Háromszék, 2000. december (12. évfolyam, 3126-3147. szám)
2000-12-01 / 3126. szám
Ára: 2000 lej, előfizetőknek: 1533 lej 3126. szám Sepsis Soitigyörgy, 2000. december 1., PROTEST Több magyar honatya A következő négy évben néggyel több RMDSZ-es honatya lesz a törvényhozásban, mint a jelenlegi parlamentben. A központi választási iroda tegnap véglegesítette a vasárnapi szavazás adatait, és meghatározta mindenik bejutó alakulat mandátumainak számát, így a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártjának 155 képviselője és 65 szenátora, a Nagyrománia Pártnak 84, illetve 37, a Demokrata Pártnak 31, illetve 13, a Nemzeti Liberális Pártnak 30, illetve 13 honatyája, a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek 27 képviselője és 12 szenátora lesz. A mandátumok név szerinti kiosztására később kerül sor. (sz.) Három újabb közbirtokosság kapott zöld fényt A megyei földosztó bizottság e heti ülésén négy benyújtott igénylésből hármat jogosnak ismert el. .Átmenő osztályzatot kapott a kilyéni erdő-közbirtokosság, mely 44,67 hektár erdejét kéri vissza, ebből a bizottság 41, 6 hektárt igazolt, a maradék három hektár ugyanis meghaladja a személyenkénti tízhektáros felső határértéket, melyet egyes bizottsági tagok, így az erdészet képviselőinek véleménye szerint a közbirtokosságok esetében is alkalmazni kell. Mint ismeretes, mások — így az RMDSZ és több megyei intézmény vezetői — ennek pontosan az ellenkezőjét olvasták ki a törvény szövegéből, nem is beszélve a törvényhozók akaratáról, melyet képviselők és szenátorok nemegyszer világosan elmagyaráztak, s mely szerint a közbirtokosságoknak a vagyon egészét vissza kell juttatni. Nos, eddigi gyakorlatához ragaszkodva a megyei bizottság igazolt a sepsiszentgyörgyi Szemerja közbirtokosság 152 tagjának a kért 215,3 hektárból 203,24 hektárt. A szentkatolnaiak Fagus közbirtokossága mind a 2000,81 hektárra zöld fényt kapott. Elutasította viszont a bizottság a, sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalt, mely a valamikori Görgő közbirtokosság 68,34 hektárját kérte vissza azon a címen, hogy az 1948-as államosítás után kezelésében volt. A bizottság úgy látja, hogy a polgármesteri hivatal valóban csak a kezelés és nem a tulajdonlás jogával volt felruházva, az államosítás nyomán ugyanis az erdő a kisajátító tulajdonába ment át. Emiatt a megoldás talán az lehetne, hogy a Gergő közbirtokosság maga — újraalakulása és jogi személyként való elismertetése után — kéri vissza az erdőt. Az is lehet, a vitában a bíróság mondja ki a végső szót. A száznégy közbirtokosságból eddig mindössze 22 nyújtotta be dossziéját, s ebből 18 jutott át a bizottsági szűrőn. (hilyen) Máról holnapra A pojáca, a géppuskák és az ifjúság A 2000-es választásokról egymásnak ellentmondó nézetek fogalmazódnak meg sajtóban, tévében, magánbeszélgetésekben. Egy bizonyos: nyilvánvalóak a tények, amelyektől nem lehet eltekinteni még akkor sem, ha megint bebizonyosodik, hogy a tények a legkellemetlenebb, legelviselhetetlenebb dolgok a világon. Az egyik ilyen tény, hogy a választásra jogosultak majdnem negyven százaléka nem szavazott! A másik szintén zavarba ejtő tény, hogy a mégiscsak urnák elé járulók s voksukkal a jövőt valamiképpen befolyásolni akarók közül majdnem harminc százalék (!) Vadim Tudorra adta szavazatát, benne és elképzeléseiben látva a személyt és ama esélyt, ami valami csoda folytán egyszerre rendet teremthet egy alapvetően, zsigereiben „rendetlen” országban. Igen, a „rend” igézete sokakat elbűvöl, lelke mélyén tulajdonképpen mindenki valami ilyesfajta rendre vágyik, persze úgy, hogy azért lehetőleg ne változzék konkrétan semmi, azért maradjon meg minden lehetőleg így, ahogy van, csak a fizetés nőjön, csak az állam segítsen végre már rajta stb... Sokakat ama harmadik tény is pánikba kerget és zavarba ejt, hogy a fiatalok nagy része is Vadimra szavazott. (Megjelennek újságokban és tévéadókon bizonyos táblázatok, ahol a választókat életkorra lebontva láthatjuk!) Igen, annak az ifjúságnak a jelentékeny része látja Vadim Tudorban és elképzeléseiben megtestesülni a reményt, amely generáció nemsokára a helyére kerül, és dolgozni kezd... Hogyan lehet ez? — kérdezik döbbenten a tévéguruk, hírmagyarázók, sajtócézárok és politológusok. És nem értik a dolgot. Vagy legalábbis