Megyei Tükör, 1969. november (2. évfolyam, 98-102. szám)

1969-11-08 / 99. szám

a téli munkálatok előkészítése (Folytatás a/, első oldaltél) üzem villan­ythálózatának be­kötése. Ezek közül — ha az hónapjában egyáltalán átadás lehet fontosság­i sorrendet felállíta­ni — különösen sürgős a tech­nológiai meleg és fűtés biz­tosítása, nemcsak az átadás, hanem a részleges kapacitás­sal beindult termelés szem­pontjából is. Igaz ugyan, hogy a Vörös Grivica által leszállí­tott hibás kazán szétrobbaná­sában nem felelős sem az é­­pítő, sem az új vállalat, de most a szállítóvállalat szere­lőivel karöltve mindent meg kell tenniük a kazánház mi­előbbi működtetése érdekében, hogy biztosítani tudják az új vállalat alkalmazottainak kér­dését, és hogy számukra meg­felelő munkakörül­mé­­nyeket teremtsenek. Köztudomású, hogy az épí­tők határidő előtt csaknem há­rom és fél hónappal, felszaba­dulásunk negyedszázados év­fordulója tiszteletére, részlege­sen átadták a készruhagyárat. Az ezt megelőző az építők valóban időszakban dicséretre méltó munkát végeztek. Ez­után azonban lanyhult az itte­ni munkálatok üteme, a mun­kásokat átirányították a kemé­nyítőgyárhoz, ahol a fő mun­kacsarnokot kellett szerelésre előkészíteni. Nyilvánvalóan hi­ba volt megelégedni félsiker­rel, a részleges átadással, hi­szen amellett, hogy az építőket vállalásuk kötelezte a teljes átadásra — határidő előtt két hónappal — szeptember 30- ra, a végleges határidő eset­leges kitolódása eddigi sike­reiket, eredményeiket is ha­tálytalanítják 2. Nem túlzunk, amikor azt állítjuk, hogy csaknem ennyi­re sürgősek a keményítőgyári munkálatok is : az elkövetke­ző egy-két hónapban hatalmas volumenű külső munkát kell elvégeznie a fővállalkozónak (a brassói 5-ös tröszt), ahhoz,­­hogy biztosíthassa a brassói 10-es szerelővállalat és a gé­pi felszerelést szállító holland cég szerelői számára a mun­kát. Pillanatnyilag a téli mun­kafeltételek biztosítása szem­pontjából legfontosabb a fő munkacsarnok lezárása, és fűtésének biztosítása. Egyelőre még mindkét kérdés megol­dásra vár. A kazánokat fel­szerelték ugyan, és tíz nap alatt működőképes állapotba lehetne hozni, de hiányoznak a kazánházi felszerelések ; a 10-es szerelővállalat sürgősen el kell végezze a pakura tar­tály belső szerelését, valamint a tartály és kazánház között még a fagy beállta előtt le kell fektetni a beleülő csöveket , és — ez talán a legsürgetőbb — ideiglenesen, amíg leszállítják az aero-termeket, szervezési költségekből biztosítani kell a főcsarnok fűtését. Az építők tevékenységére — valószínűleg a tervlemaradás következtében — egyfajta kap­kodás jellemző. Kiásták egy egész sor objektum alapját, e­­setleg kiöntötték a betont s aztán hetekre, hónapokra úgy hagyták befedetlen. Például az értékterv teljesítése érdeké­ben — a vasbeton szerelést és -öntést nagyon jól fizetik — kiöntötték a kukorica-silót, ki­ásták a víztartály helyét — de befedetlenül hagyták. Hogy­ha ezeket a tél folyamán így hagyják, a fagyott víz szét­feszíti a betonfalakat, a víztar­tálynál pedig kezdhetik elöl­ről a földmunkát. Ezzel szem­ben elhanyagolták a defenitá­­l­óállom­ás munkálatait, holott itt munkafelületet kellett vol­na biztosítani a szerelők szá­mára, annál is inkább, mert ez egyike azoknak a munká­latoknak, amelyektől az üzem átadási határidejének tiszte­letben tartása függ. És végül egy minisztériu­mokat érintő kérdés. A ke­ményítőgyár ez évi tervfelada­tait képező LTE összeg 9,5 millió lejjel nagyobb, mint a fizikai tervben szereplő kivite­lezési tervezetek által megha­tározott összeg. Így