Hajdú-Bihari Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

aaa aaa aaa IBI 911 aaa a­a­a kiia aaa aaa aaa MBS aaa aaa BMV aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa ■■■ Huszonegy évvel ezelőtt Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyete­men létrehozták a kémiai intézeteket, és megkezdő­dött a vegyészképzés. Ek­kor jött a városba Buda­pestről a műegyetem inté­zeti tanára, dr. Bognár Re­zső. Az azóta eltelt több mint két évtized alatt volt a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, a Gyógyszeripari Kutatóinté­zet igazgatója, de közben egyetlen évre, hónapra sem vált meg Debrecentől, Kos­suth egyetemi tanszékétől. Amikor a BIOGAL Gyógyszergyárban ország­­gyűlési képviselőnek jelöl­ték a debreceni 3. sz. vá­lasztókerületbe, a nagyte­remben levők jelentős szá­zaléka úgy emelte szava­zásra a kezét, hogy jó is­merőse volt a jelöltnek. Ki tanítványa volt, ki pedig évek óta munkatársa, hi­szen dr. Bognár Rezső jó pár gyógyszergyárban ott­honos. — Először a tiszavasvári Alkaloida gyárral dolgoz­tunk együtt, később a BIO­­GAL-lal, majd fővárosi gyógyszergyárakkal is. Ter­mészetes, hogy a debrece­niekkel legjobb a kapcso­lat. A kutatónak egy kicsit együtt kell élni a gyárral. Amit itt laboratóriumban kidolgozunk, azt ott valósít­ják meg. Úgy jó, ha ugyan­azok a vegyészek viszik vé­gig a folyamatot. — Nálunk manapság mindenki egy kicsit gyógy­szerész. Hogyan lehetne el­mondani, mi az, amivel tu­lajdonképpen professzor úrék foglalkoznak? — A vezetésem alatt ál­ló tanszék és akadémiai ku­tatócsoport tulajdonképpen szerveskémiai intézet. A természetben előforduló, természetes eredetű szerves vegyületeket vizsgáljuk, fő­ként azokat, amelyeknek fi­ziológiai, illetve gyógyító hatásuk van. Legismerteb­bek a növényekben előfor­duló hatóanyagok közül például ia mákban levő al­kaloidok, vagy a gombák által termelt antibiotiku­mok. Ezek kémiai szerke­zetvizsgálatán, szintézisén kívül a gyógyszergyárakban előforduló gyakorlati prob­lémák felvetnek annyi el­méleti kérdést, hogy bősé­gesen van mivel foglalkoz­nunk.­­ A beteg a gyógyszer dobozán olvashatja a gyár nevét. De milyen gyógysze­rek azok, amelyekhez az intézetnek is van valami köze? — Fájdalomcsillapítók, köhögéscsillapítók, fényvé­dő anyagok és néhány újabb antibiotikum, illető­leg antibiotikum származék és gyógyszeralapanyag. Most például az orvosegye­tem mikrobiológiai intéze­tével, az Országos Köz­egészségügyi Intézettel, va­lamint a gyógyszeriparral karöltve vírus elleni szerek kutatásával foglalkozunk. Ez persze hosszú távú fel­adat, s tulajdonképpen az egész világ kutatóinak együtt kell — vagy kellene — dolgozni, hogy minél előbb eredményt érhessünk el. — Mindabból, amit el­mondott, magától értető­dik, hogy ezt a munkát nem lehet elefántcsontto­ronyba bezárkózva végezni. — A kutatónak magának kell feltenni a kérdést: mit akar. A természettudomá­nyok az utóbbi évtizedek­ben fantasztikus mértékben fejlődtek, ma viszonylag könnyebb egy tudományos értekezést elkészíteni. De vajon nem ugyanolyan hasznos-e, ha az ember gyakorlati kérdésekkel foglalkozik? Mérnök va­gyok, számomra természe­tes, hogy minden munkám­mal közvetlenül az élet igé­nyeihez kívánjak kapcso­­lódni, az elméleti jellegű alapkutatások területén is.­­ Ezek után már fölös­legesnek is tűnik az a kér­dés, miért vállal egy ter­mészettudós közéleti sze­replést , rektorhelyettessé­­get, tagságot a Hazafias Népfront Országos Taná­csában és az Országos Bé­ketanácsban tagságot, s most, ha megválasztják, új­ból az országgyűlési képvi­selőséget is.­­ A szocializmus építé­sének tervei között szere­pelnek az országos tudomá­nyos tervek is, ismerjük a párt tudománypolitikai irányelveit. A terveket sem kidolgozni, sem végrehajta­ni nem lehet szakemberek nélkül, olyanok nélkül, akik maguk is nap mint nap benne élnek a problémák­ban. Dr. Bognár Rezsőt tulaj­donképpen nem is nagyon kell bemutatni mint képvi­selőjelöltet. 