Háromszék, 2000. december (12. évfolyam, 3126-3147. szám)

2000-12-01 / 3126. szám

Ára: 2000 lej, előfizetőknek: 1533 lej 3126. szám­ Sepsis­ Soitigyörgy, 2000. december 1., PROTEST Több magyar honatya A következő négy évben néggyel több RMDSZ-es honatya lesz a törvényhozásban, mint a jelenlegi parlamentben. A központi választási iroda tegnap véglegesítette a vasárnapi szava­zás adatait, és meghatározta mindenik bejutó alakulat mandátumainak számát, így a Társa­dalmi Demokrácia Romániai Pártjának 155 képviselője és 65 szenátora, a Nagyrománia Párt­nak 84, illetve 37, a Demokrata Pártnak 31, illetve 13, a Nemzeti Liberális Pártnak 30, illetve 13 honatyája, a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek 27 képviselője és 12 szenátora lesz. A mandátumok név szerinti kiosztására később kerül sor. (sz.) Három újabb közbirtokosság kapott zöld fényt A megyei földosztó bizott­ság e heti ülésén négy be­nyújtott igénylésből hármat jogosnak ismert el. .Átmenő osztályzatot­ kapott a kilyéni erdő-közbirtokosság, mely 44,67 hektár erdejét kéri vissza, ebből a bizottság 41, 6 hektárt igazolt, a maradék három hektár ugyanis megha­ladja a személyenkénti tízhek­táros felső határértéket, me­lyet egyes bizottsági tagok, így az erdészet képviselőinek véleménye szerint a közbirto­kosságok esetében is alkal­mazni kell. Mint ismeretes, mások — így az RMDSZ és több megyei intézmény veze­tői — ennek pontosan az el­lenkezőjét olvasták ki a tör­vény szövegéből, nem is be­szélve a törvényhozók akara­táról, melyet képviselők és szenátorok nemegyszer vilá­gosan elmagyaráztak, s mely szerint a közbirtokosságok­nak a vagyon egészét vissza kell juttatni. Nos, eddigi gya­korlatához ragaszkodva a me­gyei bizottság igazolt a sep­siszentgyörgyi Szemerja köz­birtokosság 152 tagjának a kért 215,3 hektárból 203,24 hektárt. A szentkatolnaiak Fagus közbirtokossága mind a 2000,81 hektárra zöld fényt kapott. Elutasította viszont a bi­zottság a, sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalt, mely a valamikori Görgő közbirto­kosság 68,34 hektárját kérte vissza azon a címen, hogy az 1948-as államosítás után ke­zelésében volt. A bizottság úgy látja, hogy a polgármes­teri hivatal valóban csak a ke­zelés és nem a tulajdonlás jo­gával volt felruházva, az álla­mosítás nyomán ugyanis az erdő a kisajátító tulajdonába ment át. Emiatt a megoldás talán az lehetne, hogy a Ger­gő közbirtokosság maga — újraalakulása és jogi személy­ként való elismertetése után — kéri vissza az erdőt. Az is lehet, a vitában a bíróság mondja ki a végső szót. A száznégy közbirtokos­ságból eddig mindössze 22 nyújtotta be dossziéját, s eb­ből 18 jutott át a bizottsági szűrőn. (hilyen) Máról holnapra A pojáca, a géppuskák és az ifjúság A 2000-es választásokról egymásnak ellentmondó né­zetek fogalmazódnak meg sajtóban, tévében, magánbe­szélgetésekben. Egy bizonyos: nyilvánvalóak a tények, amelyektől nem lehet eltekinteni még akkor sem, ha megint bebizonyosodik, hogy a tények a legkellemetle­nebb, legelviselhetetlenebb dolgok a világon. Az egyik ilyen tény, hogy a választásra jogosultak majdnem negyven százaléka nem szavazott! A másik szintén za­varba ejtő tény, hogy a mégiscsak urnák elé járulók s voksukkal a jövőt valamiképpen befolyásolni akarók közül majdnem harminc százalék (!) Vadim Tudorra adta szavazatát, benne és elképzeléseiben látva a személyt és ama esélyt, ami valami csoda folytán egyszerre rendet teremthet egy alapvetően, zsigereiben „rendetlen” országban. Igen, a „rend” igézete sokakat elbűvöl, lelke mélyén tulajdonképpen mindenki valami ilyesfajta rendre vágyik, persze úgy, hogy azért lehetőleg ne változzék konkrétan semmi, azért maradjon meg minden lehetőleg így, ahogy van, csak a fizetés nőjön, csak az állam segítsen végre már rajta stb... Sokakat ama harmadik tény is pánikba kerget és za­varba ejt, hogy a fiatalok nagy része is Vadimra szava­zott. (Megjelennek újságokban és tévéadókon bizonyos táblázatok, ahol a választókat életkorra lebontva láthat­juk!) Igen, annak az ifjúságnak a jelentékeny része látja Vadim Tudorban és elképzeléseiben megtestesülni a re­ményt, amely generáció nemsokára a helyére kerül, és dolgozni kezd... Hogyan lehet ez? — kérdezik döbben­ten a tévéguruk, hírmagyarázók, sajtócézárok és polito­lógusok. És nem értik a dolgot. Vagy legalábbis úgy tesz­nek, mintha