Megyei Tükör, 1982. december (15. évfolyam, 3376-3402. szám)

1982-12-01 / 3376. szám

v»C­o VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA Sikeres exporttevékenység A kézdivásárhelyi Mechanikai Válla­lat (Csavargyár) munkaközössége jelen­tősen túlteljesítette a 11 hónapra eső exportfeladatait, és az előzetes számí­tások szerint az 1982-es exporttervé­nek több mint kétszeresét valósítja meg. A vállalat először tavaly expor­tálta termékeit Nyugat-Németországba a Stamex, Wolter és Comex cégeknek. Az azóta eltelt alig másfél év alatt a vállalat exportjának jelentős felfutása a szállított termékek minőségének, vi­lágpiaci versenyképességének tulajdo­nítható. Az exportált termékek kitűnő minőségét a termelési folyamatok tö­kéletesítésével, egyes munkafázisok kö­zötti ellenőrzések bevezetésével, a mes­terek és munkások öntudatának növe­lésével, az anyagi érdekeltség fokozá­sával érték el. Örvendetes az a tény, hogy időköz­ben a gyártott termékek komplexitása is jelentősen megnőtt. Kezdetben csak félprecíz anyacsavarokat szállítottak­ megrendelőiknek, majd félprecíz szab­ványosított anyacsavarokat, ezt követ­ték a német szabványnak megfelelő anyacsavarok és koronás anyák, az idén pedig megkezdték a német szabvány­nak megfelelő félprecíz csavarok ex­portálását is. Az export gazdaságossá­gának a növeléséhez hozzájárult az is, hogy az exportált termékek 90 száza­léka meleg sajtolással, a jelenleg világ­viszonylatban ismert legmodernebb gyártási eljárással készül, melynek a hagyományos fémforgácsoláshoz viszo­nyítva nemcsak alacsonyabb nyers­anyag és energia fajlagos fogyasztási normákat, hanem összehasonlíthatatla­nul magasabb munkatermelékenységet is biztosít. TÖMÖRI Géza 3376. szám 1982. december 1., Szerda XV. ÉVFOLYAM ARA 50 BÁNI Ja vall a helyzet Az Áramszolgáltató Vállalatnál hónap utolsó előtti napjára esik a zá­a­rás, így tehát már rendelkezésünkre állnak az október 30. és november 29. közti villamosáram-fogyasztás adatai is. A hosszabb távra számolt fogyasz­tás már kiegyensúlyozottabb képet mu­tat, mint amit az utóbbi héten közölt napi fogyasztási táblázatok mutathat­tak. Sőt, az elmúlt hónap megtakarítá­sai és túlfogyasztásai nem csak ki­egyenlítik egymást, hanem összességé­ben jelentékeny, a túlfogyasztást több mint tízszer meghaladó megtakarítás született. Íme a nagy fogyasztók múlt havi fogyasztásának mérlege. A hosszú távra szóló mérleg a válla­latok zömében tehát kielégítőnek, sőt jónak mondható. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az elmúlt hét nagy­mérvű túlfogyasztásai a havi megta­karítások ismeretében már nem számí­tanának rendellenességnek. Az energe­tikai hálózat számára ugyanis­, a rend­szer adott pillanatában, nem számít az, hogy kinek mekkora előzetes megtaka­rításai vannak, ha pillanatnyi túlfo­gyasztása a rendszer stabilitását fenye­geti. Lévén, hogy az ismert okokból az erőművek kapacitása korlátozott, ezek tehát nem követhetik szabadon a vállalati igények hullámzását, a vál­lalatoknak kell az erőművek teljesítő­képességéhez alkalmazkodniuk. * Hétfőn egyébként a napi fogyasztás is kedvezőbben alakult. Mindössze há­rom termelőegység: a kovásznai For­gácslemezgyár, az Autóvillamossági Berendezéseket és Villanymotorokat Gyártó Vállalat és a Kézdivásárhelyi Villamos Termékeket Gyártó Vállalat fogyasztása haladta meg a napi kiuta­lást (5, 2,9, illetve 2,5 mW órával). A többi vállalatnál jelentős megtakarítá­sok mutatkoztak. Ezúttal is a Kézdi­vásárhelyi Mechanikai Vállalat jár az élen (22,8 mW óra megtakarítás), köz­vetlenül mögötte a Köpecs Bányaválla­lat (18 mW óra) és a Gépeket és Gép­kocsialkatrészeket Gyártó Vállalat (17 mW óra) érdemel említést. 