Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-04-25 / 15. szám

HALADAS 7 YENDEGOLDAL Mk. Ma vas íwémm írta: Faragó László Tavaly április 25-én már szabad volt a» egész oxszág. A hitlerizmus \égvonaglásának napjait éltük és ta­valy április 25-én halt meg valami siáci koncentrációs táborban a magyar írás egyik legtisztább és leglelkesebb művelője, K. Havas László. Jó barátok voltuns, minden tényle­ges közelség nélkül. Össrefüggésünk mindössze annyi volt, hogy havon­kint egyszer-kétszer együtt ültünk a Krist asztalánál, ahol a «Szép S»ó» szerkesztősége tanyázott és ahová el­vetődtem én is, aki a Szép Szó-ba Yijy kétszer (rtam egy-egy glosszára valót. Kapcsolatunk nem volt több, móiit hogy tagjai voltunk egv vacso­rázó társaságnak, amely a háború őt esztendeje alatt hétről-hétre összeült, hogy megállapítsa, élünk-o mé?, egyült vagyunk-e még, mit várhatunk és mi­től féljünk. Figyeltek bennünket üchweinitzerék és líjszászyék js. Spio­hok és agent provocateur-ök is vol­tak közöttünk. Mégis: kár volna ezt a ml konventikulumunkat valami bil­geri-esizmás partiizániádának, vagy «Kis-ka> ellenállásnak csúfolni. Csak írók, újságírók, politikusok és szno­»>r>k beszélgető-együttese volt. akik közül sok elpusztult a borzalmak év-ötödében. Mégis: különös módon különös szá­lak alakultak ketlőnk között. Alka­tunkban sok volt a rokonság — cik­keink hangjában és technikájában sok a közösség. Így azután érthető az affinitásnak az az érzülete, amely Havas Géza iránt mindig eltöltött, laza és mégis őszinte barátságunk Vdves, kötődő hangja: ötlete, amely­lyel — miután nem hitt a kövérek­nek és nem bízott bennünk — kineve­zett tanusítványos soványnak és ért­liető az is, hogy 61 és (ióspár Zoltánt érzem » szörnyű íróhullásban a IfvX­sruhjektívebb és legszemélyesebb vesz­teségemnek. Havas Géza — nem volt még 40 éves, amikor befejezte —. uz ellenfor­radalom kényszeréből polihisztorrá lett; Nem tudnám megmondani, hogy tini lett volna az igazi szakmája: a. közgazdaság-e, a történelem, a szocio­lógia, az irodalom vagv a politika? »— Olyan szegények voltunk, hogy nem specializálódhattunk, olvan kevés ember állott a hiányos csalárláncban, hogy egyre sok feladat jutott és nem csodálkoznék cseppet sem, ha Havas Géza hagyatékából líra is kerülne elő. E jellemzés után gyanút fog az ol­vasó és azt hiszi, hogy kerülgetjük a meghatározás lényegét, azt, hogy Ha­vas Géza voltaképpen újságíró volt. Semmi sem volna igaztalanabb, mint ez a megállapítás. Az újságírás és az Újságíró kötetekre menő szociológiájá­val és szociográfiájával Kari Kraus ki­adósan szolgált már és Havas Géza er­kölcseiben és intellektusában merőben Ellentéte volt az újságírónak. Csak mellesleg ,te?yzem mc, hn<-y u',sá"ba ls csak Időlegesen írhatott, szerkesz­tőségi asztal nem jutott neki. könyvelő volt és könyvek árusítója, jómódú pol­gári származék, aki könnyedén viselte a nyomasztó nyomorúságot s ha vol­tak vágyai, nem a szép lakás és jő élet felé... Havas Géza — nyilván nem ösztö­nösen, hanem tudatosan — választotta magának a mnna helvét. Arbller akart lenni, döntőbíró, arany