Megyei Tükör, 1971. január (4. évfolyam, 215-239. szám)

1971-01-12 / 222. szám

méltó köszöntés A jelenlegi időszakban minden po­litikai és kulturális nevelő tevékeny­ség, amelyben lelkesen vesznek részt megyénk fiataljai, pártunk félévszá­zados jubileumának megünneplését hivatott előkészíteni. Ennek érdekében a megye városai­nak és községeinek KISZ-alapszerve­­zetei e nagyszerű eseményhez méltó kulturális tevékenységet fejtettek és fejtenek ki, melynek során ifjúsá­gunk rendkívüli érdeklődéssel fordul pártunk bel- és külpolitikája, mun­kásosztályunk hősi múltja, valamint szocialista jellemünk ragyogó reali­tásai felé. A félévszázados évforduló méltó köszöntésére szánt rendezvények kö­zül kiemeljük az irodalmi esteket, régi párttagokkal való találkozáso­kat, akik végigküzdötték az illegali­tás nehéz éveit, a romániai munkás­­mozgalmakat ismertető előadásokat, Coftana és a párt bukaresti múzeu­mának megtekintését. Hídvég és Élőpatak községek fia­taljai szavalóestet, az iskolák pedig kirándulást rendeztek a boftanai mú­zeumhoz. Maksán, Csernátonban, Vargyason és Szentléleken előadás hangzott el ötven éve alakult meg a Román Kommunista Párt címmel, Dobollón pedig az 1918—21 közötti forradalmi mozgalmakat ismertették. A komandói ifjúmunkások Kádár Ferencet hívták meg körükbe, aki — mint régi » helybeli illegális kommunista — sztrájkmozgalmakról be­szélt. Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Kovászna, Barót és Bodzaforduló if­júsága a megyei párt- és KISZ-bizott­­ság aktivistáival találkozott, akik a félévszázados évfordulóval kapcsola­tos előadásokat tartottak. Líceumaink tanulói kirándulásokat szerveztek Coftana és a párt múzeu­mának meglátogatására, s ebből az alkalomból adták át az új KISZ-ta­­goknak a piros tagsági könyveket. Az elkövetkező időszakban még­­inkább fokozódik megyénkben az ilyen jellegű tevékenység. A fiata­lok behatóan megismerhetik a párt és az ifjúság forradalmi szervezeté­nek történelmi múltját, előadásokat hallgathatnak a párt vezető szerepé­nek növekedéséről, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépí­tésének időszakában, a marxi-lenini tanítás alkotó alkalmazásáról. A megyei KISZ-bizottság a tanfelügye­­lőséggel karöltve iskolai kollokviu­mot szervez a következő témával: A párt vezette ifjúsági szervezet. Az ünnepi esemény tiszteletére a városi bizottságok irodalmi és zenei összeállításokat rendeznek, a megyei bizottság pedig a mozivállalat támo­gatásával Aki tud, az nyer! versenyt kezdeményez mégpedig olyan filmek­kel kapcsolatban, amelyek a pártve­zette munkásosztály hősi harcából, az illegalitás éveiből, valamint a po­litikai és gazdasági hatalom megszer­zéséért vívott küzdelemből merítik témájukat. Acélkövet Kortnyik György felvétele EGYSZERŰ LECKE A KÖTELESSÉGRŐL (folytatás az első oldalról) két gép áll, nyugodtan lehet beszél­getni. De miért lézeng annyi ember a két hibás gép mellett ? A válasz egyszerű, Sinka Ferenc ács adja meg, aki különben az új szénsavtöltő épü­leténél dolgozik, de víz hiányában itt keverik a betont. Nos, azért kell itt szám­ szerint hat szakképzett munkás­nak dolgoznia, mert ők szitálják a homokot, kavicsot és ők hordják a betonkeverőhöz több tíz méterről ta­licskával. Furcsának tűnik, hiszen egy bulldózer percek alatt összegyűjthet­­né a betonkeverő köré, az emberi — ráadásul szakképesített munkát — pedig fel lehetne használni arra va­­lóbb helyen. Még furcsább, hogy osz­­tályozatlan és nagyméretű kavicsot tárolt, illetve küldött a vállalat téli­re a bodzafordulói osztályozó állo­másról. Az indokolás ? Úgy küldték a kavicsot, ahogy kitermelték, ne­hogy ott, Bodzafordulón fagyjon ös­­­sze a különböző méret, mert nagyon­­is próbára tenné a kitermelés az esz­­kavátort. Fagyjon meg tehát itt, az épí­­tőtelepen, hiszen az emberek minden próbát kiállnak a megyei építészeti vállalatnál ! Nos, hát ez a magyará­zat valóban abban az értelemben, hogy mondtak valamit . . . Nyilvánvaló, a gépem munkájának pótlását jócskán megérzik az­ alkal­mazottak. Sinka Ferenc és szakképe­sített társai például a múlt hónapban a 1200 lej körül kerestek. Pedig amikor brassói