Megyei Tükör, 1971. január (4. évfolyam, 215-239. szám)
1971-01-10 / 221. szám
TEGNAP TÖRTÉNT Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter a tiszteletére adott vacsorán mondott beszédében sikeresnek nevezte párizsi látogatását. Ezen azt értem — mutatott rá Riad —, hogy Franciaország és az Egyesült Arab Köztársaság minden tőle telhetőt elkövet a közel-keleti probléma legjobb megoldásáért. Az egyiptomi miniszter meghívta francia kollégáját, Maurice Schumannt, hogy látogasson el az EAK-ba, meghívást elfogadták a látogatás időpontját később tfiAzik ki Megkezdődött a Fort McPhersoni-i hadbíróság előtt a Song My-i tömeggyilkosság harmadik vádlottjának, Charles Hutton szakaszvezetőnek a pere. Felolvasták a vádlott írásbeli vallomását, amelyben beismerte bűnrészességét. ,,Tüzeltem a házakra, az emberekre ; nem szívesen tettem, de ilyen parancsod kaptunk.“ „Miért gyilkolták le az egész lakosságot?" kérdésre Hutton ezt válaszolta : „Valamennyiüket kommunistáknak tartottuk“. „A kisgyermekeket is?" „Igen, a kisgyermekeket is". A A tárgyalás folytatódik. Washingtonban bejelentették, hogy a minoti (Észak- Dakota) légitámaszponton felszerelték az első, többszörös robbanófejes (MIRV) rakétákat. Az intézkedést több kongresszusi tag hevesen bírálta. Amint a Reuter rámutat, a legtöbben úgy vélekednek, hogy Mirv-program folytatása aláássa a stratégiai fegyverek a korlátozásával kapcsolatos szovjet-amerikai tárgyalásokat. A Pentagon a további vita elkerülése végett nem közölte, hogy a szóban forgó rakéták nukleáris töltéstűek-e vagy sem. A spanyolországi nagy havazások következtében farkascsordák támadták meg az északi Lugo tartományi Gistral dombjain lévő méneseket. A farkasok több mint 300 lovat pusztítottak el. Minthogy a lovak száma amúgy is csökkenőben van, a helyi hatóságok elhatározták, hogy irtóvadászatot szerveznek a farkasok ellen. Dr. Melvin Carter, a Las Vegas-i Radiológiai laboratórium igazgatója pénteken bejelentette, hogy a múlt havi nevadai nukleáris robbantás nyomán a légkörbe került radioaktív szennyeződés nyomait eddig 21 amerikai államban észlelték. Carter azt sem cáfolta, hogy egyes államokban kimutatták a tehéntej rádióaktiv szennyeződését. A UPI szerint a nevadai lőtérről kitelepített 600 alkalmazott még nem tért vissza munkahelyére. 1 J GLÓBUS — = BALESET VOLT-E EDWARD KENNEDY „BALESETE“? Az amerikai sajtóban és a nyugat-európai magazinokban felvillanó újabb és újabb, nem egyszer politikai krrimibe kívánkozó történetek, riportok, feltevések és interjúk arra engednek következtetni, hogy a lapok szenzációt tálaló oldalairól még mindig nem került le a „Kennedy-story“. A közelmúltban, Nixon elnök váratlan bejelentése után, mely szerint „biztos benne", hogy a demokraták 1972-ben Edward Kennedyt indítják ellene a választási csatában, élesztő szelet kapott a parázs, s a nagy példányszámú tekintélyes nyugat-európai lapok is rávetették magukat „Tedd" rejtélyes chappaquidicki „balesetének" témájára. A hivatalos jelentés Mielőtt Joachim Joestennek a svájci Weltwocheban nyolc folytatásban közölt, nemcsak „szenzációs", de tényleg érdekes fejtegetéseit idéznénk ennek a balesetnek körülményeiről, emlékeztessünk még egészet a szerencsétlenség körülményeinek „hivatalos" megfogalmazására. Eszerint az Edward Kennedy demokrata szenátor vezette gépkocsi a massachusettsi partoknál a tengerbe fordult. Víz alá merült. A fiatal szenátor pokoli lélekjelenléttel kijutott a víz hátán fekvő kocsiból, majd több ízben újra alatt lebukott hogy útitársnőjét — fivére volt titkárnőjét, — akit egy házi összejövetelről vitt volna haza, kimentse. Életmentési kísérletei azonban nem jártak sikerrel, a fiatal leány meghalt. Boyle vizsgálóbíró (republikánus) több ponton kívánt vádat emelni Edward Kennedy ellen. Többek között azért is, mert az esetet nem azonnal, hanem csak az életmentési kísérletek után, majd barátai értesítését követően jelentette a rendőrségnek. Boyle szerint „nyomós ok van annak feltételezésére, hogy a szenátor hanyagul vezette a gépkocsit". A vizsgálóbíró előtt lefolyt zárt körű tárgyalások légkörére korabeli tudósításokból emlékszünk. Azt sem felejtette el az olvasó, hogy a republikánus propagandagépezet rögtön „eldöntötte," hogy 1970-ben Edward Kennedyt nem fogja újraválasztani szenátornak Massachusetts állam. 