és s'emét, igazság és hamisság közölt. Nem saj­nálta a fáradságot, hogy a Matolctyak Silány és züllött álludom;\nvossá"a mö­gött megkeresse a tudatlanságot, a tzámszerűségek megejtő dlalwktiká iá­ban a számbeli hazugságot. Elöclhálta * Féfa fléták szörnvü szóképeit és grammatikai valótlanságukban mutatta >neg erkölcsi semntfeevalóságukat. Attól tartok, hogy így egv kicsit donkihótel a kép, ami annál is inkább fenyeget, mert Hav«is »>}t:tr<dj*­ben volt valami Donkihóléból Csak éppen: minden kiállása és minden szélmalomharca mögött ott volt a na­gvon tudatos és nagyon öntudatos va­ióságérzék Is. Ügy szolgálta az emberi­séget, hogy nem hitt az emberekben, anélkül, hogy gyűlölte és megvetette Volna őket. De nagyon tudta gyűlölni és naivon tudta vetni azt, ami silány, tudo­mánytalan, hazug va'fy emberteleh volt. író volt Magyar író és gondolkodó » magyar írá^udallarísíg és gondolati restség negyedszázadában. Iróivak lenrai s*envedélv»wéi>et ie-. knt. Elfogultságot. Ha«w»ot és m*r­téklelenséget. Kérlelhetetlen erkölcsi inrmákat é« kegvetlen művészi köve­telményeket. Ugyanakkor a hidonftnvt *'olgálnl lehicgadást követel, elfocu­'atlansápot, haragmentcsséget és tisz­tes mértéket. Havas Géra e kettőt mesteri módon irtotta külön és mesteri módop egye­zette. . E sorok (rója nalitiksi kivetnivalói ••P<"sán gyskran kereseti pm.los meg­határozást Szabó l.órmc ké^e^f'r". Ezt a pontos értékelést maradéktalan tisztaságában adja Havas: •Szabó Lőrincet mintegy Fodor ellentéteként belső üresség és rendkívüli tanulékonyság jellemzi. Babits-tanítvány, már gyerek­emberként ismeri a mesterség min­den fortélyát. Műfordításokkal je­lentkezik, képességei szinte erre predesztinálják. (Máig is legjobb fordítóink egyike.) Második ere­deli kötete mesterségbeli virtuo­zitásával, fiatalos lobogásával föl­kelti iránta az érdeklődést, de <u első fiatalsággal együtt a költészet is elszállt, ,4z expresszionizmus bűvöletébe kerül, állandó dübör­gése, zakatolása, md;sd« szavainak zuhanása szinte megsüketíti a; olvasót. Változik á divat. Szabó Lőrinc (l változik: 'lehiggadt és zárt formákba szedve népszerűsíti Nietzsche filozófiáját, keleti pesz­szimízmussol vefaitve. Mintegy viaszként őrzi mestereinek beié­nyomódott képét. Egyéniségének hiányát formai modorossáfiqal ta­karja: az értelmi ritmust harcba állítja a versritmussal. Az ered­mény teljes zűrzavar. Majd téma­kört vált; az emésztés és háztartási civakodás prózáját igyekszik köl­tészetté emelni. Az eredmény megverselt pletyka, rímbe szedett fecsegés — ét roppant népszerű­ség. Költészetének egyetlen meg­lepő vonása rendkívüli utánzó­képessége. Versei tele vannak Babits-, Kassák-, Shelley-, Colé• ridge-sorokkal; néha jobbak, mint az eredetiek — csak épp nem azok. A technika csodája.» Sok szó esett, esik és fog esni sajtó­szabadságról Sok hiábavaló és re­ménytelen szó. Mégis: mindannyiunk okulására ércbe kívánkozik Havas Géza megállapftása, amely az elmúlt hét esztendő óta sem vesztett aktuali­tásából, emlékeztető erejéből, bélyegző haragjából «Belefáradtunk abba, hogy a szabadság védelmében érvekkel hadakozzunk. Tudjuk, hogy a sza­badság kora lejtírt és az adagolt szabadság, nádpálcával nevelt p.emzet és ököllel helyreállított bizalom idejét éljük. Tekintélye­ket sem idézünk. Voltaire, Mill és Eötvös legszebb mondatait Jur­aek Béla, Antal István vagy őexcellenciája Tasr.