1953-tól tíz éven keresztül volt képvise­lő, közben két évig az El­nöki Tanács tagja is. A szá­mos magyar és külföldi ki­tüntetés között két Kos­­suth-díj szerepel, és ugyan­csak hosszan lehetne sorol­ni azokat a hazai és külföl­di tudományos társulato­kat, akadémiákat, amelyek­nek tagja. A főváros, a na­gyobb egyetemek, kutató­­intézetek hívására mindig nemet mondott, és nemet mond ma is. Mi ennek a magyarázata? — Nem akarom itthagy­ni Debrecent. Vidéken szü­lettem, egy alföldi város­ban, talán ennek is része van benne, hogy őszintén szeretem ezt a várost. De a döntő talán mégis az, hogy szent meggyőződésem, na­gyon nagy szükség van a vidéki tudományos centru­mokra. Nem véletlen, hogy a párt tudománypolitikai irányelveiben is azt olvas­hatjuk, meghatározott pro­filú tudományos centru­mokat kell kialakítani vi­déken. Olyan életkörülmé­nyeket, közéleti szellemet kell megteremteni, hogy a kutatók szívesen dolgozza­nak vidéken. — Megvannak ezek a kö­rülmények? — a kérdés az egyszerű nézelődő számára is csodálatos szép új kémiai épületben talán fölösleges is. — A körülmények és le­hetőségek megvannak, de tőlünk is függ, hogy hogyan alakítjuk őket. Kétségtele­nül vannak olyan korsze­rű, igen költséges műszerek, amelyek nálunk még nin­csenek meg. Az én elvem azonban az, hogy az ember úgy válassza meg a tudo­mányos témáját, és arra koncentráljon, amihez meg­­vanak a szükséges feltéte­lek. A baj akkor kezdődik, ha mindenáron objektív akadályokat keresünk, amelyekre hivatkozhatunk magunk mentségeképpen. — Sok megoldandó fel­­ad­at, tehát sok téma van. Dolgozni mindig lehet, ha az ember akar. Debrecen­ben is, Debrecenért, a deb­receniekért is. Nagy Zsuzsa „Őszintén szeretem ezt a várost..." A debreceni 3. számú választókerület képviselőjelöltje: Dr. Bognár Rezső aaa aaa aaa aaa aaa ■■I aaa ■ aa­ ■ ■■ aaa ■■■ ■■■ ■■■ ■ ■■ aaa aaa aaa aaa ■ ■■ aaa ■ ■■ ■ ■■ aaa aaa aaa aaa aaa­­■a ■ aa aaa ■ ■■ aaa aaa ■aa ■aaaaaa■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■aa ■■■■■■■■aaaaaa■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ■■■ ■a a ■ ■■ aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa a a a aun Településhálózat-fejlesztés általános rendezési terve A Minisztertanács nemrégiben jóváhagyta az egész országra kiter­jedő egységes területfejlesztési irányelvet. A határozat 2000-ig elő­írja hazánk város- és községháló­zatának tudatos, tervszerű fejlesz­tését. Az ország területének na­gyobb része évszázadokon keresz­tül spontán fejlődött, s a jelenlegi laza, szórt struktúrájú települések nem felelnek meg a mai társada­lom igényeinek. Mint ismeretes, az új koncepció célja a többi között az, hogy mérsékeljék a települések között fennálló különbségeket, meg­akadályozzák az egyes országré­szek elnéptelenedését, a helyi adottságoknak megfelelően fej­lesszék a népgazdaság minden ága­zatát, és megteremtsék a lakosság magasabb szintű ellátásának felté­teleit. A korszerű településhálózat ki­alakításához szükséges, hogy az or­szág számos körzetében elkészítsék az általános rendezési terveket is. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium megbízására a Vá­rosépítési Tudományos és Tervező­­intézet már hozzákezdett a nagy­szabású munkához. Elsőként Ko­márom környékének általános ren­dezési tervét készítik el. A Minisz­tertanács határozatára ugyanis Ko­máromot azok közé a körzetek kö­zé sorolták, amelyeket kiemelten fejlesztenek. Az általános rendezé­si terv­­elkészítéséhez nagyszabású felméréshez kezdett szerdán Ko­márom, Szőny és Almásfüzitő tér­ségében a fővárosi intézet. Először a lakosság és a járművek mozgását vizsgálják. Mérik a három helység­ből ki-, illetve bejáró dolgozók adatait, a lakosság utazási igénye­it, szokásait. A nagyszabású adat­gyűjtésbe bekapcsolódtak a KISZ- fiatalok, az iskolák tanárai és diák­jai is. (MTI) Üzemi poliklinika Debrecenben A Debreceni Ruhagyár 1700 dolgozójának mintegy 85 százaléka nő. Helyzetük könnyítésére — az MSZMP X. kongresszusán elfogadott hatá­rozatok szellemében — sok gondot fordít a vállalat. Korábban létesített üzemorvosi rendelőjüket továbbfejlesztve megszervezték a bel-, a nő-, az ideg- és a bőrgyógyászati szakrendelést, jól felszerelt fogászatot létesítet­tek, és rendszeresítették a terhestanácsadást. A költségek egy részéhez a Debrecen Városi Tanács is hozzájárul; a vállalat — az orvosi műszerek beszerzésén túl — évente mintegy 150 ezer forintot fordít az üzemi poli­­klinikára. Képünkön: Terhestanácsadás. (MTI-fotó :Bajkor József felv.