Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-04-25 / 15. szám

KÖZGAZDASAG-VILAGGAZDASAG KÖZGAZDASÁGI FELJEGYZÉSEK Egy pillanatra felcsillant a remény­sugár: hivatalos kommüniké körülte, hogy a fizetések, a bérek és a kalória emelésére való tekintet nélkül, a vil­lany is a gáz árát is a vízdíjat nem emelik. Az öröm nem­­­tolt tovább 48 óránál, akkor publikálták, hogy a közszolgáltatások árát közel 300%-kal kell emelni, mert a szén szorzószámát .730.000-ről 2,700 000­ szexesre emelték. —­0 Tudja ön, nyájas olvasó, hogy mi a trillió? Ha nem tudja, Diaid meg­tanulja. Tájékoztatásul egyelőre annyit, hogy leírva így fest: I,»O<M>OO,OOQ,000,000. Romániában, Észak-Erdély kivételé­vel, tilos a kereske­dői jogosítványok kiadása. 1941-42-ben ugyanis 74.1.1 jegyeztek l­e, 1943-41-ben ez az emelkedés nem folytatódott, de 1945 első kilenc hónapjában már újra 3784 egyéni cégbejegyzés volt. A rendelet a részvénytársaságok alapítását nem érinti. IMF-ben 751 új részvénytársa­ság alakult. A tojáshiány olyan nagy Eu­rópában, hogy ha mi saját fo­gyasztásunk csökkentése árán exportálunk, akkor ezért minő­­ségileg is menn­yiségileg egyaránt komoly kompenzációt kell kap­nunk. Kaphatnánk is Svájcból és Angliából, ez utóbbi országból főleg porlasztott tojásért sokkal többet, mint amennyit a cseh­szlovák tojáskompenzáció ered­ményezett. Kern az exportőrök­nek, mert ők minden bizonnyal megt vannak elégedve, hanem az országnak. Egy-egy kompenzáció engedélyezésénél ez sem megve­tendő és mellőzendő nézőpont, ezért a mérlegelésnél több hozzá­értés is szélesebb látókör el ván­tatik. A tárcaközi bizottságokat ki kellene egészíteni szakértők­kel... -­­ Szlovákiában csak jegyre szolgáltat­nak ki szeszetitalt a "vendéglőkben, kocsmákban is italmirisekben. Hogy ki kap italjegyet? Mindenki, aki hu­szadik szettvét betöltötte, nemre való tekinti nélkül. Hlogy kinek vart ital­jegyet Mindenkinek, aki el nem issza... A gazdasági életben sűrűn emlegetik most Quandt Richárdot, aki az ame­rikai osztrák zónában a nácik és nyi­lasok által elrabolt Magyar Nemzeti Bank-vagyont őrzi. Quandt a ném­et megszálláskor a Nemzeti Bank vezér­igazgatója volt és a Sztójay-kormány hivatalba lépésekor nyomban nyug­díjaztatását kérte. A gazdasági életben kívüle azonnal lemondott Haggen­macher Henrik, a GYOSZ elnöke, Knoch Sándor, a GYOSZ vezérigazgatója, majd Koffler Károly, akit Knoch helyett — megkérdezése nélkül — neveztek ki vezérigazgatónak. Ha jól tudjuk, ezzel az önként félreállók sora a gazdasági életben be is fejeződött Aki még ment, azt vagy Sztójarék küldték vagy a németek menesztették. HALADÁS­­ Magyar Radikális Párt hetilapja I. évfolyam, 15. szám. Főszerkesztő: Zsolt Béla Felelős szerkesztő: Dr Geleji Dezső Felelős kiadó: Dr Kende Zsigmond Verkesztőség és kiadóhivatal, Budapest. V. Zeinyi­ B. 1. félemelet S. (Gresham-palotai Telefon: 180—770, 180—70 Kéziratokat nem adunk vissza­­* nem őrzünk meg A fizetett közleményeket csillaggal jelöljük. Terjeszti: a Glóbus Hírlap és Könyv­terjesztő Vállalat. Budapest, VI. Nagy­­néző utca 26 szám. Frangárts Nyomda Bt., Budapest, T. Bajcsy Zsilinszky.