Megyei Tükör, 1968. augusztus (1. évfolyam, 26-31. szám)
1968-08-03 / 26. szám
VIíÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! o <n TÜKÖR Az RKP Kovászna megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács lapja I. MOLVAM 21i. SZÁM I ARA 50 BANI | 1968. AUGUSZTUS 3., szombat Gyűléseink etikája A vélemények szembesítése — a valóság mély és bátor feltárása, szembesítés az igazság perdöntő megállapításáért —ez talán a közélet leghatóbb, leg-A vélemény mint emberi hozzáállás létünk kérdéseihez, nyilván lehet végletekig szubjektív, önközpontú, lehet mért " i<>, józan, de lehet takargat«», elkendőző, a tényeket, a valóság érdes gerincét színes, tehetős — ám társadalmi szükségességét nézve semmitmondó — ruhákba öltöztető. Hogy melyiknek biztosítunk szabad teret, kimondás lehetőséget, ez közéletünk, végső soron társadalmiságunk egészségtana. A véleménycsere közösségi, állampolgári fóruma, legfontosabb fóruma a gyűlés, a korrekciókra legközvetlenebbül alkalmat adó publicitás, emberközeli érintkezés társainkkal, találkozás munkamunkánk, életünk égető, megoldásra váró kérdéseivel. Etikája — felvet néhány önmagától adódó kérdést. Mivel kell szakítani, mit kell kialakítani, mi a legjobb, a legkézenfekvőbb forma, amiben a véleménycsere — nem túlzók — társadalmat, emberséget formáló, tollú , termelő erővé, mozgatóerővé válhat? A tételes, egyenes kimondás a legkönnyebb : mai igényeinktől, problémáinktól teljesen idegen formákkal kell szakítanunk, a beidegzettség, a megszokás, az újjal szembeni labilis kétkedés buktatói nélkül — józanon és felelősen. A körített, világos semmitmondással, mely gondjaink, törődésünk lényegét takarhatná el, üresjáratú, hangzatos szavakkal. Eredményeink olyan biztosíték, amely jogot ad arra, hogy bármilyen természetű problémánkkal őszintén nézhessünk szembe, a kollektívum fenntartás nélküli, kölcsönös tájékoztatásával — ebben van továbblépésünk hatványozott lehetősége. A valóságon kívüli végletek jelentkezése, a pozitív (álpozitív) és negatív ferdítés egyaránt árt létünk lélegzésének, nagy emberi erőket bénít meg, a tájékozatlanság, a tehetetlenség érzetének kialakításával. Mert keserű szájízzel marad az egyén, a közösség komponense, ha azt érzi, hogy igazi, égető, fájó gondjait megkerülik ott, ahol ezekről a leginkább beszélni kellene, e helyett való vagy szépített eredményekkel áltatják, fegyverzik le. A gyár, ahol vezető emberek kapkodó meggondolatlanságából önkényesen bevezetik a törvényes munkaidőn kívüli munkát, anélkül, hogy erről a a szakszervezettel ,a dolgozók érdekeinek képviseletével, szót is váltottak volna, anélkül, hogy megkérdeznék az embereket : a pillanatnyi termelő kapacitással hogyan lehetne maximálisan elérni — e gyár vezetősége felelhet-e emelt fővel alkalmazottai előtt ? Nem Magyari Lajos (Folytatása a 2. oldalon) 1 Sonor együttes „Versenyen kívül“ — Tavirózsa fesztivál '68 (SZAKÁCS SÁNDOR felvétele) ötezer hektár búza még aratatlan Az utóbbi héten nem sokat haladtak a gazdaságok az esős idő miatt, lesz aggodalom és öröm is egyúttal. Aggodalom a még aratatlan, már lekonyuló kalászú gabonákért, és öröm, mert szinte hallani, amint hasasodó répa helyet szorít maagának a nedves, laza talajban. A burgonyatáblák pedig méregzölden „megköpik a markukat“ — ahogy nálunk felé mondják. Hét elején megyeszerte borús, hűvös, esős idő volt. —Erdővidékről kedden is záporesőt jelentettek. Az eredményről a