Megyei Tükör, 1970. február (3. évfolyam, 112-115. szám)
1970-02-14 / 113. szám
I . KIRÁLY KÁROLY ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az első oldalról) új fizetési rendszer általánosítása eredményeképpen megnőtt jövedelemnek tulajdonítható. Az 1970-es év első hónapjának eredményei talán - elsősorban a munkatermelékenység terén - sokat igérőek. Ezek a megvalósítások feljogosítanak arra a következtetésre, hogy minden előfeltételünk megvan kiváló eredmények elérésére a szocialista munkaversenyben, amelyben részt vesznek a megye párt-, szakszervezetei és KISZ-szervezetei, néptanácsai, az összes dolgozók. A továbbiakban Király Károly elvtárs kiemelte, hogy a konferencia munkálatai, a hozzászólások érettségről, felelősségérzetről tanúskodnak, kidomborították azt a kemény elhatározást, hogy megyénk dolgozói minden képességüket, tehetségüket hasznosítva, nagy lendülettel kapcsolódnak bele a feladatok teljesítésébe, rámutattak dolgozóinknak a pártpolitika, a párt egész vezetősége - élén Nicolae Ceauşescu elvtárssal — iránti szeretetére és odaadására. A szónok ezután néhány olyan problémáról beszélt, amely nemcsak a szakszervezetekre, de a megye KISZ- és nőszervezeteire, ipari vállalataira és intézményeire is vonatkoznak. Szükséges, hogy a jövőben a megye szakszervezetei aktívabb szerepet vállaljanak magukra a gazdasági feladatok teljesítésének jó irányban való befolyásolásában. A megyei pártbizottság úgy véli, hogy az alkalmazottak munkában való rendszeres részvételéért kifejtett tevékenység nem érte el a megfelelő szintet. Foglalkozzunk tehát többet az emberekkel, szükségleteikkel, ne csak a felszerelésekkel és technológiai eljárásokkal. Szükség van a dolgozók öntudatos mozgósítására, meg kell keresni és hasznosítani kell a szocialista öntudat fejlesztésének legeredményesebb formáit. Ne csak a feladatok népszerűsítését tartsuk szem előtt, hanem elsősorban az emberek széles körű mozgósítását az állami terv teljesítése érdekében. Egyébként ebbe a vonalba illeszkednek bele az ipari-, mezőgazdasági és kereskedelmi egységek pártszervezeteinek versenyfelhívásai is. Ily módon minden tevékenységi területen megvalósul a dolgozók öntudaton alapuló, széles körű mozgósítása a magasabb gazdasági hatékonyság megvalósítása érdekében. A szónok felhívta a figyelmet a kollektív vezetés és az egyéni felelősség elve érvényesítésének szükségességére. A megyei szakszervezeti vezetőségben vannak olyanok, akiknél felületesen, formálisan nyilvánul meg a tömegekkel való kapcsolat, csak a vállalat igazgatóját, párttitkárát, szakszervezeti elnökét keresik fel, ahelyett, hogy a különböző részlegekre is ellátogatnának. Pedig az ellenőrzést alulról felfelé kell végezni. A nevelőmunkát embertől emberig ! Meg kell magyaráznunk az embereknek, hogy miért foganatosítunk bizonyos intézkedéseket. Minden dolgozónak aktívan és öntudatosan kell részt vennie pártunk gazdaságpolitikájának valóra váltásában. Az ifjak munka iránti szeretetéről, odaadásáról szólva, a szónok rámutatott, hogy többet kell velük, szüleikkel foglalkozni. Nem helyes, hogy a vállalaton, iskolán kívül nagyon keveset törődünk az ifjakkal, családjaikkal. A fiatalok nevelése párt-, állami és társadalmi problémáink egyik legjelentősebbike, éppen ezért az összes felelős szervek ilyen irányú tevékenységét jobban meg kell szerveznünk, ilyen irányú tevékenységünknek legyenek pontosan meghatározott céljai, különös figyelmet fordítva elsősorban a munkaszeretetre való nevelésre. Meg kell értetnünk velük, hogy semmiféle munka nem szégyen. Egyes, líceumot végzett fiatalok évekig várnak egy felsőfokú intézetbe való sikeres felvételi vizsgára, készülnek is rá, és közben a szülők tartják őket, anélkül, hogy valahol is dolgoznának. Természetesen, ez elsősorban a szülők hibája, de a KISZ- a nő- és a szakszervezeti bizottságoké is. A szakszervezeti tevékenység