Megyei Tükör, 1969. július (2. évfolyam, 79-83. szám)
1969-07-05 / 79. szám
riportereink GALAC ..Nincsen különösen, nagy kiterjedése, sem szemet gyönyörködtető épületei, de ennek ellenére a Duna leghíresebb rxisán* városa“ (DIMITRIE CANTEMIR) Majdnem 301 évvel, ezelől íródtak le a fentiek, de a pár évvel ezelőtt ide látogatónak is merőben új, élményezett a viszontlátás. Vieriiatac ma különösen nagy kiterjedése, épületeinek, szemei gyönyörködtető szépsége és üzemeinek, vállalattainak folytán tényleg a legfejlettebb Duna-menti városunk. Napról-napra érződik a szocialista iparosítás dinamikája folytán bekövetkezett, soha nem látott fejlődés eredménye Ma már Gáláéról nem mint kikötővárosról beszélünk elsősorban, hanem mint országunk .- Tömörr Péter Áros Károly (Folytatása a 3. oldalon) 4100 tonnás hajó a 3 500 tonnás társaságában POSA PAUL felvétele VILLAG PROIEICTAIURI, EGYESÜLETEK I * UTYKOR AZ KKP KOVASZNA MLÍTVEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI NÉPTANACS LAPJA _H. ÉVFOLYAM 79. SZ.AM ALKOTÓ MUNKÁVAL KÉSZÜLÜNK A X. KONGRESSZUSRA kiváló eredmények titka Elmúlt már a félév végi hajrá, a legutóbbi napokban beérkezett utolsó adatok birtokában vállalati szinten összesítik az első hat hónap eredményeit, egy dolog azonban már bizonyos : a vállalat a kézdivásárhelyi faipar jelentős mértékben túlteljesítette első félévre előirányzott fermulatóit, sőt már nagy vonalakban eleget tett a X. pártkongresszus és felszabadulásunk 25. évfordulója tiszteletére tett vállalásainak. Az év elején vállalt 800 000 lej értékű többlettermeléssel szemben július 1-ig 1 584 000 lej értékű termékkel termeltek többet eredeti, és 984 000 lejjel a nemrégiben megemelt tervfeladataiknál. A számok több mint két és félezer ember kemény, megfeszített, hóval, esővel dacoló munkáját jelzik. Miert valljuk be, az eltelt hat hónap nem volt éppen kedvező a famunkások számára. Kezdetben a hosszúra nyúlt tél, majd a hetekig, tartó esőzések boríthatták volna fel a faipari vállalat terveit. A kedvezőtlen időjárás több mint 400 000 lej értékű kárt okozott, megrongálta az utakat, napokra leállította a közlekedést a vágterek felé. A vállalat és a különböző részlegek vezetőinek, a vállalat alkalmazottainak felelősségteljes munkája eredménye az, hogy csupán egyetlen termék érezte meg a kedvezőtlen időjárás következményeit. A bükk gátért a termelésével lemaradtak a tervmutatókhoz képest, ezt viszont a többi termékek mutatószámainak túlteljesítésével pótolták. A fenyő-gátérfánál 968 köbméterrel teljesítették túl tervfeladataikat, és 388 köbméterrel haladták túl a kongresszusi vállalásaikat a vállalt 150 köbméter bányafával szemben 810 köbméterrel termeltek többet az előirányzottnál, 100 köbméter fenyődeszkával, 265 köbméter bükkfadeszkával teljesítették túl a X. kongresszus tiszteletére tett vállalásaikat. (Folytatása a 2. oldalon) GÁBOR ÁRONRÓL — gondolatjelekkel Hősnél több volt, okos, iparkodó ember, akinek sorsa vérébe lopta a tehetséget, a feltörés gyönyörű kényszerét, hogy ne csupán azt tegye, amit lehet, amit felvillant a körülmények összejátszása, hanem, amit KELL. Ettől hős lesz az ember bizonnyal, pedig a hősiség nem a pillaras nagyszerűségében, hanem napok, évek teljességének vállalásában van —, ez szint úgy nagyszerű embereknek adatik meg csupán. Kicsit beleszólt a történelembe ez a szürke zekés ember, amikor történelmi kiválóságok LEHET-LÁTOGATÁSÁBA odavetette, mint szikrázó, sistergő bombát, a KELL-FOGALMAT. Kicsit beleszólt a történelembe, s nemcsak a szerencse a bátraké, hanem a tisztesség is nekik jár ki — így, százhúsz esztendő súlyos távlatából legalábbis. Nem volt hősibb, mondom, mint bármelyik a többi szorongó szürkezekések közül. Sok vért, vereséget megélt kis nép fiai közül azért volt akkor a legnagyszerűbb, mert legalulról jött: az ismeretlenségből vetette fel a pillanat kényszere, hogy vállaljon, valljon, irányt szabjon — azok helyett is, akik túlontúl emlékeztek a fegyvercsörgéses, harangzúgásos, kormos történelemre. . Lélektani pillanat volt az, amit fakó, áttüzesült hangja átvilágított, a kögörgeteg elindítása a bizonytalan rohanásba, de tisztességes, mert közéje ugrott maga is, a robajlás teljébe. Hereck—Kezdi—Eresztevény—Kökös : egy ember é letiltja, de az élet teljessége ugyanakkor, ami ezen kívül marad, az nem fontos, az készülődés, az energia visszafogott felgyülemlése. Hereck, 1814 : a jegyző uram Áron nevű fekete szemű fia belehunyorog a napfénybe, sejtése sincs arról, mi vár a világban a magafajtára : lehet katona, pap, jókezű mester, de vérébe lopott tehetségét soha meg nem mutathatja csillogóan . . . Ami utána jön, az arra jó, hogy ezt megtanulja. A határőrezredtől Pestig. Bécsújhelyig. Moldváig. Bodoláig ... Szentgyörgy már a hús eleje, az akarat villámló fellobbanása, a kétely, a félsz, a mérlegelés rőzséjére rávetni a lángot, hogy tisztító fényében feltünedezzék Hidvég, Kökös véres nagyszerűsége s a keresztelényi csend, az Úr mellett, a hársak között . . . Egy férfi útja, aki ki tudta mondani, cselekedni tudta azt, ami KELL, mikor mások azt latolgatták, mit LEHET . . . Tudósnak kellett volna lennie, de esze, a tett hűsége szerint ezt érdemelte volna, de hős volt csak, mert érdes, késes volt a kor.