következőképpen tájékoztattak: 31 százalékban learatták az árpát, ami 2 200 hektárt és 73 százalékban a búzát, ami közel 14 500 hektárt tesz ki. ötezer hektár búza van még hátra, de a rendelkezésre álló géppark és munkaerő mellett ez nem nagy szám. A napi ütem teljes munkanapon 2 000 hektár. A cséplés főleg aratócséplőkkel történt. A szérűk akkor még nem indultak be teljes ütemben, de így is a terület 28 százalékáról a gabona raktárba került. Az átlagos hektárhozam 1 935 kg. A gazdaságok egy része végzett a búzaaratással. Arapatak 275 hektárt, Kökös 255 hektárt, Kilyén 195 hektárt, Kővár 276 hektárt, Csernáton 710 hektárt aratott le. Réty, Maksa és Dalnok befejezéshez közeledik. Ezzel szemben Bibarcfalva, Nyújtód, Málnás lemaradt a betakarítással. A termelőszövetkezeti tagok legfontosabb feladata jelenleg az, hogy minden alkalmas órát hasznossá tegyenek az aratás és cséplés mielőbbi teljes és veszteségmentes elvégzéséért. ' ’ (f. e.) Ebben a kicsi hegyaljai faluban is úgy indult annak idején a kollektivizálás, hogy a gazda levette a kemencéről a tökmagos kosarat, s válasz helyett azzal, no meg fogai közt szűk apró „nem“-ekkel traktálta akár reggelig is a türelmes szervezőket. Ma már persze nem ilyen fajtás görcsösséggel gondolnak vissza azokra az időkre, de idegben, tudatban és vérben sokan hurcolják még magukkal a paraszti lét évszázados földhözkötöttségének hangulatát, közérzetét. Mindannak, ki ma ezeknek, az embereknek munkáját szervezi, irányítja, vagy egyáltalán beszél róluk, nagyon szem előtt kell tartania azt a csöndes megrázkódtatást, melyet a mezőgazdaság szocialista átalakítása idején a hirtelen életforma-változtatás jelentett egyesek számára. Sziszeg a dühtől a község termelőszövetkezeti elnöke, mikor a gazdaság egyik dolgozójára terelődik a szó. Bevallja, munkájára semmi szanasza nincs, de mégis gyűlöli egykori feleségével együtt (ki különben épp most vonult betegnyugdíjba) szívből gyűlöli, mert ... Mert 1961-ben a gazdaság alapításakor a fent nevezett házaspár furcsán és érthetetlenül" elvál egymástól," mely túlzást siettek hivatalos dokumentummal is igazolni. Hamarosan kiderült, hogy különválásuk magyarázata megdöbbentően profán: ezzel mindketten megkaphatták a 25 ár háztáji birtokot. Paprikásodik bennem is a hangulat, mint mindig, ha kisebb-nagyobb közösség becsapásáról hallok, de az indulatok leülepedésével rájövök, nem tudom egyértelműen elítélni az emberpárt, s megkeseredik bennem az indok. Hisz, ha jól megnézzük, a parasztember létenek évszázadokon át egyetlen értelme a földszerzés volt, tíz körömmel kaparta ekéje elé a szántani valót, s nem fújhatott olyan erősen a szél, hogy egyik napról a másikra kimossa körmei alól az önzést. Az új közösségbe bebotlott emberpár is ezt hozta magára mindenekelőtt: a magántulajdon által elembertelenített ösztönt, a birtokszerzés fanatizmusát, mely annyiszor vezetett örtékházassághoz az idők folyamán, hogy most — esztendők múltával — nem is lenne szabad érdekből való elválásukon megrökönyödni. S mégis, a rökönyödés még hagyjon, de gyűlölködésnek nincs helye. Lassan, nagyon lassan épül az ember, de épül Mindenesetre, azzal semmiképp, ha ma, 19118-ban is sziszegő, vak gyűlölettel fordulunk azokhoz az embertársainkhoz, kik amúgy is nyögik már botlásaikat, családi és erkölcsi semmisülésüket. Akire embereket bíztak, meleg szóval, utak és sorsok történelmi ismeretének alázatával viseljék — érettül: