Haladás, 1950 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1950-01-05 / 1. szám
1950 JANUÁR 5 - I ÉVFOLYAIM ÁRA 2 FORINT 1. SZ.Á -IG Térképes cikk Nagy-Budapestről — Felhőgyárból vizilépcső — A német,fogaskerék“ Kárpáti Aurél: Egy száz év előtti dráma — Az óbudai ,fátkozott vár“ regénye Az igazság Fatimáról — Koksághyz és társai — Ezt hallottuk — Amiből nem kérünk Jó munkát és jó fogadtatást (k. zs.) Az államosítás most folyamatban lévő második fázisával kapcsolatban sok más kérdés között igen fontos személyi problémák is felmerülnek. Az államosítási aktus szándékát pontosan kifejező rendelet és még világosabban az intencióit értelmező autentikus kormánynyilatkozatok világosan megmondják, hogy az államosítás által érintett személyeknek — az államosított kis- és középüzemek tulajdonosainak — munkájára a közösség igényt tart. Államrendünk racionális és humanista lényegéből folyó bölcs és humánus rendezése ez olyan emberi exisztenciális problémáknak, amelyek a szocializmus felé vezető útunkez újabb forradalmi aktusával kapcsolatban szükségszerűen felmerülnek. S amikor kormányzatunk ilyen rendezés mellett döntött, természetesen azzal is tisztában volt, hogy az érintett személyek jelentős része a dolgok természetes rendjéből folyóan a dolgozók idősebb korosztályához tartozik. Mi ismerjük és szeretjük ezt a korosztályt, magunk is beletartozunk, bizonyára elfogultak is vagyunk iránta, hiába tagadnánk. De szeretnénk, ha mások is, az az ifjabb nemzedék, amely ma az ország vezetésében méltán és mindnyájunk örömére fontos pozíciókat tölt be s amely nyilván elfogulatlanul áll vele szemben, olyan szeretettel és megbecsüléssel fogadná, amilyent tárgyilagos értékelése alapján megérdemel. Érdekes sokat látott, sokat átélt nemzedékről van itt szó. Arról, amelynek ifjúsága az első világháborúra, vagy az azt közvetlenül megelőző időre nyúlik vissza, s amelynek selejtjét a fasizmust követő tisztító viharok a legalaposabban ki tudták rostálni, mert ez a nemzedék akkor volt élete delén, amikor a fasizmus legjobban virágzott s akit közülök helyzete, jelleme predesztinált rá, abban a korszakban halálos biztonsággal kimagasodott és kompromitálódott Az, aki közülök máig is a közhasznúnak elismert gazdasági munka porondján maradt, már ezzel is bizonyságát adta, hogy tisztességes és értékes tagja társadalmunknak. Forradalmi korunk egyik természetes velejárója és örvendetes jelensége a fiatalság előtérbe nyomulása. Ellenállhatatlan erejű élettani és társadalmi tényezők egymással párhuzamosan , egymást erősítve hozták magukkal ezt a forradalmi korokra jellemző nemzedékváltást. Azokat a nagy megváltoztató eredményeket, melyeket elértünk, nem is lehetett volna az ifjúság lendülete, fokozott munkaereje és különleges munkabírása nélkül elérni. De a mi korunk nemcsak a megváltoztatás, a forradalmi változás kora, hanem most már a stabilizálódás, sőt azt akarjuk, hogy mindnyájunk számára, magunk és utódaink számára a stabilitás kora is legyen. Azt akarjuk, hogy a forradalmi úton létrehozott változások megmaradjanak és most már öntörvényűen, organikusan fejlődjenek tovább. Megőrző, éber harcban fiaiüs, uC d'Xloi'li, i.ou egyre inkább az építésen lesz s ebben a szocializmust építő fázisban minden építő karra, minden szervező agyra, minden öltésre, minden tudásra égetően szükség van. Ebben a fázisban abból a nemzedékből, amelynek, szaktutása szükségszerűen legnagyobb, mert ismeretek gyűjtésére legtöbb ideje