építőtelepekről haza­csalo­gatták őket a szülőfalu, Zágon és Pa­­polc közelsége meg a vállalat nagy­hangú munkástoborzója melyben a Tükör is jócskán kivette a részét — az ottani fizetést ígérték, ami pedig 1900 lej alatt nemigen volt. Ennek a ke­resetnek az elérésére nyilván ugyan­úgy meglenne a lehetőség, csak ép­pen a vállalat nem biztosítja ugyan­azokat a munkafeltételeket. AHOGY SZAPORODIK A SZÓ, úgy gyűlnek körénk az emberek szaporodnak a panaszok is. A válla­latnál, vagy talán a kézdivásárhelyi építőcsoportnál töröltem az autó­bérletesek listájáról TI munkást. Hogy mi okból, nem tudni, de az biztos, hogy most ők­ vásárolják na­ponta a jegyeket, következésképpen ők előlegeznek a vállalatnak. Vajon a vállalatnál tudják-e, hogy kinek a hanyagsága keseríti, a kívülről talán elhanyagolhatónak tűnő, de a zágoni­­ak és papolciak zsebét viszonyt súlyo­san érintő mulasztással az alkalmazot­tak életét? Ígérték ugyan, hogy az au­tóbuszjegyek árát visszatérítik, de ez­zel kapcsolatban is vannak tapasztala­taik .A darukezelő például egy hó­napot ingázott Kézdivásárhelyre Pa­­polcról a saját költségén, és ugyan­így Kovásznáról a többi körülöttem álló, és az ígéret ellenére a pénz megtérítésére sohasem került sor. Apropó, autóbusz. „Azt is meg kel­lene írni, hogy Zágonból akkor in­dul a busz, amikor a sofőrnek kedve tartja. Egyszer 5: 10, 30 perces késés­sel, másszor ennyivel korábban. Sok­szor lekéssük — mondja valaki. És ha már itt tartunk, akkor azt is el­mondják, hogy hiába végzik be ide­jekorán a munkát, az első Zágon fe­lé induló járatra nem engedik őket felülni, mert úgymond a második já­rat az „abonamentes", mert így pró­bálják tehermentesíteni az első jára­tot a második javára. Nem ártana, ha a gépkocsi-szállítási vállalat kéz­divásárhelyi részlege végre utána­nézne ezeknek a dolgoknak, és ko­moly büntetésekkel tehermentesítené alkalmazottainak lelkiismeretét az ilyen kihágásokért. A sérelmeknek se vége se hosszú. Az építészeti vállalat általánosított egy újkeletű és jogilag teljesen meg­alapozatlan gyakorlatot. Egyszerűen nem fizet gyermekpénzt, illetve csak hosszas utánajárás, kérelmezés után fizetnek. A körülöttem álló ember közül négyen hónapok 10—12 óta nem kaptak gyermekpótlékot, van olyan, akinek a hathónapos elmara­dást részletekben fizetik ki. A legkü­lönösebb eset viszont az, hogy a Kreiter csoport egyik tagjának, aki a vállalatnál való alkalmazása után három hónapra törvényesen gyermek­­pótlékra jogosult volna, hat hónap múlva azt válaszolták, hogy a havi 100 lej csak attól kezdve jár, amikor „jóváhagyták" , következésként nem akkortól amikor a törvény meghatá­rozza. Hát tisztelt építővállalati tör­vényhozó ! Teljes szívemből kivánom, hogy az Ön fizetéséből vonják le azt a pénzértéket, amelyet azért ve­szít a vállalat, mert ( n , önkényesen változtatja, módosítja a törvényeket, önkényesen járatja az alkalmazotta­kat, lopja az idejüket. A SOK PANASZ UTÁN a következtetést roppant világosan fogalmazza meg Sinka Ferenc : ,,Ha nem lenne ilyen közel Zágon, az biz­tos, hogy eszembe sem jutna idejön­ni dolgozni" . Ez tehát az eredménye az építője három éve­­ tartó hazacsa­logatásának, fűt-fát ígérgetéseknek ! Valamennyi itt elhangzott panasz és sérelem a vállalat íróasztalbirtoko­­sainak a lelkiismeretét terheli, nincs egy sem közülük, melynek elnapolá­sát azoknak a sokat emlegetett ob­jektív nehézségeknek lehetne tulaj­donítani. A vállalat sorozatos terv­lemaradását viszont jórészt ezeknek a súlyos mulasztásoknak kell betud­ni. Mert a legteljesebb mértékben igaza van annak, aki akkor, ott így fogalmazott : „Azért nem megy jól a munka, mert így nincs kedvünk dol­gozni. Mi úgy tudjuk, hogy a mun­kához kedvet kell csinálni ; ahhoz, hogy jól menjen a munka, be kell tartani a munkás jogait. " Vajon ezt a januári fagyban­ elmon­dott egyszerű leckét mikor fogja megtanulni a vállalat szakszervezeti bizottsága. Mert ez a legfonto­sabb feladata, ezt a leckét kell tud­nia elsősorban és nem csupán épít­kezni. És mikor tanulja meg a válla­lat műszaki-adminisztratív személyze­te, akikről szintén kereken fogalmaz­ták meg egymásnak a