Megyei Tükör, 1968. július (1. évfolyam, 22-25. szám)

1968-07-06 / 22. szám

n f jT' T világ prolf.t Arjai, bgyhsuljbtbr i TÜKÖR Az RKP Kovászna megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács lapja 1. ÉVFOLYAM 22. SZÁM 1 ARA 50 BANI I 1908. J4ÖLIUS 0. SZOMBAT Acélidegek (Szakács Sándor felvétele) Lapunk tartalmából: • Urbanisztikai „gerovitál“ (3. old.) • Megoldatlan kérdés (4. old.) • Művelődés, irodalom (6—7. old.) # Függőfészek (10. old.) # Sport (12. old.) Örökségünk, Xalási196$ Mikor váll a kenyér a béke szimbólumává? Nem tudom. Sarló markában roppant az arany szalma, kasza suhant, kombájn dörgölt el riadó pacsirták fészke fölött —, és a ve­rejtékért cserében szívesen kitárulkozó főid munkásai dele­léskor meleg cipókat álmodtak a gyermekek kezébe. Talán az élei megmaradásának, évenkénti megújulásának törvénye avatja ünneppé újból és újból az ÜJ KENYÉR hét­köznapját. Ügy érzem, az új kenyér, az élet, a béke szók fogalmi összefüggésének ösztönös megérzésé miatt nevezik egy ma­gyar tájnyelv emberei életnek a búzát. Miért vált a kenyér a béke szimbólumává? Meri a mun­ka betetézöjeként napra intő kalászban nyer bizonyosságot az építő élet legfőbb feltétele — a kenyérillatú béke. Czcgő Zoltán a 48 as gondolat Naponta érkeznek a hírek, hogy az ország emlékezik teg­napi tettére: a balázsfalvi, is- lázi, sepsiszentgyörgyi ünnepi népgyülések után legutóbb a bukaresti demonstráció idézte méreteiben és hitelességében is felemelően a 120 éves múR e- seményeinek történetét. De az ünneplés nemcsak a múlt IS­SEMÉN VEINEK . idézése, ha­nem gondolat és érzésviláguk­ban oly nagy jelentőségű 48 ESZMÉNYÉNEK vizsgálata, a valósággá vált gondolat fej­hajtása saját bölcsője előtt. Mert igaz ugyan, hogy az év- szaru csak elhelyezi, rögzít i az események, gondolatok, eszmék történetét, de az 184R-as esz­tendő úgy él bennünk, mint a társadalmi szabadság, nemze­ti függetlenség eszményeinek, az emberi helytállás és népi elkötelezettség legszebb példái­nak örök érvényű szintézise, szimbóluma. És ez nem a ha­mis tudat, nem a hamis mítosz­teremtés, nem a múlt esemé­nyeit megszépítő romantika -terméke — valóban 1848-ban 'jelentkezett először az elnyomó -hűbéri társadalmi rendszer- nép, tehát emberellenes kor­látáit ledöntő szabad gondolat, amely az elmúlt 120 esztendő alatt, történelmet alakító né-* púnk és legjobbjaink minden­napi tevékenységének eszmei alapját képezte. És 1848 jelzi az eszme megvalósulásának kezdetét, még akkor is, ha bu­kott forradalom Aitán — az osztály harcban megnyilvánuló történelmi szükségszerűség kényszere alatt — az első lé­pések felszegek, és óriási var­ga-betűvel elkanyarodnak a gondolat vázolta egyenes úttól. Magútól adódik a rokonítás lehetősége a 48 gondolatvilága és a kommunizmus eszmeisége között: a polgári demokrácia eszmekörében az iparosítás az ember felemelésének biztos útja — a kommunista tanítás szerint is a természet uralásá­nak, valamint a társadalmi ré­tegek és osztályok közötti a- nyagi különbségek megszünte­tését biztosító termékböség megvalósításának eszköze, a tu­dományok eredményeire épü­lő iparosítás: a demokratikus polgárság az egyenlőséget a társadalom minden tagjára egyaránt, érvényes jogok és kö- lelességek kiterjesztésével lát­ja megvalósíthatónak —, a kommunizmus első lépése a valódi egyenlőség megteremté- sében szintén a jogegyenlőség biztosítása. SZABADSÁG, E- G YEN LÖSÉG, TESTVÉRISÉG — jelszava, a legőszintébb hu­manizmus kifejezője, de mert lényegében egy elvont erköl- csiség a bölcsője, a polgári társadalomban még nem vaió- -sítható meg. Ugyanennek a kornak a szülöttje — a mar -kapitalista nyugaton — ez a reális megalapozottságú huma­nizmus — kommunista világ­nézet, marxisra filozófia — a- mely, éppen mert a valóság­ban gyökerezik, magában hord­ja a változtatás, a gondolat megvalósításának lehetőségét. 