Háromszék, 2000. szeptember (12. évfolyam, 3048-3073. szám)
2000-09-01 / 3048. szám
Ára: 3000 lej, előfizetőknek: 1335 lej 3048. szám Sepsiszentgyörfgy, 2000. szeptember 1., PEUVIEK Szigorú szeptember Mikor szeptemberre fordítjuk a naptár lapját, meglegyint a hideg s a félelem szele. A tél közeledte Romániában rémülettel tölti el az emberek zömét, mert kezdődnek a fűtéssel járó gondok-bajok. Mifelénk még súlyosabb a helyzet, mert a hideg hat kerek hónapot tart, s idén — ha lehet a bajt fokozni — teljes bizonytalanságban indulunk neki a télnek. A távfűtéses rendszerek lerobbantak, a szolgáltatást működtető vállalkozók pénzhiányra hivatkozva semmiféle korszerűsítési munkálatot el nem végeztek, s például Sepsiszentgyörgy városvezetésének sem rövid, sem hosszú távú stratégiája e kérdés megoldására nincs. Az a bizonyos 500 milliós alap, mellyel kis kazánházak beszerelését szorgalmaznák, jó esetben hat-hét lépcsőházon segítene valamit, de főként választási propagandacélokat szolgált. Nos, szeptembernek úgy vágunk neki, hogy tudjuk, 350 000 lejt kell fizteni egy gigakalória hőenergiáért, a soron következő villanyszámlákon az 582 lejes szociális tarifa helyett egy kVVh-ért már 767 lejjel számolnak, a standard ár pedig a 36 300 lejes havi bérleti díjon kívül 1209 lejbe kerül (870 helyett), 16%-kal drágább, tehát köbméterenként 1272 lejbe kerül mától a földgáz. A telefont már júliusban drágították, 120 000 lej a havi előfizetés és 595 lej egy impulzus, amiből egy percbe napközben hat fér bele. Szinte hetente 200—300 lejjel drágul a benzin, hétfőtől 7,1 százalékkal kell többet fizetni a vonatjegyért, a helyi szállításért. Az energiahordozók árának megugrásával minden drágul, a szeg, a só és a koporsó is. (simó) (folytatása a 3. oldalon) SZTRÁJKHANGULAT A KATASZTERI HIVATALBAN • Ehbérért dolgoznak a földmérők Munkakonfliktus bejelentésére készül a megyei területrendezési és kataszteri hivatal szakszervezeti vezetője, mivel az intézmény dolgozói minősíthetetlen javadalmazásért dolgoznak, kilátásaik pedig a lehető legrosszabbak. Amennyiben a helyzet nem változik, munkabeszüntetést ígérnek, ilyen körülmények között pedig szünetelni fog a földtörvény tízezreket érintő alkalmazása, a tulajdonképpeni birtokba helyezés. (mózes) (folytatása a 3. oldalon) MEGAKADÁLYOZNI AZ ERDŐIRTÁST Három hét haladék Tegnapi lapszámunkban írtunk a szeptember 4-ére kitűzött lábon álló fa árverésének ügyéről. Ennek kapcsán szintén tegnap a Sepsiszentgyörgyi Erdészeti Igazgatóság közleményt adott ki, hogy az árverést szeptember 25-re halasztották. Megyeszerte felháborodást keltett, hogy az erdők visszaszolgáltatásának előestéjén az erdészet nem csak az idénre, hanem már jövőre is áruba bocsátotta a kitermelhető famennyiséget. Tamás Sándor képviselő tegnap nyilvánosságra hozott levele után, amelyben az érintett helyi és központi intézményeket arra kérte, akadályozzák meg a konfliktus kialakulását, tegnap délelőtt Birtalan Ákos képviselő tárgyalt a megyei erdészet vezetőivel, illetve a prefektussal. Ezután kaptuk kézhez az igazgatóság közleményét. A többrendbeli közbenjárás után született döntés mindazonáltal csupán haladék, és nem megoldás a veszélyeztetett erdők ügyében. Ez alatt az idő alatt kell megtalálni a megoldást —a helyi és megyei önkormányzatok, a prefektúra, a földosztó bizottságok, a közbirtokosságok, a polgármesterek, az érintett intézmények és természetesen a politikusok, az RMDSZ bevonásával — amely képes megakadályozni az erdőirtást, egy esetleges — más célokra is fordítható — konfliktus kibontakozásának pedig elejét tudja venni. Ferencz Csaba Albert Levente felvétele A Váradi József-iskola szeptemberi arca Tanévnyitás Háromszéken Ma a megye minden iskolájában megszólal a csengő, benépesednek az óvodák, napközi otthonok. Sepsiszentgyörgyön még a déli harangszó is a diákokat köszönti, elsősorban azokat a református kollégistákat, akik a vártemplomban tartják a tanévnyitót. Közel nyolcezer óvodás lép be a kisebbnagyobb igyekezettel és eredménnyel csinosított épületekbe, kétezer-ötszáz körüli azok száma, akik először veszik hátukra az iskolatáskát, közel 3800-an indulnak V. osztályba, és 