—K8) Falusi pénzintézetek ÚJ SZABÁLYOK SZERINT MŰKÖDNEK A TAKARÉKSZÖVETKEZETEK A takarékszövetkezetek az elmúlt években a falusi lakosság elismert és többségében jól működő pénzin­tézeteivé váltak. Tevékenységük­­kel hozzásegítették a lakosságot, hogy megtakarított pénzét előnyö­sen elhelyezhesse. Fontos szerepet töltenek be azzal is, hogy rendsze­resen nyújtott kölcsönökkel tá­mogatják a háztáji termelés fej­lesztését, a tagság építkezéseit és más hasznos törekvéseit. Működé­sük jelentőségét mi sem bizonyít­ja jobban, mint hogy jelenleg már a falusi lakosság több mint négy­­milliárd forintnyi megtakarított pénzét kezelik, és csaknem másfél milliárd forint összegű kölcsönük van kinn tagjaiknál. Néhány nappal ezelőtt ismere­tessé váltak azok az új szabályo­zók, amelyek a negyedik ötéves terv éveiben a takarékszövetkeze­tekre érvényesek. Ezek egyikének előírása a szövetkezetek és szövet­kezni szándékozók régi kívánságát teljesíti, amikor megszünteti a te­rületi elhatárolást. Tehát ezután nemcsak falun, hanem bármelyik városban alakítható takarékszövet­kezet. A feltételek szigorúak: a meg­alakításnál az adott helyiségben a lakosság számottevő részének be­lépési szándékát feltételezik. Tíz­ezer lakoson aluli településen ak­kor alakulhat takarékszövetkezet, ha a lakosságnak legalább öt szá­zaléka belép tagnak, s az induló részjegyalap összege meghaladja a százezer forintot. Tíz-húszezer közötti lélekszám esetén a lakosság 4 százalékának részvétele és 300 ezer forintos részjegyalap létreho­zása, húsz-harmincezer közötti lét­számnál pedig 3 százalékos belépé­si arány és legalább egymillió fo­rintos induló részjegyalap szüksé­ges. A harmincezer lakoson felüli városokban egyedi elbírálás alapján állapítják meg a feltételeket. A szabályozás fontos új eleme, hogy megszűnik a kölcsönalap át­helyezési lehetősége, eddig ugyan­is ha egy takarékszövetkezetnél a kikölcsönözhető összeget saját tagsága nem vette maradéktalanul igénybe, akkor (meghatározott fel­tételekkel és megszabott időre) át­adhatta egy másik takarékszövet­­kezetnek. Ennek megszűnése miatt szükségessé válhat, hogy az induló új takarékszövetkezetek kölcsön­­alapját meghatározott ideig az OTP egészítse ki a szükséges mértékűre, s a korábbiaknál nem kedvezőtle­nebb feltételek szerint. A takarékszövetkezetekre is ki­terjesztik a nyereségadót; nyeresé­gük után — a szövetségeik fenntar­tására fordított rész kivételével — 20 százalék adót kell ezentúl fizet­niük. Egy párhuzamos rendelkezés ugyanakkor a szövetkezeti önkor­mányzat erősödését segíti elő, ami­kor előírja, hogy az adózott nyere­ségrész további felhasználása felett most már kizárólag a szövetkezet közgyűlése dönt. Halasztók és jelöltek Lezárult a választási előkészületek első szakasza: le­zajlottak a képviselő- és tanácstagjelölő gyűlések, ame­lyeken a szavazati joggal bírók több mint egyharmada vett részt. A választók tekintélyes hányadának tehát már eddig is alkalma volt találkoznia, megismerkednie jelöltjével. A most következő napokban — április 20-ig — az ál­lampolgárok újabb százezerei találkozhatnak a jelöltek­kel a választási gyűléseken. A Hazafias Népfront helyi és megyei bizottságai szervezik ezeket az összejövetele­ket, amelyeken a képviselő- és tanácstagjelöltek részle­tesen szólhatnak terveikről, elképzeléseikről, a választási program