Megyei Tükör, 1970. május (3. évfolyam, 124-128. szám)

1970-05-23 / 127. szám

bán vásznaidra Egy hétig tartó hősies küzdelem után a köpeci bányavállalat valamennyi termelő­egysége újrakezdte a megszokott életét. Az utóbbi hét nap munkája — a Vargyas I bánya, a Kormos feletti híd helyreállí­tása a legmélyebben értelmezett hősies munkát jelentetnék - nem látványosan, nem kérkedve, hanem azzal az állhatatos­sággal, amely csak a munka sajátja. Úgy, ahogy a gazdaember a természeti csapás után összeszedi megmaradt javait, és konokul, keményen újrakezdi a min­dennapok életét. A munka és az élet hő­siessége ez, a munka és az élet győzelme. Kedden - a termelés megindulása e­­lőtt - a Vargyas I bányánál szinte ész­re sem venné az ember, hogy nem a meg­szokott termelőmunka folyik : mindenki végzi a maga dolgát izgalom, fejvesztett­­ség nélkül. Csak amikor két szó erejéig próbálunk beszélni az emberekkel, ves­­­szük észre, hogy minden perc, minden mozdulat most felbecsülhetetlen érték. A bányából kiszivattyúzták már a víz nagyobb részét , most a sűrű iszapos víz eltávolítása okoz gondot. Az emberek a megszokott módon, három váltásban dol­goznak: térdig, némelykor derékig érő víz­ben ; eltávolítják az iszapot, újraszerelik a megrongált villanyvezetékeket, hordják ki a felszínre szárítani a gépeket. A bá­nya szájánál a most kijött délelőtti váltás dolgozói szárítják a tetőtől talpig csupa­­ vizes ruházatukat, fennebb az iszaptól le­mosott gépalkatrészek száradnak Szerdától hétfő délig a beszakadt Kor­­mos-híd miatt szünetelt a vállalat műkö­dőképes termelőegységeinek­­ a Vargyas II és a külszinti fejtés­­ termelése. A ten­gerré duzzadt Kormos kidöntötte a híd e­gyik hat méter mélyre ásott pillérét. Aki látta a 12 méter hosszú leszakadt sínpárt, aligha hitte volna, hogy hétfőn a hídon már átmegy az első szerelvény. Csak Bo­ros Árpád igazgató , aki a főmérnökhöz és a vállalat többi műszaki vezetőjéhez hasonlóan mindenütt ott volt, ahol kellett, és alig vette le a bányászsapkát és a gu­micsizmát - mondta bizakodva, hogy leg­alább öt nap alatt kijavítják a hidat - mert ismeri ő az embereket, tudja, kiket kell ezzel megbízni. Pénteken reggel kezdődött a helyreállí­tás. Először is kihúzták a leszakadt síne­ket, utána pedig elhelyezték a több mint 12 méter hosszú, két darabból összehe­­gesztett tartórészt, ezután kezdték leverni a frissen vágott 9-10 méteres tölgyfa tar­tóoszlopokat az elsodort pillér helyére. Az emberek három napig dolgoztak - volt olyan, aki megszakítás nélkül 24 órát. Az ácsok a megáradt folyóra helyezett, a víz­ből ki sem látszó tutajokról, mások a de­rekukon kötéllel a levegőből szerelték a pillért és a tartószerkezetet. Az emberfe­letti munka kritikus pillanata volt, amikor leszakadt az ütőszerkezetről a kilenc má­zsás sulykoló. A munka gyors folytatásá­nak egyetlen lehetősége : megkeresni és felhozni a víz alól a sulykoz. Tüzes Lázár és Kertész Sándor köpeci mozdonyvezetők kétszer merültek a megáradt víz alá, míg­nem sikerült felszínre hozni. Egy szemtanú pályamunkás véleménye : Hogy hősiesség-e ? Az volt. Nem volt más mit csinálni, dolgoztak. Igen, dolgoztak négy napig szakadatlan, bőrig ázva, összeszorított fogakkal kemé­nyen, bányászmódra.