véleményüket: „Megmondtam már neked, hogy az irodán nem mindenki tudja olvasni az írást. " KREITER ISTVÁN, VINCE ÉS LÁSZLÓ a szállodát építő 33 tagú csoport névadója. Közülük István a csoport­­vezető. Igazi építőnemzetség. Ezzel a német névvel úgy kerültek szüleik Gelencére, hogy már ide is építeni hozták őket. Hogy aztán itt gyöke­ret vertek, azt bizonyítja az is, hogy az ország különféle építőtelepeiről mindig vissza­vezetett az útjuk. Dol­goztak Borzești-en, az új brassói ál­lomásra is úgy néznek, mint saját munkájukra, majd újra Kézdivásár­­helyen fordultam meg, aztán K­alni­­tán, Craiova mellett építettek új hő­erőművet, hogy aztán a munkálat vezetőmérnöke a fővárosnak villa­mos energiát adó Grozăveșt­ i erőmű építőtelepére is magával vigye őket. Később Zernyesten, majd a brassói 5-ös trösztnél keresték meg a min­dennapit ; a kézdivásárhelyi 509-es építőcsoport alakulásával kerültek haza valami maradandót és nagyot alkotni szülőföldjükön. Az egyik test­vér az állomási új gabonaraktárat, a másik a keményítőgyár kukorica si­lóját csúszózsaluzta fel csoportjával. kal Munkakönyviig ezekkel az adatok­azt hiszem, a ország bármelyik építőtelepén a legjobb ajánlólevél. Mi mozgatta ezt a három embert az egyik állomásról a másikra. Nyilván az a — legszívesebben úgy írnám — hajdan volt „székely sors" , amely­ben akarva-akaratlan beleszülettek, és melyet minden valószínűség sze­rint jó szívvel tudnak a magukénak. Nyilván az otthonról elűző szükség — Kreiter István szavaival : „Három gyerekkel bizony átféga kell járni a pénznek. " A kézdivásárhelyi ipari negyedből jöttek Kovásznára. Ahogy ezt Kreiter István megokolja, az egyben a me­gyében végbemenő gyökeres válto­zásokat is tartalmazza: „Ott már vége volt a munkának, nem volt ne­künk való munka". Hitetlenkedő te­kintetemre pedig hozzáteszi : „Mi a nagy munkákat szeretjük, mint itt ez a szálloda. Mert ilyen helyen le­het keresni. " Nos, ha Isab­ița, Bor­­zești, Grozăvești után ennek a szál­lónak az építése megfelel a Kreiter István féle jónevű országjáró építő­nek, akkor a megyei építészeti válla­lat mértékei már valóban országos mércével mérhetők. Kreiter István helyettesíti a sza­badságon levő mestert. Két testvére is a szabadságát tölti. Nem bőbeszé­dű és nem túlzottan­ szerény, olyan ember, aki ismeri a maga értékét. Elégedett az itteni munkájával és a vállalat vezetősége is minden bizon­­­nyal elégedett vele. Persze azért tud­ja, hogy ha nagyobb lenne az építő­­telep gépesítési foka, ha osztályo­zott kavicsot kapnának, ha lenne egy tartalék betonkeverőjük, a mun­kálatok ütemének fokozásával, neki is és a csoport többi tagjának is nö­vekedne a keresete. Van azonban va­lami furcsa lebecsülés a vállalat ré­széről munkájuk megszervezésében. Az építőtelepen nem tudja senki, Kreiter István sem, hogy mi volt a múlt évi tervük, nem kapnak havi o­­peratív terveket, csak éppen itt-ott hallottak a munkálat teljes értéké­ről. Hát így, bizony csak vak lovat hajtanak ! Pedig az egész munkála­tot, gyakorlatilag Kreiter Istvánnak kell vezetnie. Hogy jól végzi a dol­gát vagy sem, azt csak a keresetén mérheti le, és legyen ez bármennyire is ösztönző jellegű, mégiscsak post festum értékelheti saját tevékeny­ségét. A XX. század számon tartja és felkutatja, hogy ki építette száza­dokkal ezelőtt a ránk maradt épüle­teket — de vajon egy múlva ki fogja tudni, hogy emberöltő Kreiter István és csoporttársai dolgozták be­le életüket, egész szellemi és fizikai energiájukat ebbe és még sok más akkor már műemlék számba menő épületbe. A baj az, hogy az a válla­lat, siz a vezetőség, melyeknek sike­rei ezeknek az embereknek a mun­káján múlik, sokszor csak mint a tervfeladatok teljesítésének egyik feltételét tartja számon őket. Mert csak így történhet meg, hogy elfelej­tik rendszeresen fizetni a gyermek­­pótlékot, kifelejtik őket a bérletlis­táról, és elfelejtik biztosítani a jó kereset eléréséhez — és persze a jó termeléshez — szükséges munkafel­tételeket. És tegyük még hozzá : ilyen reklámmal bizony nehezen kapnak majd építőmunkásokat Ko­vásznára a nagyobb munkálatok el­végzésére. Ez sem elhanyagolható szempont.

Next