út 34. Felelős: Dr. In­ódi László. •HALADÁS. Korruptokrácia A káosz szülte a korrupciót. A sze­génység táplálta, nevelte, fejlesztette. Ha az állam egyáltalán nem vagy csak nagyon rosszul tudja fizetni tisztviselőit, ember legyen a talpán az a köztisztviselő, aki valamilyen for­mában nem korrumpálódik. Ezzel a megállapítással nem védeni akarjuk a korrupciót, még csak nem is menteni. De magyarázni lehet, sőt kírli. Hogy volt, hogy kifejlődött, sőt elburjánzott, nem lehet tagadni és nem is szabad szépíteni Az nem segít. Az okot kell megszüntetni, akkor meg­szűnik az okozat is. A dolog nem könnyű, mert a zűr­zavar alatt kövérre és erősre hízott egy új hatalmi rendszer: a korrup­tak­rácia. Az átmenet hosszú volt és tele volt kínos meglepetésekkel: egész sereg hatalmi pozíciót ál­­nyargalt nyilasok foglaltak el, akik már a Szálasi-rezaikr alatt korruptak voltak és akiket a tisztogatás ezóta már la­kat alá tett vagy internáló táborban foglalkoztat A rokoni, baráli vatry érdektársi korrupció volt a kevésb­­é megvetendő kivirágzása a nagy mocsárnak, de a legelterjedtebb fajta a megveszthetőség volt, ez volt a kártékony és veszedel­mes, egyben a kiirtandó is, mert súlyos igazságtalanságokat ered­ményezett és ezek az igazságtalansá­gok ott is gyanúra adtak okot, ahol a gyanú alaptalan volt. Nem lehet tagadni: a korrupció súbfls fertőző be­tegség, kórokozó bacillusai roppant erővel szaporodnak a szegénységben és nyo­morúságán és nagy erő kell a gyó­gyítási folyamat megindításához. A legfőbb és leghatásosabb gyógyszer a rend, a legeredményesebb terápia , az erős központi hatalom­­ és a korruptokráciáát megszünteti­k a kicsi, de jól fizetett köztisztvi­selői kr.r. Hivatalos közlés szerint ennek az előmunkálatai most vannak folyamat­ban, a kormány rendezni kívánja a köztisztviselők fizetését olyan arány­ban és olyan mértékben, hogy ne ma­radjon el a magánalkalmazottak java­dalmazása mögött. Véleményünk sze­rint ez kevés, egyszerűen azért, mert a korrupt ak­ráciában komoly he­lyet foglalt el a m­agánkorrupció is, aminek az a természetes magyarázata volt, hogy fizetéséből a magántisztviselő sem tudott megélni, tehát a legtöbb olyan pozícióban, ah­ol a magántisztviselő valamiféle hatalmi állást töltött be és valamilyen elinté­zés, juttatás, kiutalás az ő tetszésétől függött, a magántisztviselő is korrumpá­lódott. Így vált , teljessé a korruptokrácia uralma, amely szerencsére nem bizonyult tartósnak, hamar megingott és most már felszá­molás alatt áll, h­a a dolgon a­ embe­rek meg tudnak élni a fizetésükből, ha az infláció megszűnik és stabil pénz lesz, ha erős központi hatalom nyom el és torol meg minden kilen­gést, akkor a korruptukrácia rémuralma ros­sz emlék lesz, amelyet mindenki igyekezni fog a le­hető leggyorsabban elfelejteni. Hogyan is éneklik a Lili-ben? Mert mit az ember el­felejtett. Mint hogyha nem is történt volna meg­. Szadnóti József Miből akarják újjáépíteni a Nagyvásártelepet? A kereskedelmi minisztérium hiva­talos közlönyében rendelet jelent meg, amely szerint bárhol az országban feladott min­den élelmiszert — a romlandó­kat is — csak a Nagyvásártelepre lehet címezni. A rendelet szerkesztői elfelejtették megmondani, hogy az így feladott élelmiszerek hogyan jutnak el a Nagyvásár, telepre? és mi történik velük ott, ahol több a rom, mint az ép felszerelés és a hűtőház is hiányzik. Aminek következménye volt, hogy egy Hódmezővásárhelyről indított baromfiszállítmány nagyon körülmé­nyesen és 48 órás késéssel jutott el a Nagyvásártelepre és nagyrészt megromlott. Ez a körülmény arra indította a köz­ellátási minisztériumot, hogy a kér­désben tárcaközi ankétet hívjon össze. Az ankéten szóvátették, hi­gy nem­csak a vasúton feladott árukat kelt a Nagyvásártelepre irányítani, hanem a tengelyen és autókon érkező árukat is, ami újabb