aztán fenn­áll annak a lehetősége, hogy bár az építők teljesítik a fi­­ziikai tervet, értékben 9,5 millió lejjel alatta maradnak tervfeladataiknak. Az élelmi­­szeripari és építésügyi minisz­tériumok feladata sürgősen re­­vidiálni az építők ez évi fel­adatait, mégpedig abban az ér­telemben, hogy a fizikai tervet egészítsék ki újabb 9,5 millió lej értékű objektummal — hi­­­szen sem az építőknek, sem az építtetőknek — és legke­vésbé a nemzetgazdaságnak — nem érdeke, hogy előirány­zott beruházási összegek ma­radjanak kihasználatlanul. 3. A kézdivásárhelyi negyed építőtelepe számára ipari a megye többi építőtelepeihez hasonlóan — a legtöbb gondot a munkaerő hiánya okozza. Való igaz, soha sem tudják az összes munkálataik számára biztosítani a megfelelő létszá­mú munkaerőt. De ebben vonatkozásban nem is tettek a meg mindent. Gheorghe Gheor­­ghiu-Dej városból az idén és a múlt évben százával mentek tovább Moldva más városai­ba az építőmunkások — köz­tük nagyon sok Kovászon me­gyéből elszármazott is. A téli időszakban az építőtelep ve­zetőségének, a városi pártbi­zottságnak és a megyei mun­kaerő-elosztó hivatalnak lesz a feladata felkutatni azokat az építőipari dolgozókat, akik számára előnyös Kézdivásár­­helyen dolgozni. A csavargyárnál haladnak pillanatnyilag a legjobb ér­temben a munkálatok — igaz, itt az átadási határidők m­ég távolabbi­­k. Az építők és é­­pü­letek legutóbbi havi tanács­kozásán az 5-ös tröszt és az építésügyi minisztérium kép­viselői határozottan biztosítot­tak arról hogy évi terv­fel­adataikat maradéktalanul tel­jesítik. Ennek meg is van lehetősége, minden attól függ, a­hogy a fő­vállalkozó és a töb­bi építőipari vállalat­­ hogyan használja ki az elkövetkező napokat és heteket. 4 megyei TÜKOR könnyítsük meg A BURGONYA FELVÁSÁRLÁSÁT Az állami központosított alapok biztosítása érdekében a fogyasztási szövetkezetek megyei szövetsége is széles körű akciót szervezett a szükséges burgonyamennyiség felvásár­lására. Naponta több mint 10 vagon burgonyát vásárolnak fel. A párttagok kezdeményezésére Kilvénból és Szotyorből több mint egy, Papokról pedig egy vagonnal értékesítettek ezen az úton. Csernátonban 5 000, a sepsiszentgyörgyi MTSZ- ből pedig 4 000 kilót ajánlottak fel a párttagok. Mindkét gazdaságban az elnök, a brigádosok, az alapszervezet titká­ra jár az élen. Jellemző a sepsiszentgyörgyi Palkó néni és a crematoris Duka Mária esete. Palkó néni, amikor a me­gyei pártszervek felhívását hallotta 200 kilót ajánlott fel, pedig idősebb asszony, egyedül dolgozott, és nem éppen tonnában számlálja az osztalékot. Duka Mária a gazdaság­tól kapott 300 kilóból 100 t a fogyasztási szövetkezet útján értékesít. Hozzájárulásuk megszégyeníthetne sok olyan fiata­labb, jó erőben lévő szövetkezeti tagot, aki az árak téli és tavaszi alakulására spekulál. Az akció megkönnyítése érdekében a szövetkezeti szö­vetség speciális kiutalást kapott, és egységeiben szét is osz­tott 200 aragázpalackot. 500 petróleum melegítőkályhát, amit azok a termelők vásárolhatnak meg, akik legalább 2 000 kilogramm burgonyát értékesítenek a felvásárlókon ke­resztül. 