Haladás, 1949 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1949-01-06 / 1. szám
V. ÉVFOLYAM ÁRA 2 FORINT /. SZÁM Még azokban a rétegekben is, amelyek teljesen egyetértenek a kormánnyal, hogy Mindszentyt három év után ártalmatlanná kellett tenni, akadtak, akikben jelentkezett némi idegesség: helyes volt-e ugyanolyan módon hozzányúlni azesztergomi prímáshoz, a „zászlósúr"-hoz, mint ahogyan a többi állampolgárhoz, ha hasonló bűncselekményt követ el? Főképpen az idősebb generációkban támadt effajta nyugtalanság, amely természetesen jóindulatú szorongás volt, mert a belföldi és külföldi reakciótól tartott. Azok voltak idegesek, akik a múltban sohasem értették meg valódi szellemében a törvény előtti egyenlőséget, sohasem tudnak kigyógyulni a kóros tekintélytiszteletből. S ma is természetesnek tartják, hogy kiemelkedő személyiségekkel szemben „tapintatosabban" kellene alkalmazni a törvényt. Hát ezeknek a jóhiszemű aggályoskodóknak azt válaszoljuk, hogy öt világrészben nincs olyan hatalmi rend, amely önvédelem törvényei alapján ne torolná meg, ha bármelyik állampolgára idegen hatalmak diplomatáival fegyveres beavatkozás érdekében vált jegyzékeket; s hogy maga Spellmann érsek is ugyanerre a sorsra jutna, ha például Mexikó és Argen-tína követeivel a USA hatalmi rendjének megdöntése érdekében levelezne, ideges fejcsóválás közben azt válaszolják: „Igen, igaz, de nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon vagyunk, ahol. . . ” Nos éppen, hogy Magyarországon vagyunk... Tekintsünk csak vissza a múltba és vizsgáljuk meg, hogy az úri Magyarország csakugyan olyan rendkívül tapintatosan bánt-e el azokkal a kiemelkedő személyekkel, akik a fennálló rendet még csak nem is az érvényes törvények megsértése révén, hanem csak az éppen hatalmon lévő személyek és klikkek szempontjából veszélyeztették? Közismert történetet mondunk el, amelynek a ma élő nemzedék idősebb évjáratai szemtanúi voltak. Huszonhat év előtt, 1919-ben, a forradalom bukása után az ellenforradalom tudvalevően deklarálta, hogy Magyarország ismét királyság lett, majd 1920-ban ezt a közjogi állapotot „törvényesítette", s törvényben megfogalmazta, hogy mindaddig, amíg az apostoli örökös király fskadályozva van trónja elfoglalásában, a szuverenitás a parlament és az államfő a kormányzó, akire a király akadályoztatása miatt az uralkodói funkciók egy részét átruházták. Amint ez köztudomású, a király helytartójának riítvrtbi kormányzó az Ostenburg-különítmény jóvoltából Horthy Miklós császári és királyi tengernagy lett, aki előzőleg a király hadsegéde is volt, s aki úgy is mint katonatiszt, s úgy is mint hadsegéd nyilván többízben megesküdött királyának, hogy parancsait gondolkodás nélkül végrehajtja s szárazon, vizén és levegőben kockára teszi érte életét. Ugyanebben az időben a magyar miniszterelnöki pozíciót Teleki Pál gróf és Bethlen István gróf töltötték be, mindketten királyuk valóságos belső titkos tanácsosai, annak a legmagasabb közéleti kitüntetésnek hordozói, amellyel a király személye iránt tanúsított jelentékeny politikai szolgálatokat szokta jutalmazni. A valóságos belső titkos tanácsosok természetesen szintén esküt tettek a király kezébe, hogy minden időben és minden körülmények között nem is tapintatosak, de hűségesek maradnak hozzá. • Ezek a királyuknak százszor felesküdött és királyuktól nyaktól hasig kitüntetett magyar urak kormányozták tehát a magyar „királyságot", amelynek királya akadályozva