55,9 Túlfogyasztás (+) Termelőegység Megtakarítás (—) m­ Vó Gépeket és Gépkocsialkat­részeket Gyártó Vállalat Kézdivásárhelyi —686,9 Mechanikai Vállalat —556,6 Kovásznál Forgácslemezgyár —367,2 Köpecs Bányavállalat —276,7 Vasút +93 Autóvillamossági Berendezése­ket és Villanymotorokat Gyártó Vállalat Kézdivásárhelyi Villamos Termékeket Gyártó Vállalat + 27.5 Hátralékos­­ cinnivalók Mezőgazdasági termelőszövetkezete­ink odaadó munkával, hála az általá­ban kedvező időjárásnak, sikeresen zár­ták a termelési évet. A mezőgépészek üggyel-bajjal végül eleget tettek a ter­mésalapozó őszi talajforgatás célkitűzé­seinek, ami már a soron következő esz­tendő számlájára íródik. A lezárult munkálatok ellenére, ha szétnézünk né­hány szövetkezet háza táján, megálla­píthatjuk, hogy még akadnak szép számmal olyan tennivalók, megoldása évek óta különböző amelyek okok miatt egyre halogatódik, pedig döntő­en befolyásolnák a terméshozamok ala­kulását, illetve a gazdaságok munka­­szervezését vagy pénzgazdálkodását. Kezdjük talán a mezőgazdasági ter­melés legfontosabb tényezőjével, a ter­mőfölddel való gazdálkodással. Az ős­­szel több mint tízezer hektár szántó­földet irányzott elő a szakmai irányí­tás és a gépállomások megyei tröszt­je mélylazításra. Ezt az agrotech­nikai műveletet alapos megfonto­lással ütemezték be az egyes agrár­ipari tanácsok körzetében, gondolva a barázdatalp megszüntetésére, a talaj víz- és tápanyaggazdálkodásának felja­vítására. Ide kívánkozik példának a lemhényi téesz, mert ennek a gazda­ságnak úgyszólván létkérdése a talajok vízháztartásának végleges rendezése. Az idén a búzavetés mintegy tíz-tizen­öt százaléka olyan parcellákba került, ahol nincs kétségtelen garancia az el­várt terméshozamra. Ezért gondolt és gondol arra a vezető tanács, hogy több mint 600 hektáron agrotechnikai mód­szerekkel oldja meg a vizes talajok rendbetételét. Ide tartozna a mélyla­zítás és a bogárhátas talajfelszín kiala­kítása, ami egyszerű módon a belvizek eltávolítását oldaná, könnyítené meg, közvetve pedig a talajfelszín kiszárítá­sával lehetővé tenné a legfontosabb munkák optimális időpontban való el­végzését. Mindez szerencsésen kiegészí­tené a már befejezett vagy folyamat­ban lévő vízlevezető csatornázási mű­veletek talajszerkezet-javító hatását. Ezt a tervezett tennivalót különféle okok miatt nem sikerült maradék­talanul kivitelezni. Az ilyen, vég­eredményben egyszerű, agrotechnikai módszerek elodázása akadályozza az egységes talajfeljavítási program gya­korlatba ültetését, megkérdőjelezve a terméshozamok alakulását, az évi ter­melési tervek teljesítését. Az őszi id­ény egyik legfontosabb TOMPA Ernő (folytatása a 2—3. oldalon) így érdemes... Úgy néz ki, jó mederbe terelődött az OLT Textilvállalat műkedvelő mozgal­ma. Nem merem kijelenteni, hogy ez minden vezető beosztású dolgozó ön­zetlen segítségének eredménye, annyi bizonyos viszont, valami a gyárban a műkedvelés megváltozott háza táján. Hadd írjuk ide a táncosok, zenészek, éne­kesek, színjátszók, szavalok biztatása­képpen, hogy a vállalat igazgatója elejé­től végig megtisztelte jelenlétével műso­rukat, ami egyben előadásuk milyensé­gére is utal. Igen, jó előadást állítottak színpadra a textilgyáriak, változatosat, sok műfajban jeleskedtek, s minden arra mutat, az évekkel ezelőtt tőlük megszokott komolysággal és színvonal­lal megint nem lesz náluk fennakadás. Régi, hagyományokkal rendelkező e­­gyüttesek mellé újabbak is felnőttek, s ha egyik-másik műsorszámuk nem is ütötte az átlagos szintet, azért feltétle­nül említést érdemel. Említést érdemel például a román nyelvű színjátszó cso­port: Sütő András Fügedés a paradi­csomban című humoros darabját mu­tatták be, s nem is a darabválasztás és előadásmód az érdekes, hanem ahogyan színpadra került. Mert ezek a fiúk meg lányok. Todiras Ion villanyszerelővel, meg Stanciu Viorica munkásnővel az élen, nem tágítottak addig, amíg meg nem született ez az együttes. S ugyan­ez a Todiras, aki szünetekben oly nagy hévvel és lelkesedéssel tudta szórakoz­tatni a közönséget, az irodalmi-zenés összeállítás kivitelezésében is orosz­lánrészt vállalt magára. Újdonságként hatottak a gyár fiatal­jaiból álló tánccsoport