1 400 kilogramm burgonyáért vízipumpát vehetnek vagy nagyon keresett építőanyagokat : cementet, cserepet, kátránypapírt, PFL-lemezt, ugyanilyen alapon biztosítják a háztáji és egyéni gazdaságok műtrágya igényét. Amennyi­ben ez a kezdeményezés beválik, újabb mennyiséget oszt­hatnak szét ezekből az árukból a falusi szövetkezeti egysé­gekben. Az országnak nagy szüksége van minden szem bur­gonyára, hogy biztosíthassa az ország lakosainak minél jobb ellátását. Ezért szükséges, hogy minden egyes közsé­gi szerv és szervezet segítse a falusi szövetkezeteket a fel­vásárlásban. Ez mindannyiunk érdeke. Lengyel László év végi gondok Hosszú hónapok rossz hagyománya jön meg októ­berben a sepsiszentgyörgyi bútorgyár tevékenységé­ben : július óta először teljesítette a vállalat tervfel­­adatainak egy részét, és jelentős javulás észlelhető valamennyi mutató vonatkozásában. Az áruterme­lési tervet 100,4 százalékban, az eladott és bevétele­zett árutermelési mutatót 101,1 százalékban, az össz­termelési tervet pedig 94 százalékban teljesített­ék — és ez utóbbi is —• a tíz hónapi 81,5 százalékos telje­sítményhez képest — a vállalat valamelyes megújho­dását sugallja. Mennyiben jogosít fel optimizmusra a vállalat októberi (majdnem) sikeres tevékenysége ? A kér­dés indokolt, hiszen már valamiféle gépiességet kell látnunk abban, hogy egy-egy hónap sikeresebb tevékenysége után két-három hónapos pangás követ­kezik. Vajon a legutóbbi hónap sikerét nem követi most is — az előző tapasztalatokhoz hasonlóan — ú­­­jabb pangás ? És ha most hosszabb időszakon ke­resztül (két-három hónapig) a vállalatnak fokozot­tabb erőfeszítések révén sikerül teljesíten­i­e ar fel­­adatait, vajon megoldódtak-e a problémák ? E kér­dés feltevését indokolja az a tény, hogy az utóbbi két évben — amióta a vállalat mélyponton van — már számtalan tanácsadó szakember állította a leg­nagyobb meggyőz­ődéssel, hogy a dolgokat két-három hónap alatt rendbe lehet hozni; azóta egymást kö­vették a szakemberek, a vállalat vezető állásaiban, és a személyi cserékhez mindig a legteljesebb siker reményét fűztük — és mindannyiszor a legteljesebb mértékben csalód­­­unk. KERET ÉS TERV A terv — legalábbis tervgazdálkodásunk jelenlegi gyakorlatában — nemcsak célt, feladatot jelent, ha­nem keretet, lehetőséget is. A bútorgyár összterme­lési terve az elmúlt évhez képest közel 11 millió lej­jel növekedett. Lehet, hogy egy ilyen méretű terv­­növekedés, a komoly nehézségekkel küzdő vállalat számára nem éppen a legjobb út a mélypontról való felemelkedés szempontjából. Az igazsághoz az is hozzátartozik viszont, hogy a vállalat alkalmazottai­nak a tervei megbeszélő közgyűlésén mindenki e­­gyetértett abban, hogy ezeket a feladatoka­t teljesíte­ni lehet, csupán az anyagkiutalásban kérték felettes szerveik segítségét. Van azonban tervfeladataiknak egy olyan vonatkozása is, amely érzékenyen érinti a vállalatot. A vállalat vezetői az elmúlt évben hátrá­nyosan szerződtek, többnyire olyan munkaigényes termékekre, amelyeknek termelékenysége — a je­lenkori normák alapján — alatta áll a terv teljesí­téséhez szükséges átlagnak. így alakult ki a követ­kező állapot : a terv teljesítésében egy alkalmazott egy órai termelékenysége 41 lej értékű kellene le­gyen — a szerződött termékek előállítására előirány­zott teljesítmény — ismétlem : a vállalat érvényben levő normái szerint viszont 34 lej értékű. Nos, ez nyilvánvalóan előnytelen a vállalat számára, de. .. végeredményben ők szerződtek, ők bábáskodtak a helyzet kialakulásánál A helyzetet csak súlyosbította az a tény, hogy szer­ződéseik nagyon sokféle termékre vonatkoznak, sőt ezen felül számtalan külön megrendelést fogadtak el, és ez megint a termelékenység csökkenése irányá­ban hatott. És ebben ugyancsak a vállalat vezetői a .,ludasok“, hiszen mindenki tiltta, hogy a vállalat er­dőit helyzetében — egy külön megrendelésre dolgo­zó műhely létesítése nélkül — nem lett volna sza­bad tovább bonyolítani ezekkel a vállalat helyze­tét. Nyilvánvaló, hogy a fenti keret kevés