volt trónja elfoglalásában, — amikor egy szép napon, 1921 áprilisában, a király úgy érezte, hogy nincs is olyan nagyon akadályozva. Minden előzetes bejelentés nélkül megjelent Budán, hűséges tengernagyánál, az élet-halálra katonai esküt tett volt hadsegédnél és kormányzónál és felszólította, hogy adja át a helyét, és engedje királyi hatalmát gyakorolni. A hűséges kormányzó — ahogyan ezt Habsburg Károly jelen volt szárnysegédjének, Werkmannak emlékiratai bizonyítják, egyáltalában nem volt hajlandó királya parancsát, esküjéhez híven, szárazon, vizén és a levegőben teljesíteni. Előbb alkuba kezdett királyával s lelépési díjat kért: herceg akart lenni, birtokot követelt és mindennek tetejébe az aranygyapjas rendet. Habsburg Károly az első két feltételt még csak teljesítette volna, de az aranygyapjas rendet nem volt hajlandó megadni, mert a hűséges és tapintatos kormányzó protestáns volt s a Habsburgok házi törvényei szerint a világ azon nyomban összedőlne, ha protestáns nyakában fityegne az aranygyapjas rend. Az alku nem "....".Hi s a királyának örök hűségesküt tett kormányzó és miniszterelnöke, a király kezébe hűségesküt tett valóságos belső titkos tanácsos felhasználva a külpolitikai ürügyeket is — rövid úton viszszaküldték királyukat tartózkodási helyére, Prangiusba. Ugyanennek az évnek novemberében azonban az apostoli király megint úgy érezte, hogy most már csakugyan nincs akadálya trónja elfoglalásának. Ezúttal azonban nem a hűséges, a felesküdött tengernagyhoz és valóságos belső titkos tanácsosához fordult, hanem váratlanul megjelent Sopronban, ahol a hatóság és a helyőrség nyomban felesküdött hadurára. Most máskatonák élén, sűrű tábori misézések közben megindult a főváros felé, mialatt a vonat útjába eső hatóságok és helyőrségek hasonlóképpen felesküdtek rá. Budán kitört a pánik. Az ügy váratlanul jött s a hűséges kormányzó, a királynak felesküdött valóságos belső titkos tanácsos nem tartották megbízhatónak a fővárosi helyőrséget s azonkívül féltek a baloldali tömegektől, amelyeknek akármilyen alkalom, még a Habsburg-rumli is jó lett volna ahhoz, hogy a fehér terror rezsimjét segítsék elkergetni. Végül Debrecenből hoztak fel katonákat, abban a feltevésben, itolin Debrecen amidigrinbsburg-ellenes volt, majd felfegyverezték az egyetemi zászlóaljakat, Biatorbágynál felvették a harcot királyuk közeledő csapataival. Miután az államhatalom mégis Horthyék kezében volt, sikerült annyi katonai erőt összpontosítani, hogy fölülkerekedtek és Budaörsnél legyőzték királyukat. Habsburg Károly, felesége és környezete próbált menekülni, de a király tengernagya s a király belső titkos tanácsosa előbb még néhány ágyúlövést szalasztottak az udvari vonat után, s külön úri tapintattal célozták meg azt a kupét, amelyben királyasszonyuk ült. * A tatai Ciszterházy-kastélyban elfogták királyukat, királynéjukat, környezetét és vezető híveit. A probléma azonban most merült fel istenigazában: a ,,magyar királyság" mégsem állíthatta a magyar királyi bíróság elé azzal a váddal, hogy a király zendült saját királysága ellen, vagy azzal a váddal, hogy hűtlen önmagához. A király hűséges tengernagya, Horthy Miklós, aki sapkáján még viselte a S. M. S. aranybetűket, s a király titkos tanácsosa, Bethlen István végül a lehető legtapintatosabb megoldást választották: kiadák a királyt az ellenségnek. A Glowworm angol torpedóromboló jóformán az ő sürgetésükre előállott s Mutyukal elvitteumiüzetése