Megyei Tükör, 1970. február (3. évfolyam, 112-115. szám)

1970-02-14 / 113. szám

A VATIKÁN hivatalosan közölte, hogy az a nemes fá­ból és elefántcsontból faragott szék, melyet a katolikus világ Szent Péter trónusaként tisz­tel, valójában Kopasz Károly frank uralkodó tulajdona volt. V­I. MAGYAR SZÍNHÁZ nyi­totta meg kapuit nemrég Szlo­vákiában. A művészeti intéz­mény Thalia nevét vette fel, s a komáromi Magyar Területi­­Színház kamaraegyütteseként kassai székhellyel működik. A FRANCIA Kommunista Párt Politikai Bizottsága a L’Humanitéban közzétett köz­leményben elítélte Roger Ga­­raudy legújabb könyvét, mely­nek címe A szocializmus nagy fordulópontja. A közlemény kifejti, hogy „miközben a kor­mányzat fokozza kommunista­ellenes kampányát, Garaudy ezt a pillanatot használta ki futtában arra, hogy könyve kiadásával újabb szakaszát bizonyítsa „hosszabb fejlődésének“, mely egyre inkább elválasztja őt a tudományos szocializmustól“. AZ AMERIKAI TUDÓSOK felszólították a kormányt, te­gyen hatékony intézkedéseket a sugárvédelem fokozására. Szakértők szerint a jelenlegi 0,17 röntgenre maximált meg­engedhető sugárzási szint az atomenergia fokozott felhasz­­­nálásának következtében évi 12 000—16 000 rákos megbete­gedést okoz. AZ ELMÚLT ÉV utolsó nap­jainak egyik érdeklődésre szá­mot tartó eseményét Washing­tonból továbbították a hírügy­nökségek Ezek szerint a szö­vetségi kormány részben ha­tályon kívül helyezte a Kínai Népköztársaság ellen 19 évvel ezelőtt elrendelt kereskedelmi embargót. A Rogers külügymi­niszter által kidolgozott és­ Ni­xon önök által jóváhagyott döntés majdnem kizárólag az USA határain kívül működő amerikai cégeket érinti 11 kiábrándultság a NIXON-jelentés után Ric­hard Nixon, az Amerikai Egyesült Államok elnöke nemrég számolt be a kongresszus két háza előtt a köztársaságpárti adminisztráció egyeszten­­dős tevékenységéről. A State of the Union idei első ,,kiadása“ sem bel-, sem külpolitikai vonatkozásban nem felelt meg a várakozásoknak. Különösen elégedetlenek azok, akik őszinte, egyenes beszédű mérleget vár­tak Nixontól. Olyat, melynek egyik rovata az Ígé­retekét, a másik pedi­­ az elkövetkező ígéretek fedezetét, azaz a megvalósításokat tartalmazta volna. Akik figyelemmel kísérték az Eisenhower óta első köztársasági kormány tavalyi tevékeny­ségit, természetesen nem tápláltak illúziókat. Azt azonban elvárták volna az elnöktől, hogy önkri­tikusabban kezelje az eredmények terén mutatko­zó „deficitet“. Nos, az Unió helyzetéről adott elnöki beszá­moló, a tényeknek néhány barokkosan pödört mondattal történt megkerülésével, feltűnően arra törekszik, hogy a Fehér Ház, „fehér" maradjon. Külföldi tudósítók szerint, bár a nixoni hang­vétel és a jelentés fogalmazásának ünnepélyessé­ge ezúttal az „elődöknél is pontosabbra“ sike­rült, s az előadó stílusa is mintha ..tömjénillatot árasztott volna a hallgatók felé“, a kongresszus padsoraiban helyet foglaló demokrata ellenzék (számarányukat véve többség!) korántsem érezte magát istentiszteleten, s távolról se adta tanújelét annak hogy a szónokiján lelkipásztorát tiszteli. No, de senkit sem zavart volna a kinyilatkoztató hangnem, sőt az Unió közvéleménye és a kong­resszus a gyakori bibliai idézeteket is elviseli, hisz hozzászokott. És szereti is, ha helyzetéről ün­nepélyesen beszél az elnök ha emellett pél­dául belpolitikai vonatkozásban valósághű ké­pet tá­­r a honatyák elé. Ha számba veszi az elmúlt évről 1970-n, átcsúszott sürgető problémák