ádi Nagy And­rás igazságügyminiszter úr éppen olyan idegennek és értelmetlennek lartjclf, mint egyes magyar írók epyes államférfiak sebbel-lobbal összegyűjtőit és kiadott szónokla­tait. Nem óhajtjuk tehát az ille­tékes t.'iiyezőkxt meg yőzni arréd, hogy a sajtó és szqllcm szabad.táya a nemzet örök és feltétlen érdeke. Belenyugszunk, hnqy ismét a po­litikusok írják elő, hogyan írjon a magyar író, holott helyesebb­nek tartanák, ha inkább az , államférfiak eny része próbálna alkalmazkodni a magyar irodalom évszázados értelmi - és erkölcsi hagyományaihoz (hogy a nyelvi hagyományokról mür ne is beszél­jünk),* ' «.t magyar író reformláza azóta sem csökkent. Szaporán és ötlete­sen termelik a javaslatokat orréi hogy kitől mit és mennyit kell elvenni, mit kell megrendszabá­lyozni, megszervezni, eltörölni és kiirt(u>i. Csupán arról feledkez­tek meg, hogy a sajtotöruéhy megváltoztatását követeljék. Annyi szabadságszeretetet sem mutattak, mint a divatos kis kockafeji drót­szőrű kutyák, akik noha tudják, hogy a póráz szerves riszt annak a világrendnek, amely csontot, ehkalúcsat, tőt fürdőt és katmt­tikát is juttat nekik, mégis tilt tett, játékos haraggal, morogna rágják pórázukat. A magyar Irók nem rágják a páráit. Egymást rágják és a liberalizmust rágiák, a «bűnös városit rágják és a bal­oldalt rágják. A pórázt <gatge­sinntt magatartással, méltósággal, mintegy a Corvin-lánc előkéneként viselik. .4 magyar Irók elalkudlék a sajtószabadságot. Ét meg sem kísérelték, hogy megvédjék, még kevésbbé, hagy visszaszerezzék.» fs folytathatnám a* idézetek sorát végesvégig. Minden Havas Géza írel­lett szólna és mellette bizonyítana. Mindesek helyett és mindezek fö­lött álljon it) drámai önvallomásai • Négy éve foglalkozom megrög­zötten, visszaesőén, sorozatosan — fs csak ritkán üzletszerűen — világjavítás kísérletének sajtó út­ján elkövetett bűntettével. Ez idő fdatt kevés pénzt szereztem, de a törvényszéki szónoklatban megle­hetős gyakorlatra tettem izert. EGY-VILÁG - VAGY EGY SEM A „Haladás' számára íria: LENGYEL EMIL egyet, tanár, Newyork Az Egyesült Államok mindi? jövőbe tekintő orvsági volt és ez sikerének együk titka. Az amerikai a holnap embere és a tegnap is fől.'.g azért ér­dek'i, mert a holnap nlvból folyik. Különösen fontos a jövő most, hogy új világ van készülőben. Ennek az új vi'lág alapjainak lefektetésében ame­rikai magyarék és Amerikában élő magyarok hallatlanul nagy szerepet játszanak és es a kis írás arról szól A napokban jelent jneg itt egy könyv «0ne World, or .Vone„ címmel — «Egy világ. Vagy Egy Sem.» Terjedelme szerint nem több, mint egy nrpjmtutott füzet. Mégis Amerika legfontosabb újságja vasár­napi számaik könyvmellókletei első oldalán, mint a legnagyobb irodalmi eseményről számoltak be. Jellemző a «New York Herald Tribune» kritiku­sainak