1400-an kezdik a IX. osztályban középiskolai tanulmányaikat. Összesen negyvenötezer körüli a tanévet kezdők száma, de mivel az osztályok, illetve óvodai csoportok nem azonos létszámban teltek be, a pontos statisztikák csak ezután készülnek el. Az már biztos, hogy héttel kevesebb első osztály indul idén, mint tavaly, és sok az alacsony létszámú osztály, a beiskolázási tervhez képest pedig hat IX. osztállyal kevesebbet sikerült benépesíteni. (fekete) Máról holnapra Becsengetnek Ma megszólalnak az évezred utolsó, az új ezredév első tanévére szólító iskolacsengők. Ezen külön érdemes lenne elmeditálni, hiszen ilyen esély csak a most élő diáknemzedéknek adatik meg. Illene tehát a nosztalgia húrjait megpengetni, régi jó szokás szerint intelmeket és serkentő buzdításokat fogalmazni, hogy úgymond: „Fiatalok, úgy készüljetek az életre, annak kihívásaira, hogy tudva tudjátok, egy új kor hajnalán ezt a világot tinéktek kell majd megváltoztatnotok...” Szép lenne, jó lenne ebben az emelkedett hangnemben fogalmazni, ez illene az alkalomhoz, de hagyjuk ezt a tisztet a tanévkezdés ünnepi szónokaira, iskolaigazgatóinkra, meghívottakra és a diákok kiszemelt szószólóira. Ötletként azt is hozzáteszem, hogy érdemes lesz újfent emlékezetbe idézni: a magyar oktatás, a magyar iskola ezeresztendős, s ha egy évezreddel ezelőtt nem is anyanyelvünkön oktattak a klastromok mellett megalakult skólák fráterei, az biztos viszont, hogy magyar fiatalokat oktattak. Betűvetésre, krónikaírásra, keresztény erkölcsre, államszolgálatra és — horribile dictu! — népszolgálatra is mindezek révén. Ezer esztendőknek múltán hogyan is áll nálunk, Erdélyben a magyar iskolák, a magyar oktatás ügye? A lehetőségek arányában: sem jól, sem rosszul. Nem áll jól, mert távolról sem értük el kitűzött céljainkat sem tulajdonaink visszaszerzése, sem a tanrendek, az oktatási nyelv mikéntje, sem az iskolai önrendelkezés vonatkozásában. Ez egyaránt vonatkozik az elemi, a középfokú és a felsőfokú oktatásra. Több mint tíz esztendő alatt tettünk lépéseket, értünk el eredményeket, de az eredmények még messze elmaradnak az erdélyi magyar társadalom elvárásaitól. Összes valamikori iskolánkat régóta vissza kellett volna adatni nemzeti közösségünk, történelmi egyházaink tulajdonába, s megteremteni-kimunkálni azt a jogot, hogy magunk állapíthassuk meg, mit, hogy s főként milyen nyelven tanítunk. Ezek viszont nehéz kérdések, s azért nehezek, mert nem rajtunk múlnak elsősorban, hanem az országot birtokló többségen. Amely még nem hajlandó, nem képes megérteni, hogy elvárásaink, törekvéseink egy szemernyit sem sértik érdekeiket. Ellenkezőleg: agresszív sértettséggel fordulnak szembe jogos követeléseinkkel, megfeledkezvén, hogy a ma működő reprezentatív tanintézményeik tetemes része a magyarság, a magyar állam által emelt edifíciumokban működik. A kakukkok filozófiája_ Apropó: épületek! Az általános elszegényedésben talán az iskolák húzzák a legkurtábbat, hiszen évről évre egyre kevesebb pénz jut a tanintézeti épületek felújítására, a felszereltségre, a minimális higiéniai szint biztosítására. Nincs a költségvetésből származó anyagi fedezet erre, ahogyan aligha lesz az iskolaépületek téli fűtésére-világítására. Nagylelkű — többnyire külhoni! — szponzorok és alapítványok jóvoltából ma iskoláink számottevő részében már számítógépek találhatók, folyik ily jellegű képzés, de mily kiáltó ellentét: nebulóink lassan megismerkednek a korszerű számítástechnikával, de kezet mosniuk nincs lehetőség. Hogy ízlésesen fogalmazzak! És mégis, szeptember elseje van. Naponta elsétálok a Szemerja negyedi Váradi József Általános Iskola mellett, s megdobban a szívem, el is mosolyodom, lám, itt a vakáció során arra is jutott erő, energia és fantázia, hogy újrafessék a skála főépületét vidám színekkel, bő fantáziával. Ez homlokot derítő valóság. Ahogyan homlokot ráncoló, hogy új épületük körül régóta iszapbirkózás folyik, valakinek komoly tartozásokat kellene kiegyenlítenie, hogy végre birtokukba vehessék... Hát ilyen a mai valóság! És mégis mondom minden rendű és rangú diáknak, nebulónak, tanítónak és tanárnak: „Bár zord a harc, megéri a világ...” Magyari lajos