. — A legjobb titkárnak sem nő olyan gyorsan a haja. 14 nagy siker Oscar Wilde (1856—1900), a szi­­porkázóan szellemes angol író, köl­tő és drámaíró egy ízben Észak- Amerikában járt, nagy felolvasó körúton. Amikor hazatért Angliá­ba, egy újságíró megkérdezte őt, hogy vajon odaát is sikere volt-e. — Siker? — mondta Oscar Wilde sugárzó arccal — az nem is kifeje­zés. Például három titkárt kellett tartanom csak azért — nem is volt más dolguk — hogy válaszoljanak azoknak a hölgyeknek a leveleire, akik egy fürtöt kértek a hajamból! Titoktartás Kétféle múzsa Hordozható házak készülnek ... Milyen sértődések, csak arra kértem őket, ne poroljanak tíz óra után, erre elköltöztek. (Kallus rajza) Tehetség Arnold Böcklin (1827—1901), svájci festő egyszer összeismerke­dett egy öreg emberrel, aki irdat­lan mennyiségű alkoholt volt ké­pes fogyasztani. A nagy festő cso­dálkozva kérdezte az öreget, hogy hol tanult meg ennyit inni. — Megtanulni ezt nem lehet! — válaszolta az öreg. — Ez éppen olyan adottság, mint a festői tehetség. TOOT A főosztályvezető rosszul lett hivatalában, az előhívott orvos vese­rohamot állapított meg. Húsz perccel később a beteg már a kórházban­­ volt. A sebészfőorvos beadta az injekciót, és a beteg fájdalmai meg­szűntek. — Ha nem tér vissza a roham, nem kell ope­rálni. Ha azonban új­ból.­ A főorvos elhallgatott. Jól megnézte betegét, és megkérdezte: — Nem a Barcsayba járt? — De igen. — Akkor te vagy a Gombóc! — Én. És te vagy a Kopasz! Nahát, hogy te sebészfőorvos lettél! Em­lékszem, sírtál, amikor szálka ment a kezedbe. — Emlékszel? Annak már közel negyven éve. És te? — Főosztályvezető va­gyok az A zártban, a számvitelin. A sebész elmosolyo­dott:­­ — Te? Hiszen mindig pótvizsgán mentél át számtanból. Na, szer­vusz. Mindjárt vissza­jövök, egy vakbelest kell megnéznem. A főosztályvezető em­lékezni kezdett... Egy­szer összevesztek valami szamárságon, verekedés lett a dologból, ő a te-Azzal az aranykezével adott neki a Kopasz negyven évvel ezelőtt egy nagy pofont, és ak­kor vágta fejbe a vonal­zóval. De talán elfelej­tette... Egy ilyen híres orvos szórakozott, fele­dékeny. A főorvos visszaérke­zett: — Emlékszel, hogy tél. Félt... Mindig gyá­va és borúlátó, pesszi­mista ember volt. A hi­vatalban is félénknek ismerték. És most félt a Kopasztól. Lám, az or­vos nem felejtette el a­­ fejesvonalzót! És ha műtétre kerül sor, ki lesz szolgáltatva volt osztálytársának. No, de orvosi eskü is van a vi­lágon. És egy gyermek­kori verekedés miatt nem fog negyven év után elégtételt venni, hiszen az gyilkosság len­ne! Vagy műhiba? Nem, nem, őrültség. Másnap az orvosi uszály élén bejött a fő­orvos. — Gratulálok — mondta —, hallom a főnővértől, hogy semmi fájdalmad sincs. Nincs szükség műtétre­ örülsz? — Nagyon — vála­szolta felszabadultan a beteg, és arra gondolt, hogy amennyiben egy-­­szer megint rohamot kapna, azon lesz, hogy­ más kórházba kerüljön.. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. OKTÓBER 18. Műveszanekdoták s n­épszerűség Mark Twain (1835—1910), a kivá­ló amerikai író rendkívül népszerű volt hazájában. Hetvenedik szüle­tésnapján tisztelőinek egész serege kereste fel őt, hogy jókívánságait tolmácsolja. Egy fiatal, de már si­keres újságíró megkérdezte a nagy humoristát, hogy életének mely pil­lanatában érezte át a leginkább, hogy mekkora hírnévnek örvend. Mark Twain nem sokáig kérette magát és elmesélte: — Egyszer késő éjjel értem ha­za. Csengettem, de a feleségem egy keveset várakoztatott. Amint a há­zam előtt várakoztam, elfogott egy nagyon is emberi szükségletérzet. Abban a pillanatban elhaladt a há­tam mögött egy derék cowboy. Ke­mény kezével ráveregetett a vál­­lamra, de úgy, hogy még két hét után is fellelhetők voltak a véralá­futásos nyomok, majd mély megve­téssel, megbotránkozva így szólt: • — Ember, hát egyáltalán nem szégyelled magad! Pont itt, Mark Twain háza előtt? PALÁSTI LÁSZLÓ: Osztálytársak jesvonalzóval jól fejbe­csapta Kopaszt. Akkor sokáig haragban voltak és