Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1946-04-25 / 15. szám
HALADÁS VENDÉGOLDAL Mk. Mavas Iwémm írta: Faragó László Tavaly április 25-én már szabad volt az egész ország. A hitlerizmus mégvonaglásának napjait éltük és tavaly április 25-én halt meg valami sráci koncentrációs táborban a magyar írás egyik legtisztább és leglelkesebb művelője, K. Havas László. Jó barátok voltunk, minden tényleges közelség nélkül. Összefüggésünk mindössze annyi volt, hogy havonkint egyszer-kétszer együtt ültünk a Krist asztalánál, ahol a «Szép Szó» szerkesztősége tanyázott és ahová elvetődtem én is, aki a Szép Szóba mily kétszer írtam egy-egy glosszára valót. Kapcsolatunk nem volt több, mint hogy tagjai voltunk egy vacsorázó társaságnak, amely a háború öt esztendeje alatt hétről-hétre összeült, hogy megállapítsa, élünk-e még, együtt vagyunk-e még, mit várhatunk és mitől féljünk. Figyeltek bennünket Schweinitzerék és líjszászyék is. Spiohok és agent provocateur-ök is voltak közöttünk. Mégis: kár volna ezt a mi konventikulumunkat valami bilgeri-csizmás partiizániádának, vagy «Kis-ka» ellenállásnak csúfolni. Csak írók, újságírók, politikusok és sznobárok beszélgető-együttese volt, akik közül sok elpusztult a borzalmak évötödében. Mégis, különös módon különös szálak alakultak kettőnk között. Alkatunkban sok volt a rokonság — cikkeink hangjában és technikájában sok a közösség. Így azután érthető az affinitásnak az az érzülete, amely Havas Géza iránt mindig eltöltött, laza és mégis őszinte barátságunk Üdves, kötődő hangja, ötlete, amelylyel — miután nem hitt a kövéreknek és nem bízott bennünk — kinevezett tanusítványos soványnak és érthető az is, hogy 61 és Gióspár Zoltánt érzem » szörnyű íróhallásban a IfvX szubjektívebb és legszemélyesebb veszteségemnek. Havas Géza — nem volt még 40 éves, amikor befejezte —, az ellenforradalom kényszeréből polihisztorrá lett. Nem tudnám megmondani, hogy tii lett volna az igazi szakmája: a közgazdaság-e, a történelem, a szociológia, az irodalom vagy a politika? »— Olyan szegények voltunk, hogy nem specializálódhattunk, olyan kevés ember állott a hiányos csatárláncban, hogy egyre sok feladat jutott és nem csodálkoznék cseppet sem, ha Havas Géza hagyatékából líra is kerülne elő. E jellemzés után gyanút fog az olvasó és azt hiszi, hogy kerülgetjük a meghatározás lényegét, azt, hogy Havas Géza voltaképpen újságíró volt. Semmi sem volna igaztalanabb, mint ez a megállapítás. Az újságírás és az Újságíró kötetekre menő szociológiájával és szociográfiájával Karl Kraus kiadósan szolgált már és Havas Géza erkölcseiben és intellektusában merőben Ellentéte volt az újságírónak. Csak mellesleg ,jegyzem me, hogy a',sá"ba is csak időlegesen írhatott, szerkesztőségi asztal nem jutott neki, könyvelő volt és könyvek árusítója, jómódú polgári származék, aki könnyedén viselte a nyomasztó nyomorúságot s ha voltak vágyai, nem a szép lakás és jó élet felé... Havas Géza — nyilván nem ösztönösen, hanem tudatosan — választotta magának a mana helyét. Arbiter akart lenni, döntőbíró, arany és szemét, igazság és hamisság között. Nem sajnálta a fáradságot, hogy a Matolczyak Silány és züllött áltudományossága mögött megkeresse a tudatlanságot, a számszerűségek megejtő dialektikájában a számbeli hazugságot. Előciálta a Féla flérák szörnyű szóképeit és grammatikai valótlanságukban mutatta meg erkölcsi semntfeevalóságukat. Attól tartok, hogy így egy kicsit donkihótes a kép, ami annál is inkább fenyeget, mert Hav«is »ittredjében volt valami Donkihótéból Csak éppen: minden kiállása és minden szélmalomharca mögött ott volt a nagyon tudatos és nagyon öntudatos valóságérzék