beszámolója: lOi.e World': eipr történelmi jelentőségű írás. Tudósok Írták ezt a kis könyvet, akik egyik napról a másikra Amerika hősei lettek. Ezek a tudósok fejtették meg az atom titkát. Ezek a legnagyobbak, (akik­nek szavára az egész, ország fel­neszei), Nobel-díj nyertesek. Olvan kaliberű emberek a szerzők, akár Ein­stein professzor. Közlük két szerző, két világnév, magyar származású: Leo Szilárd és Eugéne P. Wigner. l.eo Szilárdról ezt írják a könyv szerkesztői: «SzüIetett Budapesten és Hitler hatalomra jutásáig Németor­szágban dolgozott, aztán Oxfordba ment, onnan a newyorki Columbia egyetemre és onnan Chicagóba.» Amerikaiak a ma?var szárm?züsú Szilárdot kérték fel, fejtse ki vélemé­nyét. mint lehet »z alom problémáját a jövőben megoldani és Szi'árd e re a kérdésre válaszol írásában. Alt ajánlja, hogy atombombát ne gyártsanak és részletesen me iria, mint lehet ezt a tilalmat keresztülvinni. Hogy mit Ir, értékes és érdekes, de métf érdekesebb, hogy szavát milliók falják és valóságos prófétának tekin­tik. Kollégája, Dr. Wigner, a princ-toni egyetem tanára, az atom-kor gyökeré­ről ír tudományos értekezést. frdemes megjegyezni, hogy az atom­irodalomban, ami Amrrikában na­gyon nagy trrjsdrlmü. Tóth Lajos vegytlszfltástéskelmeféstést állandóan vállat. Garantált száraz tisztítás Jőssel nádor-ter kilenc. Szilárd és Wiener az a kel tudós. akik az utombomba értelmi szer­I xőiként vannak leírva, ök bírták rá Rooseveltet, Einstein professzor egy barátján keresztül, hogy' oj államhatalom súlyát kísérle­teik megé vesse. Végtelen nagy szerepük vqII nekik a probléma kidolgozásánál is. Munkájuk ma már részletesen le vatf írva, nem­csak a szakirodalomban, hanem a népszerű irodaluiubün is. Azt is érdemes meüjigyezni, hogy más magyar származásúak is renge­teg fontos markát végeztek az atom­energia kifejlusstésében. Matematiku­sokról általában a nagy tömeg nem tud. De míg a nagy tömeg is kezdi meg­törülni „Neumann Jancsi" nevtt, — hivatalosan John von Neumann, a plncetoni „Instjtute of Advanced Stn­dies" tanára. Ez az Institute Amerika „zseni intézet"-e és a legnagyobb zseni ott éppen Neumann Jancsi. Nem mindennap történik, hugy a napisajtó első oldalán foglalkozzék egy szigorúan tudornál yos és a laik'is számára teljesen érthetetlen matema­tikai könyvvel Már pedig éppen ez történt Neumann Jancsi egy könyvé­vel. melyről a „New York Times'* első oldalán egy nagyon kimerítő, il­lusztrált cikkben számolt be. Neumann szerepe az aiomkérdés megoldásánál nesyun fontos volt. Az itteni komoly újságok, melyek nem szeretnek nagy hangzású szavakat használni, úgy írják ie ezt a tudóst, mint a világ legnagyobb élő matematikusát. Egy másik magyar származású író könyvéről is sokat beszélnek most, ez; „The Anatomy of Peace'* — A Bike Anatómiája — Emery Reves 1 önvve. Könnyű az író neve alatt R i'ész Im­rét felismerni. Ebben a könyvben Re­ves araüzálja a mai kor uralkodó ideológiáit és arra a következtetésre jut, hogy csak egy megoldás van — egy világkormány. Ahogy kifejti ezt. oz a fontos vilá­gosan, briliánsán. Az is fontos. ho«v éppen most jelent meg a könyv, ami­kor az emberek Messiásra váró han­gulatban vannak. A nemzeti szuverenitás fenrlartása az emberisig elpusztulásához vétel. ÜTLEVEL FftNYKfiPEK O ÓR AN BB1.