később sen békültek ki egészen. És most ő fogja megoperálni? Biz­tos, hogy nem felejtette el a fejesvonalzót! És most kés lesz a kezében. Az ápolónő jött be: — Hallom, a főorvos úr iskolatársa. Arany keze van a főorvos úr­nak! egyszer fej­bevágtál a nagy fejesvonalzóval? Négy öltéssel varrták be a sebet. Sokáig látszott a helye a koponyámon. Nna, reggel megnézlek. Este kapsz még egy in­jekciót, talán elkerül­hetjük a műtétet. Ha nem, akkor én foglak operálni. Kapsz altatót is. Szervusz. Az altató csak éjfélig tartott. A főosztályveze­tő arcát kiverte a verej­ Fogadáson: — Egyszer már meg kell mondanom: magát így négy­­szemközt sokkal jobban értem, mint a könyveit! KERESZTREJTVÉNY akkor szüret! VÍZSZINTES: 1. Így ír a szüretről „Október" című költeményében Csoko­nai Vitéz Mihály­ folytatása a függőleges 11. és 18. szám alatt. 11. Közép-európai Kupa. 17. Szerb pálinka. 13. Érzékel. 14. Mutató névmás (fordítva). 15. Töri a fe­jét. 17. Mértani ábra. 19. Körleírás. 21. A rádió népszerű bemondója volt (Árpád). 32. Nagyságrend. 31. „... sana in corpore sano" (ép testben ép lélek); latin mon­dás. 35. Sportszer. 26. Görög betű, latino­san írva. 27. Kutya. 39. Tagadás. 30. Há­ziállat. 31. Ókori rabszolgatartó biroda­lom. 35. Repülőgéptípus. 36. Éles hangot ad. 37. A tévéből ismert kutyasztár. 39. A Mosel jobb oldali mellékvize. 40. Go­nosztevő. 43. Kézben fog. 43. Vízi növény. 45. Sakk-világbajnok volt. 46. A Tisza bal oldali mellékfolyója. 47. Ver. 49. Nyaraló. 51. A hét vezér egyike. 53. Központi Saj­tószolgálat. 53. Kaszáló. 55. Valódiként utánzatot készít. 58. Hőmérő beosztása. 59. Férfinév. 61. Beszúr. 63. Sokra tartja (két szó). 63. Közelében torkollik a Tisza a Dunába. 65. Épület maradéka. 66. Tár­­­­gyi fegyelem — névelővel. 67. Latin „és".. 68. Monda. 70. Burgonyafajta. 73. Indu­latszó. FÜGGŐLEGES: 1. Aktatemető. 3. Hár­mas. 3. Alak is van ilyen. 4. Fordított kicsinyítő képző. 5. A győzelem istennő­je a görög mitológiában. 6. Ami az erei­ben kering. 7. Jegyez. 8. A felsőfok fe­le (ford.). 9. Érzékszerv. 10. Hírnök vi­szi­ hozzá. 11. A vízszintes 1. számú sor folytatása; befejező sor: függőleges 18. sz. 16. össze-vissza dől! 18. A versidé­­zet befejező szava. 30. Textilnövény. 32. Mozgó — közhasználatú latin szóval. 33. Hangnem. 36. Mint a vízszintes 51. szá­mú. 28. Képes rá. 31. Kritizál. 33. Inni ad (állatnak). 33. Piperecikk márka. 34. Eljárás. 36. A leggyakoribb fém. 38. A Rajna legnagyobb svájci mellékvize. 41. Pedagógus. 44. Perzsa uralkodói cím. 46. Hajó része. 48. Az Egyenlítőtől 23*/i°­­ra levő két szélességi kör (Bak- és Rák-). 50. Tv-adójáról ismert hegy a Ba­konyban. 51. Kerek szám. 53. „Sarokrú­gás” régi elnevezése. 54. Hivatalos lapja az „Élet és Tudomány”. 56. Mozdulatlan. 57. Váráról ismert Veszprém megyei község. 58. „Fed" betűi. 60. Zeneíró és zeneszerző, az Operaház egykori igazga­tója (Aurél, 1871—1928). 62. Közel-keleti nép. 64. Dél tábornoka az amerikai pol­gárháborúban. 66. Helyhatározó névutó. 69. G. K. 71. Léto egynemű betűi. BEKÜLDENDŐ október 28-ig­ a vízszin­tes 1., valamint a függőleges 11., 18. szá­mú sorok megfejtése. (E. B.) A fejfájás menyecske Egy rendőr a szokásosnál hamarabb érkezik haza éjjeli szolgálatá­ból. A feleségének már nem jut ideje arra, hogy szeretőjét elrejtse, ezért panaszosan így szól a férjhez: „Drágám iszonyú fejfájás gyötör. Kérlek ne gyújtsd fel a villanyt”. A tapintatos férj sötétben vetkőzik le. Alighogy be akar bújni az ágy­ba, a feleség ismét panaszkodni kezd: „Nagyon kérlek siess a gyógyszer­­tárba, hozz nekem valami fájdalomcsillapítót.” • A férj sötétben ismét felöltözik és a gyógyszertárba siet. „Miért néz így rám? — teszi fel a kérdést a gyógyszerésznek. — Ta­lán nem ismer meg?” „Természetesen, hogy ismerem, ön Wilhelm Meyer rendőr.” „Nahát, akkor miért mered így rám?” •* „Nem tudom megérteni — válaszolja a gyógyszerész elgondolkodva, — mi lehet az oka annak, hogy rendőr létére postás egyenruhában futkos az utcán.” M. A.

Next