új helyére, Fumhal-ba, Madeira szigetére, ahol Habsburg Károly trónjukvesztett uralkodók részéről ritkán tapasztalt tapinhitosággal hamarosan meghalt. Azokat tehát, akiket idegesített a tapintatlanság, hogy Mindszentyre ugyanazt a törvényt alkalmazzák, mint bármelyik más állampolgárra, aki a köztársaság megdöntésére törekszik, szeretném a következőképpen megnyugtatni: a népi demokrácia kormánya sohasem tett esküt Mindszentiy érsek kezébe, sőt Mindszenty érsek első pillanattól esküdt ellensége volt a népi demokráciának. Bajuk ellenére a mai "Magyarország három éven keresztül egyedülálló tapintattal várta, hogy Mindszenty ráeszméljen politikája végzetességére s a köztársaság csak akkor nyúlt a törvényes önvédelem eszközéhez, amikor a prímás hároméves államellenet uszítása már nemzetközi bűnhalmazattá nőtt. A köztársaság tehát csak három év után kezdett törvényesen tapintatlankodni, ezzel szemben az ellenforradalmi magyar királyság"" uraim Horthy és Bethlen hazaisirtatlan főúri tapintattal, saját esküjük és törvényeik elenére mindkét esetben negyvennyolc óra alatt intézték el nem a zászlósurat, hanem magát az apostoli királyukat. Apostoli királyukat, aki nemcsak bíborosokkal és püspökökkel rendelkezett, de még ahhoz is joga volt, hogy a bíborosoktól megejtett pápaválasztást vétójoggal megsemmisítse. Ezt a nekik egyházi és világi szempontból legkiemelkedőbb szeméyiséget intézték el egy elszánt úri klikk uralma védelmében órák alatt, úri és emberi szempontból a legbrutálisabbaki és legetnikusabban Kern. ettől a társaságtól a demokrácia ne tanuljon tapintatot! APINTAT ÉH MA: ZSOLT BÉLA FŐSZERKESZTŐ ZSOLT BÉLA /H. J. A. Róbert lovett, az Egyesült ] //£ Álamok helyettTM külügyml utasteres a State Department, a washingtoni külügyminisztérium vezetője Marshall tábornok betegségi idején. Az állás, amelyet betölt, nemcsak öt magét kötelezi, hanem kötelezi az Egyesült Államokat is amelyet Ikdelé képvisel. Mr. Lovett december 21-én fogadta a sajtó képviselőit előttük nyilatkozott Mindszenté érsek elfogatásáról és az ellene emelt vádakról. Az amerikai helyettes külügy-miniszter e nyilatkozatáról a magyar közvélemény már értesült abból a válaszból, amelyet a Szabad Nép január 1-i számában erre a nyilatkozatra adott és azokból az okirati bb.o-j nyítékokból, amelyeknek fényképmá-solatai a magyar napilapokban megjelentek s amelyek az esztergomi érsek ellen emelt vádak alaposságát bizontnyitották. Mr. Lovett nyilatkozatának szószerinti, bár nyilván megrövidített szövege most került elénk a New York Herald Tribüne párizsi kiadásának decemberi 9-iki számában a ez késztet bennünket arra, hogy újból szóvá tegyük az amerikai helyettes külügyminiszter nyilatkozatát. Először is, ez a nyilatkozat tartalmától függetlenül, olyan durva, aiulre államok nemzetközi érintkezésében alig van példa. A finomnak egyáltalán nem nevezhető amerikai köznapi nyelvben nem igen használnak emberek egymással szemben olyan kifejezéseket, aminekre Mr. Lovett ragadtatta magát, ami annál súlyosabban esik a latba, mert hivatali állásánál fogva tudnia kellett a magyar kormány által később közzétett abszolút bizonyító erővel bíró levélváltásról. Lovett durva hangja nyilván a Herakl-Tribune tudósítóját is megdöbbentette . "új magyarázatképen hozzáteszi, hogy Mindszenty elfogatásaszámos politikai és vallási csoport haragját idézte fel az Egyesült Államokban. Ezeket a köröket jól ismerjük • « körök «haragja» egyáltalán nem