Megyei Tükör, 1970. október (3. évfolyam, 146-162. szám)

1970-10-18 / 151. szám

=GI,DIUJS== KETTEN LÁTTÁK BAJKONURT... Laptudósítók és politikai hírmagyarázók véle­ménye megegyezik abban, hogy Pompidou elnök e héten befejezett szovjetunióból­ látogatását a francia közvélemény rendkívül fontosnak tulajdo­nította, igen nagy várakozással tekintett az elnök moszkvai útja elé, melytől új eredményeket, a két ország közötti együttműködés további kiszé­lesítését várta. Az utazás során elhangzott nyilatkozatok, a két fél között sorra került tárgyalásokon kiala­kult baráti légkör, a felek azonos vagy megköze­lítően azonos nézete feszítően időszerű kérdés­körben, mint például a közel-keleti probléma, a­­zokat igazolja akik a szovjet-francia kapcsolatok egyenesvonalú továbbfejlődésének újabb állomá­saként jelezték Pompidou elnök szovjetunióbeli­­ utazását. Az első lépéstől... Ha október 13. óta újaibb állomásról beszélünk, elkerülhetetlen felidézni az első lépést, melyet számos nyílt és egyenes beszédű szovjet, kezde­ményezés után de Gaulle tábornok tett, midőn 1966. nyarán hivatalos látogatásra Szovjetunió­ba utazott. Amikor a tábornok-elnök, akit joggal nevez­tek a „nyugat-európai realizmus úttörőjének" Moszkvában járt, a mainál lényegesen feszültebb volt az európai politikai légkör. Az NSZK-ban például még a nagykoalíció számára sem alakul­tak ki a feltételek, Erhardt kormányzott, Adenau­er nyomdokain haladva. A biztonsági konferencia gondolatát nem érzékelte a nyugati diplomácia radarrendszere. A hidegháborúból visszamaradt merevgörcs feloldását ígérő lazítás, a nagyhatal­mak közül Franciaországból — épp de Gaulle koncepciójának keretéből — indult ki. 1966. már­ciusában jelentette be Párizs, hogy kilép a NATO katonai szervezetéből. De Gaulle ezt követően három hónap­ múlva (június) fogadta el a szovjet vezetők meghívását. Egy évvel később pedig, lengyelországi utazása során, kijelenti, hogy az­ Odera-Neisse határ végleges. . . A nagy bizottságig Négy esztendő telt el de Gaulle tábornok moszkvai utazása óta, négy olyan év, mely lénye­ges változást hozott a szovjet-francia relációkban éppúgy, mint általában a nyugat-európai politi­kai atmoszférában. Ami a két nagyhatalom kap­csolatait illeti, elsőként utaljunk rán az 1966-ban megalakult, un. „nagybizottságra“ , mely féléven­ként hol Moszkvában, hol Párizsban tart üléssza­kot, amin Szovjetuniót és Franciaországot érdek­lő legfontosabb gazdasági és tudományos kérdé­sek fölött tanácskoznak. Nemzetközi jelentősé­gű politikai kérdések esetében is rendszeresen konzultál egymással a két kormány: tavaly Schumann külügyminiszter járt Moszkvában, idén Gromiko látogatott Párizsba. Moszkva és Párizs kapcsolatai tehát az elmúlt négy év alatt folya­matosakká váltak, és vitán felül jelentős mérték­ben hozzájárultak egy olyan új nyugat-európai politikai szemlélet megerősödéséhez, melynek e­­redményeként ez év augusztusában Moszkvában sor kerülhetett a nagy jelentőségű szovjet-nyu­gatnémet szerződés aláírására. Íme azok a pozitív tényezők, melyek idei őszi útjára a legrokonszenvesebb és leghasznosabb útitársként — elkísérték az V. Köztársaság el­nökét. És ami várható Az út előzményeinek számbavétele után, a látogatás várható következményeire is utalni le­het. Nyugati megfigyelők elsősorban a szovjet­­francia gazdasági és technikai kapcsolatok meg­erősödését, szélesebb alapokra helyezését várják a moszkvai tárgyalásokat követő időszakban, még a szovjet vezetők tervezett 1971. évi franciaországi látogatása előtt. Pompidou elnök egyik sajtóértekezletén felhív­ta a figyelmet az e téren ki nem használt lehe­tőségekre. Mint ismeretes, a gazdasági-kereskedelmi, tu­­dományos-technikai együttműködés Szovjetunió és Franciaország között még nem egyenletes. Szovjetunió és a tőkés országok kereskedelmi for­galmát tekintve ugyanis Franciaország egyelőre a hatodik helyen áll, míg a tudományos kollabo­­ráció terén első helyen. Egyik leglátványosabb eredménye ennek a Szovjetunió és Franciaor­szág között kimutatható űrkutatási együttm­un­­kálkodás. (Nyugati államférfiak közül csak de Gaulle tábornoknak és Georges Pompidounak volt alkalma és lehetősége betekintést nyerni a baj­­konuri űrrepülőtér tevékenységébe ! ) A szakterületeken kialakult kollaborációval párhuzamosan, a politikai kapcsolatok további erősödésével is számolni lehet. E kontaktus ál­landó és sajátos jellegét mindkét fél részéről nyomatékosan hangsúlyozzák. A Pravda szerint ez az együttműködés „az élet diktálta szüksé­gesség, a világ békéjének megőrzését és megerő­sítését óhajtó különböző társadalmi rendszerű or­szágok természetes kapcsolata". Giscard d’Estaing francia gazdasági és pénzügyminiszter meg­fogalmazása szerint"... a privilegizált szovjet­­francia együttműködés olyan természetű, mely úttörő szerepet játszott, és játszik a Kelet és Nyugat közötti enyhülésben." Völgyesi András SPORTVI­ÁG . Az Egyesült Nemzetek­­Szervezetének folyamatban lévő jubileumi ülésszakával párhuzamosan — a Világ­­szervezet titkárságának hivatalos bejelentése szerint — október 19-én külügyminiszteri vagy kormányfői szin­ten ülést tart a Bizottsági Tanács is. Az ENSZ-alapokm­ány 28. cikke előírja, hogy a BT időnként magasabb szinten tartson megbeszélést. A BP jelentés szerint a Biztonsági Tanács ünnepi ülését zárt ajtók mögött, napirend nélkül tartják. A vi­ta a nemzetközi helyzet általános áttekintésére szorít­kozik.­­ A varsói rádió és a Trybuna Ludu híradása alapján a hírügynökségek közölték, hogy hosszú betegség után, 61 éves korában elhunyt Adam Rapacky, volt len­gyel külügyminiszter. Az ismert államférfi 1909-ben Lwówban született. A harmincas években kapcsolatba került a szocialista fia­talokkal. A második világháborúban tartalékos tiszt­ként vett részt, hadifogságba esett és 1946-ban tért ha­za. 1947-ben parlamenti képviselő, majd a hajózási ügyek minisztere. 1956-tól 1968-ig külügyminiszter. A szocialista országok diplomáciájának ismert személyisé­gévé válik. Az ő nevéhez fűződik az az 1957-ben elő­terjesztett terv, mely közép-európai atomnum­ia övezet létesítését célozza. Adam Rapacky neve rangos helyet foglal el a nem­zetközi feszültség csökkentésén munkálkodó államfér­fiak sorában. Szovjet szakemberek 22 tagú csoportja Stuttgartban tárgyalásokat folytatott A. M. Taraszov gépkocsiipari miniszter vezetésével, a Daimler-Benz gépkocsiipari gépkocsigyár vezetőivel, egy tehergépkocsigyár épí­téséről a Szovjetunióban. Taraszov Stuttgartból való elutazásakor a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy a tárgyalások eredményre vezettek. A Daimler-Benz konszern képviselői közölték, hogy a megbeszéléseket novemberben folytatják Moszkvá­ban. Kellemetlen meglepetés érte a minap a bonni kis­­koalíciós partnereket. Erich Mende (az FDP volt elnöke) és Heinz Starke, a Szabad Demokrata párt két parlamen­ti képviselője ugyanis bejelentette kilépését Scheel pártjából. Mende a CDU-ba, Starke a C­SI -ba lép át. Mende korábban többször kijelentette, hogy ha kilépne a pártból „becsületbeli kötelességének tartaná lemon­dani a képviselői mandátumról is" (Ez annál is inkább természetes, mert nem CDU, hanem FDP programmal választották képviselővé!). Mendén és Starken kívül korábban Zoglmann is elhagyta az FDP-t, azzal a szán­dékkal, hogy új pártot alakít­, addig viszont a CDU­­CSU soraiban „vendégeskedik". Most, a három képviselő kiválásával, Willy Brandt kormányának eddigi­­ törékeny többsége tovább csök­kent. A kiskoalíciót Mendéék kiválásáig 254 képviselő támogatta, az ellenzék 242,szavazatával szemben. Az új képlet: SDP—FDP 251 mandátum, CDU—CSU 245 mandátum. Figyelő kínától ljubljanáig .«, október 22-én rajtol a XVI. torna VB. A torna eredetéről szóló ismereteink nagyon távoli időkről szólnak. A leg­elsők kínai eredetre vallanak. Huang ti császár gyógytorna sorozata az i. e. 2698-as esztendőből való. A későbbiek során egy Yo Fei nevű tábornok a torna alapelemeit rendszerezte. Hogy a sport­ág népszerűsége milyen mérvű volt, ar­ról vajmi keveset tudunk. Fontosságá­ról viszont annál többet. Nyugodt lel­­­­kiismerettel elmondhatjuk, hogy a test­­kultúra úttörői felismerték, hogy min­den sportág alapja, kiegészítője a gim­n­flasz­ti­ka. A humanisták, pedagógusok észrevették a torna nevelő fontosságát, s követelték az ifjúság okos testnevelé­sét. A torna kezd­ték­ hódítani az­ isko­lákban. Basedow Dessauban működő iskolája volt az első, ahol az ifjakat rendszeres tornaoktatásban is részesítet­ték. Az eszme tovább terjedt. A schnep­­fenthalli intézetben Gutsmuts tovább­fejlesztette. Alaposan áttanulmányozta az ókor gimnasztikáját, majd a „Gym­nastik für die Jugend" című munkájá­ban a torna méltatása mellett gyakor­latokat dolgozott ki, útmutatást nyúj­tott az oktatással kapcsolatosan.. Az elő­relépést Friedrich-Ludwig Jahn, a „Turn­water“ vitte véghez. Célkitűzéséül vá­lasztotta a nagy tömegek egészségre, munkabírásra és küzdelemszeretetre va­ló nevelését. Egyszerű mozgásformákat dolgozott ki, és mintául egy pompás spor­telepett alapított. Szerinte: „A tor­nászás feladata az­ emberi művelődésből kiveszett egyensúlyt helyreállítani, az egyoldalú szellemiséget okosan végzett testgyakorlással párosítani, a túlfinome­­dést a visszanyert férfiassággal kellően ellensúlyozni..." John szelleme szálka volt Heuernich szemében. A „Turnvater" börtönbe ke­rül, s az 1816-tól errefelé olyan szép számban megszaporodott tornaegyesüle­­tekre a zsarnok kimondta a tilalmat, a híres „Turnspetre“-t (tornatilalom). A „tornatúr“ huszonöt évig tartott, utána az egyesületek újra elkezdték működé­süket, az iskolákban pedig kötelezővé tették a