Megyei Tükör, 1970. február (3. évfolyam, 112-115. szám)

1970-02-14 / 113. szám

# B műm ^4TŰKOR A 7 RKIS KOV­ÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTAN­ÁCS LAPJA 1970. FEBRUÁR 14., SZOMBAT ARA 50 BANI III. ÉVFOLYAM 113. SZÁM VILÁG PROLETAMAI, EGYESÜLJETEK ! A SZAKSZERVEZETEK KOVÁSZNA MEGYEI KONFERENCIÁJA Szerdán, 1970. február 11-én tartották meg a sepsiszentgyörgyi textilgyár gyű­léstermében a szakszervezetek Kovász­­na megyei konferenciáját. A konferen­cia a részt vett Király Károly elvtárs, az Sz­KP Központi Bizottsága Végrehaj­tó Bizottságának póttagja, a megyei pártbizottság első titkára, Vilsan Ioan elv­társ, a Romániai Szakszervezetek Általános Szövetsége Központi Tanácsa Végrehajtó Bizottságának tagja, a szer­vezési osztály vezetője. Ipari vállalatok, mezőgazdasági egységek, intézmények szakszervezeteinek 244 küldötte mellett 18 meghívott is helyet foglalt a terem­ben. A gyűlést Orbán Árpád elvtárs, a megyei szakszervezeti tanács elnöke (Folytatása a 2. oldalon) KIRÁLY KÁROLY ELVTÁRS BESZÉDE (rövidített szöveg) „Először is engedjék meg, hogy közve­títsem Önöknek és Önök útján Kovászna megye összes dolgozóinak a megyei párt­bizottság bürója és a megyei néptanács végrehajtó bizottsága forró üdvözletét az ipari, mezőgazdasági és más tevékenységi területek tervfeladatainak teljesítésében való részvételükért. Az előterjesztett jelen­tés sokoldalúan elemezte a tömegek moz­gósítása terén kifejtett tevékenységet, a szakszervezeti szervezetek hozzájárulását Kovászna megye gazdasági eredményeinek eléréséhez." Mintegy kiegészítésképpen a múlt évi megvalósításokhoz, a szónok az 1970-es év első hónapjában kifejtett lendületes munkát, a havi terv teljesítését, túlszárnya­lását idézte. Az elmúlt hónapban a globá­lis tervet 104,1 százalékban valósították meg gazdasági egységeink, ami az előző év hasonló időszakához viszonyítva 28,5 százalékos növekedést jelent. Az eladott és bevételezett árutermelés elérte a 103,7 százalékot (27,5 százalékos növekedés), a munkatermelékenység 103,5 százalékra nőtt (ez 15,9 százalékos növekedést ered­ményezett). A megye exporttervét 15,7 szá­zalékkal szárnyaltuk túl, ugyanakkor a je­lentősen megnövekedett beruházási össze­gek 4,6 százalékát már fel is használtuk a múlt év januári 1,5 százalékkal szemben. Ugyanígy 5,1 százalékkal nőtt a kereske­delem útján forgalomba hozott és el­adott árumennyiség. Ez a tény talán min­denkit meggyőz a dolgozók vásárlóerejé­nek a növekedéséről, ami elsősorban az (Folytatása a 2. oldalon) ZÁRSZÁMADÁS KÉZDISZENTLÉLEKEN A kézdiszentléleki MTSZ február 7-én, a megyében elsőként tartotta meg év vé­gi közgyűlését, így is a rendje, mert ter­melési eredményei jók, és a javadalmazás tekintetében is az elsők közt számolt el. A gyűlést Szász Domokos elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, a termelőszövetkeze­tek megyei szövetségének elnöke vezette. Részt vettek a gazdaság, a helyi néptanács vezetői, a községi pártbizottság tagjai. A vezetőtanács, ellenőrző bizottság és a bíráskodási bizottság jelentései után Mol­nár József, a gazdaság főmérnöke ismer­tette az 1970-es termelési, költségvetési tervet és az intézkedési tervet, majd a hozzászólások következtek. A gyűlés elnö­kének javaslatára a tagság jóváhagyta a beszámolókat, egyetértett a tervszámokkal, majd megválasztotta a 17 tagú vezetőta­­nácsot, az 5 tagból álló ellenőrző bizott­ságot, a bíráskodási bizottság 5 tagját és kijelölte a normázó bizottságot. Azután megszavazták a megye gazdasá­gaihoz intézett felhívást, és a községi párt­­bizottság felolvasta az RKP főtitkárához, Nicolae Ceauşescu elvtárshoz intézett táv­iratot. A lelkes légkörben elfogadott táv­irat a következőket tartalmazza : A kézdiszentléleki MTSZ február 7-i köz­gyűlése mély felelősségérzettel, kritikai és önkritikai szellemben elemezte az 1969-es tervfeladatok teljesítését, megvitatta a fo­lyó mezőgazdasági év termelési tervét. . . A termelőszövetkezeti tagok közgyűlése — hangzik a távirat — jelenti a párt ve­zetőségének, hogy a pártszervek és párt­­szervezetek irányításával gazdaságunk a múlt évi össztermelési tervet 117 százalék­ban teljesítette ... A távirat a továbbiakban felsorolja a termelési terv területegységre és állatokra vonatkozó mutatószámainak túlszárnyalá­sát, majd a takarmányalap