sorát, kezdve azokon a szociális, egészségügyi, oktatás­ügyi és közbiztonsági kérdéseken, melyeknek gyors megoldását még a „jelölt" Nixon ígérte, arra az esetre, ha választói besegítik Lincoln Ábrahám székébe. Az állag amerikai és az érdekelt külföldi, mi tagadás, külpolitikai téren is többet remélt az­ el­nöki beszámolótól. Nemcsak azt, hogy az első esztendő gyakorlatából a vietnami háború befeje­zését célzó óvatos (és ellentmondásos!) lépések elégtelenségét beismerje, s hogy a kérdés végér­vényes megoldására ésszerű kezdeményezéseket fogadjon, hanem azt is, hogy az általános és tel­jes leszerelés irányába ható, eddig elmulasztott akciók számbavételével egyidőben, életképes ja­­v­aslatokra váltsa a hangzatos, de semmitmondó frázisokat. A State of the Union, enyhén szólva, gyéren tartalmazza az óhajtott szempontokat. Az Államok gazdasági helyzetét elemezve, felhívja ugyan a figyelmet a fenyegető inflációra, és hosszan idő­zik a létfeltételek és az emberi körülvevő kör­nyezet megjavításának szükségességénél“, de ó­­vakodik elismerni azt a tényt, amit az Internatio­nal Herald Tribune szerint „ma már Amerikában minden sarki fűszeres lud“, hogy li. a belső bajok orvoslását a fegyverkezésre fordított milliárdok (ez idén több mint 71 !) csökkentésével kellene kezdeni. Szavak és tettek a mérlegen Ami az elnöki expozé külpolitikai vonatkozásait illeti, ebben a fejezetben is több a nagy remé­nyekre jogosító, hatásosan díszített iniciálé, mint a mögötte sorakozó konstruktív javaslat. Nixon többek között ama óhajának adott kifejezést, hogy ,a történelem olyan nemzedéknek értékel­­je majd a jelenleg vezető pozícióban lévőt, mely­nek volt bátorsága, lelki ereje békét teremteni a későbbi nemzedékek számára“. Ez a kitétel, Full­­bright szerint, nagyon szép fejezetcíme lehet egy későbbi általános iskolai történelemkönyv lecké­jének mely nyilván megemlékezik majd arról is, hogy 1í1989-ben közvetlen szovjet amerikai tárgya­lások indultak a stratégiai fegyverek korlátozásá­ról. De a kortárs emberiség melynek hadköl­e­­korosztályai szívesebben építkeznek mint lövöldöznek miközben elismeréssel nyugtázza, hogy Washington ezen a területen végre bizonyí­tan hogy tett valamit annak az elnöki megfo­galmazásnak hiteléért, mely szerint a hideghábo­rú korszakát a tárgyalások korszakává kívánjuk változtatni“, egyszóval a kortárs emberiséget mégis aggasztja, hogy a pillanatnyilag legakkutabb háborús gócok (Vietnam, Közel-Kelet) felsz­á­o­­lása érdekében kevés történt az egyéves republi­kánus adminisztráció részéről. A Newsweek sze­­rint nem elég óhajtani a béke megteremtését a teremtéshez tettekre van szükség". A történelem során állítólag egyetlen államférfi se óhajtotta vitás őseikben „fegyveres eszközökkel tovább folytatni a diplomáciai akciókat“, s mégis több m­int 16 ezer háborút tart nyilván az emberiség földi jelenlétének naplója. Kennedynek is igaza volt A State of the Union tehát kevés újat hozott, l­egkevesebbet az amerikai népnek, melynek csa­lódását tetézte, az üzenet után néhány nappal az oktatásügyi, népjóléti, és egészségügyi tárcák költségvetését megtorpedózó elnöki vétó is. Pe­dig e három, , az embert körülvevő környezet megjavításán“ fáradozó minisztérium együttes költségvetése csak 20 milliárd dollár, ötvennel kevesebb, mint a Pentagoné! Amit nem vétózott meg ... Nixon a legismertebb és legtekintélyesebb pénz­ügyi- és reklám-szakemberek bevonásával igyek­szik lecsillapítani az elégedetlenség hullámait. Előbbiek