úgy tesznek, mintha nem értenék. Pedig a dolog rémségesen egyszerű, s tulajdonképpen nincs is mit nem érteni... A fiatalságot — mint a román történelemben annyiszor — most is elbűvöli a nyers erő és a határozottság. Mondják, Vadim tévészerepléseivel nyerte meg szimpatizánsai rendre áhítozó makacs szívét. Ebben persze sok igazság van, nem lehet elhanyagolni az iskola szerepét sem, tudják-e egyáltalán ezek a fiatalok, hogy mivel — ez esetben kivel — játszanak? Nem lehet elhanyagolni a ma elevenen élő vasgárdista hagyományt sem, amelyet így vagy úgy, de tizenegy éve próbál éleszteni a xenofób, sovén nacionalista diskurzus, amely a médiákban ural. Végezetül ama tényt sem lehet tagadni, hogy működik, létezik és a hatalom közelébe került a maffia. Az a személy, aki Vadim határozottságával és erőszakosságával harsog a maffia elleni harcról — most hagyjuk a géppuskákat, a géppuska ez esetben teljességgel el is hanyagolható, noha ugatásai adják a vadimi világmagyarázat balkáni háttérzenéjét! —, az, úgy tűnik, sokak, főként a fiatalok rokonszenvére számíthat! Azonban azon is el kell gondolkodni, hogy valóban Corneliu Vadim Tudor-e a legmegfelelőbb „vitéz” a maffia elleni keresztes háború megkezdésére. (Mivel az ő kapcsolatai maffiózókkal és a maffiával szintén közismertek!) Valóban ő-e az a Vezér, az a Rendcsináló, akinek eljövetelét, úgy tűnik, annyian várják?... Tíz napig még lehet ezen meditálni, ami azután történik, az már—jobb szó híján — egyszerűen jóvátehetetlen lesz. Az erdélyi pragmatizmus arra tanít, hogy lehetőleg mindig a kisebbik rosszat kell választani! Ez esetben nyilván Ion Iliescut! A többi Andersen, Creangă vagy Benedek Elek összes meséibe tartozik!... Bogdán László SEPSIKŐRÖSPATAK Három eklézsia közös gondja Három történelmi magyar egyház csalódásoktól terhes tíz esztendeje élvezi e faluközösség bizalmát. A mindenkori klérus és a helyi érdekszervezet a lelke a nemzettudat ápolásának, ám az egyre nehezedő gazdasági helyzet közepette egyre inkább az anyagiak okozta gondok kerülnek itt is felszínre. A katolikus egyház ebben a millenniumi esztendőben műemlék templomát, az unitáriusok régi orgonájukat és harmóniumukat javíttatták, a református közösség pedig egy melléképület főjavításával próbálja befejezni az évek óta tartó felújítást. Igénybe vették a hívek megértő jóakaratát, pénzadományait, kalákáját, természetbeli hozzájárulását. A hívek vállalták a javítócsoportok étkeztetését is. Mindhárom hitközösség a hazai politikai események bizonytalan alakulása közepette is egyházi javainak (erdő és földbirtok, épületek stb.) visszaszerzésén szorgoskodik, mert csak ebben látja az eljövendő időszak anyagi alapját. Kissé megkésve, szorongva, az egyházerdőt is veszélyeztető fadöntés veszélyeitől tartva, az összefüggő három egyházerdő (Iván, Balazsér, Száltamás) és a többi iratcsomóit készítik, hogy benyújtsák a megyei bizottsághoz. Ennek érdekében területi egyeztetésre is sor került az erdészet képviselőjével. Az iskolában a három felekezet lelkésze órarend szerint végzi a hitoktatást, s a közelgő tél beálltával a gyülekezetekben nemcsak a hitbéli, hanem a magyar közművelődési munkára is összpontosít az ifjúsági mozgalom, a nőszövetség, az oltáregylet — derült ki Kiss László kátali-Albert Levente felvétele kis gondnokkal, Vajda Emil református lelkipásztorral, valamint Tordai Ernő újonnan kinevezett unitárius lelkésszel és Költő Sándor kurátorral folytatott beszélgetésünkből. Nem kétséges,hogy a helyi RMDSZ és az egyházak lesznek azok, melyek Sepsikőröspatakon is kezdeményezni fogják — még a millenniumi év alatt —, hogy ez a történelmi faluközösség is maradandó emléket állítson népünk nagy hármas évfordulójának. (Kisgyörgy Z.) DÖNTÖTTEK A VÁROSATYÁK Mégis lesz Szent György-szobor A sepsiszentgyörgyi városi tanács tegnapi ülésének 18 napirendi pontja közül a 13-as váltotta ki a legnagyobb vitát. Jó ómennek ígérkezik azonban, hogy a babonások szerint valamiféle szerencsétlenséget okozó szám tegnap semmilyen kudarcot nem eredményezett: a városatyák döntő többsége által megszavazott tanácshatározat a Szent György-szobor pályaműveit elbíráló bizottság kiértékelési jegyzőkönyvének elfogadására vonatkozott. (vop) (folytatása a 3. oldalon) Következő lapszámunk hétfőn, december 4-én jelenik meg.