biztosítására foganatosított intézkedéseket és az állami központosított alaphoz való hozzájárulást említi, végül a következőképpen fejeződik be : Biztosítjuk a Központi Bizottságot és önt személyesen, tisztelt Nicolae Ceauşescu elvtárs, hogy a kézdiszentléleki MTSZ kommunistái és tagjai becsülettel felelünk pártunk és kormányunk minden felhívására, hogy ezzel is hozzájáruljunk, drága hazánk, a szocialista Románia felvi­rágoztatásához. A közgyűlés végén Szász Domokos tit­kár elvtárs tartott záróbeszédet, részlete­sen felelevenítve a termelőszövetkezeti ve­zetőkre, és általában a gazdaságokra vá­ró feladatokat. A kézdiszentléleki mezőgazdasági terme­lőszövetkezet múlt évi eredményei alapján a megye első gazdaságai közt kapott be­ Tompa Ernő (Folytatása az 5. oldalon) ÉLŐ EMLÉK 3. oldal ÜVEG­ ÁLOM 4. oldal ÖRÖK HELLÁSZ 6—7. oldal RÉGI JÓ ISKOLAMESTEREK 10. oldal egyenes beszéd Jól sejtettem, tüstént összekapták maguk előtt az ujjast mindazok, kik Egy krumpli — két krumpli (Tükör, 111. szám) című cikkemtől érint­ve érezték magukat, s bejutottak a reklamációk is szaporán. Az érvek közt olyan is akad, melyet helyénvalónak érzünk (pl. egy község néhány kellér­­kedő emberére való figyelmeztetés), s elemző riportban szándékozunk a je­lenség tövéig nézni. Egyelőre az­ érvcsombolyágból csupán egy szált csip­pentenénk ki, afféle szemléletbeli sárkány ez, mely ellen, ha kevés remény­nyel is, de hadakozni érdemes. És szól pedig : „Nekünk, községi elöljáróknak csupán tekintélyün­ket csorbítja a Tükör ilyen cikkekkel, segítség helyett. Súlyos és felelős pozícióban vagyunk, nem szaladgálhatunk olcsó népszerűség után. Hogy állunk majd ősszel a termelők elé, hasonló igénnyel ?" Az egyenes, pártos beszéd hívei és propagálói vagyunk szerény kö­rülményeink között. A szóban forgó írásban egyetlen községi elöljáró men­talitása örvén kárhoztattunk egy káros gyakorlatot, s nem törtünk általá­ban semminemű tekintélyre. Hogy többen magukra ismertek — annál jobb — és annál szomorúbb. Úgy látszik, a respektusról vallott felfogás körül még mindig valami huncutság lehet. Még mindig sokan képzelik, hogy a hivatali karosszékkel együtt batgunyi személyi oltárt is örököltek, mely­­flott magától kell le­perdülnie a fejről annak a kalapnak. Tekintélyt nem lehet kiutalásra szerezni, az­ csak egyféle van, melyet mind kis-, mind nagy­ember csupán személyes példaadásával, közért-munkálkodásával nyerhet és őrizhet. A községek élére is azért állított vezető embert a párt, hogy az illető község dolgozóinak érdekeit (a szó helyes értelmében) képviselje, anyagi és erkölcsi érdekeit, mert csak ezáltal szerezhet a legegyszerűbb emberek soraiban is mind több hívet annak a politikának, mely értük mun­kálkodni igyekszik. Az a vezető, ki személyiségét vesztve felfele hajbókol és lefele rúg, elszigetelő és elidegenítő erő. A falvak népe már nem az a me­sebeli csőcselék, mely akkor is tapsol kiskirálya új ruhájának, ha az éppen meztelen. Úgy érezzük, e szerrel-közzel felvillanó meztelenségre irányítva a figyelmet, azoknak a községi vezetőknek a tekintélyét is erősítjük, kik minden idegszálukkal népü­k érdekeiért fáradoznak, olcsónak igazán nem mondható népszerűséggel. Hogy pedig az eljövendő őszi kampány előtt egyesek már most le­sütik szemüket, igazán megértjük. Sütheti is, ki már úgy belejött a haj­rázásba, hogy a harmonikus és tervszerű gazdaság­fejlesztésre koncentrálás helyett már csak „hó­ rukk"-okban tudja elképzelni távlatilag is a terme­lést. Arravaló ez a békés tél, mely alatt pihenget kapa és földműves, hogy tornásszon közben az agy is, hogyan és miként lehetne enyhíteni azt az idegőrlő hajszát, melyet nagyon sokszor a kampányok hoznak mifelénk. Úgy érezzük, csupán eddigi tapasztalatainkkal való szembenézéssel, szak­szerű és megelőző szándékú töprengéssel, a dolgozók és vezetők viszonyá­nak mélyítésével fog enyhülni, és semmiképp sem e sokhelyütt megromlott szimpátia elhallgatásával, ál-glória kovácsolással, de még hatalmas, ter­­mény-behajtásra való nekigyürkölőzéssel sem. Bármilyen javat behajtani csak termőföldön és állaton lehet, emberen nem. Úgy hogy legyen csak a király új ruhá­ja e föld népének munkás szeretete és érdekei­nek képviselete továbbra is az emberség há­romszéki szőtteséből. Hátha benne inkább előbbre megyünk.t. r.!

Next