mentség arra, hogy az Egyesült Államok egyik vezető embere, külpolitikájának irá-nyítója,útszéli hangot üssön meg egy másik állammal szemben akkor, amikor a kérdés lényegéről, a vádak alaposságáról , a rendelkezésre álló bizonyítékokról nem volt és nem is lehetett semmiféle értesülése. Mr. Lovett azonban nemcsak azt jelentette ki, hogy az esztergomi érsek elleni emelt vádak ,nyilvánvalóan hamisak, holott 24 órával ez nyilvánvalóan hamis miniszteri kijelentés után saját szemével győződhetett meg saját követei és az esztergomi érsek kapcsolatairól, hanem az érsek elfogatása óta személyes és vallási szabadság elleni akciónak* nevezte. Mr. Lovellnek ez a kijelentése még alaptalanabb, még kihívóbb, mint az első. Várjon a washingtoni kormány, vagy bármely más kormány a világon tűrné-e akár egyetlen percig is hogy egy nagy vallásközösség legmagasabb funkcionáriusa a legdurvább és leglelkiismeretlenebb módon konspiráljon saját hazájának törvényes rendje és kormánya ellen? Ugyanazon a sajtófogadáson, amelyen a magyar kormány elleni kijelentéseket tette. Mr. levett védelmébe vette a Kuomintang kormányának tagjait, mint Kína törvényes és alkotmányos kormányát. Vájjon a magyar kormány Mr. Lovett szemében nem törvényes és alkotmányos kormány-e? Az a kormány, amelyet általános, titkos és egyenlő szavazati jogon alapult, választásból kikerült törvényhozás politikai bizottsága terjesztett elő és a köztársaságnak törvényes és alkotmányos elnöke nevezett ki? Nem Mr. Lovett, az esztergomi érsek letartóztatása nem a személyes szabadság sérelme, hanem lennésze-es és törvényes védekezés a rendbontók, a felforgatók és azok ellen, akik a magyar nép nyakát újból a Habsburgok, a nagybistokkosok és a főpapság Jármába^wjjj!*- hajtani. Ami Mr. I^éveknek azt a kijelentését illeti, hogy az érsek letartóztatása a vallási szabadság megsértését jelenti, arra talán leghelyesebb, ha tanúnak hívjuk fel a budapesti amerikai követségnek azokat a tagjait, akik értesülésünk szerint megjelentek a karácsonyi istentiszteleteken a budapesti templomokban, saját szemükkel láthatták, hogy a templomok telve voltak hivőkkel, hogy a misék és istentiszteletek zavartalanul folytak s hogy Magyarországon teljes és tökéletes a vallásszabadság s az is marad. Magyarországon teljes és tökéletes vattás szabadság uralkodott a felszabadulás óta, egyetlen percnyi megszakítás és egyetlen zavaró momentum nélkül, nemcsak a katolikusok, hanem a protestánsok és általában valamennyi felekezet számára. Mr. Izovett számára valóban készíthetne a budapesti amerikai követség rövid történeti feljegyzést arról, kik ültek Mindszentbőlt az esztergomi érseki székben. Voltak közöttük arisztokraták, voltak tudósok, mint Vaszary és Serédy, voltak a magyar népnek konok és rideg ellenségei, mint Hám és Leitovszky, akik a legsúlyosabb időkben hagyták cserben, de olyan primitív és tudatlan, csökönyös és rövidlátó primása, mint az egykori egerszegi plébános, még nem volt Magyarországnak. A tudatlanság és tájékozatlanság, a csökönyösség és rövidlátás jóval több kárt okozott magának az Egyháznak, mint Magyarorzágnak és a magyar népi demokráciának, s Mr. Lovett s a felháborodottamerikai vallási körök, bármikor meggyőződhetnek arról, hogy a vallást, elsősorban a katolikus egyházat semmiféleveszély ebben az országban nem fenyegeti. amió,a Mindszenti elhagyta érseki szcket. Mindezt ki Ufflldi eVanorban azMTI al olvasóink fámára tartottuk rmindandónak is.