Megyei Tükör, 1970. május (3. évfolyam, 124-128. szám)
1970-05-23 / 127. szám
MÉGIS KENNEDY ? Hírügynökségek jelentései alapján, lapunk múlt heti számában idéztünk Edward Kennedy szenátor egyik legutóbbi rádiónyilatkozatából, mely szerint akkor se indulna az 1972-es elnökválasztási harcban, ha erre pártja felkérné. Az „utolsó“ Kennedy bejelentésének egyik érdekessége, hogy ezt a szövetségi nagyesküdtszéknek a Mary Jo Kopechne balesettel kapcsolatos felmentő állásfoglalása után tette. Másik érdekessége viszont az, hogy mióta az idézett rádiónyilatkozat elhangzott, az Amerikai Egyesült Államokban demokratapárt - szerte biztosra veszik, hogy 1972-b ben Edwardot indítják Nixon ellenében .... ! TAKTIKA . . . Megfigyelők szerint semmi ellentmondás nincs az ifjú szenátor nyilatkozata és a demokrata vezérkar 1972-es célkitűzései között, sőt természetes, hogy Edward Kennedy most és a következő évben is hasonló kijelentéseket tesz majd. Több oka van ennek. Az egyik, hogy Nixon és a republikánus párt aránylag bizakodva tekinthet a legközelebbi elnökválasztás elé, ha a helyzeti előnyt élvező elnökkel szemben a demokratáik kevéssé ismert, vagy éppen jelegtelen politikust indítanak. Kissinger, Nixon tanácsadója állítólag egy magánbeszélgetés sorein nemrég ki is jelentette, hogy „Richard Nixon újraválasztását csak Edward Kennedy fellépése akadályozhatja meg. Ha tehát Edward Kennedy ,már most, több mint két évvel a választás előtt csatasorba állna, időt engedne a republikánusoknak a felkészülésre, esetleg arra is, hogy Nixonnál rokonszenvesebb jelöltet keressenek s népszerűsítsenek. A demokrata párt e meggondolását Robert Kennedy „kései ringbe lépése“ is igazolni látszik. Emlékszünk i/“*v még rá, hogy a demokraták 1968-as választási kampány során, hosszú időn keresztül szinte egyedül futtatták McCarthyt, miközben Robert, becséhez hasonlóan nyilatkozott, s csak 1968 márciusában, a több mint másfél éves előcsatározások utolsó percében dobta be a kesztyűt. ... ÉS BIZTONSÁG A másik ok, amiért Edward Kennedy manapság annyira hangoztatja távolmaradását az 1972- es választástól, nyilván biztonsági célzatú. Senki előtt sem kétséges, hogy akik a bátyait nem látták szívesen a Fehér Házban, vagy útban a Fehér Ház felé, őt is mindenképpen likvidálnák. A Robert ellen elkövetett merénylet épp olyan homályos hátterű, mint a Kennedy elnök halálát okozó dallasi gaztett. Az amerikai közvélemény ma már dajkamesének tartja — mindkét esetben — a magányos gyilkos elméletet, és hajlamos elhinni a józanul és logikusan következtetek feltevését, hogy ti. „mindkét nagy politikai párt konzervatív szárnya a szélsőséges anarchista- fasiszta képződményekkel szövetkezve szervezett összeesküvést a Kennedy-fivérek ellen“. A Newsweek egyik kommentátora szerint „Edward Kennedynek, még ha az utolsó lehetséges időpontig háttérben marad is, számolnia kell azzal, hogy testi épségére, életére tértnek", s ezt ugyanazok teszik, akik John és Robert „nyilvános kivégzését megszervezték“. A KOMPUTER DETEKTÍV Érdemes itt megemlíteni, hogy Richard Strague egy washingtoni komputer szakember, számítógépekbe táplált minden eddigi adatot John Kennedy elnök meggyilkolásával kapcsolatban. A komputer 32 oldalas vizsgálati eredménye a Warren bizottság jelentéséhez képest meglepő eredményre vezetett. Eszerint az összeesküvők hatszor lőttek, melyből az elnök írt négy lövés találta el. A fennmaradó két lövésből egy célt tévesztett, egy pedig Conally texasi kormányzót sebesítette meg. A komputer kalkulációja szerint a lövéseket két irányból adták, s mindkét ponton 4,6 „szervező" (eredeti szóhasználat szerint „koordinátor") ügyelt a gyilkosok biztonságára. Az amerikai lapok egyöntetű megállapítása szerint a komputer vizsgálati eredménye kísértetiesen hasonlít Manchester és a többiek bizonyítékokkal alátámasztott gyanújára, miszerint Kennedy elnök összeesküvés áldozata lett. EGY KEZDŐ POLITIKUS BOTRÁNYA Mindezek figyelembe vételével érthető hát, ha Edward többször, és hangsúlyosan igyekszik elhatárolni magát a jelöltségtől. De a demokrata párt öröme is érthető a legfelsőbb esküdtszék döntése után, mely — a konzervatív republikánus körök nyomása ellenére — ártatlannak mondta ki a fiatal szenátort a Kopechnc „ügyben". Nincs immár morális akadálya 1972-ben indítani az egyetlen esélyest, az egyetlen nevet Nixon ellenében. Persze szinte bizonyosra vehető ,hogy Edward Kennedynek is lesz egy McCarthyra. Legtöbben McGovernra és Ribicoffra tippelnek. 1971 azzal telik majd, hogy Edward Kennedy támogatásáról biztosítja elővédjeit. Ténylegesen 1972 tavasza előtt aligha vállalja a nyílt harc kockázatát. Ami a Kopechne ügyet illeti, az igazság az, hogy ma már Amerika szerte nem veszik komolyan, hogy a szerencsétlen lány balesete keresztülhúzhatta volna Edward Kennedy politikai karrierét. A Washington Post például emlékeztet arra, hogy az ötvenes évek elején, egy akkor kezdő politikus nehezen kimagyarázható pénzügyi botrányba keveredett. Olyanba, ami fölött sokáig csemegéztek a laptudósítók. S lám, ez a kezdőpolitikus alig néhány év múlva az USA alelnöki, 1968 óta pedig elnöke lett — Nixonról van ugyanis szó. MI VÁLTOZNA, HA . . . Mint annyiszor, amikor a Kennedy névvel az USA politikai életének palettáján találkozunk, most is felmerül a kérdés : okozna-e lényeges változást az USA politikájában egy újabb elnök, a kétségtelenül rokonszenves törekvésű politikai családból ? Az U.S.News and World Report szerint sok, az emberiség számára hasznos és bölcs változásra számíthatna az ország népe és a világ. A lap szerint Edward Kennedy folytatni látszik bizonyos politikai hagyományokat. Olyanokat, melyek tekintetbe veszik az erőviszonyokat, reálisan mérlegelnek és próbálnak új, a megszokottól eltérő következtetésekre jutni. Politikai táját csak ilyen hagyományokkal szerezhetett Kennedy szenátor. Ellenezte például a rakétaelhárító rakétarendszer kiépítését. Félrevezetőnek és embertelennek mondta a nixoni „vietnamizálási" programot, és ha az idézett lap cikkírójának hinni lehet, nagy szerepe volt abban, hogy a szenátus visszautasította Nixon két konzervatív jelöltjének a Legfelsőbb Bíróságba óhajtott kinevezését. A lapok figyelmeztetnek arra, hogy Edward Kennedy különösen keményen bírálja a kormányt a legújabb délkelet-ázsiai események kapcsán. A kambodzsai behatolást például egyenesen őrültségnek nevezte, majd kijelentette : Nixon áldozatául esett egy illúziónak (amely már eltávolított hivatalából egy elnököt) a délkeletázsiai győzelem illúziójának. Látjuk tehát, hogy miként a lelkiismeretes sportolók az 1972-es olimpiászra, ugyanúgy az amerikai politikusok is a választási meccsre idejében elkezdték az előkészületeket. Ideje is, hisz ez év novemberében az Államok politikai arénájában már „edzőmérkőzéseket" tartanak. A szenátus egy részét választják újra. Többek között Edward Kennedynek is meg kell mérkőznie szenátori tisztjéért, republikánus ellenfelével szemben. Az U.S.News and World Report szerint sötétebb sokan kiváncsiak Edward Kennedy novemberi mérkőzésének eredményére. Főként a Fehér Ház mai urai közül... Völgyesi András A nemzetközi közvélemény megkülönböztetett figyelemmel kísérte dr. Kenneth David Kaundának, Zambia köztársaság elnökének hazánkban tett látogatását. A világlapok egy része felhívja a figyelmet arra, hogy Zambia elnökének romániai