megvalósításáról. Helyes és szükséges, ha a leendő képviselők és tanácstagok nemcsak általában beszélnek e programról, hanem szólnak a szűkebb pát­riában, a választókerületben, tanácstagi körzetben, köz­ségben, városban a mai és holnapi tennivalókról. Eze­ket a helyi feladatokat sűríti, foglalja össze a jelöltek egyéni programja, amelynek valóra váltására a képvi­selők és a tanácstagok mögé felsorakoznak majd a vá­lasztópolgárok. Mint a képviselőjelölteknek a sajtóban nyilvánosságra hozott listájából kitűnik, több helyen jelöltek két sze­mélyt országgyűlési képviselőnek; hasonló a helyzet a tanácstagjelöléseknél. S most felvetődik a kérdés: mi­lyen legyen a „korteskedés” — a két (vagy több) jelölt közül melyiket pártoljuk inkább? Már a választási előkészületek legelején foglalkozott ezzel a témával a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak ülése. Egyértelműen megállapította: nem kívána­tos föléleszteni a régi világból ismert, rosszízű és fele­lőtlen ígérgetésektől terhes korteshadjáratot. De az is természetes, ha a jelölteknek megvan a maguk tábora. A Hazafias Népfront és a választási szervek számára minden jelölt egyforma. Éppen ezért a választói gyűlé­seket szervező népfrontbizottságoknak törvényes köte­lességük, hogy két vagy több jelölt esetében mindegyik­nek ugyanannyi alkalmat teremtsenek a választókkal való találkozásra, lehetőleg azonos feltételekkel és a vá­lasztópolgárok egyformán szorgos mozgósításával. Csak ez lehet az igazságos eljárás, amely nem sérti sem a je­löltek, sem a választópolgárok önérzetét. Szellemében és módszereiben egyaránt tiszta, becsü­­­­letesen lelkiismeretes magatartást várhatunk jelöltek­től és választópolgároktól. Joga és természetesen lehető­sége a választópolgárok egyes csoportjának, hogy a két vagy több jó jelölt közül az általa jobbnak, alkalma­sabbnak vélt személy mellett kardoskodjék. Helyénvaló és szükséges, ha például a fiatal jelöltek mögé felsora­kozik a KISZ-ifjúság, a paraszti jelöltet támogatják a termelőszövetkezetiek, az üzemi munkás mellett érvel a szakszervezet, és a női jelöltet erőteljesen támogatja a nőbizottság. De ezekben az esetekben sem arról van szó, hogy a másik jelölt ellen érvelnek, azt igyekeznek kiseb­bíteni, hanem a saját jelöltjük érdemeit sorakoztatják fel — az a helyes, ha ezt is mértéktartással teszik — szá­molva megválasztandó képviselőjük reális lehetőségei­vel is. Április 25-én minden választókerületben csak egy or­szággyűlési képviselőt és egy helyi tanácstagot választa­nak meg. Ahol tehát két vagy több jelölt van, csak az lesz képviselő, illetve tanácstag, aki az érvényes szava­zatoknak több mint a felét megkapta. Természetesen az sem,„bukott ember”, aki nem kerül be az országgyűlés­be, a helyi tanácsba. Hiszen már az is nagy tisztesség, hogy a választópolgárok felvették a jelöltek listájára, vagyis több száz, esetleg több ezer ember alkalmasnak tartja választott­­közéleti tisztség betöltésére. Népszerű­ségük, rátermettségük mindenképpen kívánatossá teszi, hogy a jövőben aktív résztvevői legyenek valamennyien a népfrontmozgalomnak, bekapcsolódjanak a helyi po­litikai, társadalmi élet vezető szerveinek munkájába. H. L. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a ■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■aII aaaaaa■■■■■■aaaaaaa■■■■■■■■■ aaaaaBBBBiaaaBBBaaaafeaaa ■aiiaiaRiaiiiBia............■■■■mi.............mi aaaa«a*aaaaaaaaaBaaaa _aBBBBBBBaaBBBaBBBBBBBBUSBaGBBBBBBBBBB­aaBBBiimamiiiaiaiaaiaiiMMiaiiiaia ........................laaaaa..................................... HAJDÜ-BIHARI NAPLÓ — 1971. ÁPRILIS 8. ■ ■■ ■■■ ■ aa aaa aaa aaa vor ■ ■■ aaa sta aaa ■aaa■■■■■■■■■■■■■■■»■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■Baaaaa■■■■■■»■■■laaaaaaaariaaaaaaaa ■ aaa a ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ a ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ■■■■■■■■■■■■■!! naaaaoaaaaiSiCMiaaattaaaaaBaaaa

Next