volt, bőven nem meríteni súlyos mulasztás volna. Vezetőink ezt mindig nyomatékosan hangoztatják is, tehát kell, hogy ez az elv az egész vonalon megértésre találjon és érvényesüljön. Gazdasági életünk egyik vezetőjével, szellemi irányítójával erről a kérdésről beszélgetve, a magam álláspontját úgy fogalmaztam, hogy minden szakembert, aki a múltban bűnt nem követett el s aki népi demokráciánkat szereti, fenntartás nélkül igenli, meg kell keresni és bármi volt is korábbi funkciója, valammilyen módon fel kell használni. A válasz erre az volt, hogy a jó szakemberek közül még a közömbösöket is munkába kell állítani, azokat, akik a teljes megértésig, az igenlésig még nem tudtak eljutni, csak tűrik a mai állapotot s nem ellenségek. Enynyire fontosnak ítélte a szaktudás kérdését. Konkrét esetekben, ismeretlen személyekkel szemben, az őszinteérzelmekkel alátámasztott igenlés és a passzív tűrés állapota között különbséget tenni nehéz feladat, a határok nem élesek, a lelkekbe belelátni igen nehéz. Az új munkakörben, a munka végzése közben azonban hamar meg fog nyilvánulni az igazi egyéniség s meg vagyunk győződve arról, hogy az új munkaerők, akiket most szocialista gazdasági szervezetünk magába fogad, nemcsak szakmailag, de politikailag és érzelmileg is jól meg fogják állni helyüket. E sorainkkal szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy mindenütt barátsággal és bizalommal fogadják őket, könnyítsék ezzel nehéz helyzetüket, segítsék elő lelki áthasonulásukat. A kortárs számot tud adni arról, hogy ez a nemzedék, melynek ifjúsága az első világháború előtti időre nyúlik vissza — még polgári származású része is — ifjúkorában forradalmár volt. Akkor az volt a természetes magatartás, hogy minden ifjú, akiben a jóérzésnek csak egy szikrája élt, gyűlölte az őt körül- 1 Tp-xrfy t vH'tő t V V fTí. t’t A1?. világot, lázadozott ellene s szocialistának vallotta magát. S az is, aki gyenge volt, akinél ez az érzelem nem tudott előtörni az érdekek rétegei alól, az is tudta, hogy szocialista társainak volt igazuk, az is oda húzott s titkon restelte magát félrehúzódásáért. Ez a nemzedék minél inkább emlékezik, annál inkább azonosul egykori jobbik énjével s annál jobban össze tud forrni érzelmileg népi demokráciánkkal, amely ifjúságának utópiáját valósítja meg. Ezt el nem hanyagolható, komoly pozitív értéknek kell tekintenünk, különösen, ha arra gondolunk, hogy a mai ifjúság és e nemzedék között volt egy másik, szerencsétlen nemzedék, amelyik ifjúi lázadó , magatartása a fasizmus volt s amelynek ahhoz, hogy népi demokráciánkhoz hasonulni tudjon, minél többet kell felejtenie. Érdemesnek tartottuk mindezt elmondani most, amikor a szocializmust építő gazdaságunk a közeli hetekben több ezer olyan szakembert fog organikusan beilleszteni a maga szervezetébe, aki eddig önálló exisztenciaként végezte termelő társadalmi munkáját és amikor e sorainkkal jó fogadtatást és jó munkaeredményeket kívánunk nekik, bizonyosra vesszük, hogy mindkét kívánságunk valóra ,való. Mozgalmas újév a világpolitikában Az év fordulója a világ legkülönbözőbb pontjain nagy változások előjeleit mutatja. Az a hatalmas előretörés, amelyet a Pravda évvégi vezércikke az e múlt esztendő legnagyobb eseményének nevez, a béke híve, szervezett frontjának kialakulása az imperialista oldalt egyre kétségbeesettebb ellensakkhúzásokra kényszeríti Ezeknek a jegyében köszöntött ránk az új esztendő. Amerikai missziók a marshallizált országokban