Háromszék, 2000. október (12. évfolyam, 3074-3099. szám)

2000-10-02 / 3074. szám

!■ Ára: 2000 lej, előfizetőknek: 1335 lej 3074. szám Sc­M»isz«mtgy«rgy, 2000. októb­­er 2., HIJITO JUGOSZLÁVIAI VÁLASZTÁSOK Constantinescu közös állásfoglalást javasol A jugoszláviai ellenzék választási győzelme után kialakult helyzettel kapcsolatos kö­zös állásfoglalás kidolgozását javasolta Emil Constantinescu román elnök a Jugoszlá­viával határos országok államfőinek — közölte tegnap az államfői hivatal. A közlemény szerint a bolgár, a horvát, a macedón és a magyar államfő különösen nagy érdeklődéssel fogadta a kezdeményezést, hogy közös állásfoglalásban üdvözöljék a jugoszlá­viai demokratikus erők választási győzelmét, kifejezzék az összes szomszédos ország szo­lidaritását a szerb néppel az együttműködés, a stabilitás és a béke új korszakában, amelyet Vojislav Kostunica győzelme nyit az egész délkelet-európai térség számára. Constantinescu telefonon beszélt Kos­­tunicával is, akinek gratulált történelmi győ­zelméhez. Az államfő külön nyilatkozatban szögezte le, hogy a szeptember 24-én tartott jugoszláviai választások “nagy győztese a de­mokrácia volt, és ezzel véget ért az a rezsim, amely évtizedes pusztulást, tragédiát és elszi­geteltséget okozott a baráti szerb népnek”. Ki­fejezte azt a meggyőződését, amely szerint a Milosevic-rezsim bám­ennyire az erőszakra és az állampolgárok elnyomására épül is, az utol­só órában kénytelen lesz megérteni, hogy nem zavarhatja tovább Jugoszlávia és az egész tér­ség békéjét és biztonságát. (MTI — m. I.) MILLENNIUM NAGYAJTÁN Megállni néma főhajtással A kétezer éves kereszténység és az ezeréves magyar államiság kettős millenniumának éve Nagyajtán sem múl­hatott el nyomot hagyó esemény nélkül: tegnap az erdővidé­ki község központi parkjában millenniumi emlékművet avattak. A néma felkiáltójelként kiemelkedő kőoszlopra az 1848-as szabadságharc és forradalom, valamint a két világ­háború nagyajtai hőseinek hosszú névsora is felkerült. A nyárias napsütést idé­ző melegben nagy számban összegyűlt atyafiakat, meg­hívottakat a középajtai fúvó­sok fogadták. Az ünnep­séget Fekete Levente unitá­rius és Nagy Károly Kázmér református, tiszteletes ökume­nikus istentisztelete nyitotta meg. Az imádság után Fekete Levente tiszteletes a szeretet összetartó erejéről beszélt, arról, hogy a hősök csontjai bárhol is porladnak, arra fi­gyelmeztetnek: a szeretet köte­lékét ne szakítsuk el. „Mintha egy nemrég felfedett tömeg­sír mellett állnék — mondta a tiszteletes —, amelyben véreink nyugosznak, akik az 1848-as szabadságharcban kivették részüket, akiket belekény­­szerítettek a­ két zsarnok vi­lágégésbe, akiket kiragadtak a család békéjéből, elhurcol­va őket messzi Szibériába.” Váry O. Péter (folytatása a 2. oldalon) Magyar Kulturális Hét Magyar—román államközi rendezvény helyszíne lesz októ­ber 12—15. között Sepsiszentgyörgy, ahol a Budapest Filmstú­dió és a Román Nemzeti Filmintézet magyar—román filmfesz­tivált rendez. A szervezők a két nép, valamint a két ország közti kapcsolatfelvétel és -ápolás lehetőségének tekintik a seregszem­lét, melyen a magyar és a román filmművészet legjavát kívánják bemutatni játékfilm, kísérleti és kisjátékfilm, valamint nem fik­ciós filmek kategóriájában. Nem az alkotások versenyeztetése, hanem a kölcsönös megismerés az elsődleges cél, a műsorra tű­zött bemutatók mellett ezt segítik a szakmai tanácskozások, me­lyeken szó lesz forgalmazási és koprodukciós lehetőségekről is. A fesztivál fővédnöke Rockenbauer Zoltán magyar és Ion Caramitru román művelődési miniszter. (fekete) A sepsiszentgyörgyi városi művelődési házban az Idő­sek Világnapját ünnepelték szombat délután. Felvételünkön az idősek napközi otthonának egy csoportja őszről, öreg­ségről szaval. Albert Levente felvétele Sydn­eyben parádés tűzijátékkal ért véget az olimpia Máról holnapra A globalizáció áldásai és átkai Manapság egyre sűrűbben esik szó a globalizációról, mely nem más, mint egy új, a harmadik évezredben kiépí­tendő pénzügyi és gazdasági világrend megteremtése. Az eszme sokak számára áldás, másoknak rettegett mumus, mely országok és nemzetek politikai és financiális önren­delkezését próbálja megszüntetni. Nyilván, a