Megyei Tükör, 1970. október (3. évfolyam, 146-162. szám)
1970-10-18 / 151. szám
=GI,DIUJS== KETTEN LÁTTÁK BAJKONURT... Laptudósítók és politikai hírmagyarázók véleménye megegyezik abban, hogy Pompidou elnök e héten befejezett szovjetunióból látogatását a francia közvélemény rendkívül fontosnak tulajdonította, igen nagy várakozással tekintett az elnök moszkvai útja elé, melytől új eredményeket, a két ország közötti együttműködés további kiszélesítését várta. Az utazás során elhangzott nyilatkozatok, a két fél között sorra került tárgyalásokon kialakult baráti légkör, a felek azonos vagy megközelítően azonos nézete feszítően időszerű kérdéskörben, mint például a közel-keleti probléma, azokat igazolja akik a szovjet-francia kapcsolatok egyenesvonalú továbbfejlődésének újabb állomásaként jelezték Pompidou elnök szovjetunióbeli utazását. Az első lépéstől... Ha október 13. óta újaibb állomásról beszélünk, elkerülhetetlen felidézni az első lépést, melyet számos nyílt és egyenes beszédű szovjet, kezdeményezés után de Gaulle tábornok tett, midőn 1966. nyarán hivatalos látogatásra Szovjetunióba utazott. Amikor a tábornok-elnök, akit joggal neveztek a „nyugat-európai realizmus úttörőjének" Moszkvában járt, a mainál lényegesen feszültebb volt az európai politikai légkör. Az NSZK-ban például még a nagykoalíció számára sem alakultak ki a feltételek, Erhardt kormányzott, Adenauer nyomdokain haladva. A biztonsági konferencia gondolatát nem érzékelte a nyugati diplomácia radarrendszere. A hidegháborúból visszamaradt merevgörcs feloldását ígérő lazítás, a nagyhatalmak közül Franciaországból — épp de Gaulle koncepciójának keretéből — indult ki. 1966. márciusában jelentette be Párizs, hogy kilép a NATO katonai szervezetéből. De Gaulle ezt követően három hónap múlva (június) fogadta el a szovjet vezetők meghívását. Egy évvel később pedig, lengyelországi utazása során, kijelenti, hogy az Odera-Neisse határ végleges. . . A nagy bizottságig Négy esztendő telt el de Gaulle tábornok moszkvai utazása óta, négy olyan év, mely lényeges változást hozott a szovjet-francia relációkban éppúgy, mint általában a nyugat-európai politikai atmoszférában. Ami a két nagyhatalom kapcsolatait illeti, elsőként utaljunk rán az 1966-ban megalakult, un. „nagybizottságra“ , mely félévenként hol Moszkvában, hol Párizsban tart ülésszakot, amin Szovjetuniót és Franciaországot érdeklő legfontosabb gazdasági és tudományos kérdések fölött tanácskoznak. Nemzetközi jelentőségű politikai kérdések esetében is rendszeresen konzultál egymással a két kormány: tavaly Schumann külügyminiszter járt Moszkvában, idén Gromiko látogatott Párizsba. Moszkva és Párizs kapcsolatai tehát az elmúlt négy év alatt folyamatosakká váltak, és vitán felül jelentős mértékben hozzájárultak egy olyan új nyugat-európai politikai szemlélet megerősödéséhez, melynek eredményeként ez év augusztusában Moszkvában sor kerülhetett a nagy jelentőségű szovjet-nyugatnémet szerződés aláírására. Íme azok a pozitív tényezők, melyek idei őszi útjára a legrokonszenvesebb és leghasznosabb útitársként — elkísérték az V. Köztársaság elnökét. És ami várható Az út előzményeinek számbavétele után, a látogatás várható következményeire is utalni lehet. Nyugati megfigyelők elsősorban a szovjetfrancia gazdasági és technikai kapcsolatok megerősödését, szélesebb alapokra helyezését várják a moszkvai tárgyalásokat követő időszakban, még a szovjet vezetők tervezett 1971. évi franciaországi látogatása előtt. Pompidou elnök egyik sajtóértekezletén felhívta a figyelmet az e téren ki nem használt lehetőségekre. Mint ismeretes, a gazdasági-kereskedelmi, tudományos-technikai együttműködés Szovjetunió és Franciaország között még nem egyenletes. Szovjetunió és a tőkés országok kereskedelmi forgalmát tekintve ugyanis Franciaország egyelőre a hatodik helyen áll, míg a tudományos kollaboráció terén első helyen. Egyik leglátványosabb eredménye ennek a Szovjetunió és Franciaország között kimutatható űrkutatási együttmunkálkodás. (Nyugati államférfiak közül csak de Gaulle tábornoknak és Georges Pompidounak volt alkalma és lehetősége betekintést nyerni a bajkonuri űrrepülőtér tevékenységébe ! ) A szakterületeken kialakult kollaborációval párhuzamosan, a politikai kapcsolatok további erősödésével is számolni lehet. E kontaktus állandó és sajátos jellegét mindkét fél részéről nyomatékosan hangsúlyozzák. A Pravda szerint ez az együttműködés „az élet diktálta szükségesség, a világ békéjének megőrzését és megerősítését óhajtó különböző társadalmi rendszerű országok természetes kapcsolata". Giscard d’Estaing francia gazdasági és pénzügyminiszter megfogalmazása szerint"... a privilegizált szovjetfrancia együttműködés olyan természetű, mely úttörő szerepet játszott, és játszik a Kelet és Nyugat közötti enyhülésben." Völgyesi András SPORTVIÁG . Az Egyesült NemzetekSzervezetének folyamatban lévő jubileumi ülésszakával párhuzamosan — a Világszervezet titkárságának hivatalos bejelentése szerint — október 19-én külügyminiszteri vagy kormányfői szinten ülést tart a Bizottsági Tanács is. Az ENSZ-alapokmány 28. cikke előírja, hogy a BT időnként magasabb szinten tartson megbeszélést. A BP jelentés szerint a Biztonsági Tanács ünnepi ülését zárt ajtók mögött, napirend nélkül tartják. A vita a nemzetközi helyzet általános áttekintésére szorítkozik. A varsói rádió és a Trybuna Ludu híradása alapján a hírügynökségek közölték, hogy hosszú betegség után, 61 éves korában elhunyt Adam Rapacky, volt lengyel külügyminiszter. Az ismert államférfi 1909-ben Lwówban született. A harmincas években kapcsolatba került a szocialista fiatalokkal. A második világháborúban tartalékos tisztként vett részt, hadifogságba esett és 1946-ban tért haza. 1947-ben parlamenti képviselő, majd a hajózási ügyek minisztere. 1956-tól 1968-ig külügyminiszter. A szocialista országok diplomáciájának ismert személyiségévé válik. Az ő nevéhez fűződik az az 1957-ben előterjesztett terv, mely közép-európai atomnumia övezet létesítését célozza. Adam Rapacky neve rangos helyet foglal el a nemzetközi feszültség csökkentésén munkálkodó államférfiak sorában. Szovjet szakemberek 22 tagú csoportja Stuttgartban tárgyalásokat folytatott A. M. Taraszov gépkocsiipari miniszter vezetésével, a Daimler-Benz gépkocsiipari gépkocsigyár vezetőivel, egy tehergépkocsigyár építéséről a Szovjetunióban. Taraszov Stuttgartból való elutazásakor a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy a tárgyalások eredményre vezettek. A Daimler-Benz konszern képviselői közölték, hogy a megbeszéléseket novemberben folytatják Moszkvában. Kellemetlen meglepetés érte a minap a bonni kiskoalíciós partnereket. Erich Mende (az FDP volt elnöke) és Heinz Starke, a Szabad Demokrata párt két parlamenti képviselője ugyanis bejelentette kilépését Scheel pártjából. Mende a CDU-ba, Starke a CSI -ba lép át. Mende korábban többször kijelentette, hogy ha kilépne a pártból „becsületbeli kötelességének tartaná lemondani a képviselői mandátumról is" (Ez annál is inkább természetes, mert nem CDU, hanem FDP programmal választották képviselővé!). Mendén és Starken kívül korábban Zoglmann is elhagyta az FDP-t, azzal a szándékkal, hogy új pártot alakít, addig viszont a CDUCSU soraiban „vendégeskedik". Most, a három képviselő kiválásával, Willy Brandt kormányának eddigi törékeny többsége tovább csökkent. A kiskoalíciót Mendéék kiválásáig 254 képviselő támogatta, az ellenzék 242,szavazatával szemben. Az új képlet: SDP—FDP 251 mandátum, CDU—CSU 245 mandátum. Figyelő kínától ljubljanáig .«, október 22-én rajtol a XVI. torna VB. A torna eredetéről szóló ismereteink nagyon távoli időkről szólnak. A legelsők kínai eredetre vallanak. Huang ti császár gyógytorna sorozata az i. e. 2698-as esztendőből való. A későbbiek során egy Yo Fei nevű tábornok a torna alapelemeit rendszerezte. Hogy a sportág népszerűsége milyen mérvű volt, arról vajmi keveset tudunk. Fontosságáról viszont annál többet. Nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy a testkultúra úttörői felismerték, hogy minden sportág alapja, kiegészítője a gimnflasztika. A humanisták, pedagógusok észrevették a torna nevelő fontosságát, s követelték az ifjúság okos testnevelését. A torna kezdték hódítani az iskolákban. Basedow Dessauban működő iskolája volt az első, ahol az ifjakat rendszeres tornaoktatásban is részesítették. Az eszme tovább terjedt. A schnepfenthalli intézetben Gutsmuts továbbfejlesztette. Alaposan