ÜL Az emberiség megmentése csak Úgy lehetséges, ha uz égisz világ egyesül — írja Révész. Talán utópia ez, de mindenesetre hasznos a z emberek gondolkozását ihbe az irányba tere.ni, Rúzbenesé.t lett Reves köuy\# at ittem nagy béketársa ,ágok bibliája. Amerika leg­híresebb emberei nyilatkoztak ró,a, melléje állottak. A sseraő, a magyar származású író, valósággal az Egye­sült A.lamuk egy.k „prófétája", Nem Amerikában él egyeltre, de ál­lítólag idfe gravitál egy másik magyar író, akiuek ina itt nagyobb a bein­lyása, mint bármely más írónak: ez Arthur Koesller. Minden itt megjelent könyve \ro<lclm\ élmény. M'nden mon­datát boncolják. Ö is egy új próféta, különösen bisonyos polliikai j?ányek prófétája. Az igazság kedvéárt meg kell je­gyeznem, hogy jómagam, aki Buda­pesten láttam napvilágot. írtam a Harpcr and Brothers nagy könyv­kiadó cég megbízásából azt a közép­iskolai tankönyvet Amerika szerepéről a világban és a jövőről, melyet az Egyesült Államok ifjúsága tanul. Elég ebből látni, hogy milyen nagy szerepet j^lsúnak magyar származá­súak Amerika jövő század regényé­hen. Elkerülhetetlen s gondolat, hogy miért vsnn3k ők itt, miért nem ma­radtak szülőhazájukban? Cs?k fész­lien ismerem személyes élettörténetü­ket, de abból is meg lehet egyet álla­pítani. Azért vannak itt. mert »r.i|lőh«­ziijukban nem kellettek. 'Részben azért vannak itt. mert a rági 'Magyarország feudális srel'sme nem fért össze az A alkotó tehetségükkel, l'üleg azonban azért vannak itt. m»rt vüllésuk vagv életfelfogásuk nem felelt meg » ina "var fél-fasizmus szellemének Elfogulatlanul lehet mondani, hogy eev kis ország «em adott annyi sjövfi­kutatót> Ame-ikénsk, mint ét'P'n M i­pvarors-ág. E»t főleg Horlhvn»k kö­szönhetik, a feudalizmuson klvfll, f>k nem kellettek a régi MagvarorszáTiak. Amerikának viszont kellettek. Nspy fontossága van ennek a ténvnek. Az új Magyarország talán tani'I a mnlt hiháiiióll Az ilven etnherek megbe­csülése eny ország haludiséMk és */­l 'rének n f útia. s PÁRISI FOTO' Pirtt HoiinMi 5-6-7 szobás körnnnti fűtéses, garageos villát v e « z ü n b . Közvetítőt 41 |*runk O M V 1 T M R. T. V, Rle' eV-CjT iH-, r M. TeUfont SJS- 75*. üszitattnm békességre, izgattam igazságra és lázítottam mérték­tartásra — úgy latszik tehetségte­lenül, mert eredménytelenül* tA harag, éf felelősségérzet tett olvasóból íróvá.» *S:egények vagyunk* — havf­tott a jajkiáltás « pompásan állított könyvsorozatokból, ame­lyekből megtudtuk, hogy Tardon a parasztot hús nélkül fézik a húslevest és a palócvidéki szilék a nyomorúságtól másznak m oldalra. Lelkes fiatalemberek úgy irták le a magyar nyomorúságot, hogy a gondolkodó ember kétel­kedni kezdett benne. És az «if' ÍJ len segítő munka Magyarorsiágtn az lett, ha valaki a nyomorúság tniatt panaszkodott, dt a hajol okait nem is kereste, Igy lettem treaketés*. Vem tudtam eléggé méltányolni a 'jám­bor szándékot*, as Irók lelke he­lyett müveiket elemeztem. Ha kézzelfogható, értelmet jawwíalef kértem tőlük, azzal torkoltak le, hogy ők Irók és nem politikusok. Ho 'kevés, de tiörnyü znayyar­ság*-ukat kifogásoltam. kukán csomót keresőnek gúnyoltak, síi tudományos müveket irodalmi szempontokkal mér. 