költséget, tehát további drágulást jelent. Szóba került, hogy a rendelkezés azért történt, hogy a Nagyvásártelepnek kellő bevé­tele legyen az újjáépítéshez. Az ankét a cukitűzést helyeseltek, de tiltakozott a rendelkezés­ellen, a minisztériumok megjelent képviselői, az érdekképviseletek és a Kereske­delmi és Iparkamara egyaránt áll­ást foglaltak ellene, egyben megoldásokat ajánlottak a Nagyvásártelep újjáépí­tési költségeinek fedezésére és a te­lep hozzáférhetővé tételére. A fővárost is meghívták az ankétre, de a főváros nem képviseltette magát. A jegybankok dekadenciája Londontól Budapestig A jegybankok hatalmi pozíciója és befolyása mérhetetlenül nagy volt már a vil­ágháború előtt is, a háború alatt pedig minden jegy­­­bank állam volt az államban Londontól Budapestig. Az egyes kincs­tárnokok, pénzügyminiszterek sze­mélyes ereje, hatalmi vágya itt-oll némileg ellensúlyozta a jegybankok uralmát, de általában ezek voltak az erősebbek. A Bank of England nagy hatalmú pozíciójáról egész legendák keringenek. Franciaországban pedig az volt a köztudat, hogy a Francia Bank kétszáz főrészvé­nyese uralkodik az országban. Még a harmadik birodalomban, a nácizmus kezdeti korszakában is roppant hatalma volt a l­esehs­banknak és Iljalmar Sehacht, a bank elnöke óriási befolyással rendelkezett. A Magyar Nemzeti frank hatalmi po­zícióját Popovics Sándor alapozta meg és az 1931-i bankzárlat után a ma­gyar jegybank szinte korlátlan hatalommal in­tézte egész gazdasági életünk irá­nyítását. Elfogulatlanul kívánjuk megállapí­tani, hogy csak élt a halalommal de nem élt vissza vele, kü­lönösen nem abban a korszakban amelyben Baranyai Lipót állt az Inte­sit­álja. A pesti dekadencia már akkor kez­dődött, amikor Reményi-Schniller hiúsága kiemelte a jegybank elnöki székéből Baranyait és a jószándékú, de hthet­len bábként szereplő Pósch Gyulát ültette helyébe. A züllés akkor lett teljes, amikor a nyilasok Temes­váry László álhírlapí­ót tették meg a Magyar Nemzeti Bank elnökévé. A felszabadulás csak személyi té­ren jelentett (iszogatás), az intézet maga nem kapta vissza hatalmi pozí­cióját, aminek természetes magyará­zata, hogy a svájci jegybank kivételével minden kontinentális jegybankot államosítottak és államosították a Ban­k of Englan­dot is. A Magyar Nemzeti Bank államosí­tása most van előkészítés alv, és ez a tény összezsugorítja a jegy­bank tevé­kenységi körét és a minimumra csökkenti hatalmát és befolyását. Ami önmagá­ban nem jelent bajt és nem jót komolyabb következmények­kel. Még abban az ese­tben sem, ha­­ sor kerül az új, stabil magyar pénz kibocsátására. Az angol és francia példa élénken igazolja, hogy az államosított nemzeti bankok zökkenés nélkül el tudják látni a bankjegykibocsátó szerepet, hogy úgy mondjuk, világi hatalom nélkül is. Sao-Paulo — Budapest Budapestről mindenki el akar utazni. Általános kivándorlási láz van és Dél-Amerika sokaknak ígéret földjének tű­nik fel. A napokban egy Budapestről származott mérnök írt levelet család­jának, amelyben a brazíliai helyzetet a következőképpen ábrázolja: • Most pedig szeretném az itteni helyzetet tárgyilagosan jellemezni. Ed­digi leveleimben erre mód nem volt, tekintettel arra, hogy abból a szomorú helyzetből, amelyből ti most mene­kültelek meg, természetesen kötelessé­gem volt a legnagyobb reményt­­és bíztatást nyújtani. A való helyzet az, hogy tényleg jó állásom van, hogy tényleg jól keresek. Dél-Amerikában azonban tíz állásban lévő ember to­vább nem is