Európában kezdve a szemlét, még ebben a hónapban 200 amerikai katonai szakértő keresi fel mindazokat az államokat, amelyek az Atlanti Egyezményhez csatlakoztak. Hivatalos megbízásuk az, hogy ellenőrizzék az amerikai felfegyverzési programot, amely január elsején lépett hatályba. Minden egyes atlanti országba külön-külön misszió indul. Mintegy 20 tagból állnak ezek a missziók és Belgiumban, Angliában, Franciaországban, Hollandiában, Luxemburgban, Dániában, Norvégiában és Olaszországban ütik fel székhelyüket. További 40 szakértőből központi amerikai katonai iroda alakul Londonban, e hivatal tagjai egyik országból a másikba utaznak majd, hogy a „különleges megbízásokat“ továbbítsák (Tudvalevő,, hogy a misszió tagjait azoknak az országoknak kell fizetniök, amelyekben működnek.) Angol politikai körökben kezdettől fogva meglehetős idegenkedéssel tekintettek az amerikai „expedíciós vezérkar“ megteremtése elé és ez az idegenkedés mind a mai napig nem oszlott el. London féltékenykedéssel nézi az amerikai terjeszkedést azokon a területeken, amelyeket a maga hatáskörébe tartozónak érez, viszont egyre világosabbá válik, hogy Washington az efajta féltékenykedésekkel nem törődik többé Miről tárgyalt Franco külügyminisztere Rómában? Rendkívül jellemzőek a Franco körüli újabb fejlemények is. Tíznapi római tartózkodása után hazautazott Arturo, spanyol külügyminiszter, miután a legkülönbözőbb tárgyalásokat folytatta az olasz fővárosban. A nemzetközi sajtó rámutat arra, hogy Artaro a Vatikánban is folytatott tárgyalásokat és ezekkel kapcsolatban ismét megerősítve látja azokat a feltevéseket, amelyek szerint a Vatikán az egyik legerősebb támogatója a Franco-rendszer „rehabilitására“ irányuló törekvéseknek. Ez alapjában véve érthető is, hiszen a legkülönbözőbb nyugati országokban olyan politikusok vannak uralmon, akiknek klerikális szimpátiájuk kétségbevonhatatlan: gondoljunk csak arra a vonalra, amely De Gaspetitől Adenaueron át Figl-ig vezet. Lapjelentések szerint Franco külügyminisztere felvetette egy olyan szövetség megalakításának gondolatát, amely Dél-Amerikától Törökországig terjedne és amelyben békés testvériességben elfoglalnák helyüket Argentina, Spanyol-, Olasz- és Görögország jobboldali kormányzatai oly módon, hogy ez a szövetség valamilyen formában az Atlanti Egyezményhez csatlakoznék. Ugyanezek a jelentések számoltak be egy készülő Tito—De Gasper-találkozásról is. Míg mindezek a tanácskozások egyelőre részben a kulisszák mögött zajlanak, az Óceánon túl már sokkal nyíltabban beszélnek. Vandenberg szenátor például a leghatározottabban állást foglal amellett, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége vonja vissza 1946 évi bojkott-határozatát és az egyes országoknak módjuk legyen ismét követeket küldeni Francóhoz. Angol-amerikai ellentétek Kína körül Rendkívül különös fejlemények zajlanak le Kína körül, ahol egyébként Mao-Ce-Tung kormányának uralma most már végleg megalapozódott A Szovjetunió képviselője legutóbb világosan kifejtette, hogy nem tekinti többé érvényesnek a kínai nemzeti kormány további tagságát a Biztonsági Tanácsban. Az eredeti megállapodás értelmében ugyanis a tanácsban helyet foglaló hatalmak delegátusai felváltva elnökölnek egy-egy hónapig és januárban di Csiang-nak,a Kuomintang delegátusnak kellene, mint soronkövetkezőnek elfoglalnia a tanács elnöki székét. A szovjet tiltakozás teljesen logikus, hiszen Csang-Kai-Sek-ék uralma ma már valóban illuzórius-