'Mozgalmat csináltak, nem irodalmat. Étért nem baf, ha rosszak is a körty veik, — mondta o magyar bn)­pldal egyik szellemi vezére. 'És hol van e mozgalom•» — «A mi­veikben.* 'Rossz művekbenft — A vita itt abbamaradt. *Dt nem maradlak abba a tanacsok is kifogások. Ftlvlligt­sitettak, hogy barmit is óinálai', d világot n*m tudom megváltai­tatni, mert nincsenek gépfeggae­teim. Hiába awgyofáztaai, /iajy ép nem is akarom megváltoztatni a világot, csupán a véleményemet mondom el és a világ vagy meg­hallgat vagy nem. Na inkább gép­puskák szavára hallgatnak, anaát ra'S'abb « világnak, dt ntktm Is. Hiába mondtam, hegy nem uk» rak mást, csupán alibit igazolni «* utókor előtt, bizonyítani, hogg én nem vállaltam közösséget napjaim­mal, tiltakoztam és ellenkeztem. sGyáva beszéd» — mondtak, amikor Igy kíséreltem meg elhá­rítani at 'okasgytrektk* tamiesaíi. 'Firkálni könnyebb, mint barri­kádon harcolni*. Pontot kimuta­tást készítettem arról, kik nevez­tek gyávának ez években, ame­lyekben tiüntelenül szemben áll­tain a hatalommal 'ami magában veva nem érdem) ét * hataltm ellenzéké vtl (ami ugyani tv nem érdemi Hogy eiai a Itg/tltfinikh példákat említsem, eitk kött van egy szeméremsértésért ftltéleltstn nyolc napra itélt lírikus, egy oktobrista-szimpatizáns újságíró, aki havi hatszázért hetenkint b'le­rúg titkos bálványába, Játzi Osz­kárba, Mram i.--meretlen okokból elmenekült politikai menekült, egy nyilaskodó, de i zsidónak tekin­tendő' közíró és egyik állami kultúrszervünk i'tfnő fiatal fő­tisztviselője, fki forradalmi hevü­letét és bürokrata-magatariisit ki­tűnően össze tudja egyeztetni, Sokféle bőnb*n mams tultnk tl é> sokféle bűnben érzem m$/aai bűnösnek. »Én vétkem, én vétkem, in hen nag| vétkem'. Kiesintet uelM%, mert vigyáztam a Isirl srá igazsá­gára, ostoba uoham, mirt a fe­jemmel akartam '•vvelalkudm, sstr f stn vo'tam, mert tisztt fogalma kat kívántam, bérenc voltam, mert senkinek sem adtam tl mttam. reakciós voltam, mert nem a'az­tam ismeretlen irányban haladni, ;,gái a voltam, mert nem szegőd­tem «*« hatalom, sem tsztily* mellé. Ke'tzrrttlen é' IdelH- ú't f'tura voltam, fit most úgy állok itt, mint q vádlott, isii tudja, hogy bflnSs, töt art It, hogy fel fogják nkásítani, dt at utnlsé izé iaflán még egyszer hallani és hn'Jatpi akar la han^Mt él a birék kinn* rijletesiégébe veteti hittel at h'tö körülményeket It felsorolja: látsátok Itt. jót akartam ft af/l­táljátol meg sajdt lelkeiteket Is.* Vi'sciljuk telkeinket Lm közöltük a Havas Géza szerú lélek. Tsmerellea sírj* felé hidd írjuk fi! Mgv mesterének, Henry Geergi-nsi sírfeliratát: «At igazságot, «ai«hef m*ttia tmttam. nem fonják könnyen sh fngadni... 0c totál majd imátokra akik dolgoznak, szmvedntt és ha teli, aiepholnak érte. JT; a/ '#«:­tág hatalma.* Így és ezért In* m*g

Next

/
Thumbnails
Contents