számai. Újdon­ságként, mos­t évek óta nem volt ütőké­pes páros tánccsoportja a textilválla­latnak, s ha a lányok táncaikkal vetél­kedők legfelsőbb szakaszáig jutottak, addig fiúhiány miatt mindig adósaink maradtak a jó páros táncokkal. Most megtört a jég, s ha egyelőre nem is túl népes ez a társaság, azért a tehetség, hozzáállás nem hiányzik: szatmári és német táncok — Venczel Károly taní­totta be — nagy tetszést aratott, még úgy­­ is, ha egyes részek kidolgozatla­­noknak, nyerseknek tűntek — egyelő­re. Legnagyobb hagyománya, kétségkívül a fúvószenekarnak múltja van. Mézes László­ vezénylete alatt ugyan­olyan pontossággal, kidolgozottan ját­szik most is, mint ahogy hosszú esz­tendők során megszoktuk már tőle. És példamutató az a fegyelem, rend, aho­gyan mindenkor színpadra állanak. A­­mi viszont meggondolkoztató, hogy a zenekar alig-alig fiatalodik valamit... Ugyancsak dicsérő szavakkal illet­hetj­ük a Szőcs Ferenc vezette könnyű­­zenekart. Igaz, a tervek szerint esztrád­­együttesként kellett volna­­ fellépniük, reméltük, a következő szakaszra ezzel is elkészülnek. Mert a koreográfiai megoldásoknak, amelyek díszesebbé, lóH­,nyoc­­­bbá teszik az egész előadást, feltétlenül színpadon a helyük. Ez vis szót csakis esztrádműsor keretei között lehetséges. Külön szólunk, mert valóban mélta­tást érdemel, a Csíki fonó című össze- PÉTER Sándor (folytatása a 2—3. oldalon) A Sepsiszentgyörgyi Olt Textilipari Vállalat fonórészlege (KOVÁCS László felvétele) Egy nukleáris háború helyrehozhatatlan következményeiről Az utóbbi két évben Angliában nagy méreteket öltött a közvélemény kam­pánya azért, hogy az országba ne tele­pítsenek amerikai nukleáris rakétákat. Tiltakozásukat fejezték ki ilyen érte­lemben politikai személyiségek, szak­­szervezeti aktivisták, tudósok, művé­szeti és kulturális­ személyiségek, s nem­csak ők, hanem világhírű katonai szak­értők is. Ez utóbbiak között szerepel Robert Neild cambridge-i közgazdász, a stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet egyik alapító tagja és volt igaz­gatója, aki nemrég Londonban hang­súlyozottan háborúellenes munkát tett közzé, Hogyan alkothatunk véleményt a bombáról címmel. A különböző típu­sú nukleáris következményeit fegyverek katasztrofális ecsetelve, a szerző megindokolja ezek Anglia általi hasz­nálatának veszélyességét. A kötet anya­gokat tartalmaz a hirosimai és naga­­szaki atombombázásról, elmélyült ta­nulmányokat egy esetleges nukleáris háború helyrehozhatatlan következmé­nyeiről. A nukleáris fegyverkezési hajszát fo­kozó tényezők közé sorolja a brit pro­fesszor a technológiai haladást is, a­­mely lehetővé teszi a katonai technika gyors fejlődését. Komoly veszélyt jelent a nukleáris háború koncepciójára vo­natkozó amerikai stratégiai elgondolás is. A szerző érvekkel alátámasztva, sor­ban elutasítja a korlátozott nukleáris háború, az első csapás és az elhúzódó nukleáris háború folytatásának lehető­ségét. Robert Neild kidomborítja Nagy-Bri­­tanniának a nukleáris rakéták terén va­ló amerikai függőségét, ami egyrészt a brit nukleáris fegyverek fejlesztésében, másrészt pedig abban nyilvánul meg, hogy beleegyezését adta az USA-nak: telepíthet nukleáris fegyvereket angol területre. Bizonyítéka ennek, hogy a kormány elhatározta: Trident rakétákat és megfelelő berendezéseket vásárol az USA-tól a brit stratégiai erők követke­ző nemzedéke számára. A professzor véleménye szerint nemcsak a Poláris rakéták további vásárlása, hanem ma­ga az a tény, hogy Angliában ilyenek léteznek, abszurd. A nukleáris fegyve­rek birtoklása semmilyen reális előnyt nem jelent Angliának — mutat rá a professzor, javaslatként pedig hozzá­fűzi: csökkentsék a 80-as években a brit nukleáris erőt és korlátozzák a klas­­­szikus fegyverek termelését A szerző egyszersmind szükségesnek véli az olyan intézkedéseket, amelyek csökkentenék Anglia nukleáris konflik­tusba bevonásának veszélyét. Vélemé­(folytatása a 2—3. oldalon)

Next