­ ­(on) Jó volt látni : körül iszap, jó pár hektár mutatja Nagybacon környékén, hogy a bő eső­zés beleszólt a tavaszi munkába, de jó volt látni, mondom, hogy a gondo­zott utat itt nem sikerült elmosnia a meglepetésszerűen érkezett májusi víz­tömegnek. Hihetetlen, hogy nemzetgazdaságunkat, milyen e­­rővel fenyegette jelentkező árvíz : ez a szökőárszerűen Nagybacon határá­ban kimosta a gázcső alól a földet. Ha a víznek sikerült volna elszakítania a gázvezetéket, Moldvában leállt volna jó pár üzem, hőerőmű, melyek ettől a ve­zetéktől kapták a metángázt. A veszély ma, szerdán még fennáll, mert Vargya­­son földcsuszamlás fenyegette a gáz­vezetéket. Különös nehézséget okoz a munkálatokban, hogy a nehezen kezel­hető iszapos földet alig lehet gépi e­­rővel kiemelni. Huszonöt méteres töltést kell építeni a gázcső biztosítására — és akárcsak szerte az országban, itt is együtt dolgoznak a különböző vidékek­ről idesereglett munkások, a tejsűrítő gyárat rongálta meg a víz. Fölemelte a betonpadlózatot, menteni kellett az elkészült árut. Tizenötezer kilogramm sajtot mentettek meg a víz elől - az egész készletet. Csupán más­fél napig szünetelt a munka, szerdán a vállalat újra teljes kapacitással tu­dott dolgozni. Az üzemekben Baráton egy és három napi fizetésüket ajánlották fel a dolgozók. Eddig 22 000 lej gyűlt be a károsultak megsegítésé­re. Meg kell említenünk, hogy csupán a kórház 15 000 lejt ajánlott fel, a Deservirea szövetkezet 7 500 lejt, a nép­tanács 5 300 lejt. Szintén a kórház aján­lott fel Baráton 1 000 kilogramm krumplit, 500 kilogramm kukoricalisztet, ugyanakkor gyógyszer-, kötszer, és ü­­zemanyag-spórlással segítik a károsul­takat. És hadd írjak ide : dr. Lőrincz Béla 699 lejt ajánlott fel egyedül azok megsegítésére, akiket az árvíz súlyo­san érintett. K. Kovács pillanatfelt­ételek Baráton árvíz-műszak Megható mozzanat : az öreg nyugdí­jas néni sajnálkozva magyarázza, hogy adna­k többet is az árvízkárosultaknak, mert igazán átérzi, mit jelent, amikor az embernek mindenét elviszi az ár. De hát csak öt­leje van, s adja azt szí­vesen­­­­ Hátunk mögött fémpénz csör­­ren. A nyugdíjas férj szégyenlős han­gon kér, hogy fogadjuk el tőle is ezt a három­i lejt, megtoldja vele a másik ötöt... És én mondani akartam, hogy nincs amit szégyellniük, mert az a pár lej az ő részükről legalább annyit je­lent ,mint máshonnan a tízszerese vagy a hússzorosa, mert ők igazán a szívü­ket is vele adták Mint ahogy vele adta az a kereskedő is, aki sírva fa­kadt, amikor bekopogtak hozzá, s vele együtt sírtak azok is, akik a károsul­taknak gyűjtöttek. A televízióban éppen a vízsújtotta vidékeket mutatták, az embereket, akik egyik óráról a másik­ra hajléktalanokká váltak. S a keres­kedő elővette az utolsó száz fejesét, a felesége a gépfiókból előkotorászott még 25 lejt,, és anélkül, hogy megkér­dezték volna, mennyit szoktak ilyenkor adni, mennyit kaptak a szomszédban, szó nélkül átnyújtották a pénzt . . . De nem messze innen, a túlsó oldalon többször is csengetünk, míg ajtót nyit­nak. Társam, szintén nyugdíjas, végig biztatott, nehogy elkerüljük ezt a csa­ládot, mert nagyon jól állnak, van a­miből adni, s bizonyára fognak is ad­ni .. . Én csak a nyugdíjas bácsi zavart arcát figyeltem, a nagy csalódottságot, amikor tudtunkra adták, hogy a mun­kahelyen már adtak, itt is nem adhat­nak. Többen, jóval többen vannak azok, akik szívből segítenek. Megyénk lakói­nak legnagyobb része valóban átérezte hogy nem elég csupán a nagy szavak hangoztatása, itt tenni is kell valamit... És egymás után érkeznek a megyei pártbizottsághoz, a városi pártbizottsá­gokhoz a felajánlások , a segítőkészség tényleg nem ismer határt. Péter Sándor 4 megyei TÜKOR vigyázzunk a harácsosokra A lemondás, áldozatvállalás, ada­kozó jóérzés, részvétnyi osztozás a szenvedésben .olyan energiákat sza­badítanak fel ezekben a napokban, melyek az árvíz következményeinek felszámolását biztosítékként fogal­mazzák meg mindannyiunkban. Kis és nagy hozzájárulások, szen­áció­­számba menő tettek és a minden­napok szürke köpenyegébe burkolózó természetes cselekedetek vonnak irányt a megsegítésnek, újjáépítés­nek. Valaki Moldvában egymaga ;* 000 lejt ajánlott fel a károsultak­nak, a sepsiszentgyörgyi 1-es szá­mú líceum diákjai fejenként 5 üres borvizes üveget vittek az iskolába, mondják, a hosszú hajú .­léhai fiúk több emberéletet mentettek meg Ma­rosvásárhelyen, a köpeci bányászok természetes konoksággal szivattyúz­zák már egy hete a vizet az elöntött bányából, Olt megyéből több vagon zöldséget küldtek az árvízsújtotta te­rületeknek, s a vargyasi öreg néni „még ezt a kabátocskát ,még ezt a tájbicskát, még ezt a réklicskét“ is elvitte a gyűjtőkhöz. A károk számadatai és a felszámo­lásukat jelző számadatok között ott érezni naponta az embert, a termé­szetnek kiszolgáltatottat, a társas lényt, az önmagán és társain segítőt, a folytonosságot meg- és újraterem­tőt. Veszély esetén azonban a patká­nyok is előbú­jnak : a nyerészkedők, pánikot keltők önző lelki­ismeretle­nek. Azok, akik kamrájukat degeszre tömik élelemmel, akik javakkal ü­zérkednek, akik a károsultak kiszol­gáltatottságából hasznot hajtanak A nagymennyiségű liszt, cukor, kenyér zsír, olaj stb„ amit pillanatok alatt felvásárolnak, „hogy biztonságban é­rezhessék magukat“, lehet, hogy éhe­ző emberek szájától elvont falatot jelentenek. Lelkiismeretlen parazitái ezek társadalmunknak, akik a szer­vezettség, a közszükségleti cikkek méltányos elosztása, tulajdonképpen a társadalmi rend ellen törnek. Mindannyian, kiknek számára az emberség nem csupán frázis, álljuk el útjukat, s ha másképpen nem le­het, a felelősségrevonás eszközeivel kényszerítsük jobb belátásra őket. T. P. RECEPT az első kilogramm cukor mellé üres dobozt kérünk .. . .. . abba töltjük a többit minden forduláskor Bortnyik György felvétele nem választják­ el a gyermekeket szüleiktől Egyre nagyobb azok száma, akik ne­mes együttérzésből, emberségből, a leg­magasabb fokú kötelességtudattól indít­tatva, rövidebb vagy