1970 novemberében, jóval a rendőrbíróság felmentő ítélete után az állam választópolgárai másként határoztak. Imponáló fölénnyel tolták újra Edward Kennedyt, aki még ma válaszsem töltötte be negyvenedik életévét. A közvélemény „nem vette be“ ... Ezenfelül volt még valami, ami sohasem engedte lehűlni a légkört a fiatal rokonszenves politikus körül. Az, hogy az amerikai közvélemény, szinte az első pillanattól kezdve, „nem vette be" a baleset-mesét. Nehéz volt elhinni, hogy egy szíri józan ember — ezt a tényt a rendőrségi vizsgálat pillanatig sem vonta kétségbe —— csak úgy befordul kocsijával a néptelen írtról a vízbe, igen kis sebesség mellett. Szakértők szerint akkor is ideje lett volna megállni, ha valaki, vagy valakik „elrontották volna a kormányszerkezetet". (Néhány riporter a szerencsétlenség után a merényletnek erre a raffinált módjára is bizonyítékot vélt találni, talán abból kiindulva, hogy Edward Kennedyt egyszer repülőgép szerencsétlenség érte — hasonló szabotázs miatt. A chappaquidicki baleset körülményei tehet épp olyan homályosak maradtak, mint John F. Kennedy vagy Robert Kennedy meggyilkolása. Joesten feltevései Joachim Joesten ebből a homályból indult ki, amikor kutatni kezdett s erre igyekszik fényt deríteni a Weltwoche hasábjain. A Joesten icle leleplezés, érdekes módon „amerikai kapaszkodóval" indít. Jack Olsennak, a Time-Lite konszern egyik vezető munkatársának „A chappaquidicki híd“ című, „Tedd“ balesetével foglalkozó könyvét idézi, s egyetért Olsennal abban, hogy a szerencsétlenséggel egy időben kiadott hivatalos magyarázat alapvetően sántít, amikor elfogadja, hogy Edward Kennedy kikerült a víz alatt hátára fordult kocsiból. Olsen néhány komoly szakértőre hivatkozva ezt lehetetlennek tartja, Joesten viszont továbbmegy és világosan bizonyítja, hogy a normális sebességgel haladó kocsinak nem lehet ideje hátára fordulni, miközben egy méter magasból a vízbe esett. Továbbá felfigyel arra is, hogy miközben tanúk bizonyítása szerint Kopechne kiszasszony, Kennedy szenátor mellé ült beszálláskor, amikor az Oldsmobile-t kiemelték, a titkárnőt a hátsó ülésen találták. Fegyveres támadás ? Mindezek alapján s az ismert tényt figyelembe véve, hogy Edward Kennedy a baleset után nem a legközelebbi házba, hanem az összejövetel színhelyére, a villába ment, Joesten azt állítja, hogy a szenátort és utasát fegyveres támadás érte. Szerinte a sziget „egyik legelhagyatottabb helyén fegyveres banda tartóztatta fel az Ofdsmobile-t", vezetőjét arra kényszerítené, hogy szálljon ki, majd Mary Jo Kope címet meggá ndolták, a kocsit pedig a hídról a vízbe fordították. Joesten úgy véli, hogy „Kopechne meggyizadásával a szenátort kompromittálni akarták, politikai karrierjét derékba törni, s hogy a banda ahhoz a szervezethez tartozott, mely annak idején John Kennedyt és Robertet is likvidálta." Érdekes mindenesetre, hogy a novemberi választásokig, Edward Kennedy nem nyergette meg a szerencsétlenség körülményeit bizonyító Joesten-elmélet szellemében fogant érveket, s végül is kompromittáltás aratott fölényes győzelmet Massachusettsben. Illetékesek figyelmét azonban az sem kerüli el, hogy — eddig legalábbis nem cáfolta Joesten állításait. Völgyesi András SPORTVILÁG • Ökölvívás. Az emberiség legvonzóbb játékainak egyike... Az ököl — még mindig a világ „legbékésebb" fegyvere — s az a kicsi négyszög — egy külön világ. Pedig nincs benne semmi rendellenes. Az első ember, ki kezét használni tudta, ököllel védte magát, ököllel