lehetőséget nyújt a kilábalásra, viszont vita felett áll az, hogy a tervf­el­adatok és szerződési kötelezettségek telje­sítése törvény. Ilyen helyzetben pedig egyedüli lehe­tőség a termelékenység növelése, annál is inkább, m­ert az érvényben levő normák elavultak. Az új fizetési rendszernek és a termelés új igényeinek megfelelően, szeptembertől három részlegen megkezd­ték az egyéni — technikailag megalapozott — nor­mák alkalmazását — és tegyük hozzá, teljes sikerrel, íme a bizonyíték: egyetlen erélyesen végigvitt in­tézkedéssel új lehetőséget teremtettek a terv teljesí­tésére. A vállalat vezetőségéből eddig éppen a hatá­rozottság hiányzott. „A MENTALITÁSSAL VAN BAJ" Felesleges újból felsorolni a termelés további, a­­gyonelemzett akadályait. Számtalanszor leírtuk mi is, elmondták az illetékes felettes szervek, hogy a helyi iparnak általában nem kielégítő az anyagellá­tása, a bútorgyárnál pedig különösen rosszul műkö­dik a beszerzés. Mindenki számára a megoldás egy megyei faipari kombinát megalakításával körvonala­zódik, amely — és ez lenne létrehozásának alapvető indítéka —, megfelelő fejlődési távlatokat nyitana a megye hagyományos bútoripara számára is. Számtalanszor képezte m­a tárgyát a bútorgyá­ri munkaszervezés, a technológiai folyamat újjászer­vezése, a gépek kihasználása. Ezeknek a kérdések­nek a megoldása két dolgo­n bukik : 1. A termelési felület szűk, a toldo­zgatás olyan feltételeket teremtett, amelyek között igen-igen szűk­re szabottak az ésszerűség határai. 2. A vállalatnál még mindig a mai napig nincsen olyan termelési fluxus, amely egyáltalán felvetné az ésszerűsítés lehetőségét; ma még mindent ,.hajrák­kal“, amolyan tűzoltó politikával oldanak meg. Nyilvánvaló, ez az állapot — már ki tudja mióta — tűrhetetlen. Egyetlen megoldási lehetőség van : a vállalat és a helyi ipari igazgatóság szakem­bereiből, és ha kell — márpedig kell! — más szak­emberekből álló bizottság mérje fel a helyzetet és határozza meg a tennivalókat. Azután pedig a leg­teljesebb határozottsággal térjenek rá a végrehaj­tásra. A vállalatnál mindenkinek van valamilyen javas­lata a helyzet jobbítására. Kérdésemre, hogy miért nem valósítják meg, egyértelmű a válasz . ..Az em­berek mentalitásával van baj. Az emberek megszok­ták a kisiparos munkamódszereket, nem tudnak át­térni a vállalat mai igényeinek megfelelő munkastí­lusra­. És rögtön utána következik a dicséret is. Bányai Csaba főmérnök mondja: ,,Aranyat ér a it­teni munkások keze. Ha előző munkahelyeimen ilyen emberekkel dolgoztunk volna, kétszeresét, teljesíteniük volna feladatainknak. Nos nyilvánvalóan követke­zik a megoldás : meg kell teremteni az új munkastí­lus feltételeit. A normák rendezésének fentebb em­lített példája bizonyítja, hogy új körülmények kö­zött is jól dolgoznak a bútorgyár munkásai. Múlt havi tervét csaknem teljesítette a bútorgyár, novemberi tervének teljesítésére is megvan a lehe­tőség. A hónapot 4 millió lej értékű félkészáruval kezdték, ez pedig elegendő a havi terv teljesítésé­hez. Csakhogy az első dekádban újabb problémák merültek fel: késett az AM típusú szekrényekhez szükséges furnir — veszélyben a tíznapi terv telje­sítése. Nyilvánvaló tehát, hogy még nem oldódtak meg maradéktalanul a problémák, de talán most jó úton jár a vállalat vezetősége. Ahhoz, hogy a válla­lat vezetősége funkcióját teljesíthesse a város és a megye egész sor intézményének támogatására van szüksége. Mégpedig olyan támogatásra, amely a v­ ál­­lalat vezetőivel egyetértésben segít a dolgok rende­zésében. Gajzágó Márton II. évfolyam 99. szám

Next