látogatásával s az e látogatás kapcsán lefolyt hivatalos tárgyalásokkal egyidőben Cornelia Manescu külügyminiszter körutat tett az afrikai kontinensen, melynek során többek között Nigériába és mindkét Kongóba ellátogatott. A Bukarestben, Nicolae Ceaușescu és dr. Kaundu, valamint Manescu külügyminiszter és vendéglátói között folyt megbeszélésekből számos nyugati lap azt a következtetést vonja le, hogy „a szocialista Románia rokonszenves gazdasági és politikai partner Afrikában“. Az Economist felhívja a figyelmet arra, hogy a román ipari termékek és a román szakemberek segítsége ma már hozzátartozik a fejlődő fekete kontinens képéhez. Moszkvában hivatalosan közölték, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter ismét fogadta Egon Bahr nyugatnémet államtitkárt, és megbeszélést folytatott vele. Gromiko és Bahr kétórás eszmecseréje azokat a kérdéseket érintette, melyek a korábbi tárgyalási szakaszokban nyitva maradtak. Moszkvai nyugatnémet források szerint, Bahr államtitkár a találkozót követően kedvezően nyilatkozott az eszmecsere légköréről. Hangsúlyozta, hogy az, benyomása szerint, egyáltalán nem volt „éles". Ezzel tulajdonképpen azoknak a nyugatnémet újságíróknak válaszolt, akik a bonyolódó nemzetközi helyzetre hivatkozva, valamiféle „kiéleződést" jósoltak a szovjet— nyugatnémet párbeszéd terén. Belgrádi jelentés szerint, Mitja Ribicsics jugoszláv kormányelnök a belgrádi televízió Időszerű beszélgetések című műsora számára adott nyilatkozatában megismételte, hogy Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök meghívására az idén hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. „A Szovjetunióval jók a kapcsolataink — mondotta a jugoszláv kormányfő — és a tervbe vett személyes találkozótól további, mindkét fél számára hasznos eredményeket várunk". Ribicsics kijelentette, hasonló várakozással tekint a Magyar Népköztársaság miniszterelnökének, Fock Jenőnek júniusi belgrádi útja elé. Az albán—jugoszláv viszonyról szólva Mitja Ribicsics kijelentette többek között, hogy „A javulás jelei mutatkoznak, és a jugoszláv kormány kész elfogadni és előterjeszteni minden olyan javaslatot, mely további eredményekre vezet". UPI-jelentés arról számol be, hogy a nyugatnémet szociáldemokraták Saarbrückeni kongresszusán az a veszély fenyegetett, hogy a Saar folyó hirtelen áradása miatt a munkálatokat félbe kell szakítani és valahol egyebütt folytatni. A világsajtó élénken kommentálja Willy Brandtnak, a párt elnökének beszámolóját, különösen azokat, melyek az „új keleti politika" jegyében hangzottak el. A kancellár többek között kijelentette, hogy „Németország Szövetségi Köztársaságnak nincsenek területi követelései, sem a hetvenes években, sem azon túl". Beszédében foglalkozott Bonn úri. német politikájával is, s ezzel kapcsolatban kijelentette : „Az NDK felelős vezetőivel egyetértünk abban, hogy német területről soha többé nem szabad háborúnak kiindulnia... de német földről támogatni kell az európai békés rendezést, meg kell szüntetni a konfrontációt, fejleszteni az együttműködést, úgy, hogy Európa a béke, a magas életszínvonal, a technikai csúcsteljesítmények kontinensévé válhassék". Az SPD-nek a hetvenes évekre tervezett programjaként az adózás, a művelődési és a társadalompolitikai élet reformját említette. Az ehhez szükséges anyagi eszközöket az „állami kiadások átcsoportosításával kell előteremteni" — mondotta. (Figyelő) A békeszerető lakosság világszerte tovább tiltakozik az amerikaiak kambodzsai intervenciója ellen. Felvételeinkben New York-i diákok (baloldalt), Majna Frankfurt (középen) és Tokió (jobboldalt) lakóinak tüntető felvonulása 11 megyei TÜKÖR Hl. évfolyam 127. szám