áttanulmányozta az ókor gimnasztikáját, majd a „Gymnastik für die Jugend" című munkájában a torna méltatása mellett gyakorlatokat dolgozott ki, útmutatást nyújtott az oktatással kapcsolatosan.. Az előrelépést Friedrich-Ludwig Jahn, a „Turnwater“ vitte véghez. Célkitűzéséül választotta a nagy tömegek egészségre, munkabírásra és küzdelemszeretetre való nevelését. Egyszerű mozgásformákat dolgozott ki, és mintául egy pompás sportelepett alapított. Szerinte: „A tornászás feladata az emberi művelődésből kiveszett egyensúlyt helyreállítani, az egyoldalú szellemiséget okosan végzett testgyakorlással párosítani, a túlfinomedést a visszanyert férfiassággal kellően ellensúlyozni..." John szelleme szálka volt Heuernich szemében. A „Turnvater" börtönbe kerül, s az 1816-tól errefelé olyan szép számban megszaporodott tornaegyesületekre a zsarnok kimondta a tilalmat, a híres „Turnspetre“-t (tornatilalom). A „tornatúr“ huszonöt évig tartott, utána az egyesületek újra elkezdték működésüket, az iskolákban pedig kötelezővé tették a torna tanítását. Németországban 1818-ban már háromszáz egyesület működik és létrejön egy központi irányító szerv, az Allgemeiner Deutscher Jurbund. Rövid életig — egy év az igaz, de alapul szolgál a húsz esztendő múlva Weimarban megalakuló Deutsche Turnerschaft-nak. Az egyesületek száma rohamosan nő. A századforduló táján a tízezernél több egyesület több mint 1 000 000 férfi és hetvenezernél több női tagot számlál. A múlt század vége felé egyre több ország hódol a tornának. Németország mellett Svájc, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium a komoly tornaélet színhelyei. Szükségszerűvé vált egy nemzetközi szerv megalapítása, mely összefogja, irányítja a nemzeti szövetségek tevékenységét. Így alakul meg 1881-ben a FIG (Federation Internationale de Gymnastique Liégeben, a belga tornaszövetség elnöke, N. J. Cuperus kezdeményezésére. Két évtized múlva megrendezi az első világbajnokságot Antwerpenben (1903). A négyévenként sorra kerülő világbajnokság első győztese a francia Martinez, csapatban Franciaország. A második VB-n ismételnek a franciák, annyi különbséggel, hogy ezúttal Labié szerzi meg az egyéni győzelmet. A harmadik nagy összecsapás a csehek sikersorozatának kezdetét jelentette. Három évtizeden át szinte megszakítás nélkül nyerték a csapatversenyeket, és az egyéniben is ottvoltak a dobogósok között. A második világháború után új „tornászhatalmak“ léptek a tornaversenyek porondjára: Szovjetunió és Japán. A csehszlovákok elveszítenék ugyan hegemóniájukat a férfiak mezőnyében, de a nőknél egyenlő erővel küzdenek a legjobbaknak elkönyvelt szovjet lányokkal szemben.Az utóbbi két évtized legjobbjainak Borisz Suhlin (6 világbajnoki aranyérem), Jurij Tyilov (4), Endo Jukio (japán — 3), Macuda Jamusita (japán — 3) bizonyultak, a nőknél pedig Latyinyina Larisza (7), Csaszlavszkaera (4), Manyina Tamara (3), Bosakova Éva (3). Nem feledkezhetünk meg a japán Onóről, a szovjet Azarjunról és Voronyinról, a jugoszláv Cezarról vagy az olasz Menichelliről sem, akik bár nem szereztek annyi aranyérmet, mint Sahlinék, de tudásukkal sokszor kiharcolták a dobogót, felküzdötték magukat a sportág „felsőházába“. Csak érdekességképpen említjük meg, hogy az eddig megrendezett tizenöt világbajnokságon a legtöbb érmet a csehszlovák sportolók szerezték (29 arany, 24 ezüst, 24 bronz, összesen 77), a franciák (25—22—19—66) és a svájciak (18—14—22—44) elött. Az új „hullám" nagyjai a szovjetek (20—13—10 — 43) és a japánok (10—16—10 — 36 — negyedik illetve hatodik helyen állnak az éremtáblázatban. Ez változhat, hiszen az október 22-én Ljubjanában sorra kerülő XVI. VB-n a legnagyobb esélyesekként rajtolnak. A román sportolók esélyeiről — sajnos — szerényen kell nyilatkoznunk. Fiatal válogatottjaink inkább tanulni mennek, s az is nagyszerű eredménynek számít, ha helyezést érnek el, akár a csapat —, akár a szerenkénti egyéni versenyekben. Részvételük fő célja : minél jobban felkészülni a müncheni olimpiára. Áros Károly megyei TIKOK Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sepsiszentgyörgy, Szabadság tér 10 szám. Telefon : 244 Műszaki kivitelező: A brassói nyomdaipari vállalat sepsiszentgyörgyi részlege.