nem értenék. Pedig a dolog rémségesen egy­szerű, s tulajdonképpen nincs is mit nem érteni... A fiatalságot — mint a román történelemben annyi­szor — most is elbűvöli a nyers erő és a határozottság. Mondják, Vadim tévészerepléseivel nyerte meg szim­patizánsai rendre áhítozó makacs szívét. Ebben persze sok igazság van, nem lehet elhanyagolni az iskola szere­pét sem, tudják-e egyáltalán ezek a fiatalok, hogy mivel — ez esetben kivel — játszanak? Nem lehet elhanyagol­ni a ma elevenen élő vasgárdista hagyományt sem, ame­lyet így vagy úgy, de tizenegy éve próbál éleszteni a xenofób, sovén nacionalista diskurzus, amely a médiák­ban ural­. Végezetül ama tényt sem lehet tagadni, hogy működik, létezik és a hatalom közelébe került a maffia. Az a személy, aki Vadim határozottságával és erőszakos­ságával harsog a maffia elleni harcról — most hagyjuk a géppuskákat, a géppuska ez esetben teljességgel el is hanyagolható, noha ugatásai adják a vadimi világmagya­rázat balkáni háttérzenéjét! —, az, úgy tűnik, sokak, főként a fiatalok rokonszenvére számíthat! Azonban azon is el kell gondolkodni, hogy valóban Corneliu Vadim Tudor-e a legmegfelelőbb „vitéz” a maffia elleni keresz­tes háború megkezdésére. (Mivel az ő kapcsolatai maffió­zókkal és a maffiával szintén közismertek!) Valóban ő-e az a Vezér, az a Rendcsináló, akinek eljövetelét, úgy tűnik, annyian várják?... Tíz napig még lehet ezen meditálni, ami azután törté­nik, az már—jobb szó híján — egyszerűen jóvátehetet­len lesz. Az erdélyi pragmatizmus arra tanít, hogy lehe­tőleg mindig a kisebbik rosszat kell választani! Ez esetben nyilván Ion Iliescut! A többi Andersen, Creangă vagy Benedek Elek összes meséibe tartozik!... Bogdán László SEPSIKŐRÖSPATAK Három eklézsia közös gondja Három történelmi magyar egyház csalódásoktól terhes tíz esztendeje élvezi e falukö­zösség bizalmát. A minden­kori klérus és a helyi érdek­­szervezet a lelke a nemzettu­dat ápolásának, ám az egyre nehezedő gazdasági helyzet közepette egyre inkább az anyagiak okozta gondok ke­rülnek itt is felszínre. A kato­likus egyház ebben a millen­niumi esztendőben műemlék templomát, az unitáriusok régi orgonájukat és harmóni­­umukat javíttatták, a reformá­tus közösség pedig egy mel­léképület főjavításával pró­bálja befejezni az évek óta tar­tó felújítást. Igénybe vették a hívek megértő jóakaratát, pénzadományait, kalákáját, természetbeli hozzájárulását. A hívek vállalták a javítócso­portok étkeztetését is. Mind­három hitközösség a hazai politikai események bizonyta­lan alakulása közepette is egy­házi javainak (erdő és földbir­tok, épületek stb.) visszaszer­zésén szorgoskodik, mert csak ebben látja az eljövendő idő­szak anyagi alapját. Kissé megkésve, szorongva, az egy­házerdőt is veszélyeztető fa­döntés veszélyeitől tartva, az összefüggő három egyházer­dő (Iván, Balazsér, Száltamás) és a többi iratcsomóit készí­tik, hogy benyújtsák a megyei bizottsághoz. Ennek érdeké­ben területi egyeztetésre is sor került az erdészet képviselő­jével. Az iskolában a három felekezet lelkésze órarend szerint végzi a hitoktatást, s a közelgő tél beálltával a gyü­lekezetekben nemcsak a hit­béli, hanem a magyar közmű­velődési munkára is összpon­tosít az ifjúsági mozgalom, a nőszövetség, az oltáregylet — derült ki Kiss László kátal­i-Albert Levente felvétele kis gondnokkal, Vajda Emil református lelkipásztorral, valamint Tordai Ernő újonnan kinevezett unitárius lelkésszel és Költő Sándor kurátorral folytatott beszélgetésünkből. Nem kétséges,­hogy a helyi RMDSZ és az egyházak lesz­nek azok, melyek Sepsikőrös­­patakon is kezdeményezni fogják — még a millenniumi év alatt —, hogy ez a törté­nelmi faluközösség is mara­dandó emléket állítson né­pünk nagy hármas évforduló­jának. (Kisgyörgy Z.) DÖNTÖTTEK A VÁROSATYÁK Mégis lesz Szent György-szobor A sepsiszentgyörgyi városi tanács tegnapi ülésének 18 napirendi pontja közül a 13-as váltotta ki a legnagyobb vitát. Jó ómennek ígérkezik azonban, hogy a babonások szerint valamiféle szerencsétlenséget okozó szám tegnap semmilyen kudarcot nem eredményezett: a városatyák döntő többsége által megszavazott tanácshatározat a Szent György-szobor pályaműveit elbíráló bizottság kiértékelé­si jegyzőkönyvének elfogadására vonatkozott. (vop) (folytatása a 3. oldalon) Következő lapszámunk hétfőn, december 4-én jelenik meg.

Next