is. Úgy szolgálta az emberiséget, hogy nem hitt az emberekben, anélkül, hogy gyűlölte és megvetette volna őket. De nagyon tudta gyűlölni és naivan tudta vetni azt, ami silány, tudománytalan, hazug vagy embertelen volt. Író volt Magyar író és gondolkodó a magyar írósu dallariság és gondolati restség negyedszázadában. Iróivak lennai sz envedély»néizet fe-. knt. Elfogultságot. Ha«w»ot és mé rtéktelenséget. Kérlelhetetlen erkölcsi inrmákat és kegyetlen művészi követelményeket. Ugyanakkor a hidonitnvt *'olgálni lehirgadást követel, elfogulatlanságot, haragmentességet és tisztes mértéket. Havas Géza e kettőt mesteri módon irtotta külön és mesteri módon egyezettek . E sorokróla nalitiksi kivetnivalói ••Pl"sán gyakran keresett pmlos meghatározást Szabó l.érme ké^e^f'r". Ezt a pontos értékelést maradéktalan tisztaságában adja Havas. •Szabó Lőrincet mintegy Fodor ellentéteként belső üresség és rendkívüli tanulékonyság jellemzi. Babits-tanítvány, már gyerekemberként ismeri a mesterség minden fortélyát. Műfordításokkal jelentkezik, képességei szinte erre predesztinálják. (Máig is legjobb fordítóink egyike.) Második eredeti kötete mesterségbeli virtuozitásával, fiatalos lobogásával fölkelti iránta az érdeklődést, de az első fiatalsággal együtt a költészet is elszállt, ,az expresszionizmus bűvöletébe kerül, állandó dübörgése, zakatolása, mdsd« szavainak zuhanása szinte megsüketíti az olvasót. Változik a divat. Szabó Lőrinc is változik:lehiggadt és zárt formákba szedve népszerűsíti Nietzsche filozófiáját, keleti peszszimizmussal vetative. Mintegy viaszként őrzi mestereinek belényomódott képét. Egyéniségének hiányát formai modorossággal takarja: az értelmi ritmust harcba állítja a versritmussal. Az eredmény teljes zűrzavar. Majd témakört vált; az emésztés és háztartási civakodás prózáját igyekszik költészetté emelni. Az eredmény megverselt pletyka, rímbe szedett fecsegés — és roppant népszerűség. Költészetének egyetlen meglepő vonása rendkívüli utánzóképessége. Versei tele vannak Babits-, Kassák-, Shelley-, Colebridge-sorokkal; néha jobbak, mint az eredetiek — csak épp nem azok. A technika csodája.» Sok szó esett, esik és fog esni sajtószabadságról Sok hiábavaló és reménytelen szó. Mégis, mindannyiunk okulására ércbe kívánkozik Havas Géza megállapítása, amely az elmúlt hét esztendő óta sem vesztett aktualitásából, emlékeztető erejéből, bélyegző haragjából .Belefáradtunk abba, hogy a szabadság védelmében érvekkel hadakozzunk. Tudjuk, hogy a szabadság kora lestírt és az adagolt szabadság, nádpálcával nevelt nemzet és ököllel helyreállított bizalom idejét éljük. Tekintélyeket sem idézünk. Voltaire, Mill és Eötvös legszebb mondatait Jurack Béla, Antal István vagy őexcellenciája Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter úr éppen olyan idegennek és értelmetlennek tartjatt, mint egyes magyar írók egyes államférfiak sebbel-lábbal összegyűjtőit és kiadott szónoklatait. Nem óhajtjuk tehát az illetékes tényezőket megyőzni arról, hogy a sajtó és szellem szabadsága a nemzet örök és feltétlen érdeke. Belenyugszunk, hogy ismét a politikusok írják elő, hogyan írjon a magyar író, holott helyesebbnek tartanák, ha inkább az államférfiak egy része próbálna alkalmazkodni a magyar irodalom évszázados értelmi és erkölcsi hagyományaihoz (hogy a nyelvi hagyományokról már ne is beszéljünk),* ' «.t magyar író reformláza azóta sem csökkent. Szaporán és ötletesen termelik a javaslatokat arró, hogy kitől mit és mennyit kell elvenni, mit kell megrendszabályozni, megszervezni, eltörölni és kiirtani. Csupán arról feledkeztek meg, hogy a sajtótörvény megváltoztatását követeljék. Annyi