egy másik fontos területe az alkalmazottak tájékoztatása pártunk és államunk bel- és külpolitikájáról, ami elősegíti a dolgozóknak a párt és a román nép magas fokú eszményei szellemében való nevelését. A gazdasági hatékonyságról szólva, Király elvtárs rámutatott a minőségi munka szükségességére, a munkaidő jobb kihasználása, a nyersanyagfogyasztás gazdaságosabbá tétele, a velük való jobb gazdálkodás terén, elsősorban a beruházásoknál és az építőtelepeken. A továbbiakban foglalkozott annak fontosságával, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a szakképzett káderek, a fejlődésben levő megyénk gazdasági életében szükséges szakképzett emberek számának növelésével, amely végeredményben meghatározója egyes ipari egységek létesítésének az elkövetkezendő ötéves tervben. „Ki kell emelnem, hogy minden városunk ipari létesítménnyel fog bővülni. Mindezek szakképzett embereket követelnek, tehát nagy figyelmet kell fordítani a szakképesítésre és szakmai továbbképzésre. Ez kétségtelenül feltételezi az emberek munka- és életkörülményeivel való fokozottabb foglalkozást is. Hangsúlyoznom kell a szakszervezeti bizottságok képviselői aktív részvételének szükségességét az adminisztrációban, igazgatói tanácsokban, a vállalatokban és intézményekben folyó kollektív munka állandó javítása és a törvényesség tiszteletben tartása érdekében.“ A szónok ebből a szempontból elmarasztalt egyes vállalatokat, például az Olt textilműveket, ugyanis vannak alkalmazottak, akik nem tartják tiszteletben a munkafegyelmet, nem használják ki a munkaidőt, s élve azzal, hogy könnyen szerezhetnek orvosi igazolványt, mindössze 17 napot dolgoztak egy egész esztendő leforgása alatt. Amikor az embernek jogai vannak, a szakszervezetnek közbe kell lépnie, segítenie kell, de akkor is közbe kell lépnie - a törvényesség betartásával -, amikor jogtalanok ezek a mulasztások. Király Károly elvtárs a továbbiakban kitért arra, hogy az embereket fel kell világosítanunk, hogy minden értük épül, éppen ezért ne csak kérjenek, követeljenek, hanem adjanak is, ténylegesen segítsék elő célkitűzéseink teljesítését. Végezetül a megyei pártbizottság első titkára ezeket mondotta : „A megyei szakszervezeti tanácsnak javítania kell munkastílusán és munkamódszerein, több dinamizmusról kell tanúbizonyságot tennie, éljen az emberek körében, ténylegesen járuljon hozzá a gazdasági, társadalmi-kulturális feladatok teljesítéséhez. Ebben a tevékenységben mindannyiuknak sok sikert kívánok !" A szakszervezetek Kovászna megyei konferenciáján előterjesztett jelentést nemhiába méltatták a résztvevők, a hozzászólók. Valóban sikerült tömören és világosan öszszefoglalnia a megvalósításokat, s ugyanakkor pártosan, a kritika és önkritika segítő szándékú hasznosításával rátapintania azokra a nehézségekre, hibákra, hiányosságokra, amelyek itt-ott még megnehezítik a szakszervezeti munkát. S amint azt a beszámoló is hangsúlyozta, az elmúlt időszakban akadt éppen elég tennivaló mindenféle tevékenységi területen. A tavalyi év a mi megyénk számára is sikerekben gazdag esztendő volt. S ebben nem kis szerepük volt a pártszervezetek irányította szakszervezeteknek, amelyek szüntelenül törekedtek munkastílusuk, munkamódszereik korszerűsítésére, a dolgozók ''mozgósítására a pártpolitika valóra váltásáért. A szakszervezetek megyei tanácsa mindent megtett annak érdekében, hogy elősegítse azoknak a vállalásoknak a teljesítését és túlszárnyalását, amelyeket a Kovászna megyei pártkonferencián elfogadott, a Bukarest municipiumi és a Temes megyei pártszervezetek felhívására adott válaszban fogalmaztak meg. A megyei tanács bürója nagy hangsúlyt helyezett a szocialista munkaversenyek megszervezésére, konkrét támogatást nyújtott a vállalati szakszervezeti bizottságoknak és igazgatói tanácsoknak a minőség állandó javításáért, a termelés és termelékenység fokozásáért, a nyersanyagfogyasztás és önköltség csökkentéséért, a munkaerő és munkaidő jobb kihasználásáért, a gazdaságosság és jövedelem növeléséért folyó munkájukban. Az a lelkesedés, amellyel megyénk ipari vállalataifogadták egy évvel ezelőtt az Olt textilművek versenyfelhívását, egyúttal garancia is volt arra, hogy megyénk ipari termelési tervét túlszárnyaljuk. S az sem lebecsülendő, hogy menet közben több gazdasági egységünk is — köztük a köpeci bányavállalat, a cigarettagyár, az Olt textilművek — jelentősen növelte év eleji vállalásait. Mindezek alátámasztására hadd említsük meg, hogy megyénk ipari egységei az 1969-es össztermelési tervüket 101,9 százalékban teljesítették, 19 millió lej értékű többlettermelést valósítva meg. A megye ipari termékei iránt egyre nagyobb a kereslet nemcsak belföldön, de országhatárainkon túl is. A különféle szövött áruk, hús- és tejtermékek és más árufajták tovább öregbítették gyártóik hírnevét. Ebbe a termelőmunkába egy emberként kapcsolódtak bele megyénk összes dolgozói, akik közül mintegy kétezren érdemelték ki az élmunkás címet. Munkások, technikusok, mérnökök iratkoztak fel az újítók listájára, ésszerűsítéseik, kezdeményezéseik jelentős összegekkel növelték ipari egységeink jövedelmét. Az elmúlt esztendőben összesen 125 újítójavaslatot jegyeztek, s az ebből alkalmazott 42 újítás utólagos számítások szerint 3 157 000 tejes megtakarítást eredményezett. Természetesen, az ipari termelés növekedését nagyban elősegítette a dolgozók szakmai felkészülésének, technikai ismereteinek állandó gyarapítása. A megyei szakszervezeti tanács támogatta az igazgatói tanácsokat és szakszervezeti bizottságokat a szakmai tanfolyamok megszervezésében, a résztvevők mozgósításában. Közel 2500 dolgozó iratkozott fel a különböző továbbképző tanfolyamokra, s ha ehhez még hozzászámítjuk azokat a fiatalokat, akik a munkahelyen sajátítják el a mesterséget, számuk a háromezerét is meghaladja. A szakszervezeti bizottságok, a megyei és a városi tanácsok aktivistái jelen voltak az új fizetési rendszer kikísérletezésénél, az új normák megállapításánál. Az 1970-es esztendő jelentős előrelépést jelent szakszervezeti tagjaink, megyénk összes dolgozói számára. A múlt évhez viszonyítva az össztermelés 15,4 százalékkal lesz nagyobb, az eladott és bevételezett árutermelés pedig 21 százalékkal. És ezt a növekedést főleg a munkatermelékenység fokozásával kell megvalósítanunk. A megyei szakszervezeti tanács, a szakszervezeti bizottságok magukévá tették a megyei pártbizottság legutóbbi plenárisának határozatait, a Brassó és Temes megyei pártszervezetek felhívására adott válaszba foglalt vállalásokat. Fontos feladata lesz a szakszervezeti szerveknek a dolgozók mozgósítása az állami terv ritmikus teljesítésére, a termelési tevékenység gazdasági hatékonyságának állandó növelésére. Ugyanakkor a megye ipari vállalatainak többet kell foglalkozniuk azzal, hogy minden lehetőséget kiaknázzanak, minden feltételt megteremtsenek a munkatermelékenység fokozására. Ebben a tevékenységben lelkesítő példaként állhat minden egység előtt a köpeci bányavállalat versenyfelhívása, valamint az erre adott válaszokban megfogalmazott munkavállalások. Az 1970-es esztendő célkitűzései között fontos helyet foglal el a gazdasági hatékonyság állandó növelése. Ennek egyik igen lényeges követelménye a termelés anyagi költségeinek a csökkentése, a munkaidő maximális kihasználása. A múlt esztendőben a megyei szakszervezeti tanács számos eljárást kezdeményezett az önköltség csökkentése, a nyersanyag minél észszerűbb hasznosítása érdekében, a legeredményesebb módszereket pedig a megye összes vállalataiban népszerűsítették és általánosították. Természetesen még számos kiaknázatlan lehetőséget fel kell tárni, ez pedig a szakszervezeti bizottságok, igazgatói tanácsok szoros együttműködését, az újító mozgalom fellendítését követeli meg. A munkatermelékenység növekedésével, párhuzamosan nagy gondot kell fordítani a termékek minőségi színvonalának emelésére, a dolgozók munka- és életkörülményeinek állandó javítására. Nem szabad előfordulnia annak, hogy árut utasítsanak vissza, amint az egyébként 1969-ben több esetben is előfordult. S ugyanez vonatkozik a munka és életkörülményekre. Az elmúlt esztendőben elég sokszor megbírálták — és jogosan — a szakszervezeti szerveket az ezen a téren észlelt mulasztásokért. Ezeknek a kiküszöbölése feltétlenül megköveteli a társadalmi ellenőrzés fokozását, erősítését, főleg a munkabalesetek megelőzése, a termelésben beálló kiesések kiküszöbölése, a munkahelyről való nagyszámú hiányzás felszámolása érdekében. A jelentés részletesen foglalkozott a szakszervezeti bizottságok szociális-kulturális, nevelő munkájával, a szakszervezeti tagok sporttevékenységével is. Kiemelte a tanügyi és egészségügyi alkalmazottak, művelődési és művészeti, igazságszolgáltatási és pénzügyi intézmények dolgozóinak hozzájárulását az öntudat, a fegyelem erősítéséhez, a szakmai és tudományos ismeretek terjesztéséhez, az állami törvények, a párt- és kormányhatározatok népszerűsítéséhez. Kétségtelenül, a kulturális, tömegnevelői munkában fontos láncszemet képez az alkalmazottak szabad idejének ésszerű megszervezése. A megyei művelődés- és művészetügyi bizottsággal, a KISZ Kovászna megyei bizottságával közösen, több, nagy tömegeket megmozgató rendezvényre került sor a múlt esztendőben, amelyeket nyilván, az idén is megrendeznek. Ugyanakkor nőtt azoknak a száma, akik a műkedvelő csoportok tagjaiként váltak népi hagyományaink ápolóivá, terjesztőivé. Úgy gondoljuk, hogy a jelentésben elhangzott pozitív értékelések, valamint az egyes tevékenységi területeken még fellelhető hibák, hiányosságok elvszerű feltárása nagyban elősegíti a megyénkben folyó szakszervezeti munka további erősödését, bővülését, eredményes munka tükre 2 A SZAKSZERVEZETEK KOVÁSZNA MEGYEI KONFERENCIÁJA (Folytatás az első oldalról) nyitotta meg, további munkálatait pedig Vilsan Ioan elvtárs vezette. Napirenden a következő kérdések szerepeltek : 1. A szakszervezetek Kovászna megyei tanácsának tevékenységéről szóló jelentés. 2. A szakszervezetek megyei tanácsának megválasztása. A jelentést Orbán Árpád elvtárs, a megyei tanács elnöke terjesztette elő, majd Daia Tudor elvtárs felolvasta a határozati javaslattervezetet. A vitában felszólaltak a következő elvtársak : Pop Dumitru, Bács Mária, Tohaneanu Gheorghe, Tanase Silviu,Bitai Pál, Munteanu Marieta, Kisgyörgy Zoltán, Csutak Gyula, Fazakas Lajos, Kovács Dezső, Vay István, Szabó István, Tamás József, Fekete Gábor. A konferencia pártos felelősséggel vizsgálta meg szakszervezeti csoportjainknak és bizottságainknak az 190-es tervek maradéktalan teljesítése érdekében kifejtett tevékenységét, ugyanakkor megjelölték azokat a feladatokat, amelyek az elkövetkező időszakban a szakszervezetekre hárulnak. A vita végén felszólalt Király Károly elvtárs, a Román Kommunista Párt Kovászna megyei bizottságának első titkára. Az első napirendi pont Vilsan Ioan elvtárs felszólalásával zárult. A továbbiakban a konferencia jóváhagyta az elhangzott javaslatokkal együtt a határozati javaslattervezetet, majd megválasztották az 51 tagból és tíz póttagból álló megyei tanácsot. A tanács első gyűlésén a következő elvtársakat választották meg a végrehajtó büró tagjainak : Orbán Árpád, a megyei tanács elnöke. Bogdán Lázár titkár. Necşulescu Ionel, a gazdasági ügyekkel foglalkozó osztály vezetője. Tarlungeanu Gheorghe kultúrfelelős. Daia Tudor, a társadalmi biztosítási osztály vezetője. Bicskei István, sportfelelős, Deák Károly, Szabó István, Isűcs Mária, Szánthó Gyula, Kovács Csaba, Hella Zoltán, Tohaneanu Gheorghe, Munteanu Marieta, Cojanastasia, Vajda István, Vay István. Póttagoknak megválasztották Bakk Elemér és Musca Susana elvtársakat. megyei TOKOR