48-as nemzedékünk szellemi elődje a kommunista világné­zetnek. /Nem. lehet Báleescu- ban, Táncsicsban vagy Pcrőfi- •br»n, nem Dobrogoanu-Gherea vagy Frankéi Leó elődjét látni. A társadalmi szabadság, e- gyenlőség, testvériség eszmé­nyének szükségszerű velejárója 1848-ban a nemzeti szabadság gondolata. És a forradalom tör­ténetében gyakran egymástól elforduló, sőt egymással szem­bekerülő különböző nemzeti törekvések — szellemiségük­ben —, mégis rokonok. N. Bál- -cescu, C. Bolhát, Petőfi Sán­dor, Teleki László, Eftimio Murgu, Ion Draeoş nem ta­gadjak meg saját nemzetük érdekei', amikor a lényegében azonos célokért küzdő nemzeti mozgalmakat próbálják egy­máshoz közelíteni; amikor más nemzetek hasonló jogainak el­ismeréséért küzdenek, alapjá­ban saját eszményeikhez kö­vetkezetesek. így válnak a 48-as nemzeti forrada I mák eszmeiség ük ben (Folytatása a 2. oldalon) Gajzágó Márton Az emlékezés biztonsága Ötvenéves érettségi találkozóra gyűltek ösz- sze a voll Székely Mikó kollégium 1918-ban végzett diákjai. Szép ünnepség volt nem lát­ványos, nem is hangos. Emlékezés volt, vagy még inkább: alkalom az emlékezésre. Én azt hiszem, leginkább számokkal, beszéltek ott. És azt hiszem néha. hogy az lenne a legjobb, ha számokkal — ezzel a biztonsággal és bizonyos­sággal — lehetne lemérni egy emberi életet. Egyszer talán így lesz. Egyszer talán megte­remtik az emberek azt a viszonylagos bizo­nyosságot, melyhez ok és utódaik mérhetik 7nagukat. Viszonylagos lesz az mindig — s az ma is — és nagyon „időleges“. Mert nemzedé­kek viszonylagos bizonyosságának — eredmé­nyének —*■ sorozata a történelem . . (ötven év . . . Nem érdem az. s nem is min­dig bizonyosság-tétel. Csupán az idő felkínált lehetősége, hogy kihasználjuk. De az a fél év­század — melyet a most hetven éves embe­rek a saját életükkel mértek le és mértek meg — az az idő. mely számunkra —. talán mert a legközelebb van hozzánk, személyes lehető­ségünk — a leginkább történelem. 1918 határ­kő a történelemben. Azok számára, kiket „em­beriséggé“ kötött össze közös sorsuk, az egyé­ni életrajz egybeesett a történelem egy bizo­nyos —, ma jelentősnek látott — szakaszával, a világ-idővel. Éppen ezért történelem. Ka­tonaruhában érettségizett gyermekemberek — ma talán már akkori magukat, történelmüket is megmosolygó hetvenévesek — tudják ezt. Mert saját magán tudja lemérni az időt. aki bátor volt élni: ott, ahol átvonult a történe­lem. S nemzedékek kényszerű bátorsága ez. Ezek az emberek valamit lezárlak.) Vajon bizonyosság-e az, hogy valaminek vé­ge? Azt. hiszem, legfennebb biztonság. „F.ny- nyit és ennyit éltem. így és így...“ — az em­lékezés biztonsága ez. A konkrétum bizton­sága. De hol van vége valaminek? Az ember te­vékenysége — élete — nem ér veget — mert ez visszaélés lenne az idő által adott lehető­séggel — a nyugdíjazáskor De ha nincs vége valaminek, hogy van bi­zonyossága? Csak az emlékezésben lehet, ha mesterségesen, egy alkalommal — mikor kis­sé önkényesen, s legjobb esetben is csak-a magunk számára — lezárunk egy szakaszt, végesnek nyilvánítunk, már azzal is, hogy em­lékezünk. k Bizonyosságot akarunk így. de legfennebb biztonságot kapunk. Hogy éltünk, tettünk. Végeredményben mindez csak elmélet: ide­ális helyzet és talán megoldás. Mert úgy kel­lene legyen, hogy a tett az. aminek eredmé­nye van. De ez< az eredményi nem mindig könnyű felmutatni, még kimutatni sem. Azt hiszem, mindnyájan tudjuk ezt, ők is. És biz­tosan elégedetlenek. Ez már egyfajta ered- meny: az elégedetlenség állapota Mert ehhez fel kell mérnünk, mit tettünk és mit tehet­tünk volna, össze kell vetnünk az id<> adta le­hetőséget életünk valóságával. De ez sem bi­zonyosság. Az elégedetlenség még csak nem is biztonság, mert nem az emlékezés, hanem a felmérés, és az önmagunkkal való szembesí­tés adja. Nagyon ellent mondásos az ember Azt hi­szem, nem is 'ehetne más. Csíki László-

Next

/
Thumbnails
Contents