gazdagok, a hatalmasok javára, a szegények és kiszolgáltatottak kárá­ra... De így van-e vajon? Ma a globalizációt a két nemzetközi pénzintézet jelképesíti: a Világbank és a Nemzetközi Va­lutaalap. Egyesek ezekben látják a mentőövet, a fuldok­lóknak nyújtott utolsó szalmaszálat, mások a sátán földi reinkarnációját, a kicsiket, a szegényeket élve lenyelő ször­nyet. Ez utóbbi vélekedésben sokkal több a megalapozat­lan hisztéria, az anarchista kilengésekre hajlamos szélső­ségesség, mint józan megfontolás és mérlegelés. Komoly közgazdászok is fenntartásokkal, kritikusan közelítik meg a globalizáció kérdését, nehogy a hatalmasok gazdasági­pénzügyi parancsuralma válhasson belőle. Másrészt vi­szont higgadtan megállapítják, hogy aligha van más jár­ható út: a koldusszegény országokon, a csőd szélére jutott nemzetgazdaságokon csak így lehet segíteni. Persze, nem könyöradományként és nem felétételek nélkül. Ezt mi is megtanulhattuk az utóbbi néhány esztendő­ben — úgy udvarolunk a Nemzetközi Valutaalapnak, a Világbanknak, mint kényes és finnyás márkajelöltjének a házasulni óhajtó egyszeri legény. Mi szeretnénk megkap­ni a támogató kölcsönpénzeket, de mint az ördög a töm­jénfüsttől, úgy irtózunk e testületek feltételeitől, a „bel­ügyeinkbe” való beavatkozásuktól. Pedig ahol a pénz beszél, ott a kutya torkaszakadtából ugathat, nem veszi számba senki kétségbeesett csaholását. Pénzt kérni le­het, adni pedig nem muszáj, ha a hitelt kunyeráló a hite­lező édes öreganyját szidja. A hitelező beleszól bizony a költségvetés alkotásába, az infláció korlátozásába, sőt — uram, bocsá’! — még a gazdasági szerkezet átalakításá­nak megtervezésébe is. Tiltakozni, sopánkodni persze lehet, de nem nagyon érdemes.’A gazdasági mozgások­hoz szemernyit sem konyító „honfiak” (honatyáknak üttetve magukat) éppen eleget békétlenkednek, mond­ván: „oda a szuverenitás!”, „eladtuk drága hazánkat!” stb., stb. De hát ez már így van. A dolog felelőtlen ocs­mánysága ott kezdődik, amikor bizonyos (nehezen azo­nosítható) erők a nemzetközi huliganizmust mozgósít­ják és vetik be rohamcsapatként, világszintű értekezle­tek megzavarására. Hitelt lehet adni annak, hogy a fia­talság fél a globalizációtól, tartván attól, hogy az mun­kanélküliséget, beilleszkedési nehézségeket hozhat szá­mára. De a félelemtől a vandalizmusig elég hosszú az út. Az antiglobalizációs mozgalom pedig a minap Prá­gában a huligán vandalizmus köpönyegébe öltözött: bőr­fejű és kakastarés frizurások valóságos poklot terem­tettek az „arany város”, a békességes Prága utcáin, vér folyt, s azt sem a karhatalom okozta, hanem az a nem­zetközi csőcselék, mely mindig jelen van, ha sport­­események tömegverekedéssé való züllesztéséről, min­den rendű és rangú zavargásról van szó. Határok nélkül. Hogy rohamcsapat­ok, azt bizonyítják a nagy hirtelen előkerü­lt­ gázálarcok és terroristamaszkok, a szaksze­rűen feltépdesett utcaburkolat, a rendőrök kíméletlen megtámadása, a hazug­ ígérgetés, miszerint békés tün­tetésről lenne szó, a vandál károkozás, az anarchista jelszavak. Elgondolkodtató. Vajon nem felelőtlen fasisztoid mozgalomról van itt szó? _____________________Magyari Lajos | És kialudt a láng Színpompás ünnepélybe torkollott az este. A görög és az ausztrál himnusz elhangzása után Michael Knight, Ausztrália olimpiai mi­nisztere, a szervezőbizottság elnöke elégedett­ségének adott hangot, amikor kijelentette: minden ausztrál büszke lehet arra, hogy sike­res volt a sydneyi olimpia. Valóban az volt. A NOB elnöke, Juan­ Antonio Samaranch gratulált az ausztráloknak a sikeres rendezéshez, majd bezárta a XXVII. Nyári Olimpiai Játékokat, és felhívta a világ ifjúságát, hogy négy év múlva Athénban, az olimpia szülőhelyén ismét együtt ünnepeljen. Athén polgármestere és a 2004-es nyári olimpiai játékok szervezőbizottságának elnöke átvette az olimpiai zászlót Sydney pol­gármesterétől. Gyönyörű dal közepette lassan­­lassan pislákolóba váltott az óriás kandeláber lángja, és mielőtt utolsót lobbant volna, a sok­­sok apró fényből, a világmindenség csillagár­jából feltűnt az ausztrál légierő egyik szuper­szonikus gépe, és elvitte a lángot. Az Olimpiai Stadionban megkezdődött a világ legnagyobb show-ja, diszkója. (Áros)

Next