hosszabb időre, árvíz sújtotta vidékekről származó gyer­­­mekek eltartását, befogadását, nevelé­sét vállalnák. Ennek érdeké­ben for­dult szerkesztőségünkhöz Mát­hé György, a helyiipari igazgatóság főkönyvelője, és ezt szeretné a nyugdíjas Kovács Andrásné is, aki pénzzel nem tudott hozzájárulni a gyűjtéshez. Teljes mér­tékben méltányoljuk igyekezetüket, se­gíteni akarásukat. — viszont elismerés­sel és egyetértéssel kell fogadnunk a központi szervek intézkedéseit, melyek arra irányulnak , hogy az árvíz sújtotta gyermekek problémáit szülőhelyükön oldják meg, hogy ne szakítsák el őket szüleiktől. helyzet­jelentés az utakról, a hidakról A kritikus pillanaton már túl va­gyunk. A víz ugyan mé­g nem húzódott vissza a medrébe, de szintje csökkent. Előtűntek a napokig víz alatt álló úttes­tek, hídpil­lérek — Aránylag kisebbek a károk — mondja Fazekas János, az út- és híd­építő, karbantartó vállalat tervező re­szortjának technikusa — mint m­as ár­­vízsújtotta vidékeken A három, me­gyénket átszelő országút közül (DN 10 Hermány— Bodzaforduló, DN 11 Kökös — Kézd­i­vásárhely — Ojtoz és DN 12 Kökös — Tusnád) csupán a DN 10-en szünetelt két napig a forgalom, a má­sik kettőn csökkentett terheléssel és sebességgel folyt a közlekedés. Az ár­víz által megrongált hidakat, útburko­latokat menetközben kijavítottuk an­­­nyira, hogy biztosítsák a közlekedést. A vizek visszahúzódása után alapos ja­vításokra lesz szükség. Súlyosabb a helyzet a megyei utakon. A földcsuszamlások, az összeomlott és elvitt hidak, megrongált útburkolatok több szakaszon megállították a forgal­mat. A vállalat alkalmazottai, a közsé­gek dolgozói ott, ahol a körülmények megengedték, megfeszített munkával kijavították a rongálódásokat, lehetővé tették a közlekedést. Sajnos, még min­dig akad járhatatlan útszakasz, mely­nek rendbehozatalára csak a vizek vis­­­szahúzódása után kerülhet sor. S most nézzük a pillanatnyi helyzet­jelentést azokról az útszakaszokról, a­­hol csökkentett sebességű a forgalom, és ahol még szünetel a közlekedés Csökkentett sebességű a forgalom­­ a DN 10 Hermány — Bodzaforduló kö­zött a 105-ös kilométerkőtől mintegy 200 méterig , a 100 km-f 938 m­-nél (megrongált híd), a DN 11 Kök«­­, — Ojtoz szakaszon : Dalnok-völgyében, Ojtozban ; DN 12 Kökös — Tusnád , Bükszád és Mikóújfalu között (a 37-es kilométerkőnél csak egysávos a forga­lom) , a málnási Olt hídnál. Szünetel a közlekedés : a DJ 54 Kéz­­divásárhely — Bükszád szakaszon, a DJ 42 Bodzaforduló — Gi­dófalva — Nagy­­ajta, valamint a DJ 53 Kővár — Pólyán — Lemhény szakaszokon. A javítási munkálatok megszakítás nélkül folynak. Mérnökök, technikusok, munkások állandóan a terepet járják. A legkisebb rendellenesség esetén is készek közbelépésre. Itthon, a vállalat­nál elkészültek az intézkedési, költség­vetési tervek. Csak a megyei vállalat 2.100.000 lejt irányoz elő javításra, épí­tésre. — Nagy összeg — mondja Molter Walter mérnök —, de biztosítja majd a jövő közlekedését, hiszen betonhidak, 80—90 cm-el megemelt áttöltések, védő­falak építését szolgál­ja (áros) III. évfolyam 127. szám

Next