támadott, s bár pár évezred eltelt azóta, első fegyveréről nem mondott le soha. A szorító. Hősei valamennyien erős, ügyes, bátor, elszánt fickók. S nem a felső tízezerből jöttek. Viharos tengerekről, füstös kikötőkből, kovácsműhelyekből kerültek elő, magukkal hozva az elszánt küzdenivágyást. Ezer meg ezer körülöttük szövődött legenda teszi színessé külön világukat. A Nehéz kesztyűk sorozattal e legendák fedezékébe vonulunk, s megpróbáljuk felidézni Füzesy—Peterdi i Gong c. könyve nyomán ezeket a csodálatos fickókat, a sportág legnagyobbjait, legendás hőseit. JOHN L. SULLIVAN a legöregebb generáció, a csupasz korszak képviselője. Imádott enni, inni és verekedni. Az első két tulajdonságát hagyjuk, hiszen minden kéménynek megvan a maga füstje, de a harmadikat ír létére honnan örökölte ? Nagy titok. Tény az, hogy nagy verő a fóim, pedig kicsi ember, mindössze 177 centi magas és 88 kiló. De roppant erős. Országjáró körútra indul, verekedni. Nem válogat a kliensei között. Sorra vasalja ki őket, aztán velük együtt — ha azoknak kedve tartja — vagy egyedül, rendszerint hódolóinak kíséretében, kocsmába vonul, hegedül, táncol, énekel.. s megmaradt pénzét az utolsó centig szétosztja a szegények és betegek között, John bevonul a szentek közé. Neve ott szerepel minden jótékonysági alapítvány névsorában. Dolga végeztével kalapot emel, s továbbáll. Új városok várják, új csaták, új kocsmák... Reszket tőle már fél Amerika, amikor ő még mindig leáll a rikkancs gyermekekkel megbeszélni mérkőzéseit, kikérni tanácsaikat. Bajnokavatásra 1882-ben kerül sor. Tíz és fél percen át püföli csupasz ököllel (a csupasz korszakban tartunk) Paddy Ryant. Egy esztendő sem telik el, s országjáró körútja alkalmával New Yorkban összeakad az angol Charley Mitchellel. A kis angol ijedtében elfekteti Sullivant, aki végül is a harmadik menetben leüti Mitchellt, de. találkozása a padlóval keserű emléket hagy John szívében. 1888-ban újra találkoznak a franciaországi Chantillyben. Három óra és tíz percen át „simogatták" egymást, anélkül, hogy eldöntenék ki a győztes. A megijedt rendőrség közbelép, s letartóztatja a két „verekedőt". Az amerikai újságírók csak háromórás „küzdelem" árán tudják meggyőzni a parancsnokot a két legény ártatlanságáról. Végül kattan a zár, Johnak szabadok. Folytathatja körútját otthon, Amerikában a nagy pálinkafőzdék vidékén. 1889-ben legyőzi Jack Kilraint. Hetvenöt meneten át püfölik egymást csupasz ököllel. Keserves lehetett. De Johnak feltétlenül megérte. Egyesek ezt a találkozót tartják a modern ökölvívás első hivatalos világbajnoki összecsapásának, Sullivant pedig első világbajnoknak. Egyesek, mert kettesek az első kesztyűs bajnokság győztesét, James Corbettet tekintik az első világbajnoknak. A kemény íznek ez sehogy sem tetszett. Lelke mélyén gyűlölte az első kesztyűs bajnokot. S bosszút fogadott. Először egy vendéglőben találkoztak. James tejet ivott, John éppen whiskyt. .. Második találkozásukra évek múlva került sor (1892) a New Orleans-i sorítóban. A deltaváros kikötői világa ülte körül a boszorkányos négyszöget Látni akarták az isteni John bosszúállását, hivatalos trónralépését. Erre azonban nem kerül sor. A kilenc évvel fiatalabb Corbett 21 meneten át „szórakozott", aztán a 21. menetben öt unciás kesztyűjével állon csapta a kikötő kedvencét... Hatalmas füttykoncert kísérte öltözője felé a bajnokot, James Corbettet. Hiába, a szívek mélyén John volt igazi bajnok, ő tért vissza a kikötő kocsmáinak világába, hogy most már végleg fő foglalkozásának, a mutatásnak éljen. Örökre elbúcsúzott a szorító négyszögétől. Ki gondolta volna, hogy öregségére pokoli szomja kioltódik, hogy az alkohol szerelmese antialkoholista lesz. John az lett. Felkerekedett, újra végigjárta egykori kalandjainak helyét, nagy szónoklatokat tartott a szesz káros hatásáról. Megbékélve önmagával, 1918. február 2-án halt meg rr. Áros Károly /