az infláció tényleges rémét tárják a há­borgók elé, a hivatalos hírverők pedig azt bizo­nyítják - eséllyel -, hogy a mai nehézségek oka a Johnson adminisztráció balkezes pénzügyi poli­tikájából visszamaradt örökség. Mi az igazság ezekben az érvelésekben ? Az infláció veszélye kétségtelen, s hogy ilyen körülmények között va­lóban óvakodni kell minden felesleges kiadástól, s senki sem vitatja Washingtonban. Azt azonban igen, hogyha felesleges kiadásokról van szó, miért marad érintetlen a hadügyi költségvetés ? Ami a demokrata örökség kárhoztatását illeti, ezen a téren nehéz Nixon igazát vitatni. Esetleg John Kennedy első­ éves üzenetét érdemes a re­publikánus érvekkel szembeállítani. A tragikus sorsú elnök 1961 januárjában szintén­­ megszór­­tá­­sokat helyezett kilátásba a dollár értékének vé­delmében. Népszerűtlen intézkedéseit az eisen­­howeri gazdaságpolitika csődjével indokolta és neki is igaza volt ... Egy dogma — két árnyalat Mindebből a The Observer érvelésének helyes­­e következtet belünk. A lap úgy vélekedik, hogy ..az U­SA-ban, akár Nagy-Britanniában, két párt váltja egymást, de nincs ideje kormányozni, mert az uralmon töltött idő arra sem elég, hogy a korábbi rezsim hibáit korrigálják. A legnagyobb baj, hogy bár egymástól különböző koncepciót vallanak, egymás hibáit mégis — egymás hibáival szeretnék kijavítani“. A lap nem fogalmazza meg, de sugallja a tételt: az angolszász parlamentek kétpárt-rendszere egyre kevésbé két párt rend­szere, s hogy nem lehet igazi harc a politikában e­gy dogma két árnyalata között. Márpedig az Egyesült Államok harcnak néz elébe. 1970 ismét a választások éve. A republikánusok számára na­gyon fontos volna felszámolni a kongresszus de­mokrata többségét. Megfigyelők szerint van rá esélyük a langyos évadnyitó elnöki nyilatkozat ellenére is. Elégnek látszik hagyományos eszkö­zökkel az ellenfél korábbi hibáinak kinagyítá­sával harcba indulni novemberben a szenátusi mandátumokért és kormányzói tisztségekért. Fő oka ennek, hogy a 68-as választási vereségből még fel nem épült, a szó szoros értelmében vett vérveszteségtől és Edward Kennedy komprommit­­tálásáról demoralizált demokraták akcióképtele­nek. Tárgyilagos politikusok szerint azonban a „formáján kívül“ ellenfél, s a hagyományos eszkö­zök c­sak hagyományos keretben jelentenek előnyt a köztársaságiaknak. De manapság rendhagyó kerettel is számolni kell az USA-ban, sőt, rend­hagyó erőkkel. Az eddigelé nem tapasztalt tö­megmozgalmakra gondolnak, melyeknek ereje könnyen lehet a választott képviselők megkét­t­ülésével egyenest, az utca felől befolyásolja majd a „nagypolitikát". Völgyesi András megyei TÜKÖR Január elején hírt adtunk e hasábokon, a napokban Pa­­tolicsev szovjet külkereskedelmi és Schiller nyugatnémet gaz­dasági miniszter által aláírt nagyszabású üzletkötés előké­születeiről, melynek keretében a Szovjetunió a világ legna­gyobb csővezetékén szállít majd földgázt az NSZK számá­ra, s vásárol a nyugatnémet féltől 1,2 milliárd márka ér­tékben nagyátmérőjű acélcsövet. Alekszej Kortunov, a Szovjetunió gázipari minisztere kö­zölte, hogy az ország földgázkincse, mely jelenleg tíztril­lió köbméterre becsülhető, távprognózisok szerint 80 trillió köbméterre tehető. Az NSZK-ba irányuló földgázkivitellel kapcsolatban elmondotta, hogy 1973-ban Németország Szövetségi Köztársaság 500 millió köbméter, 1978-től pedig évi 3 milliárd köbmétert kap a szibériai Tyumeniből több mint 5000 kilométer hosszú csővezetéken szállított gázból. Vlagyimir Szuskov, a közelmúltban Japánban tárgyaló szovjet hivatalos küldöttség vezetője a TASZSZ munkatár­sának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a két or­szág delegátusai a közeljövőben Moszkvában folytatják megbeszéléseiket a szovjet-jakutföldi és szahalini földgáz Japánba történő exportjáról. Huszonöt évvel ezelőtt, február 4 és 11 között tartotta Jaltában történelmi jelentőségű megbeszélését a „három nagy", a német militarizmus és nácizmus ellen szövetség­re lépett nagyhatalom, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok. I. V. Sztálin, Franklin D. Roosevelt és Winston Churchill tanácskozásának számos pontján csak élénk vita és kompromisszumok eredményeként közelítettek az álláspontok, a legfontosabb kérdésekben azonban, a fasizmus elleni harc további eredményes megszervezése s a háború utáni világkép kialakítása terén messzemenően egyetértettek. „Megváltoztathatatlan akaratunk, hogy szét­zúzzuk a német militarizmust és nácizmust, s biztosítsuk, hogy Németország soha többé ne fenyegethesse a világ békéjét" - olvasható a közös nyilatkozat egyik fejezeté­ben. Egy következő utalás a jövőben közös célkitűzésekre vonatkozott : „Csak a mi három országunk és valamennyi békeszerető nép további és növekvő együttműködésével és egyetértésével lehet megvalósítani az emberiség legmaga­­sabbrendű törekvését, a szilárd és tartós békét". Negyedszázaddal az ünnepélyes nyilatkozat után vitat­hatatlan, hogy az emberiség „legmagasabbrendű törekvé­se" ma is a „szilárd és tartós béke megvalósítása". Az ér­dekelt milliárdok örömmel vennék, ha Roosevelt és Chur­chill politikai jogutódai a Szovjetunióhoz és a többi szo­cialista államhoz hasonlóan magukra nézve is kötelezőnek éreznék a jaltai megállapodás tételeit. A Le Figaro közli a SOFRES francia közvéleménykutató intézet felmérésének eredményeit arról, hogy a francia közvélemény hogyan értékeli Pompidou és kormánya kül­politikáját. Eszerint a megkérdezettek 43 százaléka helyes­li, 28 ellenzi, 31 százaléka pedig nem alkot véleményt Schumann külügyminiszter vonalvezetéséről. A nemzetközi helyzet egy-egy kérdésével kapcsolatos francia álláspontot véve alapul, a közvélemény 60 százaléka egyetért a ko­­mánynak a Szovjetunió és az USA irányában tanúsított magatartásával, s a megkérdezettek fele támogatja a hi­vatalos francia Európa-politikát. Hírügynökségek jelentése szerint a nyugatnémet Wickert közvéleménykutató intézet is felmérést végzett. A felmérés célja a szociáldemokrata-szabaddemokrata kormány 100 napos uralma után a közhangulat „kitapogatása" volt. Wickerték eredménye várakozáson felül pozitív előjelű Brandtra és a kormány tevékenységére vonatkozóan. A sta­tisztikai adatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a lakosság 80 százaléka elégedett a kormány eddigi működésével. Ar­ra a kérdésre, kire szavaznának, ha a választásokat most tartanák, a megkérdezettek 47 százaléka a Szociáldemok­rata Pártot nevezte meg, s mindössze 14 százalék maradt hűséges a CDU-CSU-hoz. Észak Rajna-Vesztfáliában, ahol júniusban tartományi választások lesznek, a Wickert-prog­­nózis soha nem tapasztalt szociáldemokrata vezetést jelez Az AP jelentése szerint Alexander Dubcek, Csehszlová­kia új ankarai nagykövete a múlt héten átadta megbízó­levelét Cevdet Sunay török köztársasági elnöknek. A meg­bízólevél átadása után Dubcek beszélgetést folytatott a török államelnökkel. (Figyelő) III. évfolyam 113. szám

Next