Megyei Tükör, 1969. szeptember (2. évfolyam, 90-93. szám)

1969-09-06 / 90. szám

VI&AG PROLETÁRJAI. EGYESCJLJQTGK I § TŰKOR AZ RKP KOVASZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI NEPTANACS LAPJA 1969. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT ARA 50 BANI |(. ÉVFOLYAM 90. SZÁM A TIIIIKÁVI LÁTOGATÁS „Teherán népe lelkesedéssel, barátsággal és tisztelettel fogadta Nicolae Ceauşescut, Komania Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnökét, aki felesége, Elena Ceauşescu társaságában, Mo­hamed Keza Pahlavi Aryamehr sahinsah és a császárnő meghívására hivatalos látogatást tesz Iránban“ — „A főváros lakossága valósággal el-* árasztotta az utcákat. Az emberek százezrei üd- vüzlik a baráti román nép küldöttét és Irán sahinsahját“ — „A tömeg éltette a román—iráni barátságot'*. íme néhány szemelvény a helyszíni tudósításokból, melyeket ezekben a napokban szinte valamennyi világlap külpolitikai rovata élen közölt. \ rendkívül meleg fogadtatás és a két államfő tanácskozásainak témakörével kapcsolatos hírek mellett a hírmagyarázók ismét felhívják a figyel­met „Románia következetes külpolitikai vonalve­zetésére“, mely híven tükrözi az KKP X. kong­resszusának „korszerű és szocialista" szempont­jait, valamint Nicolae Ceauşescu elvtársnak a sahinsah hivatalos vacsoráján elhangzott pohár- köszöntője egyik kitételére, mely szerint „a ro­mán-iráni együttműködés mintaképe a különbö­ző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élés elve gyakorlati megtestesü­lésének. a kölcsönös megbecsülésen és bizalmon alapuló, gyümölcsöző nemzetközi együttműkö­désnek." S mintahogy az olyankor történni szokott, ami­kor két politikus találkozásának jelentősége túl­nő a közvetlenül érdekelt államok közvéleményé­nek természetes érdeklődésén, ezúttal is számos kommentár kerül a világlapok olvasóinak aszta­lára egyfelől a szocialista Románia eredményei­ről, céljairól, népgazdaságunk kiegyensúlyozott fejlődéséről, külpolitikánk tekintélyéről, másfe­lől azokról a reformokról, melyek az utóbbi é- vekben — pontosabban 1963 óta —, a sah sze­mélyes politikájának eredményeként mélyreható (Folytatása a n. oldalon) ERDŐVIDÉKI SZÉRŰKÖN Szeptember 2-án a búzaara­tást befejezettnek lehetett szú mi to ni a megye területén. 0*ak egy pár százalék maradt fiatra, ami rendszerint lassan fogy. ment ilyenkor a tenni való annyira szétágazó, hogy kevés ember marad a sarok ba szorult gabona lefogyatásá ra. Megkéselt az árpa is, s e rösen nézegeti kalászaival a földet, mintha visszakívánkoz na. de a 8ö százalékos ered ituMiyböl arra következtet lie tünk, hogy az arató-cséplök nem sokáig engedik töprengő ni. A búza és rozs cséplésé nek megyei átlaga 62 száza­léka, az árpának .">** százaléka volt aznap estig kicsépelve. Másodikén üzemzavar és egy eb okok miatt 31* kombájn es 11 cséplőgép nem dolgozott. A le aratott gabona közel 40 sza/a léka meg rakásokban állt a mezőn, aminek első számú o ka a gyakran hangoztatott kedvezőtlen időjárás. De sok e selben az ésszerűtlen szervezés es kapkodás, ami a munka torlódásból adódik ott. ahol a brigádosok. vezetőtanácsok nem tudják hamarjában el dönteni, mi a fontosabb. A tervezett szántásokat — amit immár a naptár miatt nem lehet nyárinak nevezni — 28 százalékban végezték el a termelőszövetkezetek. 12 000 hektárból közel 9300 hektár még hátra van. Egyes gazdasagok — ahol jobban megszervezték a mun­kát — inár végezlek. Kétven befejezték mind a búza, mind az árpa cséplését, Kökösljen a búzát csépelték ki : Száraz- ajtán. Árkoson, Bölönben az árpát. Egyelőre csak a rétyi szérűk csendesedtek el. s a kombájnok elvándorollak mán Péter Sándor Tompa Ernő (Folytatása a 4. oldalon) > bér 1 yo A TÖLGYFA- MOSOLYÚ EMBER r Bokor István, nyugalmazott textilgyári munkásnak Vati egy rögeszmém. Ha valaha hatalom akadna meyfosztani a: embert anyanyelvitől, gyönyörű képes­ségét a: értelmi-érzelmi megnyilatkozásra leigázni nem tudná akkor sem. Aki olvasni tud az összepréselt ajkak gondolatjeléből, aki a tekintetek tűzijátékától átizzik, s az arcvonások örök tektonikus mozgásban lévő de rűje vagy szomorúsága társat szólít meg benne, meg­békélhet az emberi közlés maradandóságában. Csak a mosolyok jelrendszere szerint hárammilliárd féle az ember. És a természet flórájánál is változatosabb. Égy ember néz velem szembe, tekintete gyöngyöző 1 izü kutaké. mosolya tölgyfából-faragott, kemény, kaca­gása hatalmas köveket görgető hegyipatak. S inig hüp- pögös-darabosan élete folyását meséli, a kutak vize kihűl, majd átforrósodik, s furcsátóli nézi, hogy az emlékezés tragikuma is meg-megcsörrenti a nevetés patakjait. Szája sarkában kicsi, fanyar árok. benne egy tizenöt eves lakatosinas kapaszkodik fölfele. a szál sarkainál már határozott és kemény férfiú, sztrájkot szervez a fehérebb kenyérért sóvárgó ajkak ellen és ajkakért, az orr alatti ráncokban nyomul tovább, ke­ményítve őket. majd elkanyarodva arra. hol nem a szimat uralkodik, de az őszinte nevetés szétsugárzó ráncai az arcon, a termékeny nyugalom mindeneket uraló derűje. És ide nyúlnak le érte a szem szomorkás szarkalábai, ellopni maradék ifjúságát, s rejteni egy háború becsapódó lövedékei elöl. Itt védi magát a szem öldök sáncai mögött a haj őszülő rengetegeinek ostro­ma elten, s kúszik tovább homlokránctól homlokrán­cig. őrizni az ifjúság maradék, de immáron örök tiszta lüktetését : a szabad gondolatot. Még most is hallom a fejszecsattogást, mely moso­lyát faragta. .4 sokat próbált, nehéz emberek mosolya ez. kik arovonáson sem tűséivé el emyedést. derűjü­ket is a szekercére bízták- Még most is hatlom a zúdu­ló. majd apró göcögésekkel elcsituló hegyipatakokat, melyek kacagását hozták. Csak a: ártatlan kisdedek és a nagyon erős emberek tudnak így neveim. Ha valaha hatalom akadna megfosztani az embert anyauyekétüb ilyen tölgyfamosobyú élökre bíznám az értelmi-érzelmi mog nyilatkozást. hadd iw;alkod ja na k a lárva- es hernyó-mosolyét, kétébHÍ-mosobffii én ragadozó­mon'v t/ú >á rsa kon mi n d ör itkköii BORTNYIK GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents