Megyei Tükör, 1969. szeptember (2. évfolyam, 90-93. szám)

1969-09-06 / 90. szám

A SIKERES TANÉVÉRT Szombaton, szeptember 6-án a megyei mptanács ülésszakán jelentést terjesz­tenek elő a tanulók nyári szünidejének ésszerű megszervezéséről és az új tan­év meg­kezd­ésérő. A referátumot ki­egészítő jelentések és a vita felmérik az eddig elért eredményeket, és számba veszik azokat a tennivalókat, melyek megyénk oktatási intézményeire hárul­nak, a párt X. kongresszusa Irányelvei­nek fényében. Az itt következő kis is­mertetést a jelentések alapján szerkesz­tettük. A jelentés részletesen elemzi az el­múlt iskolai év eredményeit, és rámutat egész sor hiányosságra, mely hátráltat­ta a tevékenység jó menetelét Figye­lemre méltó, hogy 26 446 tanulóból 22 969 tanuló zárta sikeresen a tanévet, tehát a beiratkozott tanulók 86,8 százaléka. A beiskolázatlan tanulók száma azonban igen nagy volt, elsősorban Dobollón, Bodokon, Szitabodzán, Élőpatakon, Bardócon és Bodzafordulón. Az érettségi vizsgák eredményei azt bizonyítják, hogy az esti tagozaton fo­lyó oktató-nevelő munka javítása érde­kében még sok a tennivaló; a nappali tagozat m­aturandusainak 92,4, az esti tagozat tanulóinak viszont csak 31,2 szá­zaléka vizsgázott sikerrel. A XII. osz­tályosok tevékenységének elemzése is­mét sürgősen orvosolandó hibákat tárt fel : a tanulók nem képesek megfelelő módon végezni az irodalmi elemzése­ket, gyenge a helyesírásuk , s ezek mind olyan tünetek, melyek az önálló gondolkodásra való nevelés hatékony­ságának alacsony fokát jelzik. Egyik következtetése ennek az elemzésnek az is, hogy a megyei tanfelügyelőség — főként líceumokat ellenőrző — munká­ján javítani kell. A megye líceumaiban végzett tanulók 50 százaléka az érett­ségi­­évében vagy a következő években sikerrel tette le a felsőbb fokú oktatási intézmények felvételi vizsgáit, s ez szá­mottevő eredmény. Az általános iskolák végzettjei is szépen szerepeltek a felvételi vizsgá­kon. Elsősorban az árapataki, a kézdi­­vásárhelyi líceum, a Torja I., a bodza­­fordulói líceum, az uzoni, a kovásznai, vajnafalvi és bácsteleki iskolák tanulói­­ értek el sikereket, viszont gyenge ered­ményt mutatnak fel a polyáni, bardóczi és martonfalvi iskolák diákjai. A tízosztályos oktatás általánosítása érdekében a megyei tanfelügyelőség a megyei néptanács végrehajtó bizottsá­gának tizennyolc IX. osztály létesítését javasolta. Jó eredményekről számol b­e a jelen­tés az egyes vetélkedőkön való szerep­lés tekintetében is. A tanügyi állandó bizottság jelenté­se, miután felsorolja a nyári szünidő­ben szervezett pionír és iskolás táboro­kat, és értékeli azok tevékenységét, a tanügyi káderek továbbképzésével és az iskolahálózat bővítésével foglalkozik. Sepsiszentgyörgyön két szaktagozat­tal alakult ipari líceum, ugyanitt a szak­iskola esti, Baróton pedig nappali ta­gozattal bővült Az iskolák javításában — bár még az elmúlt tanév végén elkészítették a terveket — az építkezési vállalat hibá­jából nagy lemaradások mutatkoznak (Kézdiszentlélek, Bodok, Zágon, Felső­rákos, sepsiszentgyörgyi építészeti szak­iskola, 1-es és 2-es számú líceum). Az eddig megjelent tankönyvek már eljutottak az iskolákhoz, s a tavaly ki­adott könyvek egy részét is leadják majd a tanulók. A laboratóriumok felszerelésére tör­tént erőfeszítések ellenére a jelenlegi készlet szegényes és nem korszerű, el­sősorban a hét líceum laboratóriumai­nak felszerelését kell rendezni. A beiskolázás kérdésével foglalkozva, a társjelentés javasolja, hogy azt ne csak a tanerők, hanem az összes helyi párt- és állami szervek végezzék, s nyújtsanak segítséget a tanulók szál­lításában és elszállásolásában is. Ebben az évben a megye iskoláiba 41 új szakképzett kádert neveztek ki, a fennmaradt 75 üres helyet is olyanok töltik be, akiknek szakképesítésük fo­lyamatban van. A tanügyi állandó bizottság ezek u­­tán javaslatokat tesz az észlelt hiányos­ságok kiküszöbölésére, majd a tanuló­körök, kultúrcsoportok tevékenységével foglalkozik, ismerteti azokat a verse­nyeket, melyeken megyénk iskoláinak tanulói részt vettek. Az iskolás kor előtti gyerekekkel fog­lalkozó intézmények hálózatának bőví­tésében is szép eredményekről számol­hat be a jelentés: a napközi otthonok­ba beíratott gyerekek szám­a 440-ről 620-ra emelkedett, és k­ülönösen a nyá­ri időszakban nagy gondot fordítottak az óvodák működésére. A szakmunkásképzés közvetlenül kapcsolódik megyénk iparának fejlődé­séhez. Új szakiskolák létesültek. Sepsi­­szentgyörgyön az építészeti szakiskola (4 szakun), stakly.um, Kív­dsvásárh­elyen megkezdi mokiidé­i­t a­­csavargyár számára munkásokat képző iskola ; több sepsiszentgyörgyi és kézdi­­vásárhelyi vállalat mellett szakképesítő tanfolyam van. Az 1969—1970-es tanévre már idejé­ben megkezdődtek az előkészületek. El­sősorban a tanügyi káderek szakkipcsv­­n­sének emelése állt a megyei tanfel­ügyelőség figyelmének középpontjában; ebből a célból tapasztalatcseréket, meg­beszéléseket tartottak, s már az elmúlt iskolai évben lényegesen javították a tan­felügyelőség munkastílusát is. A fel­merülő kérdéseket a helyszínen igyee­keztek megoldani. A nyári szünidőben 30 tanár és 93 tanító vett részt továbbképző tanfolya­mokon, ezen kívül 50 tanerő látogatta az amatőr kultúrcsoportok oktatóit kép­ző tanfolyamot A beinduló IX osztá­lyokban tanító káderekkel külön fel­készítő tanfolyamot szerveztek. Nem kielégítő azonban a tanügyben dolgo­zóik érdeklődése a szakképesítéssel szem­ben. 466 tanító tölt be tanári katedrát, ezek közül azonban csak 80 iratkozott be felsőfokú oktatási intézmények­be. A jelentés részletesen foglalkozik a tanulók nyári szünidejének megszerve­zésével. Miután már júniusban meg­történt az osztag- és egységparancsno­kok, valamint a szaktanárok felkészí­tése a táborozásra, több üdülő- és mun­­katábort szerveztek. A tervezett 630 ta­nuló helyett azonban csak 604 jutott el a táborokba az időjárás nehézségei, betegség, valamint egyes iskolák igaz­gatóinak hanyagsága miatt. Az ország különböző részeiből érkező 7000 tanulót szállásoltak el a megye iskolái. Jelentő­sek a Szent Anna-tói, az ikavári tábo­rok, a sepsiszentgyörgyi 2-es számú lí­ceumban­­szervezett sporttábor, az olt szemi üdülőtábor. A jelentés ugyanakkor nagyszámú o­­lyan szervezett kirándulásról tesz em­lítést, melyet megyénk tanulói tettek az országban vagy a vidék különböző turisztikai pontjain. Különös gondot fordítottak a nyár fo­lyamán a tankönyvek beszerzésére. A költségvetésből 1 560 000 lejt fordítottak tankönyvvásárlásra, 300 000 lejt labora­tóriumi felszerelések és 420 000 lejt is­kolai bútorzat beszerzésére. Megyénk is­koláiban a tüzelőanyagot is biztosítot­ták január 1-ig, sőt néhány iskolában egészen a tanév végéig. A jelentés foglalkozik még néhány belső tanügyi kérdéssel, majd felemlíti a tanügyi dolgozók feladatait a szak­képzésben, nevelésben, egyéni példamu­tatásban. Az előterjesztett határozati javasla­tok — melyek a jelentésekben feltárt helyzet ismeretében születtek — konk­rét intézkedéseket javasolnak az okta­tó-nevelő tevékenység anyagi, szervezeti, szellemi körülményeinek javítására, a fennálló hiányosságok kiküszöbölésére, a munka jobb megszervezésére. sátor az almafák alatt öltszem. A falu végén a kastely­á­­b­an, mint a mesebeli vár. A kapunál törüsnyak­kondás, fehérblúzos pionírok fogadják a látogatót, s ha szükséges, ka­lauzolják végig az udvaron, a termé­kén. Azt­án tőlük átveszi az ide entit az iga­zita­tó vagy valamelyik parancs­nok, s kezdődhet a beszélgetés a tábo­rozásról, a napirendről, az életről .A téglafalon kívül, a mir­özken zeneszó hallatszik. Itt, az almafők a r­t ütötték fel sátraikat a sepsiszen ■,\,tár­­gyi­­­es számú líceum táncosai és :• ne­szei. ..edzőtáborban vonultak, hogy fe­­­lkészüljenek 110 éves iskolájuk őszi ün­nepségeire. Középiskolások, csak ely­­­re akad egy-egy kisebb tanulni a ze­nészek között. Mindannyian tan­ai a líceum folklóregyüttesének, amely az elmúlt iskolai évben számos sikeres e­­lőadást tartott Sepsiszentgyörgyön és a környéken, Marosvásárhelyen és Bu­karestben. A tervek szerint­­ ezért is jól fogott ez a táborozás — az ősszel a csoport hoszabb turnéra indul, szükség van tehát a komoly munkára. Önmagában is érdekes ez a kerezmé­ny­ezé­s : délelőtt a megyei múzeum munkatársainak irányításával régészeti munkát végeznek, az itt épült római castrum maradványait hozzák felszínre, délutánonként pedig próbálnak. Gyako­­rolják a régebbi számokat, s ezek mel­lett természetesen újat is tanulnak a bihari táncot (van is sikerük: lá-n­v­­ány miatt például két máramaros­ kis­lány ugrott be, hogy a fiúk ne tűr­ik magukra a táncot.) A zenekar pedig Kodály népdalfeldolgozásaiból i ■­­ül egy csokorravalóval. Nem csoda, hogy a táborban sztárok lettek: az­ét nya­raló kicsi pionírok csillogó sze­­mei néznek fel rájuk, a szakácsnő — a rossz nyelvek szerint a felszolgáló lányok un­szolására —, ha szükséges, harmadszor is telerakja másodikból a fiúk lányt­ó­­ját. Különösen Rácz István­, a zenekar prímását értékelik nagyra, hisz minden este a tánchoz az ő „bandája" szo­lál­­tatja a zenét. A legutóbbi táborváltás­­kor nyilvános szereplésre is felkérte ő­­ket a tábor vezetősége, s a rögtönzött koncertet nagyon lelkesen megtapsolták a körülállók. Persze, attól sem riadnak vissza, hogy a ,,legkritikusabb“ ablakok alatt éjjeli zenét szolgáltassanak. Így vált slágerré a táborban a Nagyságos asszonyom kezdetű dal, ezt dúdolják lefekvéskor kicsik és nagyok egyaránt, ettől hangos minden este az almafák alatt felhúzott sátrak környéke. Anél­kül persze, hogy eszükbe jutna utána nézni : ki is az a nagyságos asszony ? (péter) ­ Még nem kelt fel teljesen a nap, csak a fenyőfák teteje napozhatott, s a gyerekek már kint tornász­ok a kavicsos homokban, aztán rohantak föl a hegy­re, hogy még reggelizés előtt összeszedjék az esti tábortűzhöz a fát. — Hét órakor van az ébresztő — mondja Gsiki Attila, a tábor vezetője, akivel erről a félnomád életmódról és e nem mindennapi pionírtábor menet­rendjéről beszélgettünk. Bizonyos értelemben ez a legkülönlegesebb tábor, amit valaha is láttam, s azt hiszem, hogy itt őszin­tén jól érezték magukat a gyerekek. Emlékszem, gyermekkoromban milyen izgalommal vártam az első tábor nyaralást, s mennyire nem vártam aztán a másodikat, mert sokkal vasaltabb és feszesebb volt a program, mint az iskolában, s éppen ez az, ami megnyerte tetszésemet a Szent Anna-tó mellet­ti táborban hogy a program a legnagyobb szabad­­ság­ot biztosítja a gyerekek számára, s mégsem ta­lál­koz­unk fegyelemsértéssel. Az étkezést, sajnos csak a vezetők tudják, hogy mi­ben nehezen lehetett biztosítani, mert az áradás­kor elmosta a h­ír az egyik hidat, aztán ötven kiló­ úszótábor méteres kerülővel lehet feljutni a táborhoz. De azért minden jó és minden szép, mondták a gyerekek. Már a jövő évi tervekkel is készül a tábor veze­tősége, s ez azt jelenti, hogy jövőben nem három szériában nyaraltatnak, de kihasználják majd a ké­ső júniust és kora augusztus napjait is. — Nézze csak meg a tábor naplóját — mondta a táborparancsnok, s aztán hangosan nevettünk a beírásokon : „... és azon kívül az volt a legnagyobb élményem, hogy halásztam a tóban, de nem fog­tam semmit.­“ Rengeteget halásztak, barnák és úszni tanultak. Mit lehetne ennél többet mondani róluk ? Az esti tábortűz mellett a legújabb beat-számokat énekel­ték, de nem állt rosszul nekik a népdal sem. Akkora máglyákat hordtak, amelyek már csak akkor lehet­nek nagyobbak, ha tíz-húsz esztendő múlva vissza­emlékeznek a tóparti estékre... De beszéljünk inkább a gyakorlati oldaláról a dolgoknak. A pionirtanács szervezte ezt a nem mindennapi tábort, s egy egészen kis összeggel a szülők is hozzájárultak. Négy nevelőtanár vigyá­zott a gyerekekre, és rendre elküldték szakácskép­­viselőjüket a kézdivásárhelyi, a baráti és a sepsi­szentgyörgyi iskolák. Pirosra, fehérre festett fagyöngyök jelezték a mélyvíz határát, s a fennmaradó sávban úszkált, aki úszni tud, mászkált, aki nem tud úszni. — Komolyabb fegyelmi problémájuk volt ? — Nem, igazán nem panaszkodhatunk a gyere­kekre. Nagyon igyekvőek, volt olyan, aki már a harmadik napon megtanult úszni, és jólneveltek ■. Nézze meg, itt van az a Duci-kölyök. Elek. Mek­kora szája van ! É­s ha egy nála kisebb megkérné valamire, biztos megcsinálná. Elbúcsúztunk a tábortól, a kráter pereméről visz­­szanézve láttuk az apró­ katonai sátrakat, feszesek és jólneveltek voltak, úgy hogyha nem visszapil­lantó lettem volna, hanem először látom őket, azt hinném, hogy valami vigyázz-sorokban menetelő díszezred lakik bennük. Vass László megyei TÜKÖR ti. évfolyam 90. szám

Next