juthat. így hát itt az az ember tud eredményt elérni, akinek budapesti hasonmásai a braziliai fe­ketepiac hősei. Így hát az Amerikában élő budapestiek általában nagyon jól érzik magukat és minden bizonnyal lelkes beszámolókat írnak az itteni szabadságról és csodálatos lehetősé­­gekről. A szabadság Dél-Amerikában inkább szabadrablás és főképpen in­kább a feketepiacszerű tevékenységek­ben rejlik. Ennek az országnak a hő­sei a kitartók, akiknek itt ezen a né­ven hivatalos státuszuk van és köz­­tiszteletnek örvendenek. Nagy volt a konjunktúra és ennek még ma sincs vége, amíg még az egész világgazda­ság áruhiányban szenved. Előrelátható azonban, hogy előbb-utóbb véget ér. Én azonban visszagondolok az első tiábori utáni Budapestre, amikor még mint kis­gyerek éreztem, hogy a cso­dálatos tőzsdenanoleonok mennyire halmiak és úgy látom, hogy a csodá­latos délamerikai kapitányok se kü­lönbek ennél. Ami engem illet, remé­lem, hogy én sem ezen a kontinensen fejezem be pályafutásomat, őszintén szólva nemcsak megnyugtatónak, de az emberiség szempontjából több re­ménnyel biztatónak érzem mindazt, ami nálatok volt. Tudom, hogy ott most minden a nullapont alatt van, hogy keservesen kell dolgoznotok, hogy a legelemibbet is nélkülözitek, életetek örömtelen és küzdelmes. Mindez nem­ tart azonban vissza. Az ember azonban mindezeket szívesen állja, ha látja, hogy van valami értel­me Amit én itt rólatok tudok, abból csak azt állapíthatom meg, hogy azt, amit ti most otthon csinálok, annak van értelme és én is szeretnék benne részt venni. Sz. Pál CSAK A KERESKEDŐ DRÁGÍT? Húsvét hétfőjén egy kis­­csevegés­ volt a rádióban. Az a megállapítás sugárzott ki belőle, hogy 1. csak az adópengő boldogít, 2. csak a kereskedő drágít, 3. az állam kénytelen a szolgálta­tások díját emelni, , 4. jön a dollárkrach, 5. jön a házkutatás, az internálás, a főtárgyalás és a börtön. Álljunk m­eg egy szóra és mondjuk meg őszintén: 1. az adópengő nem boldogít, 2. nemcsak a kereskedő drágít, ha­nem elsősorban az állam és a fővá­ros drágít, az őstermelő drágít, a kofa drágít, az Árindexmegállapító Bizottság drágít, mindenki drágít... 3. jöjjön a házkutatás, de jöjjön mindenütt, az őstermelőktől kezdve (akikről Oltványi Imre állapította meg, hogy ők is centben számolnak), mindenkiig. HA VAN TOJÁS AKCIÓ, MIÉRT NINCS PÉNZ? A közellátási minisztérium komoly sikert aratott azzal az akciójával, hogy fenntartotta a szabad­ tojásfor­galmat és csupán a Budapestre szállí­tott mennyiség húsz százalékát kérte olcsóbb áron a szállítóktól az üzemek ellátására és tartaléko­lásra. Ez simán és gyorsan ment egy da­rabig, de a közelmúlt napokban az akció megakadt, m­ert a köz­ellátási minisztérium még az ol­csó tojásra­­sem kapott elég pénzt a pénzügy­minisztériumtól. A szállítók egyelőre hajlandók voltak hitelezni a dézsmálója*t, de a pénz hiánya felborulással fenye­geti az akció sikerét, m­ert a kereske­delem nem tud tovább hitelezni. Zsák, ponyva eladás és kölcsönzés -MEZŐM­ÁK. II.