szabadságszeretetet sem mutattak, mint a divatos kis kockafeji drótszőrű kutyák, akik noha tudják, hogy a póráz szerves riszt annak a világrendnek, amely csontot, éhkalácsot, tőt fürdőt és kataetikát is juttat nekik, mégis tilt tett, játékos haraggal, morogva rágják pórázukat. A magyar írók nem rágják a párázt. Egymást rágják és a liberalizmust rágják, abűnös városit rágják és a baloldalt rágják. A pórázt a gatgestratt magatartással, méltósággal, mintegy a Corvin-lánc előkéneként viselik. .. magyar írók elalkudték a sajtószabadságot. Ét meg sem kísérelték, hogy megvédjék, még kevésbbé, hogy visszaszerezzék.» is folytathatnám az idézetek sorát végesvégig. Minden Havas Géza ízellett szólna és mellette bizonyítana. Mindezek helyett és mindezek fölött álljon itt drámai önvallomásai • Négy éve foglalkozom megrögzötten, visszaesően, sorozatosan — és csak ritkán üzletszerűen — világjavítás kísérletének sajtó útján elkövetett bűntettével. Ez idő alatt kevés pénzt szereztem, de a törvényszéki szónoklatban meglehetős gyakorlatra tettem szert. uszitattam békességre, izgattam igazságra és lázítottam mértéktartásra — úgy látszik tehetségtelenül, mert eredménytelenül* JA harag, és felelősségérzet tett olvasóból íróvá.» *Lzegények vagyunk* — havított a jajkiáltás « pompásan állított könyvsorozatokból, amelyekből megtudtuk, hogy Tardon a parasztot hús nélkül főzik a húslevest és a palócvidéki szilék a nyomorúságtól másznak a oldalra. Lelkes fiatalemberek úgy irták le a magyar nyomorúságot, hogy a gondolkodó ember kételkedni kezdett benne. És azis'il len segítő munka Magyarországon az lett, ha valaki a nyomorúság miatt panaszkodott, de a halál okait nem is kereste, így lettem treakelés*. Nem tudtam eléggé méltányolni a 'jámbor szándékot*, az Irók lelke helyett műveiket elemeztem. Ha kézzelfogható, értelmet javntales kértem tőlük, azzal torkoltak le, hogy ők írók és nem politikusok. Hakevés, de tsörnyü magyarságukat kifogásoltam, kukán csomót keresőnek gúnyoltak, sír tudományos műveket irodalmi szempontokkal mér. "Mozgalmat csináltak, nem irodalmat. Ezért nem baj, ha rosszak is a körtyveik, — mondta a magyar baloldal egyik szellemi vezére. 'És hol van e mozgalom•» — «A miveikben.* 'Rossz művekbenft — A vita itt abbamaradt. *Dt nem maradtak abba a tanácsok is kifogások. Felviligtsitottak, hogy bármit is óriálai, a világot nem tudom megváltoztatni, mert nincsenek gépfegyvereim. Hiába angyalázta ki, /ajy én nem is akarom megváltoztatni a világot, csupán a véleményemet mondom el és a világ vagy meghallgat vagy nem. Na inkább géppuskák szavára hallgatnak, annál ra'S'abb « világnak, de ntkim is. Hiába mondtam, hogy nem akarak mást, csupán alibit igazolni «* utókor előtt, bizonyítani, hogy én nem vállaltam közösséget napjaimmal, tiltakoztam és ellenkeztem. «Gyáva beszéd» — mondtak, amikor így kíséreltem meg elhárítani az 'okosgytrektk* tamicsaji. 'Firkálni könnyebb, mint barrikádon harcolni*. Pontot kimutatást készítettem arról, kik neveztek gyávának ez években, amelyekben tiüntelenül szemben álltam a hatalommal 'ami magában veva nem érdemét * hatalom ellenzékével (ami ugyanitt nem érdemi Hogy csai a stgthfinikh példákat említsem, etek közt van egy szeméremsértésért feltételista nyolc napra itélt lírikus, egy oktobrista-szimpatizáns újságíró, aki havi hatszázért hetenkint belerúg titkos bálványába, Játzi Oszkárba, Miam ismeretlen okokból elmenekült politikai menekült, egy nyilaskodó, de zsidónak tekintendő közíró és egyik állami kultúrszervünk istűnő fiatal főtisztviselője, aki forradalmi hevületét és bürokrata-magatartásit kitűnően össze tudja egyeztetni. Sokféle bűnben ma is tulunk il