torna tanítását. Németország­ban 18­18-ban már háromszáz egyesület működik és létrejön egy központi irá­nyító szerv, az Allgemeiner Deutscher J­ur­bund. Rövid életig — egy év­­ az igaz, de alapul szolgál a húsz­ esztendő múlva Weimarban megalakuló Deutsche Turnerschaft-nak. Az egyesületek száma rohamosan nő. A századforduló táján a tízezernél több egyesület több mint 1 000 000 férfi és hetvenezernél több női tagot számlál. A múlt század vége felé egyre több ország hódol a tornának. Németország mellett Svájc, Franciaország, Olaszor­szág, Hollandia, Belgium a komoly tor­naélet színhelyei. Szükségszerűvé vált egy nemzetközi szerv megalapítása, mely összefogja, irányít­ja a nemzeti szövetségek tevékenységét. Így alakul meg 1881-ben a FIG (Federation Inter­nationale de Gymnastique­ Liégeben, a belga tornaszövetség elnöke, N. J. Cu­­perus kezdeményezésére. Két évt­ized múlva megrendezi az első világbajnok­ságot Antwerpenben (1903). A négy­évenként sorra kerülő világbajnokság első győztese a francia Martinez, csa­pat­ban Franciaország. A második VB-n ismételnek a franciák, annyi különbség­gel, hogy ezúttal Lab­ié szerzi meg az­ egyéni győzelmet. A harmadik nagy összecsapás a csehek sikersorozatának kezdetét jelentette. Három évtizeden át szinte megszakítás nélkül nyerték a csapatversenyeket, és az egyéniben is ott­­voltak a dobogósok között. A második világháború után új „tor­nászhat­almak“ léptek a tornav­ersenyek porondjára: Szovjetunió és Japán. A csehszlovákok elveszítenék ugyan hege­móniájukat a férfiak mezőnyében, de a nőknél egyenlő erővel küzdenek a legjobbaknak elkönyvelt szovjet lányok­kal szemben.Az utóbbi két évtized leg­jobbjainak Borisz Suhl­in (6 világbajno­ki aranyérem), Jurij Tyilov (4), Endo Jukio (japán — 3), Macuda Jamusita (japán — 3) bizonyultak, a nőknél pe­dig Latyinyina Larisza (7), Csaszlavszka­­­era (4), Manyina Tamara (3), Bosako­­va Éva (3). Nem feledkezhetünk meg a japán Onóről, a szovjet Azarjunról és Voronyinról, a jugoszláv Cezarról vagy az olasz Menichelliről sem, akik bár nem szereztek annyi aranyérmet, mint Sahlinék, de tudásukkal sokszor kiharcolták a dobogót, fel­küzdöt­ték ma­gukat a sportág „felsőházába“. Csak érdekességképpen említjük meg, hogy az eddig megrendezett tizenöt vi­lágbajnokságon a legtöbb érmet a cseh­szlovák sportolók szerezték (29 arany, 24 ezüst, 24 bronz, összesen 77), a fran­ciák (25—22—19—66) és a svájciak (18—14—22—44) elött. Az új „hullám" nagyjai a szovjetek (20—13—10 — 43) és a japánok (10—16—10 — 36­ — ne­gyedik illetve hatodik helyen állnak az éremtáblázatban. Ez változhat, hiszen az október 22-én Ljubjanában sorra kerülő XVI. VB-n a legnagyobb esélyesekként rajtolnak. A román sportolók esélyeiről — saj­nos — szerényen kell nyilatkoznunk. Fiatal válogatottjaink inkább tanulni mennek, s az is nagyszerű eredmény­nek számít, ha helyezést érnek el, akár a csapat —, akár a szerenkénti egyé­ni versenyekben. Rész­vételük fő célja : minél jobban felkészülni a müncheni olimpiára. Áros Károly megyei TI­KOK Szerkesztőség és kiadóhi­vatal : Sepsiszentgyörgy,­­ Szabadság tér 10 szám. Telefon : 244 Műszaki kivitelező: A brassói nyomdaipari­ vállalat sepsiszentgyörgyi részlege.

Next