-T. Budapest, V., Perczel Mór utca kettő. Telefon: 123—M2 Az egész világ egy falu Nemcsak nálunk nincs még klasz­szikus értelemben vett sajtószabadság, hanem Franciaországban sem. Hogy lesz-e és mikor lesz, erről ír René Bizet a­­Gatailles vasárnapi számá­ban. • Lesz-e sajtószabadság, vagy nem? Ma még nincsen, m­ert előze­tes engedélyhez van kötve az újság­kiadás. De mi lesz azután? Lehet­séges, hog­y közömbösen menjenek el egy kérdés, egy elv mellett, melyért három forradalmat h­arc­oltak végig egy század alatt? !Első törvényetek biztosítsa a c sa­tószabadságot, a legsértethetet­lenebb, leghatártalanabb szabad ta­got, mely nélkül a többi szabadság soha el nem érhető». Ki mondotta ezt? Mirabeau, akihez mindig vissza kell térnünk, ha hallani akarjuk en­nek a nagy szabadságvágynak első kiáltásait. A sajtószabadságot 1792 augusztus 10-én iktatták törvénybe, azon a na­pon, amikor Mirabeau ezt a szabad­ságot követelte. De néhány nappal utóbb százéves h­arca megindul. Egy háború, melyről a tankungvik Jieui beszélnek. Olyan ez a harc, ujait egy detektívregény. V­an benne m­árka, tucg hös és vér. Még erődítmény is van benne: mindig a hatalom. Akár jobboldali, akár baloldali, mindig ugyanaz a gyűjtemény: miniszterek, törvényhozók, bírók, rendőrség. 1792 augusztus 10-én már vér folyt ezért a szabadságért. A királypárti Sulbau újságírót megölte de Méri­court-t, akit az előbbi sértegetett. Augusztus 12-én a párizsi kommün alatt rendeletet adtak ki, melynek értelmében a közvélemény m­egiveté­lyezőit letartóztatják. Aztán jött a rögtönítélő törvény­szék s De Bozoy királypárti újság­író, a Piazette ne l'aris alapítója az elsők között hajtotta fejt­ a Luiliu­b­ile alá. A 911-as alkotmány biztosítja a sajtószabadságot. De hamarosan meg­jelenik a rendelet, mely a gyanús egyéneket ria­sztgatja, a forradalo­y ellenségeinek halált és börtönt ígér. És következett azoknak hosszú sora, akik a toll szabadságáért megfizettek: Marat, az Ami­lia People szerkesz­tője, és Brissol és Gorsas és André Chéd­er. Aztán szünet. A III. köztársaság új­ból biztosítja a sajtószabadságát, d­e ez nem akadályozza meg a hatalmat abban, hogy kitűnő ellenőrz­ő szervet állítson fel..." «Éljen a szabadság» kiállotta III. Napóleon, de korai volt az öröm, mert a következő alkotmány már hallgat a sajtószabadságról. Napóleon vereséget szenved, de a hatalmi erődítmény erősebb, mint va­laha. Hiába Benjámin Constant tiltat­kozó szava és Chateaubriand éneke. Mindez hasztalan. Az 1830-iki rende­letek eltörlik a sajtószabadságot. A nép megértette, hogy róla van szó, hogy belé akarják fojtani a szót. A színpadra lép. Már nem az értelmi­ségi kisebbség küzdelm­éről van szó, hanem a legelső, legfontosabb sza­badságról. Micsoda segítség volt a népi Thiers, Mignet és a többiek győ­zelemre viszik az ügyet. A siker csak futólagos volt, de leg­alább elérték azt, hogy eltűnt végle­gesen az előzetes cenzúra. Váltakozó állapotok közepette jutunk 1848-ig, amikor szükség szerint felfüggesztet­tek vagy eltöröltek egy-egy újságot. És születnek lapok és élnek, amíg lehet. Köztársaság, forradalom, majd kom­mün... A sajtószabadság fellé­legzik és újból fogság, halálbüntetés azoknak, akik a fennálló helyzetet támadják... De ezek már az utolsó erőszakos hatalmi megmozdulások. 1881-ben diadalt ü­t a sajtószabadság és Garrel, egyik leghűségesebb kato­nája, mondotta, hogy «ez is olya­s fölfedezés,, mint a villany, vagy a gáz, amióta tudjuk, hogy van, nem tudunk nélküle élni*. Ne csodálkozzatok méltatlan örökö­sei ily becses örökségnek, akik köny­nyedén félredobjátok a kincset, me­lyért apáitok egy évszázadon át küz­döttek,— ha unokáitok megkérdezik tőletek, azzal a vállrándítással, me­lyet tőletek tanultak, hogy tulajdon­képpen minek harcoltatok a­zs elnok­ság ellen s m­inek mentettétek meg Franciaországotf # a príma '* tarmcsel minib­a Jobb Illat*,'.ertSrbsD kapha­t Sípos József ecsetgyár VIII., Víg-utca 0 Április 25. 28-én Vi 3-kor ÜGETŐ(

Next