és sokféle bűnben érzem m$aai bűnösnek. »Én vétkem, én vétkem, innen nagy vétkem'. Kicsintet velem, mert vigyáztam a Zsiri szá igazságára, ostoba voltam, mirt a fejemmel akartam 'évvel alkudni, sstr ! sm voltam, mert tiszti fogalmakat kívántam, bérenc voltam, mert senkinek sem adtam tlattam, reakciós voltam, mert nem a'artam ismeretlen irányban haladni, ,,gála voltam, mert nem szegődtem «*« hatalom, sem tsztily* mellé. Ke'tzrrttlen é' IdelH n't f'tura voltam, fit most úgy állok itt, mint a vádlott, isti tudja, hogy bilnSs, töt art It, hogy fel fogják akásítani, dt az utolsó izé iaflán még egyszer hallani és ha'Jatpi akar la han^Mt és a birék kinn* rijletességébe vetett hittel az h'tö körülményeket It felsorolja: látsátok Itt, jót akartam ft af/háljátol meg sajdt lelkeiteket Is.* Vi'sclljuk telkeinket Lm közöltük a Havas Géza szerű lélek. Tsmerellen sírj* felé hidd írjuk fi! Mgv mesterének, Henry Georginsi sírfeliratát: «Az igazságot, «ai«hef m*ttia tmttam, nem fonják könnyen sh fngadni... De totál majd imátokra akik dolgoznak, szivedntt és ha teli, atepholnak érte. JT; a/ '#«:tág hatalma.* Így és ezért In* m*g EGY VILÁG VAGY EGY SEM A „Haladás" számára írja: LENGYEL EMIL egyet, tanár, Newyork Az Egyesült Államok mindig jövőbe tekintő orvsági volt és ez sikerének egyik titka. Az amerikai a holnap embere és a tegnap is féleeg azért érdekli, mert a holnap alvból folyik. Különösen fontos a jövő most, hogy új világ van készülőben. Ennek az új világ alapjainak lefektetésében amerikai magyarok és Amerikában élő magyarok hallatlanul nagy szerepet játszanak és ez a kis írás arról szól A napokban jelent meg itt egy könyv «One World, or .Vones címmel — «Egy világ. Vagy Egy Sem.» Terjedelme szerint nem több, mint egy mormtatott füzet. Mégis Amerika legfontosabb újságja vasárnapi számaik könyvmellékletei első oldalán, mint a legnagyobb irodalmi eseményről számoltak be. Jellemző a «New York Herald Tribune» kritikusainak beszámolója: loie World'eior történelmi jelentőségű írás. Tudósok írták ezt a kis könyvet, akik egyik napról a másikra Amerika hősei lettek. Ezek a tudósok fejtették meg az atom titkát. Ezek a legnagyobbak, (akiknek szavára az egész, ország felneszei), Nobel-díj nyertesek. Olyan kaliberű emberek a szerzők, akár Einstein professzor. Köztük két szerző, két világnév, magyar származású: Leo Szilárd és Eugéne P. Wigner. leo Szilárdról ezt írják a könyv szerkesztői: «Született Budapesten és Hitler hatalomra jutásáig Németországban dolgozott, aztán Oxfordba ment, onnan a newyorki Columbia egyetemre és onnan Chicagóba.» Amerikaiak a magyar származású Szilárdot kérték fel, fejtse ki véleményét, mint lehet az atom problémáját a jövőben megoldani és Szilárd ere a kérdésre válaszol írásában. Azt ajánlja, hogy atombombát ne gyártsanak és részletesen meria, mint lehet ezt a tilalmat keresztülvinni. Hogy mit ír, értékes és érdekes, de mért érdekesebb, hogy szavát milliók falják és valóságos prófétának tekintik. Kollégája, Dr. Wigner, a princtoni egyetem tanára, az atomkor gyökeréről ír tudományos értekezést. Érdemes megjegyezni, hogy az atomirodalomban, ami Amerikában nagyon nagy trrssdelmű. Szilárd és Wiener az a két tudós, akik az atombomba értelmi szer-iőiként vannak leírva, ők bírták rá Rooseveltet, Einstein professzor egy barátján keresztül, hogy" az államhatalom súlyát kísérleteik mögé vesse. Végtelen nagy szerepük volt nekik a probléma kidolgozásánál is. Munkájuk ma már részletesen le vant írva, nemcsak a szakirodalomban, hanem a népszerű irodalmimban is. Azt is érdemes megjegyezni, hogy más magyar származásúak is rengeteg fontos márkát végeztek az atomenergia kifejlesztésében. Matematikusokról általában a nagy tömeg nem tud. De míg a nagy tömeg is kezdi megtörülni „Neumann Jancsi" nevét, — hivatalosan John von Neumann, a pracetoni „Institute of Advanced Studies" tanára. Ez az Institute Amerika „zseni intézet"-e és a legnagyobb zseni ott éppen Neumann Jancsi. Nem mindennap történik, hogy a napisajtó első oldalán foglalkozzék egy szigorúan tudományos és a laikis számára teljesen érthetetlen matematikai könyvvel Márpedig éppen ez történt Neumann Jancsi egy könyvével, melyről a „New York Times'* első oldalán egy nagyon kimerítő, illusztrált cikkben számolt be. Neumann szerepe az atomkérdés megoldásánál neyon fontos volt. Az itteni komoly újságok, melyek nem szeretnek nagy hangzású szavakat használni, úgy írják le ezt a tudóst, mint a világ legnagyobb élő matematikusát. Egy másik magyar származású író könyvéről is sokat beszélnek most, ez: „The Anatomy of Peace'* — A Bike Anatómiája — Emery Reves könyve. Könnyű az író neve alatt Rtész Imrét felismerni. Ebben a könyvben Reves avatitálja a mai kor uralkodó ideológiáit és arra a következtetésre jut, hogy csak egy megoldás van — egy világkormány. Ahogy kifejti ezt, az a fontos világosan, briliánsan. Az is fontos, hogy éppen most jelent meg a könyv, amikor az emberek Messiásra váró hangulatban vannak. A nemzeti szuverenitás fenntartása az emberiség elpusztulásához vétel. Az emberiség megmentése csak Úgy lehetséges, ha az égész világ egyesül — írja Révész. Talán utópia ez, de mindenesetre hasznos az emberek gondolkozását ebbe az irányba terelni. Rúzbenesét lett Reves könyve az itteni nagy béketársaságok bibliája. Amerika leghíresebb emberei nyilatkoztak róla, melléje állottak. Asserző, a magyar származású író, valósággal az Egyesült Államok egyik „prófétája". Nem Amerikában él egyelőre, de állítólag ide gravitál egy másik magyar író, akinek ma itt nagyobb a befalyása, mint bármely más írónak: ez Arthur Koessler. Minden itt megjelent könyveről clmélmény. Minden mondatát boncolják. Ő is egy új próféta, különösen bizonyos politikai lányok prófétája. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy jómagam, aki Budapesten láttam napvilágot, írtam a Harper and Brothers nagy könyvkiadó cég megbízásából azt a középiskolai tankönyvet Amerika szerepéről a világban és a jövőről, melyet az Egyesült Államok ifjúsága tanul. Elég ebből látni, hogy milyen nagy szerepet jássanak magyar származásúak Amerika jövő század regényében. Elkerülhetetlen a gondolat, hogy miért vannak ők itt, miért nem maradtak szülőhazájukban? Csak részben ismerem személyes élettörténetüket, de abból is meg lehet egyet állapítani. Azért vannak itt, mert »zilőhazijukban nem kellettek.Részben azért vannak itt, mert a régiMagyarország feudális szelleme nem fért össze az alkotó tehetségükkel, fzűleg azonban azért vannak itt, mert vallásuk vagy életfelfogásuk nem felelt meg » magyar fél-fasizmus szellemének Elfogulatlanul lehet mondani, hogy egy kis ország nem adott annyi sjörfikutatót Amerikének, mint ez'P'n Magvarország. Ezt főleg Horthynak köszönhetik, a feudalizmuson kívüll, s ők nem kellettek a régi Magyarországiak. Amerikának viszont kellettek. Nspy fontossága van ennek a ténynek. Az új Magyarország talán tanul a múlt hibáinól. Az ilyen emberek megbecsülése egy ország haludisénk és e/l 'rének af útja.s 7 Tóth Lajos vegytisztítást és kelmefestést állandóan vállat. Garantált száraz tisztítás Jessel nádor-ter kilenc. ÚTLEVEL FftNYKfiPEKO ÓR AN BB1.ÜL PÁRISI FOTO Pirtt HotinMi 5-6-7 szobás körmnti fűtéses, garageos villát veszünk . Közvetítőt 41 |*runk O M V 1 T M R. T. V, Rle' eV-CjT iH-, rM. TeUfont SJS- 75*.